Ellenzék, 1938. március (59. évfolyam, 48-74. szám)
1938-03-27 / 71. szám
193 8 március 27. ELLENZÉK Uj palotát építtet az egész világot behálózó Reuter-ügynökség. Egy fiatal német bankhivaiainok ajánlatot tesz a Ti mesnek. ^ Hogyan fejlődött ki a vnag íegh italmasabb sajtóügynöksége LONDON, március hó. Február tizenhatodika csak egyetlen nap az 1938-as esztendő 365 napja közül. Huszonnégy órájában a következő ese= menyek sűrűsödtek össze: Politikai átalakulás Ausztriában. Zendülések Abesszi- niában. Uj japán offenziva Kanton ellen. Kormányválság Argentínában. Nagybri- tannia bezárja oroszországi konzulátusait. Súlyos politikai zavarok Indiában. Roosevelt hatalmas beszédet tart a kiújult fegy- verkezési versenyről. Teruel és Madrid környékén roppant hóviharok akadályozzák a hadműveleteket. Az orosz északsarkkutatókat a megmentésükre kiküldött jégtörő megközelíti, de a ködben nyomukat veszti. Párisban megkezdték az előkészületeket az angol királyi pár fogadtatására. Meddig folytassuk még ezt a felsorolást? Talán ennyi is elég egyetlenegy nap hiraratásából. És minderről és még számtalan más eseményről, mely nem tartozik a nagy politika körébe, katasztrófákról, a mindennapi élet furcsa történéseiről, öt világrészben órákon belül pontosan tudnak minden részletet. Ezer és ezer lap közölheti a megbízható információkat, száz- és százmillió olvasó természetesnek veszi, hogy a legexotikusabb vidékekről is megtalálja kedvenc újságjában a legfrissebb értesüléseket. Ezt a feladatot még a legnagyobb világlapok súlyos anyagi áldozatokkal fenntartott tudósitógárdája sem láthatja el. Más, kiterjedtebb, átfogóbb szervezetek kellenek a modern hír- szolgálat tökéletesítéséhez, öt kontinens híranyaga itt fut össze Londonban... A londoni ujságnegyed, a hires Fleetstreet környékén épp most uj palotát építenek. A hatalmas épület méltóan társul majd a világsajtó márványban s üvegben tündöklő londoni székházaihoz. Pár hét múlva átköltözik uj központjába a világ leghatalmasabb sajtószervezete, a Reuter- ügynökség. Erről az eseményről nem készül Reu- ter-jelentés. A Reuter Agency nem szorul reklámra. Bár nyoma, hatása, befolyása az egész kulturvilágban megnyilvánul, tulajdonképen névtelenül dolgozik, hirei beszélnek helyette, a hírforrás maga a háttérben marad. Talán ennek tudható be, hogy amikor az utolsó évtizedek nagy találmányairól szó esik, találmányokról, melyek megváltoztatták a világ képét, Reuter müvéről alig történik említés. Pedig Julius Reuter életművének eredményei mindennapi életünk nélkülözhetetlen része lett. Felosztják a világot A Reuter központja Londonban van és valószinüleg mindig Londonban is marad. A világot azonban felosztották a Reuter Agency hét úgynevezett vezérigazgatósága között, melyek Sanghajból, Bombay- ból, Kairóból, Capetownból, Melbourne- ből, Newyorkból és Ottawából önálló hatáskörrel és önálló személyzettel látják el a hirgyüjtés és elosztás munkáját. Tér- | mészetesen mindezek a vezérigazgatóságok alá vannak rendelve a londoni központnak, mely az angol fővárosból irányítja egész Európa hírszolgálatát Hel- singforstól Madridig, Istambultól Oslóig, j. A londoni központ ügykörébe tartozik Európán kivül Kelet-, Nyugat- és Közép- ||||| Afrika, valamint Dél-Amerika is. A Reu- ter-ügynökség valószinüleg az egyetlen if vállalkozása a világnak, ahol a mult szá- jmutiu ^ 1 - ■ >■ zad ötvenes éveiben történt alapítás óta egy pillanatra sem állt meg a munka. Itt nem ismernek különbséget nappal vagy éjszaka, hétköznap és ünnep között. Amikor a Zeppelinek a világháború idején Londont bombázták, a Temze partján álló Reuter-ház nagy veszélyben forgott. A munka azonban egy pillanatra sem szünetelhetett. A hirügynökség munkatársai tehát percek alatt átköltöztek egy szomszédos ház pincéjébe, ahonnan hevenyészve felszerelt telefonok segítségével tovább ellátták a szolgálatot. A hírekkel ellátott lapok