Ellenzék, 1938. április (59. évfolyam, 75-97. szám)
1938-04-10 / 83. szám
1938 április 10. ELLENZÉK 7 ■*8 Történelmi név A legtöbb történelmi név ma már legenda. Viselője is inkább a legendák, mint a realitás hőse. Mesés és csodálatos dolgok fűződnek a nevéhez, hőstettek, birodalmak összeomlása és keletkezése. Csak a legnagyobb történelmi nevekről beszélünk most, olyanokról, akikről korszakokat neveztek el s aki úgy tűnt fel az emberek között, mint üstökös az ó°ien ragyogó fényként, izzón, szinte fé- 1 elmesen. Legtöbbször a legnagyobb ismeretlenségből, előretörve és megfélemlítve népeket és birodalmakat. Mi lehetett a titkuk, mi lehetett lobogó zsenijük, tömegeket magukkal ragadó, fékez- hetetlen erejük titka? Erre jobban megfelelhetne talán a modern pszihológus,, mint a pedáns történelemtudós, aki inkább a tetteket örökíti meg s a tettek hatását, mint magát az embert, aki mindezeknek előidézője volt. A mai hatalmas életrajzirodalom kiváló művelői, Zweig és Emil Ludwig és André Mau- rois azért olyan népszerűek, mert hőseikben legelőször az embert látják és láttatják meg. És megpróbálják értetni a késői utódokkal, hogy mi volt a nagy emberek tetteinek inditó oka, természetük nagysága és hibáik kicsinyessége. De még ők sem adnak sokszor teljes képet a történelmi név ma már porladó zsenijéről. Ők sem tudnak felelni arra, hogy mi a titka annak a Césárnak vagy Napóleonnak, aki arra született, hogy világokat fordítson ki a sarkaiból. Mint ahogy nem felelhet senki arra, hogy születtek meg a süket Beethoven agyában csodálatos és egyetlen melódiái, úgy nem felelhet senki arra pontosan, hogy ki tulajdonképen az olyan ember, aki úgy játszik emberek ezrei érzésével és akaratával, mint a német zeneóriás a zongorája billentyűin. A ma történelmét is emberek csinálják, erős és elszánt akaratú emberek. A diktátorok kora ez s ezekről a diktátorokról valamikor épp úgy regényes életrajzokat Írnak, mint ma a mult nagy alakjairól. S akkor tudni szeretnék majd az emberek, hogy milyennek látták ezeket a sorsformáló nagyságokat a kortársaik, akik könnyen és gyakran láthatták őket? És valószínű, ők sem kapnak erre a kérdésre preciz feleletet, mint ahogy ma a diktátorok kortársai sem tudják, hogy mi ezeknek az embereknek a titka, amely történelmi szereplőkké avatja őket. Természetesen az elhivatottság, hazájuk szenvedélyes szer stete, különleges .szellemi képességek s elsősorban valami szeméy-es és szuggesztiv erő. De ezeken felül is valami. Valami megnevezhetetlen és csodálatos tulajdonság, ami embertársaik felé emeli őket. úgy, hogy ezek az embertársak tűrik, hogy sorsukat irányítsa s rajonganak diktátorukért. Mások esetleg gyűlölik őt, de közömbösek semmiesetre sem maradnak iránta. S ez a megmagyarázhatatlan tulajdonság fővonása azoknak, akik népek ■ sorsát intézik. Dinamikus erő és vas- j akarat, lendület, szónokiasság s az a bi- j zonycs személyes varázs, ami nélkül nincs diktátor s nincs történelmi név. i A ma rohanó eseményeinek, a ma történelmének egyik fogalommá vált viselőjét kétszer láttam Egyszer a Piazza á c-neztán s egyszer a Termini pályaudvaron, mikor Berlinből hazatért Rómába. Szinte ismerős volt mind a