Ellenzék, 1938. február (59. évfolyam, 24-47. szám)
1938-02-06 / 29. szám
ÍRJA MARAi SA NOOK Először egy gépkocsi érkezett, mely inkább emlékeztetett alföldi agyaghordó szekérre, mint autóra. Egy emberformáju lény, akiről első pillanatokban senki nem tudta, fiu-e v.agy leány, kihajolt az ablakon és franciául kezdett kiabálni, rekedten. Nem értették. Tolmácsoltam óhaját s néztem, amint kimászik a sáros hordóból. Amig beszélgettünk, érkezett még négy, hasonló sáros kocsi, ásókkal, lapátokkal felszerelve. A kocsikból emberek vánszorogtak elő, szerelőt követeltek, franciául, angolul előadták óhajaikat. Ezt akarták: először is mosást a kocsinak, aztán kenést és zsiro- zást a kocsinak, aztán olajat és benzint a kocsinak. Mindenekelőtt a kocsiról beszéltek. Ez tetszett nekem, mert sportszerű volt. Régebben igy kért a huszár abrakot, vizet és csutakolást a lovának, többórás nyargalás után, mikor már alig birt ülni a nyeregben. Első a ló. Most első a kocsi. Aztán megkérdeztem az embert, mit óhajt? — Aludni — mondták egyhangúan, németül, franciául és angolul. Bementek a garázs irodájába, két széket toltak össze, vagy egyszerűen a földre feküdtek s elaludtak. Férfi, nő, mind egyformán öltözve, valamilyen zord egyformaságban, egy uj korszak újszerű egyenruhájában: a lábakon gumicsizma, nyakukban gyapjukendők s mindje valamilyen mackónadrágféle sportruhában. Aludni, mondták; s már aludtak is. Csak egy francianyelvü hölgy támolygott még az udvaron, vizet szeretett volna, ez alkalommal, magának, nem a kocsinak. Amig megitatták, beszélgettünk. — Honnan jönnek? — Athénból. , — Mikor indultak? — Tegnap este hétkor. — Hány kilométert jártak? Intett a levegőbe: — Ezerkétszázat. Ezernégyszázat. Nem tudom. — Hova mennek? — Monte Carlo. Csillagtura. Aztán betántorgott a többiekhez, lefeküdt egy íróasztalra és elaludt. A kocsikra rávetették magukat a garázs ápolói és csutakolni kezdtek. Az egyik utas, félálomban, mégegyszer előmászott s fenyegető hangon morogta: „Vidange! Vidan- ge!“ Megnyugtattam, hogy értem, szolidáris vagyok vele s tolmácsoltam óhaját a garázsmesternek; ez a versenyző felkelt álmából, mert eszébe jutott, hogy olajcserét is akar kocsija számára. Bágyadtan mosolygott, visszaténfergett az irodába, aludt tovább. Déli egy óra lehetett. A kísérőktől megtudtam, hogy négyig alhatnak, félötkor indulnak tovább. Bécs, Monte Carlo felé. Gyorsan számolni kezdtem. Tegnap indultak Athénból, óránként 85 kilométer tényleges átlagot futottak be kocsijaikkal. Megállapodtunk, nézők, hogy a teljesítmény tisztességes. A sáros kocsik gőzölgő hűtővel álltak az udvaron, mint kimerült ős-szörnyek, valamilyen diluviá- 1 is küzdelemben elfáradt ichtiosaurusok. A kocsikban, az üléseken, minden, ami az autónak kell: pótolaj és pótbenzin; s mentői kevesebb, ami az embernek kell: poggyász, kabát, kényelmi eszköz alig. Az emberek, akik odabenn aludtak, tizenhat órán át nem mozdultak a kormánykerék mellől, ismeretlen utakon figyeltek órákon és órákon át esélyt és lehetőséget, azzal a különös, már nem is értelmes figyelemmel, melyet csak repülők és hivatásos versenyzők ismernek: az első négy-ötszáz kilométer még érdekel, aztán összemosódik minden, a vezető nem lát mást, csak azt a kétszázméteres fénysávot, melyet a reflektor hasit előtte, nem lát mást, csak utközi gödröt, kilométerkövet, fordulatot, már nem is szemével és értelmével vezet, csak reflexeivel s csaknem örül, ha egy szakaszon rossz az ut, mert függetlenül a tengelytörés veszélyétől, néhány kilométeren át kiragadja valami abból a veszedelmes bűvöletből, amit az olaszok „strádabetegség“-nek neveznek: a kígyózó útvonal lassan hipnotiAmoltfutólc zálja a vezetőt, aki elfárad és elálmoso- dik, gépiesen kapcsol és nyomja a gázpedált s egy érthetetlen pillanatban aztan elveszti az uralmat a kormánykerék felett. Néztem az alvók arcát s úgy éreztem, mintha valamelyik ősi, felejthetetlen látomás emléke derengene. Ezek az alvók, a csillagtura résztvevői, e pillanatban, míg a garázs cementpadlóján aludtak, nem voltak többé magánemberek. Versenyzők voltak. Valami elkapta őket, valami repítette őket, ugyanaz a virtus és