Ellenzék, 1938. március (59. évfolyam, 48-74. szám)

1938-03-13 / 59. szám

Hogyan tanuljon, sportollozzon

ha teljesen egészséges akar maradni

BUDAPEST, március hó.

Dr. Frigyesi József budapesti egyetemi tanár sajtó alatt levő „Nőgyógyászat“ című tankönyvének néhány közérdekű részletét alább közöljük:

A nők kenyérkereső foglalkozásává szemben nem lehet azzal érvelni, hogy nem volnának, főleg szellemi tekintetben, de legtöbbször még fizikai tekintetben is a pályák ellátására valók. A mindennapi tapasztalás mutatja, hogy szellemi befogadóképességük, tudományos pályán való működésűk legtöbbször egyforma értékű a férfiakéval. Azonban aizt •is látjuk, hogy fizikailag bizony s időszakos funkciók folytán nincs meg a teljesítőképességüknek, munkaképességüknek az a stabilitása, mellyel teljesítményük minden pályán a férfiéval egyenlő volna.

A nő tehát a férfit teljesen pótolni sohasem fogja,

épug'y, mint ahogy a férfi sem tudja a nő hivatását betölteni. A jelen tételen a mindennapi életben ismert egyes kivételek (tudományos pályán nagy hírnek örvendő nők, stb.) mit sem változtatnak,. A nőknek a családi élettől való elvonása egyes estekben, lehet indokolt és szükséges megoldás, legtöbbször azonban ennek is csak eszköznek kell arra lennie, hogy minél rövidebb idő múlva' megadja a lehetőséget, hogy eredeti hivatásukat betölthessék, tehát annak, hogy feleségek és anyák lehessenek. Erre van teremtve a nő fizikailag és az erre vonatkozólag örökölt és szerzett tulajdonságaik is számtalan generáción keresztül évezredek óta ezen a téren fejlődtek.

Az iskolarendszernek áldásos és hasznos oldala mellett egészségügyi szempontból sok káros hatása is van. A zsúfolt nagy osztályok, rosszul konstruált padokban órákon át való ülés, az ezek okozta sokszor helytelen testtartás, a szemek megerőltetése nem egyszer okai fejfájásnak, táplálkozási zavaroknak, lehangoltságnak, szóval az úgynevezett iskolabetegségnek.

Hátránya továbbá aiz is, hogy a nagy, nyilvános osztályokban a tanitók nem vehetik tekintetbe a:z egyes gyermekek egyéniségét és fejlődésük különböző tempóját. Szerencsére azonban a modern iskolákban ezeknek a panaszoknak a legnagyobb része már lényegesen csökkent, a helyzet sokat javult.

Előfordulhat, de szerencsére ritkán és csak gyengébb alkatú gyermekekkel, hogy

ofj iskolákból a gyermekeknek évekre vagy hónapokra való távoltartását, vagy magántanitást kell ajánlani. Magam részéről a múló és javulással kecsegtető bajok esetén helyesebbnek tartom a hónapokra (fél, esetleg egy évre) való távoltartást és pihenést, mint a magánúton való tanítást. Ma> ugyanis inkább van szüksége már a serdülő fiatal gyermeknek is arra, hogy ne elvonultan egyedül, mindentől óva nevelkedjék, hanem lehetőleg nyilvános iskolában, hasonló társaival együtt. Célszerű, ha már korán megismert és hozzászokik a társadalomban való éléssel arra, hogy nem minden gyermek és ember egyforma. Hogy hamarosan megfigyelhesse másokban is a jó és rossz tulajdonságokat, azok következményeit és főképen, hogy már a társaival való együttélésben és játszadozásaiban megismerje a maga apró küzdelmeit, gondjait és ezúton bizonyos mértékig önállóságot tanuljon. *

Ne rövidítsük meg a lányok gyermek- és serdülőkorát és

ne csináljunk belőlük mennél előbb „nagyleány“ -tokát.

Különösen a serdülés korában és az előtt lehetőleg kerülni kell a szellemi megerőltetést, a koraérettségre való törekvést, azt, hogy minden barátnőjénél ő legyen a legműveltebb, legintelligensebb. Határozottan nagyobb értéke van annak, ha a serdülő leány többet van szabad levegőn, többet pihen és kevésbé

erőlteti meg magát, mint annak, ha a barátnőjénél többet tud.

„4 nőknek ajánlható sportok megválogatásában általánosságban nem csak a nők gyengébb izomzatút, hanem testüknek különleges alkatát is figyelem j be kell venni, mert a női test kerekebb kontúrjai, a vállak keskenyebb, a csípők ! szélesebb volta, az ágyéki gerincoszlop J lordosisa már ai nők mozgásának is égé- j szíen különleges sajátosságot, puhább ! iveltséget ad s ezért ugyanazon mozdu- ; latokat egészen máskép s végzik, mint i;a férfiak. Bizonyos izomcsoportok fej- I lesztésével járó sport rontja a női ido- I mok szépségét így nem válik előnyére I például, ha szép gömbölyű karjai helyett : egyes túlságosan kifejlett izomcsoportok miatt szögletes karjai lesznek.

