Ellenzék, 1938. március (59. évfolyam, 48-74. szám)

1938-03-13 / 59. szám

ellenzék

I 9 3 fi március 13.

'JFMß

HAZÁILANOK

IRTA: ZÁGONJ DEZSŐ

•. 'mai -&k*i m . stsmiLiimmamawmai. i

Parisban már két napja havazott. Az . I it fel-torony olyan volt az éjszakában, ' nint egy égig érő piramis. A transparen- sek ezernyi színe befurakodott a hulló J hópihék közé. Mintha tűzijátékot rende- | z.ett volna a tél.

\ Ivue Savóir kis borozója tele ketten J taposták a havat. Dimitrij Szergej és Goi- j esakov Iván. Fáradt arcukból kicsillant fényes szemük és a két hazátlan tizen- ' hat év óta ma érezte először jól magát, ţ A korcsma ajtaja előtt megálltak. Le- ? táncolták csizmájukról a havat és még- j egvszer visszafordultak. Az utakat ezer és ezer ember tarkította. A karcsú szá- < nők szinte zajtalanul repültek a sima ha- ; von. I

— Nézd Iván — szólt Dimitrij Szergej j — olyan ez a város most, mint Moszkva, j

Golcsakov Iván belenézett a hóbori- totta utcába, ahol bukdácsoló emberek sietve igyekeztek haza. Szánok versenyezve húztak el egymás mellett. A kocsisok kezében pattogott az ostor és Golcsakov szemében lassan felgyülemlett a könny.

— Moszkva — suttogta.

Ebben a pillanatban hangos csörgéssel három ló röpülve vitt egy piros szánt.

— Trojka — kiáltott fel egyszerre Szergej és Iván és némán, hosszan néztek a sikló szán után.

A korcsma ajtaja kivágódott. Vékony kabátban ott állt Lehocskij, a festő.

— Várnak már reátok a többiek — szólt. S azzal menni akart.

Szergej rászólt:

— Várj.

Lehocskij megállt.

Szergej odament, levetette nagy, kopott, de még mindig jól bélelt bundáját tó belekényszeritette a festőt.

— Éjfélig itt leszek. Addig vidd magaddal. S azzal csendesen befordultak a korcsmába.

A boltíves helyiségben vágni lehetett a füstöt. Tarka összevisszaságban emigránsok ültek.

— Szergej, Iván — hallatszott az ezredes basszusa az egyik sarokból.

Dimitrij és Golcsakov odatartottak.

Az asztalnál körben vagy tizen ültek. Mindannyian volt cári tisztek. Egyiken- másikon monokli, de orosz zubbonyuk rojtos volt már a sok használattól. Az asztalon boros üvegek, a középen nagy párolgó szamovár.

Dimitrij lerázta magáról a havat.

— Cudar idő van odakinn — vetette oda az egyik.

— Cudar — válaszolta Szergej — de mégis szép. Olyan most odakinn minden, mint tizenhat évvel ezelőtt Moszkvában. Amikor utoljára álltam a vártán.

— Ahol végigvágott rajtad az Iváno- vies ostora — szól a basszus.

— A kutya — mormogták mindany- nyian.

Csak a kis sápadt Gorodinszkij vetette bele a csendbe:

— Csúnya idők jártak akkor. És az emberek beleszületnek mindig az időbe. Ahogy Ivánovics is.

— Talán véded azt a kutyát — szólt Golcsakov Gorodinszkijhez.

Gorodinszkij csendesen válaszolt:

— Nem is védem, de nem is bántom. Csak mondom, hogy az emberek beleszü- I letnek az időbe.

Golcsakov folytatta: jj

—- Elfeledted, hogy Ivánovics harmad- j magával el akart engem rabolni?

Gorodinszkij csendesen dobolt az asz- \ talon.

Elfeleditek, hogy ma ünnepelni jöttünk. Ma tizenhat éve, hogy hazátlanok vagyunk, ölni akartok, ahelyett, hogy örülnétek az életnek.

Az emigránsok nem válaszoltak. Egyi- kük-másikuk pohárhoz nyúlt.

Az ezredes közibük kiáltott:

— Sasának igaza van. Igyunk fiuk! Az első poharat Oroszországra!