két kép, a sokezres tömeg ujjongásával s ő maga határozott s filmről, újságokból jól ismert katonás mozgású, jellegzetes alakjával. mosolyának, üdvözleteinek, hangjának é ő valóságában. Tömegrajongás áradt felé, mert a legkisebb balilla is teljes tudatában van annak, hogy mit tett ez a nagy ember hazájáért. Ugyanaz a rajongás, ami akkor is elfogta az olaszokat, mikor csak a vezér hangját hallhatták, Nápolyba menet a Capri-i hajón, ahol egy emberként gyülekeztek a rádió hangszórója e’őtt és áhítattal hallgatták a Duce berlini németnyelvű beszédét, amit egyáltalán nem értettek. De mindegy. A Duoe beszélt és ők hallgatták, lelkesen s várták, hogy az egyetlen németül tudó utas lefordítsa nekik, amit vezérük mondott. De a történelmi, név mai viselőjének hatását egy sokkal jellemzőbb, sokkal furcsább epizód elmondásával szeretném érzékeltetni. Ez is Rómában történt, mikor nem is láttam őt s mikor nem láthatta őt az. az óriási tömeg sem, amely szakadó esőben várta, hogy a miniszterelnök megérkezzen az Augus tus-kiállitás megnyitójára. Ez Így történt: A szállodánkba szerettünk volna menni, Clara Saracino, bátyja, meg én. Két római barátom, fiatal egyetemi hallgatók, lelkesek, csillogó szeműek s nagyon fiatalok, a Grande Itáliában uzsonnáznak velem. Aztán elindulunk, gyalog. Délután van, az Esadra-téren zene szól, a najádok kútja körül gyerekek horgásznak, az Abesszíniából hozott nubiai oroszlán büszkén tartja feje felé a kopt keresztet. Az égen esőfelhők, de azért csupa szin és mozgás a tér. Lefelé indulunk a Via Nazionalen, a szobordiszes paloták között. Egyszerre tömegbe kerülünk, lehetetlen előrejutni, ember-ember hátán, fel egész a Venezia-térig. A forgalom le van állítva. Igen, most jut eszünkbe, ma nyílik meg az Augustus- kiállitás s ugyancsak ma a Forradalom kiállítása. Marcello, a Clara bátyja rendkívül ügyességgel helyet csinál nekünk a járda legszélén, ahol már csak i'ekefce- ingesek állnak előttünk, halálfejes díszükkel, ezután jelenik meg csak a vezér testőrsége. Előttem egy idős házaspár, kicsi, finom, madárszerü, fehérhaju asz- szony, az ura is kicsi és gyöngéd, olya- j nők, mintha az első szélroham, ami | most az Esedra-térről ideér, elfujhatná i őket. De csak állnak ott rendületlenül s j az asszony azt mondja: Vájjon láthatjuk-e, Beppo, kiszáll-e ebben az esőben? És ugyanezt kérdezi az a sokezer ember ott, mialatt valami láthatatlan, szinte elektromos áram fut végig a tömegen: autók érkeznek, feketeingesek tisztítják az utat udvariasan és erélyesen háíra- tessékelve mindenkit, aki égő látniaka- rásában előre törte magát. Olyan lehet most repülőgépről a tömeg, mint kígyózó világos szalag, fekete széllel. Ez a fekete széle a feketeingesek, akik irányítják a fegyelmezett embereket s mulatják az utat a sofőröknek. A tömegben nevek kelnek szájról-szájra — Badoglio — mondják most, mikor egy autó elhalad az úttesten, benne diszegyenruhás, feszes katona. S igy jönnek sorban, elég gyorsan, alig lehet felismerni a benne ülőket. Közben alaposan zuhogni kezd mmmwm Olvassa el a Scherk areviz üvegen levő kis könyvecskéi. Látni fogja, hogy csak az alaposan megtisztított bor friss és szép, csak r az egészséges szépség von* , zóerejéveL Scherk arevsz tőkéié« 3 A tesen megtisztítja a bort és az V. \ arcot ruganyossá, gyengéddé f \ és ró-*, zsássá teszi. Üvegek á \ ?