Ellenzék, 1938. március (59. évfolyam, 48-74. szám)
1938-03-06 / 53. szám
1 9,3 S március 6. iáidra ELLENZÉK VASÁRNAPI KRÓNIKA ÍRJA MARA! üA Ní) O R Az ©szitáik ember Amíg Schuschnigg beszélt, a hang" szóró előtt könyökölve, az, osztrák emberre kellétt gondolnom; az osztrák emberre, a hat és félmillióra, akik e pillanatban a kancellárt hallgatják. Mi ma" gyárak jól ismerjük őt, az osztrák em" bért. Soká'iig veszekedtünk vele. Most kezdjük észrevenni, hogy nemcsak szomszédiunk, hanem rokonunk is; rokonunk a sorsban és az időben. Schunsclmigg az osztrák nemzeti függetlenségről beszélt s mi, hallgatók arra gondoltunk, hogy ami az osztrákokkal történik, különösen tragikus, mert ha van emberfajta, amely szivből lenézi és kerüli a politikát, mint mesterséget, akkor az osztrák az. Mi ez az osz.trákság, ez a különbözés, ez a sajátság és egyéniség, mely mindig megejtette és meg.hó" ditotta a világot, különösem, ha igazi fegyvereivel jelentkezett: urbánus hajlamaival, szellemi és zenei kultúrájával, életmódjával, melynél eszményibb kispolgárságot nem termelt ki sehol az európai civilizáció? Az osztrák embert legerősebben egy hajlam hiánya jellemzi: az, hogy nem politikus. Aztán egy em" bébi képesség: a nemes, a csendes, az öntudatos szerénység. Amig, az, osztrák államférfi beszélt s kemény és okosan mértékadó szavaival megmagyarázta a világnak, hogy ez a nép soha nem adhatja fel azt, ásni benne nemzeti és egyéni sajátság, osztrák városokat és arcokat láttam, élő és halott osztrák arcokat, az egész galériát, Schuberttól Grillparze- ren át Hoffmansthalig és Altenbergig, 1 városokat láttam, élő és halott elemek" 1 bői összerakott osztrák kisvárosokat, stájer, tiíroli, bécskörnyékii utcakivágásokat, melyeknek zugaiból és boltivei alól felejthetetlen jellegzetességgel szól az, amire a világ, fejbicceníve és rokon- szenvvel mondja évszázadok óta: igen, ez Ausztria;. Mi ez a sajátság, amitől és amelyben különbözik minden más néptől, a német törzsektől is, melyeknek rokona? Mi ez: a ,,Made iín Austria“, me" lyet elismer, felismer és megbecsül a világ? Miben különbözik olyan élesen., olyan sugárzóan és penetránsan a svábtól, a würtembergitől, <ai porosztól, a raj- navidékitől, a bajortól, e rokon fajtáktól, melyeknek nyelve és történelme kö" zös, — mi az, amiben mégiis oly döntően más, nem különb, nem értékesebb, de $i§ másabb? Mindig hálátlan vállalkozás, IfT fajták értékeit és sajátságait egymáson 7' mérni, hálátlan s majd mindig igazság- jj taian. De .az osztrák ember mindig, is szegényebb rokonnak, érezte magát a hatalmas németségben. ,,Wir sind halt Österreicher! . .— mondták szerényen, f| évszázadokon át, akkor is, amikor ősz" tráknak lenni politikai jelszó volt és hatalmi csatakiáltás. Minden népet jellemez egy képesség, mely csak az övé s mely megszabja és kiutalja helyét és feladatát a világban. Ez a képesség egy nép jelleméből kö- | vetkezik. Az idegen, aki Nyugatról vagy Keletről jövet, átlépi az osztrák határt, mindig kellemesen észleli, hogy olyan icrületre ért, ahol a lakosság és hatóság készséggel elismernek minden idegensé- geí s ugyanakkor nem adnak fel semmit, ami jellemzi és megkülönbözteti a benszülötteket. Ausztria az az idegenfor" galmi terület, ahol talán legsimuléko" uyabban tudják kiszolgálni az idegén. Ízlést s ugyanakkor mereven őriznek egy -ajátos civilizációt, amely csak az övék 3 amely nem nyugati, nem is kelet ,.Bécsben van valami-“ — mondják mosolyogva az idegennek; s nem tudják megmondani, mi ez a valami? Csakugyan:, mi ez az osztrák varázs? A nagy, német városok imponálóbbak, a fran cia turisztikai: területek régiebbiek, zsúfoltabbak, Olaszország egyetlen kápráztató kiállítás, az Alpesektől Palermóig, — mi az a sajátság, az a különösség, az a megejtő egyéniség, mely a legkisebb osztrák városban is