Különösen nagyon alkalmas és kedvelt sportja a nőknek a tenniszezés és úszás.

Mind a kettő igen alkalmas formája a testmozgásnak és amennyiben ellen javallatot okozó elváltozás nincs, úgyszólván minden nőnek ajánlhatók. Fiatalabb lóim)oknak nyugodtan ajánlható sport a sides. A téli sportok általában kedvezőek minden erős és egészséges szivü egyén szervezetére. Ugyanezt mondhatjuk a lovaglásról is.

A női test célszerű öltözete nehéz probléma,

mert a hygiénie követelményeit a divattal kell összeegyeztetni. Az utóbbi azonban olyan korlátlan ur, hogy sem a hygiéne, sem más észszerű követelményeknek nem hajlandó engedményeket tenni.

A legtöbbet vitatott és ócsárolt része a női öltözéknek a — szerencsére most már alig hordott — fűző, ezek közül is különösen: az, amelybe a hatás fokozására a<cél és halcsont pálcikákat crösi- tettck. A fűzőnek elsősorban olyan rövidnek kell lennie, hogy a mellkas mozgását ne gátolja.

A női ruházatnak másik hátránya azoknál a ruháknál fordul elő, amelyek két részből, az úgynevezett derékból és szoknyából állanak. Ugyanis, hogy a szoknyának megfelelő tartása legyen, annak természetesen az epigastriumnak megfelelően kell szorosnak lennie. A szoknyák terhe tehát a medence felett nyugszik a>z álbordák táján vagy az ezo\oPe

, ScV»e^'

w- Wiosar.

\Ce^e orca' a \ V\qye^esen

f)\ r\s^sa ^ ..tón oWossa e\N9Y

'Vi arcvizzeU A* q sd,erk-arcv>zHez

% mindaz*, am Csak a pórusok

láSr^tStonbdrszép,

Ápolja arcbőrét mindennap Scherk-arcvizzel! Szép lesz!

SO-’PR!^ PARIS • BERLIN • NEW YORK

alatti ráncban, amely mesterségesen, a szorítás folytán keletkezett. Ez természetesen hiba és ugyanolyan a következménye viszont a medencebeli szervek elhelyezkedésére, mint a1 rossz fűző.

A cipő kövesse a láb anatómiai formáját,

a sarok ne legyen lulmagas. Magas sa- rok okozza a láb felbillenéséf, a könnyű kicsuszást, különösen nagyobb teljesítményeknél okozza a bokarándulásokat, változtat a medence dőlésén, aminek következménye viszont a medemcebeli szervek hibás elhelyezkedése lehet.

Ama kérdés eldöntésekor, hogy mely pályák legyenek a. nők számára elérhetők úgy, hogy nemi sajátságaik és egészségük kárt ne szenvedjen, a nőorvost is meg kell hallgatni. Esetenként pedig szükséges volna, ha aj nő kenyérkereső pályaválasztás előtt áll, hogy orvosai tanácsát is kikérje, hogy még idejében elejét tudja venni az alkatának meg nem felelő hivatás okozta károsodásoknak.

Ha az iskolábajárás befejezése után, az. érett leány nem vállal önálló foglalkozást, később nem megy férjhez, a rend' szeres felelősséggel járó napi foglalkozás akkor is kívánatos. Ez óv meg legjobban idges lehangoltságtól, üdén tartja a testet, szellemet és végül jobban segít az élet küzdelmeinek, csalódásainak elviselésében.

*

A fenti szakaszok pontos, bár nem szószerinti közlések, kiragadott mondatok Frigyesi professzor könyvéből,

Marie Dubas, Damia és Albert Préjean legnehezebb órái

PÁRIS, március hó.

Mikor tapsolunk a színpad, a dobogó művészeinek s talán irigyeljük is őket si= kerükért, népszerűségükért, eszünkbe jut-e, hogy legtöbbször milyen nehéz órák, a kétségbeesés, a reménytelenség milyen megpróbáltatásai állanak a fény, a siker, a dicsőség mögött?

A sikernek nagy ára van s az ár nemcsak a munka, a kitartás, az erőfeszítés, de legtöbbször rengeteg könny és csa- lódás is.

íme, egy pár példa:

Marie Dubas: „A legnehezebb küzdelmekben kivitott karrier elveszettnek látszott . .

Paris, a dívák, az elragadó dizőzök, a

legbájosabb művészi jelenségek hazája. És az egyik legelragadóbb, legvarázsosabb köztük kétségtelenül a fekete fajtájú ope- rettdiva, Marie Dubas. Mikor a lámpák elé lép, felzug a tetszés, a lelkesedés viharja.