szándék, mely kétezer év előtt a római arénában repítette a versenykocsik bajnokait. A versenyzés mögött van üzlet, a nyertest fizeti a gyáros, az olajos, s várja őket a dij és dicsőség. De van mögötte más is s ez a más az igazi értelme a vállalkozásnak: az önmagáért való rohanás kényszere, az a csodálatos érzés, mely mindenkit megejtett egyszer, aki elszállt repülőgépen az Alpesek, vagy a tenger felett, mindenkit, aki egyszer kézbevette egy gépkocsi kormánykerekét s idegen országúton „elengedte“ a kocsit ... ez a különös, nyers, minden izgatószernél bonyolultabb és vonzóbb érzés, melynek alján van valamilyen kemény és kegyetlen öntudat, a halálveszély öntudata. Ember és anyag, szellem és erő versenye ez, s minden mozdulatban van valamilyen leküzdhetetlenül csábitó sorsszerűség. Nem lehet meghátrálni, nem lehet többé lassitani, j mert a versenyzőt hívja valami. Nemcsak I a dij hívja. Lindbergh nem azért ült 36 órán át egy kabinban az óceán felett, hogy Párisban zsebrevágjon tízezer dollárt. Campbell nem azért fokozza fel a kocsi gyorsaságát ötszáz kilométerre, ho gy a végén takarékba vigye egy olajgyár borravalóját. Valami történt, 50 évvel ezelőtt, mikor Benz az első motort epitette; s lassitani nem lehet többé, végig kell futni ezt a pályát és tartani kell az iramot, égen és földön; nincs többé megállás. Ezek már nem versenyzők, gondoltam, amig az alvók üres arcát néztem; nem versenyzők, csak ámokfutók. Ez az ámokfutás, mint minden görcsös indulat, nem sportszerű többé, a szó klasszikus és emberi értelemben. Az ember képessége és ügyessége alkatrésze csak a5“® versenynek; az igazi hős a gép, mely nem ' ismer más törvényt, csak a végtelenül fel- j fokozott lehetőségek törvényét. Ma 85 ! óránként, holnap, megfelelő utakon, 300, j holnapután, a sztratoszférában, rooo. Nincs határ többé. Ezek a merev arcok, melyekről a kínos, sietős álom letörölt minden figyelmet és feszültséget, nem látnak a kocsiból tájat és várost, az utazás számukra nem a gyűjtés élménye többé, csak a sebesség élménye. Aki vezet, nem gyönyörködhet a várromokban, máskülönben már fel is mászott kocsijával az utmenti akácfára. Aki versenyez, a világot már csak mint pályát látja, mint rossz, vagy tökéletes útvonalat, mely történelmi és természeti rendkivüliségek Uj értelmű román nacionalizmus Juhász István tcmulniánya Kisebbségi életünk egyik legkomolyabb kérdésével foglalkozik Juhász Istvánnak a Hitel c. folyóiratban (1937. 4-ik sziám) megjelent tanulmánya. Az alapos felkészüllliséggel megirt nagyter- jedelmü tanulmány önáilló füzetformában is megjelent s ezt az alkalmait ragadjuk, hogy a fiatal köziró, — kinek értékes tanulmányaival és cikkeivel már több Ízben találkozott aj közönség, lapunk és a református egyházi folyóiratok hasábjain — első önállóan megjelent közérdekű dolgozatáról beszámoljunk. Időszerű kérdést komoly tanulmányok alapján ismertet. Egy-két enciklopédikus munkán, szépirodalmi fordításon és hirI lapi cikken kívül nem igen jelent meg I írás, mely keltő történeti tárlattal és mai ® tájékozottsággal vezetné be az erdélyi magyar olvasót a román szellemi élet kérdéseinek és áramlatainak mai forga- I tagába. Juhász István taniulmánya éppen ezért a románság megismerésére, az ország többségi népe felé való tájékozódásunk szempontjából komoly szolgálat. És egyben időszerű szolgálat is: amikor a nacionális megújhodásban élő románság megismeréséhez vezet közel. Pllüor hflzafsaa síi... — Ez az ur huzatban áll. — Ha nem alkalmaz Carmol*-os be- dörzsölést, hogy egy esetleges náthalázat megakadályozzon, a hülés és az idegbaj elhatalmasodik szervezetén ! *} Carmol a legjobb bedörzsölő szer hülés, nádi láz, reumatikus fá jdalmak és láz ellen. Egy üveg ára 22 lej. Bevezetésében éles határvonalat von a régi, XIX. századbeli és az ujértelmü, XX. századbeli nacionálizimus között. Megállapításának lényege: az ujértelmü nacionálizmus nemcsak politikai és kulturális irányzatként, hanem mint vallási gyökerű és totális igényű mozgalom jelentkezik. Ennek alapján a mai román élet három jelenség köréti veszi vizsgálat alá. 1. A román egyház a* nacionálizmus első jelenségköre. Rámutat arra, hogy milyen jelek mutatják azt, hogy a román nép — lelki — világnézete irányítása napjainkban újra visszakerül a>z ortodox (görögkeleti) egyház kezébe. Az ortodox egyház legfőbb irányító szervének: & zsinatnak az elmúlt évben hozott fontosabb határozatait és az ortodox egyház- társadalmi szerveknek a munkáját is- merted, hogy ezek nyomán rámutasson iarra, hogy a román nép életében egy ! másfélsizázadra terjedő „szekuláris kor- | szak“ lezárult és uj „spirituális“ kor kezdődik. 