Ellenzék, 1938. február (59. évfolyam, 24-47. szám)
1938-02-13 / 35. szám
1938 február 13. r r r VASÁRNAPI KRÓNIKA ®S™SH ÍRJAMARAISÁNDOR Béke, hosszú távra Elmúlt héten, mikor Van Zeeland beri ga miniszterelnök kibontakozási tervének hírét közölték a lapok, felbukkant megint a 20 éves béke hire. Ez a hir olyan idős, mint a lochnessi szörny: időnként megjelenik a láthatáron s az emberek bámész= kodnak és nem tudnak mit kezdeni vele. Most állítólag az angolok akarják; két év előtt Hitler ajánlotta; nem lehetetlen, hogy holnap Mussolini javasolja. Bizo= nyos, hogy mindenki őszintén akarja: Hitler éppen úgy, mint az angolok. Ki nem akarna garantált, viharálló békét hosszú távra? Az sem lehetetlen, hogy a következő két évtized a viszonylagos bé= ke jegyében telik el, mint ahogy béke volt, ha ugyan annak lehet nevezni, az elmúlt húsz esztendőben. E pillanatban e lobbanékony békét már meggyujtották a világ két végén; de lehet, hogy a tüzet eloltják. Mindez politika, tehát a szándék- kok, véletlenek és érthetetlenségek olyan szövevénye, mellyel igazán csak az foglalkozhat komolyan és bensőségesen, akinek az a mestersége. Ami reánk tartozik, a lelkiállapot, melyben élünk. Ez a lelkiállapot nem békés többé. Nincs ma egyetlen ember a világon, az optimistákat is ideszámítva, aki belülről, igazán hinné, hogy ezt a prolongált, tol= dozott-foldozott, úgyszólván hétről-hétre javitott, összetákolt bekét, mai formájában és összetételében, belátható időn át, tehát egy emberi kor — sajnos, a mi emberi korunk — legvégső határáig meg lehet hosszabbitani. A béke terminológiája ma már közismert s fölcsendül minden ajkon. E szókincs ismer és megkiilön- | böztet „organizált békét“, aztán olyat, mely a „szuronyok uralmán alapul“, ismeri az erőszak békéjét. Mindez: elméletek és vágyak, béketeóriák és alkalmi, szónoki béke-kisérletek, az egész béke- épitmény lebeg és állandótlan. Húsz éve különös lelkiállapotban élünk, mely mindenre emlékeztet, csak a „Béke“ nagybetűs. galambos, olajágat hordozó, olvasókönyvi értelmére nem. Húsz éve izgalmas és változékony békében élünk, mely tele van a háborúk különféle válfajával: van benne gazdasági háború és világnézeti háború s újabban van benne polgárháború, próba-világháború és távolkeleti imperialista háború is. Ez a béke tehát színes. Mozgalmasabb, talán veszedelmesebb is, mint régebben a becsületesen deklarált háborús állapotok voltak. Nem hiszem, hogy a harmincéves háború a résztvevők számára olyan izgalmas volt, mint számunkra e húszéves béke. A mi béke-pszichozisunk, ha szabad ezt a szót használni, rugalmas és tanulékony. Mikor a szerződéseket aláírták, egyetlen ember nem élt Európában, aki őszintén hitte volna, hogy végre felsóhajthat: „Uff, itt a béke“! Nem is volt itt. De valami kezdődött, ami már nem volt egészen háború s még nem volt egészen béke. Az emberek nem lőtték többé egymást ágyukkal, de lőtték egymást vámhatárokkal, gazdasági elzárkózással, deviza-korlátozással — s ennek a csendesebb háborúnak Hőferjei ugyancsak feljegyeztek halottakat és sebesülteket. Az emberek, akik egy napon lehúzták az üzlet redőnyét, vagy kinyitották a gázcsapot, melynek számláját amúgy sem tudták már kifizetni, vagy felmásztak a Turulra, mind sebesültjei és áldozatai az ál-békének. Egy fiatalabb nemzedék berendezkedett az állandóság helyett mindenre, ami múlandó és változékony. Csak a kivétel volt érvényes; a szabály érvényét vesztette. A századvég embere még bizott egy társadalmi épitményben, mely ismerte és becsülte a szorgalmat, a becsületességet, ] szamárlétrával jutalmazta a diplomát. Az uj nemzedék, ez a békenemzedék megtanulta, hogy csak az érvényes, amit nem lehet papíron kiszámítani; a véletlen, a LEVÉLPAPÍROK egyszerűtől a leg« \ áíasztékosabb kivitelig legolcsóbban az Ellenzék könyvosztályában Cluj, Piaţa Unirii, kaland, a valószínűtlen. Megélte az infláció kalandját és megélte a gazdasági válság kalandját. S közben, e változások között tudta: mindez csak átmenet. A mi életérzetünk, mellyel e húsz ev békéjét fogadtuk, az átmenet érzése volt. Aki házat épített, tudta, hogy kissé gyer= mekeinek építi, de kissé a levegőbe is építi; holnap jön egy bomba, vagy egy újfajta