Ellenzék, 1938. március (59. évfolyam, 48-74. szám)
1938-03-06 / 53. szám
I ellenzék »■■■huh HIHIHI 11 I 0 3 H március 6. T'IHII !■ IMI I1IMMII 6 Az ember, akii pof on vágtak Irta TÖKÖK SÁNDOR. Az ember, aki később a pofont kapta, ,lénk és érdeklődő természetű kis liánra volt. üzen a vasárnap Jélelőttön a kör- uton lebzselt rövid nadrágban és zsebeben két sonkás zsemlyével, mert szándekaoan volt villamoson elmenni a hűvösvölgyi végállomásig s aztán járni egyet az őszi erdők avarján. így gondolta: őszi erdők avarja — mert ifjabb éveiben nagy szerepet vitt egy vidéki város gimnázium antik önképzőkörében s nem tudott rola leszokni, most sem, hogy már „kilépett az életbe“. . A körúton lebzselt es hizelgett maga* nak azzal, hogy jó megfigyelő. Közben rímet faragott erre a szóra, hogy avai. Avar-takar, avar-zavar, avar, avar, avar ... hiszen nem kell annak tiszta rímnek lenni. Mondjuk avar, tavaly, aha, ez jó. Persze jobb volna, ha az avart avalynak, vagy a tavalyt tavarnak hivnák, de igy is jó. Őszi avar . .. sziavar-zivatar, log az menni. Már föl akart ugrani a villamosra, mi-1 kor a járda szélén egy kicsit odébb, valami összefutás történt. Egy részeg ember gorombáskodott egy nővel, aki nyilván hozzátartozott s négyen-öten megállották körülöttük. Odasietett megfigyelni és két perc múlva átvette a pofont, melyet erre a vasárnap délelőttre kirendeltek neki az egek. A tömzsi, vállas, tömpekezü részeg ember, azt mondta a nőnek, hogy ő akkor iszik, amikor ő akar. A nő ezt kétségbevonta. A részeg gorombaságokat felelt, mire az ember, aki most érkezett oda, azt mondta: — De kérem, kérem, brutalizálni egy nőt! A részeg bamba dühvei feléje fordult: — Magát ki hívta ide? — Kérem én .. . —• Nix kérem én, ne szóljon bele, mert rálépek a szájára. — Kikérem magamnak! — Ki van adva! — mondta a részeg és átadta a pofont. Mire fölocsudott és visszaüthette volna, már késő is volt. A részeg és a nő már odébb mentek. Megsimogatta az arcát s mert éppen jött egy villamos és ott hagyta abba, hogy fel akart ugrani a villamosra, hát felugrott és csak a Margit-hidnál kezdett éledni. Nem látta senki... — gondolta — s égett a füle, az arca és főként belülről feszegették emésztő tüzek — tulajdonképen nem látta senki, az a néhány suhanc nem számit. Na, szép volna, ha ilyen alakokkal is törődne! Egy ilyen ember, mint ő! Na, szép! S különben is nem áll le verekedni az utcán, nem igaz? Egy részeggel. Lovaglás elégtételt kérjen? Ettől? Nevetséges. Estig járta a hegyeket. Belegázolt a fiibe, öklével rácsapkodott a fákra, megtépte a bokrokat. A két sonkászsömlyét csak délután ette meg, rettentőket harapott bele és rágatlanul nyelte. Este, hazafelé jövet, villamoson elment a hely mellett, ahol. . . szóval, ahol történt ez a dolog. Most már egy kicsit, úgy történt, hogy: magát ki hívta ide? — mondta szemtelenül a tömzsi. Mire ő: kérem, én nem várok hívásra, ha egy nőt meg kell védeni! Mire a tömzsi: fogja be a száját! Mire ő . . . igen ez az .. . elkapja a karját, megcsavarni... az térdreesik: ( kérjen bocsánatot! — nem! — kérjen bocsánatot! — s megszorítja a kezét két ujjal, hogy az eikékül, már alig lélegzik, a szeme kimered... még egyet csavar rajta: kérjen bocsánatot! — Bocsánatot kérek • •. — nyögi a tömzsi, mire ő elereszti, undorral elhagyja és szilárd léptekkel elmegy. Igen, igy, ilyenformán volt. .. Az éjszaka csendjében aztán néhányszor kivégezte a tömzsi embert. Megölte őt. összetörte a csontját, tüzes fogóval tépte ki a nyelvét, máglyán pirította, földalatti barlangban kínozta, villamosszékbe ültette, gillotinnal levágta a fejét, kerékbetörte, elevenen megnyuzta, megsütötte, karóbahuzta, szurokbafőzte, szét- fürészelte. Elkapni, igy