Ellenzék, 1938. április (59. évfolyam, 75-97. szám)

1938-04-10 / 83. szám

1938 április IO. ELLENZÉK 9 Kétszáz asszony osîroma a fsiső­ház A >iői hillgatnHudisdiadala LONDON, április hó. A napokban sajátságos jubileumi énhez érkezett el az angol felsőhöz. Készáz éve múlt annak, hogy a mintegy hatszáz an­gol peert, lordot, earlt, baronetet, vis- countot és más magas előkelőséghez tartozó férfit magába foglaló felső házat ez előkelőségek feleségei megostromol­ták s részint fortéllyal, részint nyers érő­nél diadalmaskodtak felette. A magas osztályokhoz tartozó angol nők az ellen tiltakoztak, hogy a nőket kizárták a fel­sőház karzatairól. Angliában ugyanis, mint köztudomású, egész sereg olyan in­tézkedés van még ma is érvényben, amelynek eredetére ma már nem is em­lékeinek, másrészt pedig, amelynek je­lentősége, vagy hajdani; indokoltsága már réaen elavult. Formaszerint azonban ezek az intézkedések, sőt néha törvé­nyek ma is fennállónak, egyszerűen csak azért, mert senkinek sem jutott eszébe megszüntetni azokat. így egyik kideríthe­tetlen okból származó egykori intézke­dés szerint az angol alsóház ülései tit­kosak. Igaz, hogy a jelenben mégis az a helyzet, hogy az alsóház ülései a legna­gyobb nyilvánosság előtt folynak le, ha azonban valakinek az alsóház tagjai ré­széről eszébe jutna, hogy érvényt szerez­zen e régi rendelkezésnek, a ,,speaker1 kénytelen volna a „syping strangers“- ekei, — azaz a kémkedő idegeneket — a házból kitiltani és a karzatokat kiürí­teni. Egy másik különleges és egykori sza­bály szerint a lordok, azaz a felsőház tagjai nem léphetnek be az alsóházba és annak ülésein nem vehetnek részt. Ugyanakkor azonban az alsóház tagjai bármikor résztvehetnek a felsőház ülé­sein. Innen származott az a bizonyos ne­hézség Halifax lordnak külügyminiszter­ré történt kinevezése folytán, amikor ar­ról volt szó, hogy az angol birodalom külügyminisztere valószínűleg sosem szó­lalhat fel az alsóházban, miután neki, mint a felsőház tagjának, tilos annak ülésein résztvennie. Hogy miért zárták ki a lordokat az alsóházbót és az asszonyo­kat a felsőházból, azt ma már nem igen lehet megállapítani. Némelyek szerint az otthonukban nagyhanguan viselkedő lordok nem szerették volna, ha felesé­geik előtt is kiderülne az, hogy az ország dolgában egyáltalán nem annyira nagy- hanguak. Az asszonyokra vonatkozó tilalom azonban forradalmian hatolt. Quens- beery hercegnőjének vezetésével kétszáz évvel ezelőtt kétszáz előkelő angol hölgy vonult fel testületileg a felsőház elé és bebocsáltatását kérte. Sir Wdliam Saun- derson, a magas testület háznagya tu­datta velük, hogy a lordkancellár rende­leté értelmében nem léphetnek be a fel­sőházba. A hercegnő erre félre akarta tolni utjából a háznagyot. De mit tehet egyetlen férfi kétszáz asszonnyal szem­ben? Segítséget kellett tehát hívni, jöttek az alabárdosok, akik végeredményében mégis csak erősebbeknek Xmutatkoztak a legélesebb női nyelveknél is. A lordok hallották jól a kinti zajt és tudták, hogy mivel tartoznak a ház be­csületének. Parancsot adtak, hogy az aj­tókat tartani kell és be nem engedhet­nek azon egyetlen asszonyi személyt sem. Az ostrom ellenben ennek ellenére is órákon keresztül folyt. Erre az ostrom­lók belátták, hogy erővel semmit sem ér­nek el, tehát cselhez folyamodtak. A hercegnő elrendelte nekik, hogy oszol­janak szét a különböző bejárati ajtók­nál és legalább egy jó félóráig a legna­gyobb csendben maradjanak. A lordok azt hitték, hogy az ostromlók feladták a helyzetet, mert ugyan ki gondolta volna, hogy annyi ideig csendben tudnak ma­radni? így elrendelték, hogy nyissák meg a kapukat. A kinyiló kapuk és aj­tók nyomán a főúri hölgyek élénk dia- dalorditással benyomultak a termekbe és elfoglalták a tribünöket. A tényállás­sal a lordoknak is számolniok kellett. Az ülést kisvártatva bezárták, de az asszo­nyt akarat mégis diadalmaskodott. Ter­mészetesen egész Anglia szívből nevetett a „felsőház ostromán " *■"** -- • " ' ' ...... ' A Muzeutnegyesüiet háromnegyedszázados működése Az egyesület megalakulása. — Hetvenötéves tevékenységének adatai.