Ellenzék, 1938. április (59. évfolyam, 75-97. szám)
1938-04-10 / 83. szám
1938 április 10. ELLBNZÉK PÄALJOB lUPaBTAEGÍNTS „...Hol is vasi az a Mayerling?—“ Január huszonnyolcadikán timt el Vetsera Mária a szülői házbál és az anya két napon keresztül kutatott a leánya után. Bécsben mindenki tudott már íz eltü nésről, diszkrét mosollyal suttogtak róla, de nem akadt senki, aki tanácsol mert volna adni az anyának. Hiszen Taaffe gróf, a miniszterelnök is ezt mondta neki: „Mindenné! fontosabb, hogy az eltűnés titkát gondosan megőrizzük...“ VII. (COPYRIGHT by Jób Paál. Utánnyomás tilos.) Arról a két napról, amely eltelt Vetsera Mária eltűnésétől a mayerhngi tragédiáig, szószeriinf ezeket írja memoárjában az anya: „Amikor Larisch grófné elmesélte, hogy Mary egy idegen fiakkeren a Ro- deck üzletétől a Michaelerplatz irányába továbbhajtatott, ezt is mondotta az anyának: „Maryt én vesztettem el, nekem kell őt visszahoznom. Kraus urat, a rendőrfőnököt jól ismerem, engedd meg, hogy egyedül elmenjek hozzá. Bizalmasan közölni fogom vele azt, hogy mire gondolok. Csak pletyka származnék abból, ha Te mennél oda és Téged valaki meglátna a rendőrségen.“ A bárónő is ezen a véleményen volt, megjegyezte azonban, jobb lenne, ha Taaffe grófot is informálnák arról, ami történt. Erre a megjegyzésre azonban a grófné így válaszolt: „Én nem megyek a grófhoz, mert könnyen hírbe kerülök.. És miután megtörténhetik az is, hogy Taaffe elmeséli a históriát a famíliájának, ami azt jelenti, hogy holnap egész Bécs beszélni fog Mary eltűnéséről. A rendőrfőnök nem tartozik a társasághoz, jól ismerem őt, ő mindent megtesz, amire én kérem, vigyázni fog arra, hogy az eset titokban maradjon és megbízhatunk abban is, hogy a császár sem fog semmit sem a dologról megtudni.“ „Rövid idő múlva a girófné visszajött. Elmondta, hogy beszélt ugyan a rendőrfőnökkel, azonban nem tudott semmit sem elintézni, mert neki nincs joga ahhoz, hogy feljelentést tegyen. Ezenkívül azt is mondotta a rendőrfőnök, hogy ő ebben az. ügyben nem tehet semmit, mert nem áll módjában a trónörökös magánügyeibe beleavatkozni. Csak az anya, vagy egy rokon tehetnének feljelentést és a grófnővel mindjárt megbeszélte a báróné azt is, hogy délután a báróné fivérével ismét felkeresik a rendőrséget. Ez a második látogatás is eredménytelen maradt, a rendőrfőnök ugyanis Írásos és hivatalos feljelentést kért és a báróné fivére — alkalmasint Baltazzá Sándor—nem tudta magát elhatározni arra, hogy Írásos feljelentést tegyen. Még fennállt a remény, hogy Mary esetleg hazatér és a család előtt legfőbb szempontnak az eset titokbanmaradása lebegett. A rendőrfőnöknél való kétszeri látogatás közben Larisch grófné most már ismételten annak a gyanújának adott kifejezést, hogy Mary eltűnése és a trónörökös között mégis kell csak valamiféle kapcsolatnak lenni. A báróné erre elmesélte, hogy szombaton, január huszonhatodikán mind1 a két Női kosztüm és kabáltapok Stsr Tailleur et Manteaux Lei 160.—, Select M/sntea-ux -Costumes Lei 132.—, Lyon Mäntel j und Kostüme Lei 160.—, Costumes-Mante-atix ! Chic Parfaiij; Lei 132.—, Manteaux et Costumes i de promenade Lei 160.—. Stdlla Costumes et ■ Mí<ntet»ux Les 120.— Les jd'iis Costume? Lei j 38.—. Farvorit Mänael und Kostüme Lei 80.—, j Iris Costumes et Manteaux Lej 70.—. Smart ' Manteaux _et Costumes Lei 160.— The Comming i Sesíon Lei 400.—, Pácon Tailleur Lei 320.—, Le Taiüeur Flou Lei 320.