Ellenzék, 1938. március (59. évfolyam, 48-74. szám)

1938-03-18 / 63. szám

1938 március 18. ELLENZÉK A spanyolországi háborús helyzet A femeíi áttörés és m nemzeti csapatok gyors menetelése eldöntötte a másféléves háború ki­meneteléi r\ Qmme^ J i0/§Ms \ ifi , Uékup \ CLUJ, március hó. Minden {el arra vall, hogy Franco tá­bornok, miután hosszadalmas harcok árán rendet teremtett Teruel környékén, meg­indította az aragoniai arcvonalról, az Ebro völgyétől kétoldalt, a döntő táma­dást. Ezt a remélhetően végső győzelem­mel járó rohamot ugyanazok a táborno­kok: Aranda és Jagué vezetik, akik a terueli harcokat is győzelmes befejezéshez juttatták. Nem lesz tehát érdektelen, ha ma a Teruel környékén lezajlott harcok­ról nyújtunk rövid áttekintést. A mult év vége felé a (utólagosan meg­erősített Teruelt Rey ezredes mintegy io.ooo főnyi hadosztállyal védelmezte. Védővonala Celadastól Rubialesen túl mintegy yo km. hosszú volt. Ezt a vona­lat a köztársaságiak december 15-én há­rom hadtesttel északkelet, dél és délnyu­gat felől megrohanták. Három napig tar­tó harc után sikerült a köztársaágiaknak északkelet felől Concudig, délnyugat felől San Blasig előrehatolni, vagyis Teruelt teljesen bekeríteni. Nagy segítségükre volt a köztársaságiaknak az, hogy már régóta megszállva tartották a Celadastól északra fekvő Sierra Pólóméra fensikot, ahonnan a Teruelbe észak felől vezető vasutat és országutat tűz alatt tarthatták. Most pe­dig, hogy Teruelt bekerítették, hozzáfog­tak az ostromhoz. A nemzeti védőrség fokozatosan a városba húzódott vissza és annak szilárdabb épületeiben rendezke­dett be ellenállásra. Ezek a rögtönzött erődök azonban egymásután kerültek a köztársaságiak kezére. Pár nap múlva már csak két ilyen erődítés tartotta ma­gát. Az egyik volt a kórház, amelyben Rey ezredes egy dandárral, a másik egy kolostor, amelyben Barba ezredes szintén egy dandárral állta az ostromot. A felmentő nemzeti ellentámadás de­cember 29-én indult meg. Ez tért nyert. A nemzeti hadoszlopok eljutottak Co- mendig és ettől délre Teruel közvetlen közelébe is, de itt meg is akadtak,, mint­hogy az egy hadtesttel megerősített köz- társaságiak ellentámadása megállította őket. A felmentés tehát nem sikerült. A nemzeti védőrség még néhány napig tar­totta a kórházat és a kolostort, de mikor a köztársaágiak a város vízvezetékét is felrobbantották és igy a védőrség viz nélkül maradt, január 7=én Rey ezredes, 500 katonájával, 700 sebesültjével és a kórházba menekült tooo polgári egyén­nel beszüntette az ellenállást. A követ­kező nap letette a fegyvert Barba ezre­des, akinek 2000 katonája és 2000 polgári menekültje volt. Megemlítendő, hogy Rey ezredesnek 200 katonája áttört a köztársasági gyűrűn és csatlakozott a nemzeti csapatokhoz. Teruel tehát január 8-án teljesen a köz- társaságiak kezére került. Ennek az egyébként tagadhatatlan sikernek azok­ban a köztársaságiak nem sokáig örülhet­tek. Tiz nappal Rey ezredes fegyverleté­tele után, január 17-én, megkezdődött a második nemzeti ellentámadás. Közbevet­jük itt, hogy eddigi értesüléseink szerint mind Rey, mind Barba a lehetőség hatá­ráig fejtettek ki ellenállást és igy őket a gyávaság vagy erélytelenség vádja nem illetheti. A nemzeti ellentámadás január 23-ig tartó harcok után eljutott a Terűéitől közvetlenül északra és nyugatra