<> Jár ^ Lei 62,103,164, 300,475 az eső, de senki sem mozdul, egyetlen ember sem hagyja el az utcát s beljebb sem vonul a paloták védelmet adó kapui alá. Hagyják, hogy nyakukba hulljon a hideg, őszi eső, mint egyetlen test, úgy állanak, pedig láthatják, hogy senki sem száll ki autójábó1, csak közvetlen a kiállítási épület előtt, ahol pedig olyan nagy a tömeg s annyi a fekietein- ges, hogy semmit sem lehet látni, csak sejteni lehet, hogy az érkezőket fogadó bizottság javában végzi kötelességét. Nézem az, arcokat, az öreg házaspárét, fiatal diákokét, lányokét, katonatisztekét, kis inasokét, szegény és meghatározhatatlan foglalkozású emberekét, akik ott várakoznak már órákon át, hogy láthassanak egy hatalmas, fényes autót, melyben a történelmi név viselője ül. És a Saraccino testvérpárt, akik már elfelejtették, hogy a világon vagyok s hogy- tulajdonképen Marucciahoz készültünk, aki a szállodában vár. S mialatt az autó elsiklik előttünk s a levegő megremeg az emberek kiáltásaitól, akik aztán még ott állnak a szakadó esőben, mialatt egy hangszóró az utcára viszi a i vezér kiállítást megnyitó szavait, vala- | hogy, egyetlen pillanatra megérzem, mi j az a mágikus, hatalmas erő, ami azok- j ból áradt és árad minden időkben, akik J népek sorsát tartják kezükben. Marton Lili. Az amerikai irodalom legérdekesebb könyve A napokban jelent meg Newyorkban a j esett. Vagyis ezt a müvet az amerikai Who is who? (Ki kicsoda?) kiadása, mely Amerika több mint 30.000 ismert isizemé- lyiségének önéletrajza. Mikor nemrégen az amerikai könyvkiadók körkérdést rendeztek, hogy melyik könyv a legérdekesebb könyv az Egyesült-Államokban, a leadott szavaza- tok 60 százaléka a „"Who is who?“=ra ül e g m erevedeté a nyaka a fájdalomtól — Mit tett velem uram, hogy oly hamar jj elmúltak fájdalmaim. fi — Az egyetlen hathatós szert: a Carmol*-os I bedörzsölést alkalmaztam. *) Carmol a legjobb bedörzsölő szer hiilés, náílialáz, reumatikus fájdalmak és láz ellen. Egy üveg ára 22 lej. tömegek előnyben részesítik a legsikeresebb detektivregényekkel szemben is. Az amerikai érdeklődése a „Who is who?“ iránt kettős. Először is szívesen olvassa, hogy 30.000 leghiresebb földije, akik a politikában, a gazdasági életben, az irodalomban és művészetben és a társaságban, vagy a filmvilágban élre küzdötték magukat, mint írja le pályafutását, sikereit, társaságát vagy válását, mert a könyvben mindenki önmagának a biogra= fusa és nincs a világirodalomban könyv, amely a kiváló munkatársak számában, akik ezt ,a 4000 oldalas, öt font sulyu könyvet irták, a „Who is who?“-val versenyezhetne. De az átlag amerikai ezenkívül egy sgészen más okból is érdeklődik a könyv iránt. Ez a könyv ugyanis az Újvilágnak mintegy Góthai Almanachja. A „Who is who?“=ban szerepelni a sikerek megkoronázását jelenti, akár milliók összehal- mozásáról, akár diplomáciai karrierről, irodalmi, vagy másfajta sikerről van szó. Akit ebbe ,a könyvbe felvesznek, az — a kiválasztottakhoz tartozik. Rockefeller három kívánsága Ennek a piroskötésü, vastag kötetnek a presztízsét legjobban jellemzi a petró- leumkirály, Rockefeller gyakran ismételt mondása: — Három életcél lebeg előttem: szeretnék milliomos lenni, szeretnék a „Who is who?