2. Ez a spirituális korszak és irányzat erőteljes hangsúlyozást nyer a Nic.hifor Crainic szerkesztésében megjelenő Gândirea folyóirat irányzatában. Ez a folyóirat csoportosítja ma a román tudományosság, irodalom és művészet legjobb erőit, ez jelenti ma az igazi román kulturaalkotást. A Gândirea művelődési folyóirat pedig alaphangjában, állásfoglalásában ortodox. Uj értelmű nacionális jelenség: a nemzeti1 művelődés szolgálata egyházi hitvallásos szellemben. A Gândirea hitvallásos világnézeti iránya megtermékenyítette a román művészetet, irodalmat, de ezeken túl megalkotta a maga társadalmi és politikai elméletét is az etnokrátikus állam programjában. A dolgozat legérdekesebb része ennek a | munkatervnek az ismertetése és átvilágítása. 3. A harmadik jelenségkör a politikai élet mezejére visz. A román nacionális pártok és irányzataik seregszemléjét adja. Juhász István tanulmánya objektiv hangú ismertetés, állásfoglalás nélküli. Kisebbségi politikai küzdelmünk által hifiden zacskóban van egy jubi/eumi- -pá/yázafszelvén y mellett és fölött vezet el: nem lát mást, csak a sebességmérő mutatóját. Ez a látvány örökre megbüvölte. így rohan az ámokfutó, szándéktalanul, egy kényszer hatása alatt. S a száz- és százmillió motor, mely e pillanatban — mig a csillagtura versenyzői rakásra dőlve alusznak két órán át egy pesti garázsban — embert szállít a világban és távolságot old fel, egységesen rohan egy emberiséggel a közelebbről meg nem határolható cél felé. Ez a cél nem az ember, nem is az ember virtusa többé. Az ámokfutónak nincs célja. Csak engedelmeskedni egy erőnek, mely kirö- pitette sorsából s melynek szándéka ismeretlen. megkívánt mértéktartás eUe szerint iga zodik. Kétségtelen, hogy az ország mai, keresztény-nemzeti kormánya vezetőitől, sőt legújabban a vasgárda kapitányától olyain nyilatkozatokat továbbított a sajtó, melyekből a Románia kereteibe beilleszkedett keresztény magyarság iránti megértés hangját hallottuk kiésendülni. Hu a nyilatkozatok mögé megfelelő lelkek is sorakoznak majd, akkor ifjúságunk és kisebbségi nemzetszervezeti keretünk is tovább mehet a tájékozás és a tájékoztatás objektiv munkájánál. Szabó Lajos. A hozomány miatt öngyilkos lett egy ifjú szerelmes pár. Falticeniből jelentik: Onisoru Elena 18 éves leány már régebb idő óta jegyese egy Suceava-i fiatalember- nek, a ar éves Podolesc Anionnak. Mivel a leány hozománnyal nem rendelkezett, házasságuk anyagi akadályokba ütközött. Néhány nappal ezelőtt, mégis polgári házasságot kötöttek, azzal a feltétellel, hogy az egyházi esküvő megtartásáig a leány szülei rendezik a hozomány kérdését. Ez azonban egyre halasztódott. A kétségbeesett fiatalok, akiknek ezzel létalapjuk vált bizonytalanná, öngyilkosságra határozták el magukat. A szerelmesek nagymennyiségű klorhidrát és lizol keveréket ittak, amelynek következtében súlyos görcsök lepték meg. Életveszélyes állapotban mindkettőjüket beszállították a kórházba. Magy emberek élst-? Jehrisch Mirkó: Cromvell fűzve kőivé (Egy angol diktátor élete"! iH.238Ellen, V. Károly Longworth, Ktünő barátom 185.238Shakespeare íój.— 216.— Sack vife Szent Johanna — 178.Vaüeriü Marcu, Machiavelli — 144 — Ehrenburg, Babeuf élete Vághidi, Nobel Alfréd élete (A Nobel-dij megalapítójának 12*.— élete regénye) 96.— I32.— Szabó Mária. Lorántfy Zsuzsánna Raffy Ádám, A léleklátó 198.— 288.— (Mesmer doktor élete) Harsányi Zsolt, És mégis mozog i6í — I9Sa föld (Galilei élete 3 kötetben) 396.— 648.— Cooper, Talleyrand 165 — 2S2 — Kaphatók az ELLENZÉK KÖNYVOSZTÁLYÁBAN. Cluj-Koíozsvár, Piaţa Unirii. Vidékre utánvéttel is azonnal szállítjuk. Kérje a könyvujdonsázok jegyzékét.