fekvő magaslatokra. A nemzeti csapatok tehát tulajdonképen bekerítették Teruelt, de az összelőtt városba nem vonultak be, mint­hogy ez akkor már elvesztette katonai je­lentőségét. Különben is Franco tábornok, hogy ezen a környéken teljesen tiszta helyzetet teremtsen, a Celadastól északra fekvő S. Palomera fensik elfoglalását vet­te tervbe, mert — miként már említet­tük — a fensikon álló köztársaságiak tü­zérsége akadályozta meg a Teruelbe ve­zető vasút használatát. Ezen a fensikon a köztársaságiak nagy haderőt gyülekeztetek és onnan január utolsó napjaiban negyizben is előretörtek a nemzetiek arcvonala felé, hogy a Terű­éinél hátrányukra fordult hadihelyzetet előnyükre módosítsák. Az előtörések ugyan nem értek célt, de megerősítették Franco tábornokot abban a tervében, hogy véglegesen leszámoljon az említett fensikon befészkelődött köztársasági csa­patokkal. Franco tábornok ezzel a feladattal az asturiai (már megszűnt) arcvonalon több­szörösen kitűnt Davila tábornokot bizta meg. Ez a jeles katona észak felől Jagué tábornoknak marokkói, navarrai és ön­kéntes csapatokból álló hadtestét, nyugat felől Sanchez tábornok hadosztályát és dél (Celadas) felől Aranda tábornok igen erős hadcsoportját (amelyhez lovasságot is osztotr be) irányította a környező te­repből 600 méternyire kiemelkedő fensik elfoglalására. Február 5-én, egyszerre három irány­ból indult meg a támadás. A köztársaságiak Aranda tábornok had- csoportjának oldalába (kelet felől) irá- nyitoit’ ellentámadással iparkodtak a nemzeti haditervet keresztezni, de csak annyit értek el, hogy annak megvalósulá sát késleltették. A nemzeti hadoszlopok előre haladtak, bár a harc nehéz volt. Február 6-án .Tagúé tábornok elfogott egy teljes köztársasági- zászlóaljat. Február 7 én a nemzetiek kelet felől is bekerítették a fensikot. Az Alfambra völgyében Jagué gyalogsága és Aranda lovassága elállták a köztársaságiak visz­sz-avomulási útját. Ezzel el is dőlt a küz­delem sorsa. Az Alfambra völgyében egy köztársa­sági zászlóalj letette a fegyvert, az áttö­réssel kísérletező másik két zászlóalj megsemmisült. Sanciez tábornok had- oszlopa előtt a Marx-hadosztály 2000 embere tiiúte ki a fehér zászlót. A telje­sen bekerített köztársasági hadcsoport fásultan várta sorsa beteljesedését. Február 8 án aztán a nemzeti csapa-- tok befejezték a felszámolás munkáját. A győzelmes sierra palomerai csata eredménye a köztársasági hadcsoport teljes megsemmisülése volt. 1178 katona került hadifogságba, 8000 halott és se­besült borította a küzdőteret, a hadi- zsákmány 68 ágyúra, 580 géppuskára és 580 tonna lőszerre rúgott. Davila tábornok azonnal berendeztette védelemre az elfoglalt fensikot és ott február közepén 2 köztársasági hadosz­tály támadását védte ki. Nyilvánvalóan ekkor már folyamat ban volt a nemzeti haderők átcsoporto sitása az aragoniai arcvonalon intézendő nagy támadás céljából. Azt olvassuk, hogy e,z a március 10-én megkezdett tá­madás mind az Ebrotól északra, mind attól délre több helyen áttörte a köztár­saságiak arcvonalát. A nemzeti csapa­tokat az előbbi helyen Aranda tábornok, utóbbi helyen Jagué tábornok vezényli. ■ a Ot Sztálint vizsgált meg Wenkebach professzor Moszkvában BÉGS, március hó Annakidején bejárta a világsajtót a hir. hogy Wenkebach bécsi professzor, a hires szivspeciátista>, a