— És mégis volt idő — meséli el Marie Dubas —, mikor hiába fordultam

igazgatótól-igazgatóhoz. Már novet szerzett énekesnő voltam, mikor a legrosz- szabb ért, ami az én hivatásomban érhet valakit. Egy súlyos tüdőgyulladás után egy napon arra ébredtem fel, hogy — elvesztettem a hangomat. A szó szerint kész voltam az öngyilkosságra, mert valamennyi specialista, aki csak megvizsgált, kijelentette, hogy a betegség megsemmisi- tette hangomat és soha többé nem fogok tudni énekelni. Karrierem, melyet a legnehezebb küzdelmekben, súlyos nélkülözések árán építettem fel, megsemmisült- nek látszott. Semmi mást nem tanultam s igy anyagilag is a nyomor előtt állottam. Kétségbeesésemben megkértem egy impresszáriót, aki turnét szervezett Egyiptomba, hogy vigyen magával — mint súgót. Két hónapig súgtam ott kollegáimnak azokat a szerepeket, melyeket azelőtt magam énekeltem s melyeket most csak félhangon suttoghattam. Nem akarok beszélni a lelki gyötrelmekről, amit éreztem, hanem csak arról a felejthetetlen estéről, mikor a díva megbetegedett és hirtelen megint a színpadon állottam. Nem tudom, Egyiptom napia tette-e, vagy az én hajthatatlan energiám, csak azt tudom, hogy egyszerre újra tudtam énekelni és sikerem volt. önbizalmam visszatért s a legelső hajóval visszatértem Franciaországba. Újra csengett a hangom, az orvosok csalódtak. Ezért: nincs olyan helyzet, amelyben az embernek fel szabadna adnia a küzdelmet.

Albert Préjean: „Egyetlen igazgató

és rendező sem akart meghallgatni“

— Nem akarok ifjú koromról beszélni — mondja Préjean —, mikor egy garázsban kocsimosással kerestem a kenyerem. Ez az idő nem volt a legrosszabb, a leggonoszabb. Gonosz idő követte azonban a Sous les toits de Paris— Páris tetői alatt — világsikerét. Azt hittem és minden okom meg volt rá, hogy karriert csináltam. Zongorát vásároltam és uj dalokat tanultam be. De — még se tudom, miért? — egyetlen igazgató és rendező sem akart meghallgatni. Hónapok múltak igy el s már annyim se volt, hogy a kávémat tudtam volna fizetni. Igazán kétségbeejtő helyzet volt. És akkor az a szerencsés ötletem támadt, hogy tegyek félre minden sztár allűrt és ha már nem énekelhetek a vásznon, legalább a vászon előtt énekelhessek. Felkerestem egy mozitulajdonost, megkértem, hogy mint kisé- rőmüsor, énekelhessek. Nevetségesen csekély tiszteletdijért énekeltem dalaimat, de mégis sikerült újra a magasba dolgoznom magamat. Egy tanácsot azonban adnom kell mindazoknak, akik, mint én is voltam, nagyon lent vannak: sohasem szabad elhanyagolni a külsőt, a ruházkodást, mert ha az emberek észreveszik valakiről, hogy „parterre“ van („a földön“, vagyis elesve), akkor vége. Utolsó pénzemen szmokingot csináltattam magamnak s ha nem lett volna ez a szmoking, lehetetlen lett volna leraknom visszatérésem — come back — alapját.

Damia: „Vágyam támadt, hogy leszámoljak az élettel“

Párisi nagyrévéi Damia nélkül, amint a távolba réved merengő, nagy szemeivel és elégikus dalait énekli? . . . Nem, elképzelhetetlen . . .

— Mindenen könnyen túl lehet esni az életben — véli Damia — csak a sziv élményei azok, amiken egy asszony nehezen esik túl. Már meglehetősen rég ideje annak, de még jól emlékszem rá, mennyire szerettem egy embert és minden erőfeszítésem mellett sem tudtam belenyugodni, hogy örökre el kellett, hogy hagyjon, mert hivatása más, távoli országokba szólította. Nem volt meg többé az akaraterőm, hogy a színpadon koncentrálni tudjam gondolataimat s mikor hónapok teltek el és nem hallottam róla hirt, először sírtam életemben. Vágyam támadt, hogy leszámoljak életemmel. Jó ürügygyei elküldtem a komornámat és egy fiolából mérget vettem be, amit mindig magamnál hordottam . . .

— A sors azonban máskép akarta . . . Komornám ugyanis, az utolsó napokban tanúsított magatartásom miatt, gyanút fogott, mert hamarosan visszaérkezett és mikor élettelenül látott heverni, azonnal orvost hivott, aki még éppen hogy meg tudott menteni. Még egy óra és már késő lett volna ...