Mindnyájan felálltak. Feszesen, mint hajdan, amikor még rajtuk volt a cári uniformis. A poharak összecsendültek, hogy felborítva némán pihenjenek meg I az asztalon. Aztán mindannyian leültek, j Gorodinszkij arcán megindult egy szo- I moru vonás. Az ajkai megremegtek, j — Oroszország — bukott ki belőle a j szó.

— A hazánk — sóhajtották mindany- I nyian. És Párásban a Rue Savoir kis bolt- ■ ives korcsmájában hazátlan oroszok ha- • zagondoltak a hólepte Oroszországra,

: ahol a jég alatt csendesen folyik a Volga I és a Kaukázus felől fenyőillatot térit a j — Sasa — törte meg a csendet az ez- ! nagy orosz pusztákra a havasi szél.

j redes — a mi dalunkat.

Sasa odaszólt a karmesterhez:

— Kryzantém .. .

És a következő pillanatban felsírt a bánatos orosz melódia. Az emigránsok eleinte csendesen, de aztán mind erősebben énekelték: „Kryzantém... kryzantém ...“

Mind izgatóbb ütemü melódiák terültek szét a füstös korcsmában. Szergej kilépett a terem közepére és előbb csak amúgy magát ringatva, majd jobban és jobban belemelegedve, járta a táncot. Hol lehajolva, hol felemelkedve, dobálta fiatal testét és ebben a percben odagondolta magát valamelyik orosz korcsmába, ahol annakidején barátjával együtt dorbézolta át az éjszakákat.

A jókedv végigöntötte az emigránsokat, akik tapsolva verték Szergejnek az ütemet. S amikor Szergej a zene végén egy éles kiáltással befejezte a táncot, j mindenki tapsolt.

Poharak verődtek össze, a zenekar tagjai szorgalmasan törölgették le homlokukról az izzadtságot, mámoros emberek ittak a feledésre. És ebben a vad mámorban nyilt az ajtó és megjelent Lehoczky, vékony kabátjában és mögötte sápadt ember Szergej bundájában.

Mindenki odanézett.

— Ivánovics! — hördült fel Szergej.

Az emigránsok felugrottak és mereven

néztek az ajtóban álló emberre. A korcsmára hirtelen siri csend feküdt. Lehoczky megszólalt:

— Fázott. Ráadtam.

Dimitrij Szergej halálsápadtan felor- ditott:

— Mondd, ember, ki vagy?

Lehoczky lejött a négy lépcsőn és az

idegen egyedül állt az ajtóban. Két kezét mellén összefogta, feje lebicsaklott és a nagy csendbe belesugta:

— Én vagyok, Ivánovics.

MEG NAP A XVI. SORSJÁTÉK I. OSZTÁLYÁNAK A HÚZÁSÁIG

A szerencse parádéja megkezdődik. VÁSÁROLJON SORSJEGYET, hogy boldog embe: lehessen.

Szergej lassan megindult az ajtó felé. Mindenki felnézett, de senki sem mozdult. Csak Gorodinszkij tett utána egy lépést.

Szergej megállt. Gorodinszkij is.

— Te nyomorult. Idemerészkedtél? Elibém, akit végigvágtál akkor az ostoroddal. Te — és indulni akart az ajtó felé.

Ivánovics lejjebb jött egy lépcsővel. Nagy, nyugodt mozdulatlansággal szembeállt Szergejjel. Kitárta két kezét és csendesen beszélni kezdett:

— Üss meg, Szergej. Üss agyon. Ezért jöttem. Ezért kereslek már két éve, amióta nekem is szöknöm kellet^ onnan, ahol annyira szerettem élni.

Szergej felsüvített.

HŐSÖK ÉS INTRIKUSOK

Itta: HUNY ADY SÁNDOR

— Hallgatsz ugy=e Sasa? — mondta Golcsakov. — Nem tudod mi az, amikor tehetetlenül ül az ember egy rohanó autóban és a homlokán érzi a hideg fegyver. csövét.

— A bitang Ivánovicsnak mégsem sikerült elvinni téged, Iván — szólt az ezredes.

— A falusi emberek szabadítottak ki, amikor a határtól egy pár kilométerre defektet kapott a kocsi. Ha elibém ke rülne, meg tudnám ölni azt a gazembert. — Mondta Szergej és lecsapott az asztalra. A poharak összeverődtek, egy-két üveg felborult.

