Ellenzék, 1938. március (59. évfolyam, 48-74. szám)

1938-03-13 / 59. szám

1938 március 13. ellenzék Csak SANDY pasztával gondozza fogat! ! A görögik efeái egyiiásésL fzeyepe az öktBsiiéoikos mozgalma kis a n Irta: FERENCZ JÓZSEF Amikor a multi század végén és a világ­háború előtt néhány an a keresztyén if­júsági munka rajongói közül azon kisér- leteztek, hogy a protestáns és görögkele­ti ortodox egyház fiataljai között a Krisztusért való munka jegyében kap­csolatot találjanak, mindenki fantasztá­nak tartotta őket. A háborút követő uj szollem egy csapásra megváltoztatott mindent. A legnagyobb görögkeleti ortodox egyház, az orosz tétlenségre kényszerítve szenvedi mártiromságámak immáron huszadik esztendejét, de a fia­tal államok ortodox egyházai uj erővel és lelkesedéssel kapcsolódtak be a7j öku- ménikus mozgalmakba s minden igyeke­zetükkel azon munkálkodnak, hogy kap­csolataikat elmélyítsék és erősítsék. Hoz­zátartozik a helyzet alakulásához az, is, hogy több, mint százezer menekült orosz telepedett le a nyugati államokban és a nyugati prolestambizmus közvetlen szom­szédságában, Párisban, a menekült gö­rögkeleti, oroszok teológiai fakultása megkezdi munkáját s tanáraik munkás­sága nyugaton is általános elismerést nyert. Az ökumenikus előkészítő konferen­ciákon már a huszas évek elején ott ta­láljuk a® ortodox egyház megbízót Hait, kiket elsősorban is az anglikán egyház tagjai és az északi államok régi tradí­ciókat ápoló egyházai fogadnak nagy testvéri szeretettel. Az 1925. évi stockhol­mi konferencián már az egyház,nagyok is jelen vannak és az alexandriai pátri- árcha adja áldását a konferencia záró- ülésén a gyülekezetre. A konstantinápo­lyi pátriárchátus már 1922-ben elismeri az angol püspökök lelkészszerutel’ésének az érvényességét, melyet a többi pátri- árchátusok 'is rendre elismernek. Angliá­ban társaságok alakulnak, melyek előse- getik az anglikán és ortodox görögkeleti egyházak közötti kölcsönös együttműkö­dést. A mai napig az utolsó tiz, esztendő aíatt mintegy 35 görögkeleti s ezen felül még 30 menekült orosz teológus és fel- készjelölt tanult anglikán egyházi támo­gatással Angliában. Dr. Zankow szófiai bulgár professzor Berlinben tart előadá­sokat az orthcdoxia helyzetéről, könyve német és angol kiadásban nagy példány- számot ér el. A párisi fakultáson angli­kán és amerikai episzkopális lelkészek tanulnak s egyik tanáruk, Bou'lgakioff csak most tért vissza amerikai felolvasó körútjáról. Az ortodoxiáról irt könyve francia és angol nyelven egyszerre jelent meg. A stockholmi mozgalomban a konstan­tinápolyi ökuménikus pátriárcha megbí­zottja, a Londonban székelő Germano® érsek tölti be a négyévenként váltakozó elnöki tisztet s munkája nagy megbecsü­lést szerez mindenfelé. A World Alliance for International Friedship trough the Churches mozgalomban a NovbSadi (új­vidéki) jugoszláv püspököt, Iréneuszt, szimpatikus megjelenése, komoly és meg­értő szereplése alapján igazán közmeg­elégedésre választották meg nemrégi­ben ügyvezető elnöknek. A török iga alól felszabadult balkáni államok friss len­dülete és az orosz uralom alól kikerült balti államok görögkeleti fiatalságának egy része vendégszeretettel helyei kapott a nyugati országok protestáns teológiai fakultásain s igy a kálvini és luiheri irányú protestantizmus tudományos mű­helyeivel is közelebbi kapcsolatba kerül­nek. Közülük néhánnyal elsősorban a franciaországi fakultásokon, magyar lel­készek is meleg barátságot kötöttek. Az ökuménikus mozgalmak szellemén keresztül dolgozatok könyvek és cikkek j jelennek meg az ortodox görögkeleti egyházak lapjaiban, nem egy közülök állandó rovatot nyitott a protestántiz- mus fontosabb problémáinak ismerteté­sére. De kétségtelenül szerepe volt az ökuménikus mozgalmaknak abban is, hogy az eddig, elsősorban is az idegen uralom alatt élő görögkeleti egyházak ma sokkal többet törődnek egymás pro­blémáival, mint tették azt a háború előtt. A tervbevett ortodox ökuménikus zsinat megtartása elé is inkább formai, mint lényegi akadályok gördültek és a regionális konferenciákon olyan belső