szovjet kérésére Moszkvában járt és megvizsgálta Szta lint Tudvalévőén Wenkebach profesz- szor huzamos ideig vonakodott eleget tenni a szovjet meghívásának, külpoli­tikai és más aggodalmai voltak, de végül is a szovjetdiplomaták hosszas kérlelő sére repülőgépen Moszkvába utazott az orvosi vizsgálat megtartására: Wenkebach professzor szovjetoroszor szági útjáról nem nyilatkozott és igy lá­togatásának részletei nem kerültek a nyilvánosság elé Most bécsi orvosi kö­rökben kipattantak ennek a látogatás­nak a körülményei, amelyek érdekesen világítják meg Sztálin megvizsgálásának történetét. Orvosi körökben bizalmasan jár szájról-szájra Wenkebach professzor moszkvai utjának története. Tudni vélik egyesek, hogy amikor Wenkebach repü­lőgépen megérkezett, közölték vele: — öt ember megvizsgálásáról van szó. A bécsi tanár csodálkozva jegyezte meg, hogy egyedül Sztálin egészségi ál­lapotának a diagnosztizálásáról tárgyal­tak vele, mire a fogadtatására megjelent vörös vezetők igy szóllak: — Az öt ember között ott lesz Sztálin is. Nagyon kérjük, szíveskedjék mind az öt embert megvizsgálni és valamennyi egészségi állapotáról Írásban átadni az orvosi leletet). Wenkebach eleinte nem értette a dol­got és csak akkor látott világosan, ami­kor a Kremlbe érkezve, egymásután az öt pácienshez vezették. Egyre fokozódó meglepetéssel vette észre, hogy mind az öt ember — Sztálin, vagy helyesebben Sztálin hasonmása, mind az ötnél ugyan­azt a torzonborz arcot, lógó bajuszt, szlávos, csontos arcot találta, amelyet fényképről már ismert, de amelyek any- nyira hasonlítottak egymáshoz, hogy a vizsgálat után sem tudta megállapítani, melyik volt az öt közül a szovjet rette­gett kényura. Nyilvánvalóan a vörösök azért rejtették Sztálint négy hasonmása közé, hogy a diagnózis megállapításá­nál Wenkebachot ne irányítsa valami lyen „ellenforradalmár'1 szellemű el fogultság, másrészt meg akarták akadá lyozni, hogy Wenkebach külföldön hite les képet adhasson azoknak, akiket ér dekel Sztálin egészségi állapota, Wenkebach professzor eleget is tett megbízatásának és sokáig nem is tudott senki a látogatás részleteiről, ellenben most orvosi körökben elterjedt a hire, hogy milyen szokatlan körülmények kö­zött zajlott le a moszkvai orvosi vizit. D’Annunzio excentrikus ötletei A nemrég elhunyt nagy olasz költő, Gabi fele D'Annunzio, gazdagabb volt ex­centrikus, de mindenkor jellemző ötle­tekben, mint bárki más. Ezek az ötletek csak növelték a Garda'tó melletti villájá­ban visszavonultan élő költő alakjának legendás voltát. Senki D'AnnunzÜbnál jobban nem ked­velte a pompázót és ünnepélyest. És mégis villájának egyes termeit szándéko­san a legszegényebben rendezte be. há­lószobájában például az ágy kis vaságy volt, amely őt Napóleonra emlékeztette... INASA: DANTE, KERTÉSZE: VIRGIL' Közvetlen környezetében csak nőket tűrt. Mindegyik kiszolgálóleányinak vá­szoncipőben kellett járnia. Inasa, akinek neve Dante volt és kertésze, akit Virgil' nek neveztek, csak ritkán közeledhettek hozzá. D'Annunzio egyébként az olasz 1 kormány beleegyezésével katonákat tart hatott a birtokán, akiknek azonban tisz­teletteljes távolságban kellett maradniok a költőtől. A „D'ANNUNZIO-DIJ“ D'Annunzio a legnagyobb tiszteletet érezte azok iránt a férfiak iránt, akik se­bességi rekordokért életüket kockáztat" ták és tartózkodás nélkül adott kifeje­zést lelkesedésének mindenért, ami a le­vegőben, a vízben vagy a szárazföldön csúcsteljesítményt jelentett. 