lenyomni a földre és ütni az arcát, azt a pimasz arcát neki, mig lélegzik. Hetejdg tartott a tömzsi ember kínba- lála. Kendre pusztult el egészen, időnként, mégegyszer és mégegyszer meghalt. Elpusztította különböző országokban és korokban. Napokig tartotta kikö- tözve egy komplikált készülékkel, úgy, hogy csak a szemét forgathatta és egy óraműre berendezett szerkezetből másodpercenként egy csöpp viz hullott a tömzsi ember fejére. Alkalmazta a kinai módszert is, nem hagyta aludni. Régi csendbiztos históriák vallatásait próbálta ki rajta, beringet etetett vele például és nem adott neki vizet. Oroszlánokkal tépette szét egy kétezer év előtti cirkuszban s ciángázzal fojtogatta halálra egy modern amerikai börtön kísérleti kivégzőkamrá- jában. Néha embereivel kinoztatta — mig ő trónszéken ülve, déligyümölcsöket evett, édes bort ivott, eléje térdelő kedvese hajával játszadozott és hárfások pengették hangszereiket a trón lépcsőjén — máskor meg maga esett neki és térdre kényszeritette. Egyszer szabadságot ígért neki, ha egyenlő küzdelemben legyőzi őt. Megvívtak az udvari nép szemeláttára. Győzött. A tömzsi ember megtört szemét csodálattal emelte föl hozzá s utolsó szavai ezek voltak: Hatalmas vagy, én királyom! A tömzsi részeg igy rendre elmúlt, ő túlélte. Előmenetelben, vagyonban, tekintélyben, testi, lelki javakban gyarapodva. Egyszer egy hetilap közölte egy versét is, mely arról szólt, hogy milyen jók az emberek, a Lánchídon etetik a téli szélben fagyoskodó sirályokat. Ebben a versében volt egy sor, ilyenformán: nem látszik már az őszi avar — a szűzi fehér hó, mindent eltakar — a Lánchidon ime forgalmi zavar — ez emberek zöme sirályt etetni akar. Egy nyáron aztán villájában — amint ültek este a verandán s ő fölhívta vendégei és a rokonok figyelmét a táj költői szépségeire — arról került szó, hogy kinek milyen afférja volt az életében. Ö is elmesélte a magáét. Kedvesen mesélte, nem keritett nagy feneket a dolognak, az idő akkorra már megbocsátóan elbéki- tette benne azt a régi történetet. — Az Operabálon történt — mondta — a büffébe igyekeztem, amikor a lépcsőn szembe jön velem egy pár. Egy gyönyörű, álomszép nő, hermelinbelépőben, fején diadémmal és egy atlétatermetü férfi. Mint később kiderült valami holland mágnásgyerek volt. Illetlen szavakat mondott a nőnek — egy tekintélyes úri- család tagjának — s úgy éreztem, nemzetem nevében meg kell toroljam a magyar nők becsületén esett durva sértést. Megleckéztettem a hollandust. Elég jól beszélt franciául. A fickó a hátsó zsebéhez kapott és revolvert rántott. Én sose hordok magamnál fegyvert, ha csak az önfegyelem és bizonyos hűvös tartózkodáHELY.t CiM Dacia rconomia [Uf, lnírii 25. som nem számit annak. A revolvert homlokomnak szegezte. Két lépést tettem feléje, a szeme közé nézve. Elkaptam a kezét, megszorítottam 3Z ujjait«. Elsápadt és kiejtette a fegyvert kezéből. Futni kezdett, fölvettem a revolvert és utánasiettem: kérem, mondom, ittfcicjtett valamit!... Zavartan elvette a töltött re- vo'vert és elment. Li-nyt az egész. Fő, hogy az ember őrizze meg a hidegvérét, méltóságát, a harag rossz tanácsadó. — És mi lett a nővel? — kérdezte valaki. — Pszt — intett a gyerekekre és diszkréten mosolygott. A gyerekek aztán kérték, hogy mutasson be néhány dzsiu-dzsicu fogást. Megtette. Fölállott, fogta az egyik kis rokon- fiút: igy állsz! Támadni akarsz! Én elkapom a csuklódat, igy! — s mutatta, hogyan lehet eltörni valakinek a karját egy ujjal és hogyan lehet földhözvágni két ujjal. Lihegett, szuszogott, már akkor kissé kezdett elhizni. Nyugalmas szép este volt — tiszta badacsonyi borokat ittak — s a gyerekek, amikor feküdni vitték őket, összesúgtak: Vilmos bácsi kutya egy ember. orra előtt egy egér. A macska meg sem mozdult. — Hé Bili, mi van a macskával? — kiáltott fel meglepetten Tom. — Ez nem számit. Ez az egér itt él a házban, ezeket nem bántja, de nézd csak meg, ha egy idegen egér téved ide! 