közeledés jött. létre, amilyenről évtized­del ezelőtt még álmodni sem lehetett volna. Az elmúlt év decemberében tar­totta tanácskozásait Athénben dr. Alivi­satos görög egyetemi tanár rendezésében az első párt-ortodox teológiai konferen­cia, mely az ökuménicitás szellemében dolgozott. Egyik fontos eredménye a meginduló nemzetközi görögkeleti, teoló­giai folyóirat ©létrehívása. A bulgár és jugoszláv politikai ellentét elsimításá­ban — igen nagy szerepe volt, a kulisz- szák mögött, — a. bulgár és jugoszláv egyháznagyok testvéries szellemű ta­lálkozásainak. Az ortodox egyház, min­denkor a nép egyháza és élete egybeforrt nemzete életévei. így természetes volt. az, hogy az uj adott lehetőségek határai kö­zött mindent megkíséreltek arranézve, hogy nemzeti és népi ideáljaikat egy- házi kapcsolataikon keresztül is kiépit- sék és erősítsék. nem kielégítő minő­ségű óvszernek a használata. 1 ehát figyelem! Csakis eredeti 13.i 1 i :nt — Extra — Primissim i, vagy Luxus Silken—Finest Pri neros óvszert használjunk LEVÉLPAPÍROK egyszeriből a ieg- választékosabb kivitelig legotesoboarî az Ellenzék könyvosztályában Cíuj, Piaţa Unirii. AZ UT, AMELYÉRT TÍZEZREK HALTAK MEG... Hogyan él a polgárháborúban sínylődő, szerencsétlen. nép? PÁRIS, március hó. A Paris Soir Spanyolországba küldött tudósítója érdekes, színes riportban szá­mol be a barcelona—madridi autóutjáról. Barcelonából a tengerparton Valencián és Castilian át vezet most az országút Mad­rid felé. Megállapítja, hogy a háborút vb iselő ország életét legjobban az országuta­kon lehet megfigyelni. Az országúton nemcsak az élehrdszerszállitHiányokat vi­szik, nemcsak muníciót és katonaságot szállítanak, hanem az országutakért folyik a harc is. A barcelona—madridi ország­utat bombázták a Mallorca-szigetről indu- ló olaszok, ez az ut volt a spanyol Ver- dunért: Terűéiért folyó csata távolabbi tétje. Emberek tízezrei haltak meg, hogy birtokukba vegyék hatméteres darabját ennek a makadám-utnak. 1 Barcelona — írja azután többek között az újságíró — csak egy elszegényedett nemzetközi város, amely a front mögött alaposan kivette részét az áldozatokból és a romokból, de alig lehet rajta észrevenni a háborút — a katonák háborúját. De itt láthatók portól borított össze-vissza egyenruháju, fáradt csapataik, amelyek­ben elkeveredtek a parasztok, a kis vá­rosok polgárai, akik a katonák szekerein a szállítmányok tetején és a fegyvereken szállíttatják magukat egyik helyről a má­sikra. A polgár törvényes joga lett, hogy helyet kérjen magának az első arramenő kocsin és ezt a jogot élvezi a magányos katona is. Csak igy lehet meglátogatni ! egy távoli sebesültet, vagy vásárolni egy j kalapot, vagy csatlakozni az ezredhez, \ amikor a katona visszatér szabadságáról. Kevés a különbség a katona és a paraszt között A köztársasági Spanyolországban a te­herautók sofőrjei parancsot kaptak, hogy amikor észrevesznek az ut szélén paraszt­asszonyt, aki felemelt ököllel üdvözli őket, meg kell államok, felsegítik a nagy­mamát a lőszeres ládák tetejére. Miután a szövethiány következtében az egyenru­hákat gyakran különböző darabokból tákolják össze, első látásra igen nehéz megkülönböztetni az utasok között a katonát a paraszttól. És ebben a háború­ban, amelyet a nép visel, észrevétlenül és szimbolikus módon elmosódnak a határ­vonalak a civil és a katona között. A nagy távolságban felállított benzin­kutak, amelyeknél az autók benzint vesz­nek fel, a pályaudvarok szerepét töltik be. Itt gyűlnek össze a falvak lakosai és az utazni akarók, akik gyakran félnapot is várnk, amíg egy távolabbi helyre elin­dulhatnak. — Én külföldi vagyok — írja az uj- ' ságiró — sőt, ami még rosszabb: jólszitu- ! ált, jóltáplált, jólöltözött és kényelmesen j utazó látogató. De ennek ellenére egyszer í sem éreztem magamon indiszkrét, irigy í tekintetet. Sehol senki sem kért pénzt I tőlem. — Időről-időre karabinierik őrjáratai állítanak meg bennünket. Prieto alakitot- ta ezt a negyvenezer látszámu haderőt, a régi vámőrségből és feladatuk az, hogy a front mögötti területen a rendet fenn­tartsák. Kék zubbonyt, lapos