Ellenzék, 1938. március (59. évfolyam, 48-74. szám)
1938-03-25 / 69. szám
r 1938 március 25. ELLENZÉK Egy száműzött maharadzsa CLUJ-KOLOZSVÁR, március hó. Tokióban találkoztam Brindaban maharadzsájával. Most is magam előtt látom sötétbarna, szakállas arcát, mély fekete szemét, amely jóságosán csillogott aranykeretes szemüvege mögül. A Duna partján megértik keletet, mondta, az emberek barátságosak és vendégszeretők, kéj' rükben otthont talál Ázsia fia. És minden további bevezetés nélkül beszélni kezdett Indiáról, elveszett birodalmáról, ahova visszatérnie többé nem szabad Sok borsot tört az angolok orra alá. A háborúban Németországgal konspirált, most a japánokkal szeretne szövetkezni. Elhívott pompás indiai vacsorákra, sőt egy lagzira is. Illatos virágfüzért akasztottak a nyakamba, a bájos menyasszony mellé ültetesküvői ceremónián. Fejem fölött a dalai láma sajátkezű bekeretezett írása ékeskedett, előttem, apró táblákon, virágok és indiai rizsételek illatoztak. Ilyen „virágos" hangulatban töltöttük az egész napot és az ünnepség végén a maharadzsa kijelentette, hogy örök barátságába fogad. Azóta gyakran felkeres levelével és szorgalmasan küldi az általa szerkesztett újság példányait, amelyek a világ egyik legkülönösebb olvasmánya. Angol nyelven jelenik meg, a nap, hold és a keleti csillag jelképei díszítik, a cime: „Világ- szövetség“. A cím alatt ez a szó áll: „világállam“. A jó maharadzsa nem kevesebbről álmodozik, mint hogy egy táborba hozza a világ összes népeit. Mindenki szabad lesz és boldog — elsősorban természetesen India, melynek szabadságáért rek és megengedték, hogy résztvegyek az i trónját, függetlenségét feláldozta. Az afgán háború terve Ki ez a különös ember? A választ Ő maga adja meg a „Világszövetség“ februári számában, amelyet most kaptam kézhez. Az „indiai kongresszuspárt" egyik levelével kapcsolatban azt írja. hogy nincs szüksége angol útlevélre, ő majd szerkeszt egyet magának és ebben a következő adatok fognak állam: „Mahendra Pratap, Brindaban maharadzsája, az emberiség szolgája, a világszövetség megalapítója, más néven Mózes, Péter, Mohamed Szingh, született Murszanban, Indiában, 1886 december elsején, atyja Ghan- siam Szingh Bahadur maharadzsa, Hath- res Szahibja“. És ezzel kapcsolatban, elbeszéli, hogy Ranbir Szingh pandzsabi maharadzsának leányát vette feleségül, vagyonának nagy részét az általa alapított Prem Maha Vidjalaja brindabani technikai főiskolának adományozta, németbarátsága miatt 1914-ben el kellett hagynia országát. Azóta hazádanul bolyong a világban. Sokat beszélt nekem Mahendra Pratap háború alatti szerepléséről. Elgondolása az volt, hogy Afganisztán segítségével felkelést szít Indiában és megtöri az angolok uralmát. Tervébe beavatta Mahatma Ghandit és úgy látszott, hogy az indiai kongresszus-párt magáévá teszi az ügyet. Szinte az utolsó pillanatban Ghandi megváltoztatta álláspontját és, mint ismeretes, az angolok mellé állt. Hiába figyelmeztette a brindabani maharadzsa, hogy ne számítson az angolok hálájára, az ideális lelkületű Mahatma kitartott uj felfogása mellett. Ismét füstbe ment egy olyan terv, amelynek megvalósulása esetén a világháború kimenetele másként j alakulhatott volna, mert a Ghandi által biztosított indiai béke lehetővé tette az angolok számára, hogy az indiai garnizo- nok egy részét Európába szállítsa, sőt ezenfelül jelentékeny indiai csapattesteket vetett a<z európai háborúba. Mahendra Pratapnak menekülnie kellett. Útja Berlinbe vitt, Bethmann-Holweggel tárgyalt, fegyvereket kért Afganisztán számára. Az afgánok rokonszenveztek az indiai betörés gondolatával, de az