'C — Drága, gyere haza azonnal! — hívja fel telefonon a férjét a fiatalasszony. A kis Jonny lenyelte a töltőtollamat. — Már megyek is drága. De mit csinálsz addig is, amig megérkezem? — Oh az rendben van: ceruzával irok tovább. A kis Tomi bőgve jön ki a szobából, ahol apja szögeket ver a falba. — Miért sírsz, Tomi? — kérdezi az anyja. — A papa ráütött a kalapáccsal a saját ujjára. — Ilyesmi miatt igazán nem kell sírnod ! Miért nem nevettél inkább? — De hiszen éppen az a baj, hogy nevettem ... * A háziorvost telefonon felhívja egy ijedt női hang: — Doktor uj jöjjön azonnal, a férjem lenyelt egy egeret. — Mindjárt megyek, de addig is mutogasson egy darab sajtot a szája előtt. öt perc múlva megérkezik a doktor. A férfi tátott szájjal hever, előtte egy hisztérikus asszony kétségbeesetten mutogat egy heringet. — Hogy lehet ilyen ostoba — szól rá szigorúan az orvos. — Hát nem meg mondtam, hogy sajtot mutasson. — Tudom, tudom — siránkozott az asszony — de először a macskát kell kicsalnom. * Hathónapi kinai utazás után hazaérkezik feleségéhez a férj. Az első reggel uj kínai szolgája gyengéden megrázza a férje mellett alvó feleséget és megszólal: — Ideje, hogy hazamenjen, Miss ... 8 hét alatt í'lt kiadásit érte élt Cronin; Réstábla a kapu alatt Ez a könyv hónapok óra el nem múló izgalro« beltett nemcsak Angliában, hanem mindenütt, ahol a könyv fordításban megjelent, de nem azért kel! elolvasni, hanem, mert jó könyv. Művészi és emberséges könyv. Orvosokról szól és nemcsak az ideábsan felfogott orvosi hivatásnak, hanem általában, az igazi emberségnek is valóságos evangéliuma Ára kartonéivá 185.—, vászonkötésben 238 — lej oz ELLENZÉK KÖNYVOSZTÁLYÁBAN. Cluj, P. UnirÜ. Vidékre utánvéttel is azonnal küldjük. Kérjen kőnyvujdonság jegyzékeit. Min nevet ma Anglia és Amerika NEWYORK, március hó. Dr. George Patrick egyetemi tanár csokorba gyűjtötte azokat az amerikai vicceket, amelyek az utolsó évek során Angliában ugyanolyan sikert arattak, mint az újvilágban. Mutatóban közlünk néhány eredeti amerikai viccet, amelyek Patrick professzor szerint meghódították Angliát. sí— Hé, borbély, adjon csak gyorsan egy pohár vizet, — mondta a vendég, amikor a borbély már harmadszor vágta meg borotválás közben. — Mi a baj, csak nem került szőrszál a szájába? — Nem, csak meg akarok győződni róla, hogy nem lyukadt-e ki már a torkom! * Az esküvő után a vendégek amerikai szokás szerint sorra megcsókolták az újdonsült menyecskét. A terem egyik sarkában gondolataiba mélyedve egy fiatalember állt. — Nos, Jimmy, megcsókoltad a menyecskét? — kérdezte váratlanul egy nagynéni a fiatalembert. — De még hányszor, csakhogy az még tavaly volt! — felelte szórakozottan az ifjú. Hé, borbély, van még egy borotvája: — Igen. Miért? — Védekezni akarok. Az elmebetegről húsz esztendő után megállapítják, hogy teljesen meggyógyult. Elbocsátása napján megengedik neki, hogy maga borotválkozzon meg. Amikor hátrafordul 3Z ápolóhoz, leüti a borotvatükröt, amely betörik. Nem veszi észre, mi történt, folytatja a borotválkozást és a betört tükör helyére néz. — Csak én lehetek ilyen peches ember! — kiált fel kétségbeesetten a betört tükör, üres helyére nézve. — Aznap, mikor húsz év után megállapítják, hogy végre teljesen meggyógyultam, levágom a saját fejemet... Bili meghívta Tomot, hogy bemutassa neki, milyen nagyszerűen tud egeret fogni a macskája. A derék cica békésen dorombolt, amikor hirtelen átszaladt az