még azt sem tudták meg, hogy valami zavar volt a Reuter-üzem- ben. A Reuter-ügynökség csak London bombázását jelentette .. . Ma, amikor „Reuter“ nap-nap után körülbelül 24—25.000 szót kábelez szerte a világba és háromezer munkatársa továbbítja számára a híranyagot, melyet aztán központok jelentésekké dolgoznak fel, e világot behálózó organizáció vezetői kissé meghatottan gondolnak vissza vállalatuk szerény kezdetére. Táviratok postagalambokkal Julius Reuter, egy fiatal német bankhivatalnok, amikor a mult század közepén letelepedett Londonban, egy szál ki- futófiuval alapította meg „üzemét“. Még erre a kifutófiura sem lett volna szükség, miután az angol lapok nemigen bíztak a jövevény különös terveiben. Csak Reuter maga volt meggyőződve elgondolásai világraszóló jelentőségéről. Már Németországban megmámorosodott az akkoriban felfedezett távirászat korlátlan lehetőségeitől és mindenekelőtt azt találta ki, hogy a múltat összeköti a jelennel. A táviratszolgálat még nem volt nemzetközileg megszervezve, csak egyes országokra korlátozottan működött. Reuter postagalambokat használt föl a határokon megakadó táviratok továbbjuttatására. E módszer nagy előnyeiről már Németországban meggyőződött, amikor postagalambjai révén két órával előbb kapta meg a londoni tőzsdejelentéseket, mint bárki más. Eredetileg Julius Reuter csak arra gondolt, hogy a gazdasági élet számára teremt pontosan és gyorsan működő hírszerző vállalatot, de később, körülbelül egyidőben egy másik jövevénnyel, a Magyarországról Franciaországba bevándorolt Havassal, megérezte, hogy egy ilyen hirügynökség a sajtó munkáját is teljesen átalakíthatja. Programját szépen, részletesen kidolgozta és a Times-nak ajánlatot tett, hogy havi 30 fontért napról-napra ellátja a lap szerkesztőségét európai híranyaggal. A nagymultu lap maradi szerkesztősége nem látta be, hogy miért volna fontos, hogy pár nappal előbb vagy később kapja a híreket az európai fővár rosokból. Egy másik, modernebb újság azonban fogékonyabb volt Reuter merész ajánlatával szemben és berendezkedett a kis ügynökség friss híreinek közlésére. A jég megtört. Mihelyt az egyik újság ráReuter egyik vagy másik vezérigazgatóságához. A híranyagot ezek a központok villámgyors selejtezés és feldolgozás után Londonba továbbítják. Az egész híranyag Londonban fut össze és innen újabb selejtezés és feldolgozás után részint Reuter saját szervezete, részint a szövetkezett nemzeközi távirati irodák utján jut tovább öt világrész lapjaihoz. A munka- rendszert oly tökéletességre fejlesztették, hogy a távolságok már egyáltalán nem játszanak szerepet. Sanghajban épolyan gyorsan megtudják, ami Kairóban történik, mint Londonban a liverpooli eseményeket. Megtörtént már az is, hogy például a Bank of England kamatlábieszálli- tásáról szóló tudósítás előbb került nyilvánosságra Newyorkban, mint Londonban. Amikor Reuter megkezdte munkáját Angliában, azon fáradozott, hogy napokkal előbb kapja meg a hireket. Később már órákért folyt a harc, most azonban a szó szoros értelmében már csak percekről van szó. A mai lapok számára percek nyerése époly fontos, mint volt a mult században a napoké. A Reuter-ház története egész sereg rendkívüli teljesitmény- nyel büszkélkedik, melyek ma már nem is látszanak olyan nagyszerűnek, de annakidején óriási hatást gyakoroltak. így például Reuterék révén Európa egy teljes héttel előbb tudta meg Ábrahám Lincoln meggyilkolásának hirét, mint ahogy a hivatalos jelentés Londonba érkezett. Ennél is nagyobb jelentőségű volt azonban az a hir, amelyet most 38 év előtt juttattak Reuterék Londonba. Anglia akkoriban a búr háború lázában égett, milliók aggódjak a buroktól körülzárt Mafeking erőd 'sorsáért, ahol Baden-Powell vezérlete alatt egy kis brit különítmény hónapok óta hősiesen ellenállt az ellenséges túlerőnek. A legnagyobb feszültség napjaiban egyszerre csak egy Reuter-telegram érkezik, mely hirül adja Mafeking felszabadítását. Az angol kormány még mitsem tud erről. Megerősítés végett a Dél-Afrikában harcoló angol csapatok főparancsnokának, lord Robertsnek sürgönyöznek. Roberts visszatáviratoz: „Nincs ilyen értesülésem“. Időközben azonban London lord- mayorja a városháza lépcsőjéről már felolvasta a nagy esemény hirét az ujjongó sokaságnak. Égész London megmámorosodott az örömtől. Kormánykörökben azonban napról-napra nő az aggodalom: „Mi lesz, ha kiderül, hogy a hir nem igaz?