sapkát vi­selnek. Felemelt ököllel üdvözölnek, fi­gyelmesen átnézik a menetlevelet, de ami= kor indulunk, az egyik utánunk szalad és felkiált: — Ezeknek van cigarettájuk! . . . így élnek Szegény és kedves tengerparti közsé­geken haladunk át, amelyeket összerom­boltak a repülőgépek. A bombavetők a tenger felől jönnek szinte zajtalanul és békésen, ledobják bombáikat és eltűnnek. Az egyik községben tegnapelőtt tiz halot­tat szedtek össze. A lakosság órák alatt összesöpri a romokat, az egyik összerom­bolt házban egy öregasszonyt láttam, aki olajbogyókat aggatott az ajtójára. Ez a nép, amely még ezután is hinni tud, nyu­godt, vagy csak fatalista-e? Nem tudom ezt megállapítani. De mindenütt meglep az ellentét, amely a dráma és a nyugal­mas életre törekvő jóindulat között tá­tong. Az autókra csinos leányok moso­lyognak és a gyalogjáróról egy üzletnek az ajtajában örökös gyászruhájukban órá­kon át sort állanak az asszonyok, hogy beváltsák kenyérjegyeiket, vagy egy csi­petnyi zsirt vásárolhassanak. A mindennapi nagy gond, inkább a vá­rosokban, mint a vidéken, az ebéd meg­szerzése. Francoék e tekintetben szerencsé­sebbek, mert a búzatermő területeket ők uralják, a köztársaságé az olaj, a rizs és a narancs maradt. A kávénak, amit isznak, csak a színe emlékeztet kávéra. Máltából és pörkölt zabból állítják elő. De szeren­csére van még bor, erős, jó, száraz és illatos. Beszámol ezután az újságíró, hogy so­főrje az egyik faluban négy darab szap­pant vásárolt, amit azután tojásra cserélt el. Kölnivízért káposztafejet lehet cse rélni. Az ebédet Villaverdében, Madridtól kétszáz kilométerre fogyasztotta el az új­ságíró. A háborúra csak a szakszervezeti nehézségeket hirdető feliratok emlékez­tettek. A régi templom érintetlen maradt és homlokzatán hivatalos tábla figyelmez­tetett: „ezt az emlékművet a közoktatás- ügyi minisztérium lefoglalta, hogy meg­védje a bennelévő művészi kincseket“. Rövid zubbonyt, fekete kendőt viselő castiliaiak csöndes csoportban ácsorogtak. A rőzsecsomókat szállító kordék lassan haladtak tova. Száz méterrel távolabb az országúton szakadatlanul dübörögtek a háború nehéz motorjai. EREDETI KÖZLEMÉNY 8 év alán gyógyultam meg gyomor- és bél- bajomból»•» azt hittem m!á:r, hogy a betegségem gyógyít­hatatlan, annyit szenvedtem gyomorbaj, ál­matlanság és emésztési nehézségekben. Betegségem miatt nagyon e! voltam kese­redve, amidőn arra gondoltam, hogy az ün­nepek itt vajnsnak és nekem 10 napig kell majd otthon ágyban feküdnöm, végre elha- lároztam, hogiy venni fogok a sokat emle­getett Gctsfiro D.-böl. Ennek köszönhetem azt, hogy ma teljesen meggyógyultalak érzem magam, annak dacára), hogy csak egv üveg­gel használtam el eddig. Nyolcévi l>etegség után elhinni sem merem, hogy meggyógyul­tam és hogy én voltam az, aki ezt a hosszú •dőt átszenvedtem. Hálás vagyok, hogy az újság utján tudatták velem a Gastro D. lé­tezését, mert máskülönben nem tudtam vol­na annak létezéséről. Tiszta szivemből mon­dok köszönetét Önnek. Tisztelettel Popa D.- né Bucureşti. Str. Bogdanescu 33. Fent: sorokhoz minden kommentár feles­leges. Najpotn Ut érkeznek be a meggyógyul taknak hasonló és még meglepőbb köszönőlevelei. Gastro D. kapható gyógyszertárakban és drogériákban!, vagy postán megrendelhető 135 lej utánvét mellett Császár E. gyógy szertárában, Bucureşti, Calea Victor ei 124. A „TANÁCSADÓ-OSZTÁLY.“ A Pa­ris Soir-ban olvassuk, hogy Zay Jean francia közoktatásügyi miniszter mos! készili elő a középiskolai oktatás reform ját. A legérdekesebb újítások egyike a foglalkozások megválasztásának irányí­tása lei nme. Ez abban állana, hogy vala melyik középső osztályban — a mi rangsorunk szerint az ötödikben — a tanárok napról-napra figyelnék talnitvá nvaik hajlamait, képességeit, elbeszélget' nének velük a tanórákon kivül is és ta­pasztalataikról időnként beszámolná mák a szülőknek. A tervezet kiemeli, hogy a tanári kar csak tanácsolhat majd, de semmiképpen se befolyásol balja döntőleg a pályaválasztást. Az is kola csak megjelölné az irányt, a csa­ládon múlnék, hogy követik-e.

Next

/
Thumbnails
Contents