Ellenzék, 1938. március (59. évfolyam, 48-74. szám)

1938-03-27 / 71. szám

hogy fogast hófehérré és fcg- husáf egészségessé varázsolja

A világon sok ezer fogorvos ajánlja a Kolynost. amely kiváló tulajdonságai áltál eltünteti a visszataszítóan ható foltokat cr. ragyogó fehérségét kölcsönöz fogainak anélkül, hogy zománcukat meg támadna.

i egyen kísérletet ezzel a fogorvosa által ajánlott antiszeptikus és tisztitó íogápoióNoveije mosolya varaizéi XOLYNGS álta!

szerrel, amely az ün megelégedésére száj izét kellemessé, leheletét üdévé és fogai széppé, egészségessé varázsolja.

Kolynos a leggazdagságosabb tcgápoló szer, amelyből csak félannyi szüksége mint bármely más közönséges fogkrémből Egy centiméternyi a száraz kefere kenve elegendő

Nctgyobb takarékosság kedvéért vásárol;or nagy tubus

Kísértei a toronyban 1 HALLGASSON FOGORVOSÁRA

A történet, melyet elmondok, egeszen hiteles. Azt is írhattam volna címül, hogy adatok a székely nép humorához, vAţţy adatok sóváradt Gagyi József székely tréfamester életrajzához. Öreg Szocs klek beszélte el nekem meg gyermekkot ómban.

A hires és virágzó, népes és gazdag marosszéki székely református eklézsia- nak tiszteletes és tudós 1 óth Marton papsága idejében, a mult^ szazad So-as éveiben, illetve annak elején, érdekes^ ha- j rangozója volt öreg bahnt Pista személye- j ben. Akkora méltósággal viselte hivatalát, hogy az csaknem komikus volt. Büszke volt hivatalára, magas tornyára, és három nagy harangjára, melyek közül a legkisebbik is több mázsa súllyal birt. Annyira pontos volt, mintha maga is egyik eleven része lett volna a toronyórának, melyet nagy gonddal kezelt. Ha ütötte a toronyóra a hajnali négyet, deli tizenkettőt, vasárnap délelőttönként a tizet, a következő kondulás — halálos pontossággal — mindig a harang szava volt hosszú időn keresztül. De meg is becsülte az eklézsia, olyan kepét adott neki, hogy a szomszédos falvak rektorai is megirigyelhették volna érte.

De egy téli hajnalon történt vele valami, ami egyszerre véget vetett tekintélyének és méltóságának. E nélkül nem volt hajlandó tovább viselni hivatalát. A bolondos Gagyi József cselekedte ezt, aki megtréfálta és nevetségessé tette.

A dolog ott kezdődött, hogy egy téli este, mint rendesen, a nagy boltban együtt volt a falu szine-java. Ez pótolta a kaszinót és korcsmát. Rendesen ott volt a nagytekintélyű rektor: Kádár István uram és Kovács Dénes főtanitó. Szerencsétlenségére ott volt Bálint Pista harangozó is, aki méltóságteljes magatartása miatt valóságos céltáblája volt a vidám tréfáknak, ugratásoknak.

Különösen nagy mester volt ebben a tiszteletes rektor uram, kinek aranyos humora állandóan vidám hangulatban tartotta a társaságot.

Ha ő beleunt az ugratásokba, bölcs és tréfás beszédekbe, a többiek vették át a szót. Egyszer valaki megkérdezte a harangozótói:

— Te Pista, nem félsz a toronyba felmenni, mikor a hajnali négyórait húzod el?

A harangozó nem is válaszolt, csak a kezével legyintett egyet gőgösen.

Erre megkezdődött a kisérteties történetek elbeszélése a harangozó szórakoztatására.

Szőcs Elek elbeszélése a siklódi atyafi tragikus esetét, aki fogadott, hogy éjfélkor bemegy a templomba, beleüti a disznóölőkést az urasztalába. Bele is ütötte, de a zekéjét a késsel az urasztalához szegezte s mikor indulni akart, az asztal megfogta. Ettől úgy megijedt, hogy nyomban szivrepedést kapott és reggel ott találták meghalva.

Bálint Pista büszkén felelte:

— Elhálnék én a templomban, akár a temetőben is.

— De ott ne hálj, aki lelked van — mondta Szőcs Elek — mert én próbáltam és neked sem ajánlom.

Elmondta, hogy még legénykorában egy késő őszi este a temetőn legeltette a marhákat. A sírok között elaludt. Egyszer arra ébredt, hogy egy szép, fiatal leány halotti öltözetben hajlong és táncol pár lépésnyire, anélkül, hogy egy helyből megmozdulna. Erre úgy megijedt, hogy marháit, még a kalapját is, ott hagyva, hazafutott. Csak kevesen mult, hogy az ijedtség miatt nagyobb baja nem történt.