idő még nem volt alkalmas a fegyveres beavatkozásra. A cári birodalom összeomlása uj reményeket ébresztett. Most már erélyesen követelte a maharadzsa, hogy a németek vonuljanak be Afganisztánba és északról, az afgánokkal egyesülve, árasz- szák el Indiát. Sok huzavona után az egyezség létrejött, de a terv kivitelére már nem került sor. Mahendra Pratap éppen útban volt Afganisztánba, hogy a német segítség hírét megvigye, amikor a központi hatalmak katonai összeomlásának hírét kapta. Világbirodalmi ábránd A maharadzsa uj terveket kovácsolt. Azt tanácsolta az afgánoknak, hogy fogjanak össze a nagy keleti népekkel és együttesen indítsanak háborút az angolok ellen. Úgy okoskodott, hogy Anglia egyhamar újabb háborúba nem bocsátkozik a világháború tapasztalatai után, ki kell tehát használni a „háborús fáradtság“ éveit. Tanácsait Afganisztánban kétkedéssel fogadták és bizonyítékokat kértek tőle, hogy tényleg megvan a hajlan- dóság más népekben is az együttes akcióra. Különösen Japán magatartását tartották döntőnek, mert kétségkívül ez a birodalom az első katonai állam Keletázsiá- ban. Mahendra Pratap vállalkozott arra hogy személyesen ellátogat Kínába és Japánba és igyekszik a koalíciót létrehozni. Évekig tartó, veszedelmes utakat tett meg, tibetiekkel tárgyalt, turkesztáni népekkel, kínaiakkal és japánokkal és szerette volna legalább Sziám támogatását megnyerni. Középázsiai utjain többször rablók fogságába esett, háborúskodásokban vett részt, életveszedelemben forgott, de komoly eredményt sehol sem ért el. A brit külképviseletek követelésére a hatóságok kiutasították, sok zaklatásban volt része és mindinkább kilátástalanná vált, hogy a hatalmi érdekek összhangba hozása alapján tervét megvalósíthassa. A legnagyobb csalódás Japánban érte. A japánok türelmesen meghallgatták, de amikor kifejtette, hogy egész Ázsia megmozdulására van szükség, különben az angolokat nem lehet kiverni Indiából, hevesen tiltakoztak. Azt felelték, hogy Ázsia politikai ujjárendeződését a japánok sajátmaguk akarják véghezvinni, nincs szükségük senki segítségére és senki kedvéért kötelezettségeket nem vállalnak. A japán „Nagy-Ázsia mozgalom“ hallani sem akart arról, hogy az indiaiak vagy az afgánok álljanak egy ilyen megmozdulás élére és a fanatikus japánok végül is kivitték, hogy a hontalan maharadzsát kiutasították az országból. A rendőrség le akarta tartóztatni. Mahendra Pratap indiai recept szerint lefeküdt a jokohamai kikötőben és kijelentette, hogy addig nem mozdul, amíg a kiutasítást vissza nem vonják. A japánok nem szoktak hozzá az ilyen, renitesnkedéshez, hosszú huzavona után beadták a derekukat és visszavonták a rendőri parancsot. Azóta Japánban él Brindaban elűzött maharadzsája. Terveit nem adta fel, de változtatott a taktikán. Szellemi utón igyekszik folytatni agitációját és ezt a célt szolgálja a különös újság, amelyet megindított. Számunkra egészen naiv beállításban hirdeti az emberiség összefogásának szükségességét és bizik abban, hogy a jelenlegi határok megszüntetésével létre lehet hozni egy világbirodalmat. Ez a nagy egység földrészekre kiterjedő, hatalmas országokból állna, amelyeket a faj és, a vallás uralkodó jellege határozna meg. A jó maharadzsa végnélkül irja cikkeit a népek testvériségéről, a háború embertelen voltáról és közben — Indiára gondol. Az ő hazájára, amelynek szabadsága ma éppen olyan megvalósithatatlan- nak látszik, mint a világbirodalom ábrándképe. K. J. 7Wéttvmméa míndt$ cftangeke? / Egyenjogú Sett a párisi no Emancipálták a francia térieket PÁRIS, március hó. A francia férfiak, úgy látszik, végül mégis megunták az