—Az európai tudo­mány nagy transziiván nevei. - íme a mü! CLUJ, április hó. A transziiván magyar tudományosságnak és tudományos irodalomnak legnagyobb eseménye az elmúlt Időkből annak a nagy összefoglaló és rendszerető műnek a megjelenése („A Muzeumegyesület három­negyedszázados tudományos működése. J9Í9—1934- Szerk. Dr. György Lajos 1937“)» amely elsőnek ad áttekinthető képet ennek az országrészünk tudomá­nyos művelődése érdekében oly nagy és áldozatos munkát kifejtett nagymultu egyesületnek 7$ esztendős hangyaszorgal­mú és vasakaratu munkásságáról. Az első lépés A Muzeumegyesület 1S 59 november 23-án alakult meg a Redout nagytermé­ben, amikor gróf Mikó Imre bejelentette az egybegyűlteknek, hogy „uj templomot akarunk építeni a tudományosságnak egyesületi utón“. Első tudományos ülését a Muzeumegyesület i860 februárjában tartotta gróf Mikó Imre elnöklete alatt. Már ekkor felvetődött az a gondolat, hogy az egyesületnek szakcsoportjait is meg kell alkotnia, ami aztán az egyik ugyancsak 1S60 februárjában tartott vá­lasztmányi ülésen teljesedésbe is ment. Ekkor alakult meg a történeti és orvos­természettudományi szakosztály, mely már kezdettől fogva maga köré csoporto­sította Tramszilvánia kimagasló tudósait és szellemi erőit. Később a munkakör nagyobbodásával, a csapatostul jelentkező megoldásra váró tudományos és transziiván jellegű pro­blémák felötlésekor a Muzeumegyesület ismét két uj szakcsoportra, a bölcselet, nyelv és történettudományi, valamint a társadalomtudományi szakcsoportra osz­lott és igy állott elő a jelenben is meglévő négy szakcsoportra való megoszlás. Amikor a Muzeumegyesület elérkezett alapításának és fennállásának félszázados évfordulójához, az 1909 márciusában tartott közgyűlésen határozatba ment, hogy az egyesület működésének eddigi | eredményeiről albumban fog beszámolni. Az értékes anyag nagyrésze egybegyült, mégis az album kiadásából nem lett sem­mi és azt évről-évre kényszerűen halo­gatni kellett. A világháború aztán végleg meghiúsította a jubileumi emlékalbum ki­adásához fűzött reményeket. A mü há- I rom nagy fejezete kiváló irók szerkeszté­sében, pompás kiállításban és rendkívül gazdagon díszítve sohasem jelenhetett meg és nagy veszteség marad mindenkor­ra, ho gy bár torzókép is nem juthatott a nyilvánosság elé, mely sejette volna az igazi nagy mü arányait — azokat az ará­nyokat, amelyeket valószinüleg megvaló­sítani többé nem lehet. így a félszázados fennállás irodalmi emléke mindössze az a 71 lapos füzet, melyet az egyesület meg­bízásából 1909-ben Kelemen Lajos állí­tott össze a közönség tájékoztatása céljából. Hetvenöt év múlva Az első és a kívánt módon nem sike­rült jubileumtól számított 25 év múlva 1934-ben a Muzeumegyesület ismét elér­kezett egy nevezetes időponthoz: alakulá­sának 75. esztendejéhez. Hasonlíthatatla­nul súlyosabb körülmények között kellett most az egyesületnek határoznia afelől, hogy mi módon róhatja le háláját a mult nagy jótevői és áldozatos munkásai iránt. Az egyesület függő ügyeinek elintézetlen- sége miatt ezt a jubileumot igazán méltó keretek között megünnepelni nem lehe­tett s igy megint az a gondolat nyomult előtérbe, hogy ez az alkalom olyan iro­dalmi emléket eredményezzen, mely a mult értékeinek feltárásával irányt szab­jon a jövendő munkásságának. Az 1934 januárjában , megtartott vá­lasztmányi ülés egyhangú helyesléssel lát­ta jónak az emlékkönyv kiadására vonat­kozó javaslatot. Ettői kezdve a választ­mány éveken keresztül foglalkozott a kér­déssel. Tekintve azonban a fennálló ren- ■ dezetlen viszonyokat, az egyesület törté­netének és muzeális tevékenységének mél­tatásától el kellett tekinteni és csupán an­nak kimutatására szorítkozhattak, hogy szorosan vett tudományos téren milyen működést fejtett ki a Muzeumegyesület s 75 esztendős munkássága milyen nyomo­A férfigyengeség problémája Az orvostudomány, mninO minden téren, úgy a fűrfigyemgeség kezelésének terén is, erős haladást mutat feli. Sok ilzjgiattó szer hatott egy egyedüli alfea- lommai, de a szenvezet nyomottságán nem tudott segíteni és képtelen volt a felfrissí­tésre. Azomlhatn másít kerestek: egy oly szert, mely azáltal, hogy uj erőt tud adni, 'közvet­ve hasson a nemi neurastenia okaira. Ezen sajátságok bennefoglailtatnak a RETON tab­lettákban. A RETON-t a következőképen kell