—. Le Tailleur Moderne Lei 320.—, New Lades Fashions Lei 46a — Kaphatók a'Z ELLENZÉK KÖNYVOSZTA- LYÁBAN, Cluj, PiatB Unirii. Vidékre utánvéttel is azonnali szállítunk. lányával a német követség bálján volt. Tulajdonképen ezen a bálon vezették be Maryt a társaságba. Az anya észrevette, hogy a trónörökös gyakrabban legeltette szemét a lányán. A bálon Hoyos gróf elmesélte azt is, hogy másnap vadászatok lesznek a Wienerwaidban és e vadászatokon a trónörökös is résztvesiz. Vetsera Heléna elmondotta ezt Larisch grófné- nak, mire az egyik cselédet elküldték a Hoyos-palofába és ott megkérdezték a portástól, hogy megkezdődtek-e már a vadászatok. A portás azt mondta, hogy gazdája, a gróf nem ment a vadászatra. Közben arról beszélgettek: hogyan lehetne megtudni, hol tartózkodik e pillanatban a trónörökös. Larisch vállalkozott rá, hogy letzt megtudja és amikor este visszajött a Vetsera-palotába, elmesélte, hotgy komornáját, aki megbízható, ügyes és diszkrét, visszaküldte a Burgba és a komornának sikerült megtudnia, hogy a trónörökös szolgaszemélyzetével Ma- yerlingbe utaz ott t. . „ . . . Hol is van az a Mayerling? .. .“ — kérdezte tájékozatlanságot mutatva Larisch grófné — és 1889 január huszonnyolcadikán esíe a Vetsera-palotába n senki sem tudott feleletet adni erre a kérdésre. Ott még nem tudták ekkor, hogy Mayerling hol van és merre fekszik ... „A következő napon, január huszon- kilencedikén Vetsera Heléna báróné a fivérével a rendőrségre hajtatott.“ „ .., Larisch grófné hirtelen, programja ellenére elutazóit Pardubitzba...“ „A báróné Kraus rendőrfőnöknek elmondott mindent, ami anyai szivét nyomta, megjegyezte, hogy lánya rajongásának nem tulajdonitolt valami túlságos jelentőséget, most azonban, hogy Mary eltűnt a szülői házból és már egy éjszakát távol töltött, kezd más színben látni mindent. Nem tagadta azt se, hogy Larisch grófné ama véleményének adott kifejezést, hogy a baroness eltűnése csak a trónörökössel lehet kapcsolatban. Mi lehet ez a kapcsolat? — az anyának erről sejtelme sincs. A rendőrfőnök láthatóan hitetlenkedve fogadta mindazt, amit a báróné az eltűnéssel kapcsolatban a (grófné előadása nyomán elmondott. Ezt mondta: „A grófné kocsisát kihallgattam, minthogy azonban titokban akarom a dolgot tartani, nem vettem fel hivatalos jegyzőkönyvet. Csak egy ívre jegyeztem fel a kocsis vallomását, bizonyosnak tartom azonban azt, bogy ez az ember sokkal többet tud annál, mint amit elmesélt. Bizonyosnak tartom, hogy valakitől pénzt is kapott.“ A rendőrfőnök egyszerre ezzel a kérdéssel fordult a bárónéhoz: „Mondja meg nekem őszintén, bizonyos maga abban, hogy Larisch grófnénak hinni lehet?“ A báróné igy válaszolt: „Semmi jogom sincs arra, hogy őt meggyanúsítsam. Tizenötéves barátság fűz hozzá.“ A rendőrfőnök erre megjegyezte, hogy azesetben, ha a báróné feljelentést tesz, két vagy három napon belül informálhatja majd a nyomozás eredményeiről. De csak abban az esetben, ha a nyomozás nem ütközik a trónörökös személyébe. A rendőrség közegeinek parancsuk van arra, hogy abban a pillanatban, mikor a trónörökös személye is belekapcsolódik az eseményekbe, a nyomozási azonnal hagyják abba. A báróné megtette a feljelentést, átadta lánya fényképét is a rendőrfőnöknek, akit megkért arra. hogv az egész esetet szigorú titokként kezeljék.