országukban századok óta fennálló nőuralmat, rnely az asz- szonyok teljes jogfosztottságán alapult. A hagyományos francia felfogás szerhifi a hölgyet nem jog illeti meg, hanem tisztelet. A gyengeség jogai Az ember el sem képzelné, hogy ez a jogtalanságon alapuló jogi milyen erős. Hogy csak egy példát említsek: a francia nő nem választó és nem választható, ki van zárva úgy a nemzetközi, mint országos, úgy a megyei, minţ a járási, községi poétikából teljesen. A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy at hatalma korlátlan, mert a felelősség nul- •a > francia politika, diplomácia, irodalom és művészet íegsarkalatosabb kérdéseiben századok óta mindig párisi hölgly- szalonolt döntenek. A francia „akarnok“, miótától fogva annak igyekszik módját ejteni, hogy az elnök feleségével, a miniszter titkárnőjével, a kormánytanácsos barátnőjével legyen jóban: minden ajtó kilincse a hölgyek kezében, van. A házasságban ugyanígy: a férfi korlátlan ur, leinek kifejezett hozzájárulása nélkül a feleségnek se útlevele, se bankszámlája, se birtoka, se magánvagyona, se foglalkozása, se keresete nem lehet. Az impotens férfi nem beleg, hanem hanyag Elképzelhetetlen, hogy egy férfi, aki érzi, hogy nemi képességei csökkennek, ne tegyen meg minden lehetőt az impotencia megelőzésére. Ez annál természetesebb, mert a RE- TON-tabletták a nemi neuraszténia komoly kezelését teszik lehetővé. A RETON-t a következőképen kell bevenni: naponta három, tablettát, három héten át és azután egy nyolc-tiz napos szünet következik. Egy RETON-tubus 25 tablettát tartalmaz, azaz egy nyolc napos kúrára elegendő. A RETON-tabletták használatát mindenki megengedheti magának, mivel leszállított ára tubusonként 98 lej. Mondanom sem kell ezekután, hogy minden francia! férfi elképzelhetetlen mértékben „papucsc< és hogy a minden, jog hijján szűkölködő feleség család és vagyon korlátlan ura. Csak az újságok törvényszéki rovatát nézze bár az ember. Mindjárt ma: al IV. büntetőtanács 18 havi elzárásra Ítéli Eulalie-Félicité Bons polgártársmőt, aki a férjét, mert az némi zsebpénzt mert kérni tőle, elsőbben a keménysarku papucsával, folytatólai- ; gosan a piszkavassal nyomorékká verte és mikor a férj rémületében a paldlás- lyukba bujt, egyszerűen rágyújtotta a háztetőt... Igly volt eddig, másként lesz ezután. A francia feminizmus', hála a férfiak öntudatra ébredésének, egyik diaidalt aratja a másik után. Hogy a francia nők nagyon örülnének ennek, azt kötve hiszem. Legalább is a növekvő jogaikat nem ők vívják ki. Soha Franciaországban a feminizmus a nők körében nem volt népszerű s a nők választójogi mozgalmát is úgyszólván teljesen a férfiak portálják: a francia nő eddigi, „elnyomott“ állapotában láthatólag kitünően érezte magát. Most jogokait kapott. Egy néhány napja éleibe lépett törvény felhatalmazza a férjes asszonyokat, hogy férji beleegyezés nélkül is kiválthassa útlevelét. A lakhely megváltoztatása tovább is a férj szuverén joga, de az asszony szabadon utazhat ezután, ha vám, neki miből. Hanem a parlament) két háza ezzel nem érte be. Teljes munkát végzett és valósággal „az asszony! jogok deklarációját“ foglalta szakaszokba. Mától fogva a francia feleség szabadon iratkozha- tik bármely iskolábay letehet bármely vizsgát, folytathat bármely külön hivatást, tarthat külön bankszámlát aláihat csekket, birtokba vehet örökséget, tanuskodhatik a törvény előtt, kinevezhető örökségkezelőnek, adományozások végrehajtójának a férj beleegyezése nélkül, amennyiben e funkciói a férj vagyoni vagy társadalmi helyzetét nem befolyásolják kedvezőtlenül. A francia feministák úgy állítják be ! a