beven­ni': naponta három tablettát, három héten át és ezután egy nyolc—tíz napos szünet következik. Egy RETON-tubus 25 tab'éttát tartal­maz, azaz egy nyolcnapos kúrám elegendő. A RETON-tabletták használatát mindenki megengedheti] magának, miivel leszállított ánra tubusonként 98 lej. kát hagyott a transziiván magyar tudó mányosságban és a közművelődésben. A jelenlegi jubileumi mü elsőizben rendsze­rezi fennállása óta az egyesület tudomá­nyos működését. Az eredmény, amely i megrövidített mü adataiból elénk tárul, igy is nagyszabású és tekintélyes arányú. Ebben a monográfiában a szakosztá­lyok történetét és tevékenységét tudo­mányos alapossággal dr. Rajka László, dr. Balogh Ernő, dr. Pataki Jenő és dr. Oberding József szakosztályi titkárok ír­ták meg. A szakosztályok munkássága át­tekintését Valentiny Antal könyvészeti leírása fejezi be. A hetvenötéves tevékenység számadatai Az egyesület bölcselet-, nyelv- és tör­ténettudományi szakosztálya ötvenegy év alatt 36 r tudományos szakértekezést, 106 népszerűsítő és 85 vándorgyűlést, tehát összesen 552 előadást tartott, melynek nagyrésze 1874 óta a Muzeum folyóira­tának külön köteteiként is megjelent. E szakosztály főként a magyar irodalom­történet, a magyar nemzeti történet, a régészet terén fejtett ki kiváló tudomá­nyos munkásságot és olyan maradandó és a kutatás számára mindenkor nélkü­lözhetetlen müvekkel dicsekedhetik, mint amilyen a középkori latinság szótára, vagy a régi magyar irodalom bibliográ­fiája. A természettudományi szakosztály ez idő alatt 71 r tudományos értekezést, 207 népszerűsítő, összesen 918 előadást tar­tott. Tudományos működésének külön kötetben megjelent eredményei mintegy 700 ivet tesznek ki. E szakosztály keretei között működő nagy tudósok neveinek említése elismerést vált ki a világ minden tudományos fóruma előtt. Itt dolgoztak hajdan Apáthy István, Szádeczky K. Gyula, Fabinyi Rudolf, Hermann Ottó, Koch Antal és még számosán. Az orvostudományi szakosztály ha­sonlóképen 59 év alatt 1385 szakérteke­zést tartott 574 ülésen, ezenkívül 72 nép­szerűsítő és 103 vándorgyűlést rendezett, tehát összesen 1560 előadást tartott. A Muzeumegyesület legfiatalabb szak­osztálya az 1906-ban alakult jog- és tár­sadalomtudományi szakosztály, mely működését a babilóniai és hindu jogfor­rások feltárásával kezdette meg. E szak­osztály tárgykörénél fogva igen hasznos társadalmi tevékenységet is fejtett ki és megszervezte az iparosok, kereskedők és magántisztviselők részére a népmüvelő- dési előadások sorozatát. A világháború alatt pedig jogi tanácsadó, úgynevezett néphivatalt szervezett, majd felállította a pártfogó egyesületet és a tüdőbeteggon­dozó intézetet. A jog- és társadalomtu­dományi szakosztály fennállása óta 255 előadást és három szaktanfolyamot ren­dezett. A Muzeumegyesület működése a könyvészet tükrében Talán legszemléltetőbben az egyesület tudományos működését a fentebb emlí­tett Valentiny-féle könyvészeti összeállí­tás mutatja be, bár a munka hatalmas arányára és költséges voltára való tekin­tettel csak az egyesület kiadványaiból ké­szült különlenyomatok jegyzékét adja. S egy jegyzék bár még korántsem teljes, a tudomány különféle ágaiból mintegy 500 különlenyomatot tartalmaz. A folyóira­tok 180 kötetet tesznek ki és többezer önálló tudományos dolgozatot tartalmaz­nak. Ha mindezeket a beszédes adatokat egybevetjük, megállapíthatjuk, hogy há­romnegyedszázados fennállása alatt a Mu­zeumegyesület olyan arányú tevékenysé­get fejtett ki, mely tiszteletére válna, a világ legrégibb akadémiáinak, vagy főis­koláinak is. Ez összefoglaló műben felve­tett müvek és nevek közül számos állan­dóan maradandó értékét jelenti a világ tudományosságának és felbecsülhetetlen jelentőségű vívmányaival gyarapitotta az emberiség tudásanyagát. Ecce opus! — íme a mü! Mindezek elismerése mellett azonban szerettük volna, ha a Muzeumegyesület 75 esztendős tudományos működéséről szóló beszámoló mü a magyar-francia- német nyelven kivül román nyelven is megjelent volna. Szerény véleményünk szerint nein ártott volna a román tudo­mányosság számára is közvetlenül hozzá férhetővé tenni e hetvenöt év páratlan G egyedülálló tevékenységét. Szabó István.

Next

/
Thumbnails
Contents