“-ban szerepelni és szeretnék 100 esztendeig élni. Két első kivánsága teljes mértékben, a harmadik is csaknem egészen beteljese- dett. És alig hunyta le az ősz petróleum? király a szemét, Amerikában mindjárt; felmerült a kérdés: Ki legyen Rockefeller; örököse. Természetesen nem millióinak örököse, mert a megboldogult vagyonát gyermekeinek és alapítványoknak hagyta, hanem ki legyen örököse a „Who is whot“-ban, mert a becsvágyó amerikai nemcsak szerepelni akar ebben a könyvben, de azt akarja, hogy a lehető legnagyobb sorszám álljon a rendelkezésére. És a kiadó a sorszámot kérlelhetetlen szigorúsággal a népszerűség és az érdem szerint határozza meg. A legnépszerűbb milliomosnak, aki Rockefeller örökébe lépett, ez idő szerint Vanderbilt jun. látszik, akinek a kiadó 50 sort engedélyezett. És mégis ez a milliomos messzemarad az óceánrepülő Lindbergh mögött, aki 62 sort vehet igénybe. Filmcsillagok vetélkedése, Különösen izgalmas ez a vetélkedés a leghosszabb életrajzért az amerikai olvasó, számára akkor, mikor Hollywood film-, nagyságairól van szó, akik ma fontos helyet foglalnak el a könyvben. Sokat beszélnek például Greta Garbo és Joan Crawford rivalizálásáról. A „Who is who?“ kiadója e vetélkedésben döntőbíró gyanánt volt kénytelen szerepelni: Garbónak ii sort, Crawfordnak 9 sort adott. Jellemző, hogy Claudette Colbert 20 sort kapott s a 20 sorból megtudjuk azt is, hogy Colbert valódi neve: Lily Chau- chain. A filmcsillagok egyébként nagy gondokat okoznak a „Who is who?“ kiadójának, mert ebben a könyvben csak a legszigorúbb igazság szerepelhet s mindent, amit esetleg egy találékony reklámfőnök eszelt ki védencének fantasztikus pályafutásáról, könyörtelenül törölnek. S amit végre felvesznek a piros könyvbe, azt készpénznek lehet venni s ezért el lehet hinni, hogy Clark Gable csakugyan, mint istállófiu kezdte, hogy Wallace Beery egy cirkuszban elefántidomitó volt, hogy utána, mint női szerepek ábrázolója kezdte filmkarrierjét. írók Ha a kiadó életét a filmsztárok gondterhessé teszik, a nagy irók viszont arról gondoskodnak, hogy „az amerikai irodalom e legérdekesebb könyvének“ olvasása szórakoztató, változatos, gyakran egyenesen mulatságos legyen. A legjobb válaszokat állandóan Bemard Shaw adja. akinek „egyáltalában nincs foglalkozása“ s aki irodalmi tevékenységét „Üdülés és időtöltés“ alatt regisztrálja s akinek legfontosabb életcélja: „elkerülni a munkát mindenáron". Akiket elfelejtettek Akit a nagyközönség már életében elfelejtett, annak kérlelhetetlenül el keli tűnnie a könyvből, vagy szerencsésebb esetben 1—2 sorral megelégednie. Sok filmcsillag, mint a két testvér: Dorothy és Lilian Gish, akik valamikor előkelő helyet foglaltak el a könyvben, ma már meg sines' emlitve. A politikai sikertelenség is ck a törlésre. így hiába keressük Landon nevét, aki a mult esztendőben Roosevelt ellenfele volt: az elfelejtett hírességekhez tartozik, akinek a selfmade manek e góthai almanachjában nme helye.