Gorodinszkij lassan felemelte az üvegeket és talpraállította a poharakat. Mindenki Sasát nézte, aki csendesen megszólalt:

Sokat hallottam szidni a filmfeîirato- kat. Amiért is néhányszor azzal a szándékkal ültem be a moziba, hogy jobban figyelni fogok rá, mit produkál ez a műfaj? Szó sincs róla, a feliratok nem remekművek. De még sincs szivem kiró- , hanni a szakma költői ellen. Jól tudom,

: hogy milyen célból készül a filmfelirat. I Egyszerűnek keli lenni, mint egy kony- i hai beszélgetés, azonkívül olyan módon ■ színesnek, hogy részint megnevettesse, > részint megrikassa a legnaivabb publi- i kumot.

I Azt hiszem, ha élne, maga Jókai Mór l sem tudná legyőzni az elébe tornyosult akadályokat, amennyiben rábíznák egy film magyarázó szövegének megszerkesztését.

De ha már a mozinál vagyunk, engedje meg a nyájas olvasó, hogy bevall- jam egy csendesen, viszont annál szívósakban fejlődő belső érzésemet: egyre kevésbé szeretem az úgynevezett sztárokat, még akkor is. ha azok tehetségesek.

Akármilyen sóép a filmcsillag, akármilyen édes, remek, észbontó, ha bemegyek a moziba, akkora adagot kapok belőle, hogy megcsömörlök tőle. A geszte- nyepiré sem rossz, de belebetegednék, ha egy ülésre hat kilót kellene megennem.

És a hősöket is unom már. A minden testi szépséggel és lelki nagysággal felruházott himnemü lényeket, akik végül elnyerik a primadonna szivét Ellene drukkolok a hősnek, bármilyen díszeket aggatott rá a film handléfantáziája. Az intrikussai érzek együtt, a „gonosszal1', akinek a történet végén bűnhődnie kell. Sajnálom szegényt, emberi vonásokat fedezek fel rajta. Megértem, szenvedélyét vagy gyűlöletét, amely vétkessé teszi. És amikor a film-bonyodalom exor- diumában a gyalázatos mozigonoszt agyonlövik a rendőrök, eltapossák az elefántok vagy lezuhan az égő repülőgépről. elkeseredve kiáltok fel magamban: „Nincs igazságI“

— Te rongy. Két éve? Csak két éve vagy távol Oroszországtól? Te két éve érzed, mi az hazátlanul bolyongani, sirni, álmatlanul tölteni az éjszakákat, hallani állandóan a Volga hivó susogását? Te csak két éve, de én, érted, én ... tizenhat éve ... és állandóan az arcomon a korbácsod ütésével. .. Nyomorult.. .

Ivánovics még egy lépcsővel közeledett Szergejhez. Megszólalt:

— Add vissza az ütést, Szergej, üss meg, verj végig rajtam. Megérdemlem. Fiatal voltam. Csúf időknek csúf fiatalja, aki nem tudtam, mi az, megalázottnak, megvertnek lenni. De most érzem .. . tudom ... és fájnak nekem is az éjszakák: ... és itt, a szivem környékén, valami nagyon összeszorult.

A teremben mindenki Szergejt nézte.

A hatalmas ember egy lépést tett Ivánovics felé, aki leért a lépcsőkön és oda- állt Szergej mellé. Szergej lassan felemelte kezét. Ivánovics nyugodtan nézett fel az emelkedő karra. Megszólalt:

— Ne a bundádra, hanem csak rám ... — és leengedte maga mellé a vastag, prémmel bélelt bundát. És ott állt Ivánovics vékony nyári orosz ingben, amelyik rongyokban lógott a testén. — így üss rám, igy verj meg ... megérdemlem .. .

Szergej karja lehanyatlott. Nagy szemébe kiült a könnye. Az emigráns meglátta a rongyos ing mögött a maga és mindannyiuk, a hazátlan bujdosók szomorú, összetört, bánatos lelkét.

Gorcsakov Szergej lehajolt, felemelte a földről a bundát és betakarta vele Ivánovics fázós testét.

És amikor Ivánovics megcsókolta Szergej arcát ott, ahol tizenhat évvel ezelőtt végigvágott az ostorával, az emigránsok a Rue Savoir füstös korcsmájában kitörültek egy könnyet a szemükből. . .

r* LEVÉLPAPÍROK egyszerűtől a ieg- választékosabb kivitelig legolcsóbban az Ellenzék könyvosztályában CíuJ, Piaţa Unirii.