szói hozzánk, szól a világhoz, miagához szelídít és meghódít? . . . Talán az osztrák lélek? A világ tudatában kétféle osztrákság él: a,z egyik a: múlté. Ez az Oiszltrák fe- rencjóskát visel s bajuszát is úgy pedri, mint Ferenc József; okvetlenül hivatal" nők valahol, egyetlen vágya a nyugdíj, harsány tájszólással beszél, kissé goromba is, átmenet egy kedélyes zupás őrmester és valamilyen rangosztály tanácsosa között; szereti a kamarazenét, de Schubert, Mozart és Beethoven mellett titokban szívesebben hallgatja 0 katonazenét a Volksgarten'ben; mindenki egy kissé az Udvar hivatalnokának és alkalmazottjának érzi, magát, olyan időkben is, mikor már nincsen Udvar; óvatosan imperialista, lelkében egyszerre alkalmazott és autokrata s eszménye az államvezetés, melynek klasszikus meghatározása a „álampossággal enyhített abszolutizmus.“ Titokban mindenkinek van egy rokona, aki őrnagy, vagy posta- tanácsos, tehát hozzátartozik ahhoz az uralkodó hivatalnoksághoz. melynek végső értelme a Monarchia. Ez az egyik osztrák. A másik fajta vonásai elmosódottabbak. Ez az osztrák kispolgár, akinek elsőrendű köze van a mult imperializmusához, aki rokonának érzi Mozartot, Beethovent, Schubertét, Nestroyt, Grillparzert és Hoffmantshalt, aki szerény városi lakásokban, is régi ti roll pa- rasztbutorok között lakik, tájszólást beszél, de kissé röstelkedve, mintha szelíden elnézést kérne e fényűzésért, hivatalban és utcán, közéletben és üzletben csendes, udvarias, emberi és igazságos, s szerényen, és nemesen tud kispolgár lenni, a polgáriság életkereteit halkan tudja megtölteni valami magasabbrendü- vel és nemesebbel, szívesen áll a második sorba, közvetlen viszonyban él múlttal és hagyománnyal, de érzékenyen és felelősségteljesen simul világnézetével a jelen szociális problémáihoz, -— ez a fajta osztrák a másik, akiről kevesebbet lúd, de jelenlétét és sajátságát minden osztrák tünemény mögött ott érzi a világ. Ez az osztrák, aki nem szakított a hagyománnyal, de feltűnés és hangos szólamok nélkül felemelte azi osztrák életet ai korszerű társadalmi kötelessé gek szintjére, ez az osztrák, aki mindent megőrzött a legnemesebb német kulturá bői, de olyan szerényen mutogatja, mini az elszegényedett gazdag a vitrinben a maradék porcellánt. Ez az osztrák mélyen vallásos és öntudatosan európai, ez az osztrák csendesen, szívósan és sze mérmesen hazaszerető s csendesen megveti azt a buta általánosítást, mely Bécset a külföldön még mindig mint a szép és fess lányok, a valcer, a tejszín habos kávé és a grinzingi gmüatlichkeit hazáját emlegeti. Éppen úgy megveti, mint mi a puszta, betyár, gulyás és pap rika-képzieteket, melyekkel moziügynökök házalnak külföldön a magyarság jegyében. Ez a másik osztrák kitűnő hazafi és elsőrangú európai. Csak éppeu keveset beszél minderről. S vasárnap hátizsákot köt fel és boldogan kimegy az erdőbe. Erre a.z osztrákra kellett gondolnom, amig a kancellár beszélt. Most politizál, szegény, — ez a szerep, melyre soha nem vállalkozott szívesen a történelem ben s ez ai szerep, mely most végzetszerűen nyakába szakadt. Ez a szerep hősies; az osztrák kispolgár most kénytelen hajlama és Ízlése ellenére is hősnek lenni. Tapintatta! lesz az és diplomatikusan. 91 éves a íeg®ehb, 36 éves legimSalmbbiagţa ® Magyar Tudományos Akadémiának SZENT-GYÖRGYI PROFESSZOR KORBAN A 12. HELYEN ÁLL BUDAPEST, március hó. A Magyar Tudományos Akadémia 1937. évi Almanachja a napokban jelent meg, igen sok érdekes adattal. Az elnökség és az igazgatótanács névsorának és címeinek közlése után a Tu" dományos Akadémia három főosztályának tiszteleti, rendes, levelező és külső tagjait sorolja fel az Almanach. Az Akadémia első, nyelv- és szép tudományi osztályának Melich János az elnöke, Szflnnyei József a titkára, tiszteleti tagjai között van Herczeg Ferenc és Ravasz