“ „Egyre növekvő nyugtalanság és aggodalom lett úrrá az anya lelkén és a báróné végre megfogadta, hogy a ház egyik barátjának tanácsára előbb a miniszterelnököt, majd közvetlenül az uralkodói keresi fel. Taaffe gróf, Ausztria miniszterelnöke, nyomban fogadta őt és közölte vele, hogy Mary eltűnését a rendőrfőnök jelentette már neki. Azt is mondta a miniszterelnök, hogy este családi ebéd van a Burgban, ahol a trónörökösnek is meg kell jelennie. Ha Rudolf eljön, akkor sok mindent meg lehet tudni, viszont, ha a trónörökös távol marad a családi összejöveteltől, akkor tovább lehet nyomozni. Beszélgetés közben Taaffe gróf kezébe vette ugyanazt az ivet, amelyet Vetsera Heléna Kraus rendőrfőnöknél látott és amely a grófné kocsisának a vallomását tartalmazta. A kocsisról a miniszterelnök ugyanolyan véleményt mondott, mint a bécsi rendőrség elnöke. Amikor a báróné megjegyezte, hogy talán helyénvaló lenne jelentést lenni az esetről a Felségnek, a miniszterelnök elhárító mozdulatot tett a kezével. „Hova gondol? — mondta a gróf —, mi történik akkor, ha jelentést teszünk és a végén kiderül, hogy mindaz, ami a jelentésben van, nem igaz. Én az állásommal játszom . . A bárónénak arra a kérdésére, vájjon lehetséges lenne-e, hogy Taaffe maga beszéljen a trónörökössel, a miniszterelnök kijelentette, hogy különben sincs jó viszonyban Rudolffal és az kikérné magának, hogy a magánügyeibe avatkozzanak. A báróné elmondotta még, hogy a rendőrfőnök hogyan nyilatkozott Larisch grófimról, de a miniszterelnök olyan kijelentést tett, hogy a grófné minden tekintetben megbízható.“ Mindenesetre — folytatta tovább a gróf —, helyesen cselekedett volna a grófné, ha egyenesen a császárnéhoz megy. Eltekintve attól, hogy a császárnénak közeli rokona, Erzsébet az egyetlen személy, aki, feltéve, hogy Rudolf és a ba- j roness között van valamiféle kapcsolat, rá tudná venni a fiát arra, hogy az ilyen dolgokkal hagyjon fel.“ A kihallgatás végén azt mondta a miniszterelnök, hogy estére többet tudhatunk. Amennyiben Rudolf nem jön be a Burgba, vagy ha bejön és nyomban visszamegy Maver- liugbe, akkor nincs minden rendjén. Ez esetben a miniszterelnök intézkedik, hogy a detektivfőnök utazzék ki Mayer- lingbe, jóllehet az eset igen Linas.“ „A legfontosabb — ezekkel a szavakkal bocsájíotía el Taaffe gróf, Ferenc József miniszterelnöke elfogadó szobájából Vetsera Mária aggódó anyját, — hogy az esetet titokban tartsuk. Az én diszkréciómról meg lehetnek győződve. Ügyeljenek azonban arra. hogy idegenek ne tudjanak meg semmit.. .“ „Csak a következő nap reggele hozott megdönthetetlen bizonyságot arról, bog}' Rudolf és Mária között kapcsolatnak kell lenni. Január harmincadikán reggel levél érkezett Pardubitzból, Larisch grófnétól, aki valósággal megszökött Becsből, anélkül, hogy megvárta volna, mi its történt a gondjaira bízott szegény gyermekkel. Pár soros levelében mindössze ennyi állt: „Az acél cigarettatárca nem az enyém. Csak idehaza tudtam megállapítani. hogy annak a tárcának zafírból van a zárja, amit én kaptam Rudolftól, azon nincsen zafír. Egyébként a két cigarettatárca a megtévesztésig hasonlít egymáshoz .. Ennyi és semmi több nem állt a levélben . .. Az anya szive kezdte megérezni, hogy valami történt. Taaffe gróftól sem érkezett semmiféle híradás. ... És január harmincadikán reggel Vetsera Heléna báróné elhatározta, hogy Erzsébettől, Rudblf anyjától követeli vissza a lányát... ELVEZET GOND NÉLKÜL I mindenkinek ez az álma, ezt pediţ» csakis az orvosok által is előirt Brilliant-Extra-Primis- $ sima és a Luxus-Silken-Finest