De azt elhallgatta, hogy mikor másnap reggel a kalapja után ment, megbizonyosodott arról, hogy a hajlongó, táncoló szép leány nem volt egyéb, mint egy magányos katángkóró, melyet a szél mozgatott.

Bálint Pista büszkén vágta oda, hogy nem fél ő sem a templom, sem a temető kisérteteitől. Valami olyanfélét is mondott, hogy más fából van ő faragva, mint Szőcs Elek és a többiek. Ha kisértettel találkoznék, azt ő megkötözné a haranglábhoz, vagy ledobná a toronyból.

Egyik sarokban ott ült szótalan Gagyi József. Egy pillanatra hamis vigyorgás jelent meg az arcán, mert pokoli ötlete

megszületett agyában a hetvenkedő harangozó megtréfálásira.

Mikor a társaság eloszlott, Szőcs Elek tréfásan megfenyegette a harangozót:

— Vigyázz Pista, az ördög nem alszik, egyszer még te is megjárhatod vele.

Ez az utolsó szó megszurta Bálint Pistát, aki különben csak adta a bátort, de bizony félénk, remegő szivü ember volt. Egész éjjel, még álmában sem mentek ki fejéből a kisérteties történetek. Mikor hajnali négy óra előtt leakasztotta a ka- lapernyőjü falilámpát, rosszat sejtve, mintha gyenge szívdobogást érzett volna.

A koromsötét decemberi hajnalon csöndesen bandukolt felfelé a csaknem tulmagas toronyba. Odafönt bóbiskolva nekidült a haranglábnak és várta az óraütést. A nagy csöndességben csak néha ballszott egy-egy halk nesz: a baglyoknak, denevéreknek mozgolódása. A sokmázsás nagyharang és a legkisebbik harang egymás mellett állottak. A túlsó oldalon, a feljárattal szemben, állott a középső, az úgynevezett újharang. Ezzel szokta Bálint Pista elhúzni a hajnali harangszót. Angyalian szép volt a hangja ennek a harangnak. A hajnali csendben úgy zengett a falu felett, mint az Isten ébresztő üzenete. Talán ez az üzenet tette ezt a népet olyan éberré, dolgossá és szorgalmassá, hogy párját nem lehetett I találni messze vidéken, mert télen négy órakor, nyáron három órakor talpra állította és munkára indította. Ez volt a titka e falu felvirágzásának.

Most is, amikor az óra a négyet elütötte, indult Bálint Pista, hogy megfogja a harang kötelét.

De én Uram, mi történik itt. Égnek állott a megrémült harangozó minden hajaszála és a sapkáját felnyomta a feje- bubjára. Abban a pillanatban, hogy a kötelet meg akarta fogni, az magasba csapott, hogy nem tudta elkapni és a harang meglendült hangtalanul, lógott vígan, mintha a Sátán láthatatlan kezekkel húzta volna.

Körülnézett, majd lámpáját a magasba tartotta. Sehol senki, csak a baglyok huhogása odafent a magasban. Szerencséje volt, hogy kalapos lámpája felfelé nem világított, mert ha meglátta volna odafent a bekormozott Sátánt, talán szörnyet halt volna nyomban a rémülettől.

A harang járt vigan, de hangtalanul, mert erősen bepockolt nyelve csak akkor adott hangot, ha egészen a magasba lendült.

Bálint Pista a következő pillanatban kétségbeesetten, jajveszékelve rohant le a torony lépcsőin. Még félig sem ért le, mikor odafent megszólalt a harang és Belzebub szabályszerűen elhúzta a hajnali ébresztőt. Rohant tovább hanyathomlok lefelé, mint aki eszét vesztette. Még a ke- j rités kapuját is nyitva hagyta. Otthon kirázta a hideg, lefeküdt és azt mondta a feleségének, hogy ő most meg fog halni, mert a Sátán neki megjelent és őt elharangozta.

Az istentelen Gagyi József állott' be Sátánnak, hogy kipróbálja at hetvenkedő j harangozó bátorságát. Nem unta három i

órakor felkelni, hiszen egy-egy jó ötlet ért a bőrét, sőt még a fejét is nem egyszer tette kockára. Arcát bekormozta, sapkájára berbécsszarvakaft kötött. Kezébe vette kézi lámpását és megindult a templom felé. Ott állott a templom a falu közepén, magas kőkerítéssel körülvéve, az országutak keresztezésénél, egészen közel a Gagyi József lakásához. Felmászott a rektor deszkakerítésére, hol az a kőkerítéshez ütközött s onnan egy lendülettel átvetette magát a temp lom - kerítésen. Felment a toronyba*, leoldotta a kisharang kötelét és felkötötte a középső harang huzófájára. Elhelyezkedett a harangállvány legfelső gerendá- zatán és a felfelé irányított pótkötelet feszesen 'tartotta kezei között. Mikor az óraütésnek vége volt. megelőzte a harangozót, felülről meghúzta a harangot. Az- táfni, hogy Bálint Pistái kétségbeesetten lerohant, pár pillanat alatt leszállóit a felső állványról és annak rendje, módja szerint elhúzta a hajnali harangszót.