László. Levelező tagok: Szász Károly, Petrovics Elek, gróf Zichy István, Bar" tók Béla. Az; Akadémia első osztályának huszonhárom kültagja van, közöttük Stein Aurél, a kiváló kutató, Denison Ross E., a kalkuttái főiskola volt igazgatója., Mahésachandra Nyayaratna. a Sanscrit Collége igazgató-tanára Kalkuttából, azonkívül egy athéni, egy norvég, egy finn, egy észt, egy francia és több német egyetemi tanár. Az Akadémia második, Bölcseleti, tár- sadami és történeti tudományi osztályá nak Kornis Gyula az elnöke, titkára Lu kiniich Imre, tiszteleti tagjai sorában van gróf Bethlen István, Serédi Jusztinián, Hegedűs Lóránt és Angyal Dávid, a Bécsben élő kiváló tudós. Rendes tagjai közé tartozik Hóman Bálint, Cerevich Tibor, Hekler Antal. A rendes tagok száma huszonkettő. A második osztály levelező tagjai között szerepel Marczaly LIenrik történ'ettudós, Kenéz Béla, Kuncz Ödön, a kiváló kereskedelmi jogász, Grosschmidt Béni, a magánjog nagy tu" dósa, Czettler Jenő, Navratjl Ákos. Levelező-tagok sorában Schneller István, a Cluj-i egyetem utolsó magyar rektora, Szekfü Gyula. A harmadik, Matematikai és Természettudományi osztálynak Tangl Károly professzor az elnöke, tiszteleti tagjai so" rában van József főherceg, Ferdinand, Bulgária lemondott cárja, gróf Teleki Pál, Bláthy Ottó Titusz udvari tanácsos, báró Korányi Sándor, Mágócsy-Ditz Sándor és Rados Gusztáv. A rendes tagok száma busz, közöttük van Zemplén Géza műegyetemi tanár, Enlz Géza, a kiváló biológus, Zimmermann Ágoston, az európai hirii anatómus, Verebély Tibor orvosprofesszor, Gróh Gyula, vegyészprofesszor. A harmadik osztálynak huszonkilenc levelező'tagja van, közöttük Császár Elemér. Orsós Ferenc, Man- ninger Rezső, Szabó Zoltán örökléskutató. Szent Györgyi Albert, Nobeldíjas tu" dós is levelezőtagja az Akadémia harmadik osztályának, amelynek külső tagjai sorában van Picard Emil (nem a sztratoszféra Piccard, hanem a kiváló francia matematikus), Wagner Jau regg, a világhírű pszichiáter és Sir Artur Stanley Eddigton, a világhírű csillagász. Az Almanach az Akadémia tagjainak névsorát életkor szerint is csoportosítja, így megállapítható, hogy a Magyar Tudományos Akadémia legöregebb tagja az 1847 augusztus 3-án született Schneller István, volt Cluj-i egyetemi rektor, a kiváló pedagógus Utána következik Földes Béla volt miniszter, közgazdász, aki 1848 szeptember 25-én született. Korá nyi professzor, a két évvel ezelőtt nyug díjazott európai birii magyar belgyógyász a születési dátum szerint csoportosított akadémitagok sorában az ötven harmadik, teliét ötvenkét akadémikus idősebb nála. Az Akadémia legfiatalabb tagja Ligeti Lajos levelezőtag, egyetemi tanár. 1902 október 28-án született. A legfiatalabb, h'arminchatéves akadémikus után fiatalságban tizenkettedik Szent Györgyi professzor, a Nobeldijas tudós. A négynyelvü Svájc. Mint a „Völkischer Beobachter“-nek jelentik Bernből, február ao=án érdekes javaslat kerül a szövetségi tanács elé: az a kívánság, hogy a raetoromán nyelv a francia, német és olasz mellett negyedik nemzeti nyelvnek ismertessék el. Minthogy pedig a javaslatot az összes pártok támogatják, ez törvényerőre is fog emelkedni. A raetoro- mán nyelvjárást Svájc keleti részében és egyik=másik tiroli völgyben beszélik. Ez a rész valamikor a római birodalomhoz tartozott, az idők folyamán azonban hol a németek, hol pedig Ausztria, majd Olaszország terjesztette ki rá hatalmát. A lakosság, miután a nyelvjárás már a XVI. században irodalmi nyelv volt, azt kívánja, hogy a többi, Svájcban elismert és használt nyelvekkel egyenrangúvá tétessék. Ez a kívánsága teljesülni fog. Svájc ezzel a lépésével, hogy a lakosság töredé= kének nyelvjárását is nemzeti nyelvnek ismeri el, kifejezést akar adni teljes füg getlenségének és elhatározását ,,i.’ellem- nemzetvédelemnek“ nevezi.