dolgot, hogy mindez csaik diadalmas folytatása és betetőzése a nők 50 év óta lassan, de következetesen javuló jogi helyzetének Franciaországon. FelsorolMermyit is kell szenvedjenek idegeink, az eleinte oly ártalmatlannak látszó aranyér által okozott gyötrelemtől. Hasznúkon már az első jelenségeknél Goedecke féle Anusol végbélkúpot. Anuso! enyhít és segit! Kérdezze meg orvosát Űftusmf Qotáuhí GVQfflf SZERTÁRAKBAN &HATÓj ják az 1893-i törvényt az elvált asszony egyenjogúságáról az özveggyel az 1095-it, mely megengedte a feleségnek, hogy külön takarékbetétje legyen, az 1900-es törvényt a nő családi vagyonáról, mely a házassági szerződés alapján esetről- esetre külön a nő által kezelhető, az 1917-est, melynek értelmében az asszony gyámmá kinevezhető, aiz 1920-ast, mely a nők előtt a szakszervezeteket nyitotta meg, az 1922-es ai nők nyugdijképessé- géről és szabad rendelkezhetésükről a nyugdijuk fölött és végűi az 1927 .július 13-i törvényt, mely feljogosítja a nőt, hogy szabadon rendelkezhessék a saját maga; munkakeresete fölött. De mindezek a rendelkezések valójában csak hézagokat pótoltak a kódexben, mig a mostani törvény tényleg felszabadilotta a férjtől való anyagi függéstől a nőt; felszabadítván ezzel egyben a férjet is, aminek a gyakorlatban előreláthatólag nagyobb jelentősége lesz. A „felszabadult“ asszony többet fog dolgozni ezentúl és a férj megszűnt „tirannus“ lenni, kevesebbet fog fizetni a jövőben. Statisztika Nem érdektelen e kapcsolatiban megállapítani a Népszövetség idevonatkozó statisztikája nyomán, hogy a nők magán- és közjogi helyzete menyit fejlődött az egész müveit világon c&z utolsó évtizedek során. Kiderül ebből például, hogy a megkérdezett 38 állam közül 24=ben a nők választójoga a férfiakéval teljesen egyenlő fokon áll és további 10 államban is van a nőknek valamelyes választói joguk. Mindössze négy olyafn állam vám még Európában, melyben a nő nem választó és nem választható: Franciaország ennek a négynek egyike. Legmesszebbre mindenesetre az a négy állam: .. ment, mely jogot adott a férjes nőnek, hogy tetszése szerint válassza meg lakhelyét, megtörve ezzel a bibliai elvet, mely szerint az asszony férjét tartozik aimnak lakóhelyére követni. A nők munkajoga 14 államban teljesen egyenlő a férfiakéval s a többiben fennálló korlátozások sem nevezhetők jogfosztásnak, minthogy vezér szempontjuk ai gyöngébb nő,} fizikum védelme a férfiak konkurenciájával szemben, nem pedig a férfiúi nem védelme a női csáb ellen. Mert volt valamikor ilyen is, még hozzá a leigfnagyobb nőismerők, a yersaillesi Lajosok uralma idején, kik a maguk legsajátabb tapasztalatai alapján nem vették kicsibe a „gyengébb“ nem támadó fegyvereit. így olvassuk egv 1770-ből kelt francia palamenti aktában az itt következő megszívlelendő bühtetőrende- letet: ,,Amely leáinyasszony pedig ö Felségének valamely hímnemen levő alattvalóját bűnös eszközökkel csábítaná, a házasság kötelékeibe, mint amilyenek a piros avagy fehér kendőzések és mesterséges illatok, esszenciák, utánzóit fogaik, kitömött kebel, álhaj. a termetet látszatra elváltoztató vaspántos fűző. vasábron« esős ruha, hamis csipő, maigjats sarokra mesterkélt lábbeli, az ilyen boszorkányság és megrontás vétkéért büntetendő, az ily módon kötött házasság meg nem történtnek és érvénytelennek nyilváníttatván . . Ugyan mit szólnak ehhez a máj párisi asszonyok? Benedek Károly. Mégy ísóraap alatt mái? kiadási Cron!Q: Réztábla a Kapu alatt c:mü világhíres müvébe. Ara katonáivá 18 d's-zkekésben. 238 lej ate ELLENZÉK KÖNYVOSZTÁLYÁBAN, Ciuj, Piatai Unirii, Vidékre utánvét “dl is azonnal szállj, ójuk.