Bálint Pista többé nem mert sötétben felmenni a toronyba. Másnap megtoldta a harang kötelét, úgy hogy alólról, a földszinten húzta el a hajnali ébresztőt, de a feleségének is ott kellett lennie, mert egyedül félt.

A falu vidám hahójával vette tudomásul a harangozó megtréfálását, aki a föld alá bujt volna nagy szégyenében. Úgy érezte, hogy meg van alázva és vége tekintélyének. Kerülte az embereket, mert nem tudta elviselni reámosolygó tekifivtetüket.

Még csak abban reménykedett, hogy esperes uram elégtételt szerez neki a közelii vizitáción. mert e tekintetben papjában is csalódott. Elé is adta nagy búval, keserűséggel panaszát, de esperes uram is alig hirta visszafojtani nevetését. Mikor megkérdezte, hogy miért nem nézett egy kissé jobban körül, azt felelte, hiszen néztem én magyesperes uram, de jó, hogy nem láttam meg, mert szarvakat kötött a fejére a, gazember és arcát bekormozta. A guta mindjárt megütött volna. ha meglátom.

Erre esperes uram is elkezdett hangosan kacagni és ezzel agyon volt ütve a Bálint Pista pere. Lemondott állásáról és haláláig átkozta Gagyi Józsit, akit úgy látszik, meg is fogott az átok, mert később, egy évtized múlva, mikor egyszer fuvaros utón volt, egy kissé vastagabb tréfájának áldozatául esett. De ezt Bálint Pista már nem érte meg.

Illyés Géza.

Ötvenötkilós magyar feleséget kér egy texasi vasutas Budapest polgármesterétől

BUDAPEST, március hó.

A texasi Ft worth városából levelet hozott a posta Szendy Károlynak, Budapest polgármesterének. A levélben Mr. J. B. Baker, a Southern Pacific vasutak forgalmi tisztviselője feleséget kér a polgármestertől.

Levelének bevezetésében elnézést kér a polgármestertől, hogy igénybe veszi drága idejét, de azért mégis kénytelen hozzáfordulni, mert meg van győződve arról, hogy akinek ilyen magas pozíciója van, mint a polgármesternek, annak is- mcretségii körében egész biztosan sok szép és bájos fiatal hölgy is van.

Ezután igy folytatja levelét:

— Én a magam részéről olyan hölgyet részesítek előnyben, akinek könnyű, slmulékony természete van, a humort

megérti, kora 18—25 év között van, 153 cm.-nél nem magasabb és 55 kilónál nem nehezebb (a mi városunkban ezt úgy hivják, hogy molett típus), világos hajjal és arcbőrrel s egészséges fehér fogakkal.

Méltóságod talán csodálkozik, hogy városunkban nem találok Ízlésemnek megfelelő hölgyet, de az itteni asszonyok, különösen a városiak, háztartásukkal egyáltalában nem törődnek s inkább a szépségápoló-intézetekben töltik idejüket. Kevesen tudnak közülük főzni és a háztartást rendben tartani. De van még egy más nagy előnye is annak, ha én Magyarország leányai közül hozok magamnak feleséget: ő távol lesz sokáig az anyjától, aminek következtében én is távol leszek az anyósomtól. Azt hiszem,

méltóságod ezt tökéletesen megérti.

Most valamit magamról. 34 éves vagyok, még nem voltam nős és az Egyesült-Államok egyik legnagyobb vasut- vállalatánál vagyok mint forgalmi tisztviselő alkalmazva. Csak angolul beszélek, mert itt nagyon kevesen beszélnek inás nyelven s azért az emberek nem veszik maguknak azt a fáradságot, hogy idegen nyelvet megtanuljanak. Azt hiszem azonban, hogy az nem lesz akadály a feleségemmel szemben, sőt talán még jobb is lesz;.

Ha levelem eredménnyel jár, akkor elküldöm a hölgynek szerény, de jólsikerült fényképemet. Nagyon boldog volnék, ha kapnék választ levelemre, már tudniillik attól a bizonyos hölgytől.

Ezután Mr. J. B. Baker minden jót kíván a polgármesternek s kéri, hogy támogassa őt abban, hogy feleséget szerez hessen Magyarországról.

A texasi házasulandó teljes cime: J. B. Baker, 424. Galveston, Ave. Ftworth. Texas. U. S. A.