csodálatos óvszerek biztosítják. ftlégy vegetfátríáfa 11$, hét EiiSkos drámaíró «az angol Icabicetben LONDON, április hó. Az angol közvélemény nem foglalkozik olyan sokat ismert emberek magánügyeivel, mint a legtöbb ország közvéleménye a kontinensen, amerikai ízlésű indiszkrécióról, pletykálkodásról meg ép^ pen jóformán soha sincs szó itt, a sziget- országban. A kormány tagjai azért mégis behatóbb és aprólékosabb érdeklődés középpontjában állanak, mint más földi halandók. A jelenlegi Chamberlain-kormány ebben a tekintetben elég furcsa összetételű, majd minden miniszternek határozottan van „magánélete“, feltűnő érdekessége. Mindenekelőtt arra jön rá a vizsgálódó, hogy az angol kormánynak négy tagja vegetáriánus, még hozzá mind a négyen antialkoholisták is. Az első ezek között maga Chamberlain miniszterelnök, aki nagyon komolyan veszi a köszvényel- lenes diétát, szigorúan betartja Bircher- Benner táplálkozási reformer előírásait, amelyek kizárólag növényi eledelt engedélyeznek. Vegetáriánus azután Sir John Simon kincstári kancellár, aki gyakran egész nap csak gyümölcsöt eszik és évek hosszú sora óta nem ivott egy csöpp alkoholt sem. Malcolm MacDonald, a nemrég elhunyt miniszterelnök fia, kora ifjúsága óta nem evett húst. A gyarmatügyi minisztériumban minden délelőtt tizenegy órakor nagy pohár forró tejet állítanak íróasztalára, a poharat percnyi pontossággal, szinte kötelességteljesités lelkiismeretességével üríti ki. A negyedik vegetáriánus Ernest Brown munkaügyi miniszter, aki egyúttal a kormány legtakarékosabb és legegyszerűbb körülmények között élő tagja. Gyakran látják Londonban, amint hivatalából villamoson megy hazafelé. Sohasem veszi észre, milyen feltűnést kelt az utcán és a villamoson, mert állandóan könyvet olvas. A kezében lévő könyv rongyos, kopott példány, valamelyik antikváriusnál vásárolja a könyveket. Leslie Hore-Belisha hadügyminiszter kedvenc vesszőparipája az irodalom. Hore-Belisha 1923-ig újságíró volt, a Daily Express munkatársa, titkos vágya az, hogy mint regényíró, sikert arasson. Szabadóráiban vagy repülőgépre ül, vagy regényén dolgozik, amelynek hősnője egy autóversenyzőnő. A skóciai államtitkár, a volt mezőgazdasági miniszter, Walter Elliot ugyancsak az irodalomhoz vonzódik. A Parade cinuL londoni folyóirat egyszer közölte is egyik versét, melyben arról számolt be Elliot, hogyan ébredt fel néhány átlumpolt éjszaka után egy vadidegen helyen, idegen ágyban, a vers nagy feltűnést keltett: olyan botrány támadt a nyomán, amely majdnem Elliot állásába került. A jelenlegi földművelésügyi miniszter, William Sepherd Morrison drámákat ir, kollégái maguk között Shakespearenek nevezik. A nemrég kinevezett diplomáciai tanácsadóról, Sir Robert Vansittartról köztudomású, hogy mint drámairó is komoly sikereket ért el. Sir Samuel Hoare egyáltalán nem titkolja, hogy szenvedélvesen korcsolyázik és táncol. Sok fénykép készült róla abban az időben, amikor együtt gyakorlatozott a fiatal műkorcsolyázó bajnoknővel, Cecilje Colledge-vel. Néhány héttel ezelőtt egy jubileumi banketten elmondotta Hoare, hogy valamikor első dijat nyert egy tangóversenyen a kontinensen; amikor szabadságáról hazatért, Baldwin, az akkori miniszterelnök megkérdezte, hogy mulatott és mit csinált a kontinensen. Nyomban beszámolt a tangóversenyen elért sikeréről, amire Baldwin megjegyezte: — Na végre: legalább egyik kollégám csinál valami értelmes dolgot.