1931-ben megalapította a D'Annunzio dijat au ab' szolut motorcsónak-világrekord jutalma­zására. Nagyon értékes Irofeum volt, amelybe néhány verssort vésetett, me­lyeket maga irt angol nyelven. Azért angol nyelven, mert két verssor az egyik rekordkísérleten halálosan megsérült an" gol Sir Henry Seagravet dicsőítette. FJgyébként is nagyon szerette az angol nyelvet. IBOLYASZINÜ ESERNYŐK, ZÖLD NAPERNYŐK D'Annunzio szívesen állott a nyilvá­nosság fényében és semmi kifogása nem volt ellene, hogy az iránta való közér­deklődés a személyes részletekre is ki­terjedjen. Pár esztendővel ezelőtt az uj' ságok közölték ruhatárának listáját, melyen a következő ruhadarabok szere­peltek: 72 selyeming, 14 tucat harisnya, 57 pár cipő, 69 pár kesztyű, 150 nyak­kendő, 20 tucat zsebkendő, 3 ibolyaszi- mü esernyő, 10 zöld napernyő, 42 öltözet ruha és még egész sereg más ruhadarab. HADÜZENET A RÓZSASZÍNŰ HÁZ ELLEN A Garda tó egyik öblében, a költő bir­toka előtt, évek hosszú során keresztül egy kis hadihajó állott kikötve. D'An­nunzio gondoskodott róla, hogy ennek célja is legyen Szívesen fogadott vendé­geket a hajó fedélzetén. Egy napon azonban nagy izgalom volt a községben: az ágyunaszád árbocán magasra szök­kent a badizászló. D'Annunzio egész ko' moly előkészületeket tett rá, hogy a tó­ról bombázza szomszédjának, egy gyá­rosnak a házát. Az ok alapos volt. A nagyiparos renováltatta a Házát és újra festette s a ház a legszebb rózsaszínben pompázott. A rózsaszínnel azonban a halálba lehetett volna üznii D'Annunziót s miután a gyáros nem vette tudomásul fölszólitását, hogy változtassa meg a ház színét, a harcias szellemű költő ágyunaszádával fölvonult a ház elé. S csak a kormány intervenciójának s a gyáros jobb belátásának — átfestette a házat — volt köszönhető, bogy D'Annun­zio a villát romhalmazzá nem lőtte. ARANYMASZK ÉS KÉT TŐR D'Annunzio villáját kék márványfal védelmezi, amely erőd falhoz hasonlít. A kertben a- fekete-zöld ciprusok közt egy ágyú torka tátong. A villa termeiben mindenütt maximák olvashatók. S hasonlóan költői mondá­sok ékesítik a tetőket és a folyosókat is. Még a kert egyes részeiben is ott vannak. Utolsó óráira külötf halottasszobát rendezett be a költő. A. falakat szürke dámvadbőrök fedik s egyszerű aranyzsi­nórok díszítik. Az egyik sarokban dobo­gón egy ágy s az volt a kívánsága, hogy majd azon ravatalozzák föl. A fejpárna mellé aranymaszkot és két tőrt helyezett el D'Annunzio . . . A HALÁLOS FÜRDŐ Mikor azonban D'Annunzio érezte, hogy életének vége közeledik, semmit sem akart róla tudni, hogy 1 közönséges halandók módjára haljon njeg. Egész haláláig eredeti akart maradni s az elbá­mulva figyelő világnak hirül adta:-— Az egyik szobában fürdő van ké' miai folyadékkal megtöltve. Ha a vég közeledik, ebbe a fürdőbe lépek be. A. folyadék azonnali halált okoz s a testet pár óra alatt teljesen föloldja! A halál azonban olyan pillanatban lepte meg a költőt, mikor nem gondolt a halálra . .. Halála óráját még ő sem álmodta meg .. . Schwanebergei* bélyegalbumok nagy választékban kaphatók az ELLENZÉK könyvosztályában, P. Unirii. Kérjen részletes árjegyzéket.

Next

/
Thumbnails
Contents