“ Lord Roberts azonban annyira bízik a Reuter-ügynökség szavahihetőségében, hogy a sürgönyt saját csapatainak is felolvastatja. Körülbelül egy héttel később meg is érkezett a hivatalos jelentési: Mafeking felszabadult. .. mindig Togal marad! Fontos; jól elviselhető! Oyorsan és biztosan hat: Az összss hüléjgp ses betegségeknél, rheumas és keszvé- W nyes fájdalmaknál, ideg- ás fejfájásnál. J 42, 14 és STablettás csomagolásban. Tt^Brr,rr^•:>yw, — — .— szoktatta olvasóit a gyorsaságra, a többiek sem maradhattak el. Ekkoriban Reuternek egész organizációja havi 120 fontjába került. Ma viszont a Reuter Agency és a vele szövetkezett nemzetközi távirati ügynökségek körülbelül évi 6 millió fontot adnak ki a hiranyag szerzésére és továbbítására. Egy angol magánvállalkozás A Reuter-iroda megalapítása nyomán j tudniillik mindenfelé elterjedt a távirati ügynökségek rendszere s ma úgyszólván a világ minden államának van saját nemzeti ügynöksége, amelyek javarészt állami fenhatóság alatt állnak. Mindezek azonban hosszúlejáratú, bonyolult szerződések alapján együttműködnek a legnagyobb hírforrással, a londoni Reuter-irodával. „Reuters“, ahogy általában nevezik, megmaradt mind a mai napig magánvállalkozásnak és bár jelentései sokszor a hivatalos felfogást tükrözik, vezetői büszkén hirdetik, hogy vállalatuk önállóságát és függetlenségét változatlanul megőrizte és munkája még sincs állami ellenőrzés alatt. A Reuter-iroda évtizedeken keresztül a család magántulajdona volt, majd átalakult részvénytársasággá, a világháború alatt azonban örök időkre biztosítani akarták az ügynökség brit nemzeti jellegét, vagyis meg akarták akadályozni azt, hogy valaha is idegen érdekeltségek befolyáshoz jussanak e roppant kiterjedésű organizációban. így egy konzorcium alakult, mely erős megkötésekkel megbízható angol kezekbe juttatta a részvénytöbbséget. A háború után azonban Reuter újabb átalakuláson esett át, amennyiben az angol lapkiadóvállalatok közös tulajdona lett. így ma a világ legnagyobb távirati ügynöksége, bár nem állami vállalkozás, mint másutt, de talán még annál is több: a brit világbirodalom nemzeti | intézménye. Közel évszázados fennállása óta Reuters { olyan hatalmas kiterjedésű hírhálózatot ! teremtett meg, melynek méreteit a kivül- ! állók nem is sejtik. Ma nincs a világnak j olyan zuga, ahonan ne áradnának hírek i ,IVIiní Reuters jelenti“ Hogyan történt a hirszolgálatnak ez a csodája? A Reuter-ügynökség egyik tudósítója rendkivül ügyesen és mi több, élete kockáztatásával beférkőzött a burok táborába. A burok maguk persze előbb tudták, hogy kénytelenek elvonulni Mafeking alól, mint az angol főparancsnokság maga. Az ujságiró ezzel a hírrel, mely a brit háború sorsát döntötte el, semleges portugál területre szökött és Lorenzo Marquesból napokkal előbb Londonba sürgönyözte a hirt, mint ahogy Mafeking védői maguk megtudták, hogy felszabadultak az ostrom alól. A világháború története is bővelkedik ilyen Reuter-történetekben, melyek hozzájárultak ahhoz, hogy Reuters a megbízhatóság és gyorsaság fogalmává legyen. A bárói rangra emelt Reuter-család ma már nem vesz részt a Reuter Agency irányításában. De hagyományos régi nevét e világszervezet mindörökre megőrizte. Az alapitó szobra ma is ott áll a londoni székház előcsarnokában, de minden szobornál méltóbban hirdeti Julius Reuter életművét ez a három szó: Mint Reuters jelenti...