gazdasági földrengés s a ház elsze- lel a viharban. Két part között lebegett ez az életérzés, két cél között — s ez a lelkiállapot egészen érdektelen. Van benne valami hősies. A mult század embere nem is érti egészen. A fiatalok ma nem gondolkoznak többé évtizedekben. Az ember, aki a mult század közepe felé született, meglehetős bizonyossággal ki tudta számítani a magánélet és a közélet összja- tékának arányszámát. Húsz évig becsületesen dolgozom, akkor itt és itt leszek, gondolta; ötven év múlva jön a méhes, a pipaszó és Horatius. Csak a zseni szimatolta a végzetet: Petőfi és Vörösmarty. A polgár karosszékben ült és elégedetten pislogott. M;a nincs zseni és nincs polgár, aki ne hallgatná gyanakvással, mikor államférfiak húszéves békét ígérnek. Nagy emberi közösségek számára éppen úgy nem lehet „garantálni“ a békét, mint az egyén számára; ennyit már megtanultunk. A polgári veszélyérzet, mely eltölti a magánéletet, valamilyen fonák és szerény hősiességre nevel. Már tudjuk, hogy nemcsak a lövészárokban lehet elesni; a munkaasztal is tud olyan veszélyes lenni, mint az Jsonzo. Megismertük az uj fegyCtotiiifeie mtyiie feeîeit munkára ...és évekkei íiatalabbnak fogja magát érezni vernemeket, melyek nemkevésbé veszélyesek , mint az aknavető: a világnézeti Harc fegyvereit. Tudjuk, hogy az élet permanens veszély, a hadállások már alakulnak, de az egyén számára minden hadihelyzet kockázatos. Berendezkedtünk, békésen, arra a rejtélyes guerilla- harcra, mely Európa minden politikai, világnézeti és gazdasági hadszínterén a nappal és az éjjel minden órájában szedi áldozatait. Veszélyesen kell élni, mondta Nietzsche. A nemzedék megfogadta tanácsát. Veszélyesen élünk. De Nietzsche azt is mondta: „Ami nem pusztít el, attól erősebb leszek.“ E fonák, veszélyes béke csakugyan megedzette a lelkeket. A békepszichozis, az a különös lelkiállapot, mely felkészült a váratlanra, ma általános és elszántságában emlékeztet a háborús lelkiállapotra. Lelki tájainkat a nomádságra rendezzük be; lehet, hogy holnap megtámadnak s a szellemi törzs kénytelen ideiglenesen odébbvonulni, batyujában a mondákkal, elméletekkel és világnézetekkel. Mindez készenlétre és indián-óvatosságra nevelte a lelkeket. Ortega y Gasset, a legkiválóbb spanyol koponyák egyike, andaluziai és kasztiliai barangolásai közben megállt az ősi spanyol várak romjai előtt és elmerengett, milyen lehetett lelki berendezése a harcra nevelt embernek, ellentétben az „indusztriális emberrel“, aki a békére készült fel minden hajlamával és kellékével? A várak népének és emberének a harc volt a természetes állapot; a városok és a polgáriasság emberének a béke. Ma felcseréltük a szerepeket. Az indusztriali- zált ember — húsz éve, ha nem régebben — állandó, harcias lelki készültségben él. A békében talán csak a fegyver embere hisz már, aki ismeri a gyakorlati erőviszonyokat. A londoni trafikos, lelke mélyén, kevésbé hisz benne, mint az angol hadügyminiszter. Húsz év béke? .. . Valami csillog az égen; s gyakorlott szemmel vizsgáljuk, reménysugár-e, vagy aluminium-bomba? il©sgyara iiozlelkecfilk a Szovpe városi lakossága ? Megdöbben fő adatok a vörös paired c jOíTj quíöhust- és viMamos-iir$avmá:óÍ A Szovjetunió hirdeti, hogy kultúrája és gyáripara milyen ..meseszerÜ“ fellendülést mutat, miióto a Kísérni tornyainak csúcsáról leverték a cári sasokat'. Rajzok, pompás táblázatok % álm ulialbae jtő statisztikák „bizo1- nyitják”, amit újságjaik, röpirataik hirdetnek. Azok e, nyugateurópai 'közgazdászok és politikusok, akik a statisztikákban a szára® tények hű képiét látják, csodálattal, sőt nem egyszer lelkesedéssel tekintenek az emberi szorgalom és a munka n>ag]ys.zerü alko fásai felé. Ezek aligha tudják elképzelni, hogy a statisztika tárgyilagos számadatai mlás cé/i/'ia, is szolgálhatnak, mint ama, hogy a komoly érdeklődést kielégítsék és lehetővé tegyék a tanulságok levonását. De vájjon szabad-e a komoly ...statisztika“ szót használni olyan adatok megjelölésére, melyek részben a fantáziában élnek, részben pedig teljesen hamis képet nyújtanak a valódi helyzetről. Ha valaki például azt olvasása, hogy egy ‘országban ennyi és ennyi kilométer vasútvonal! van, nem gondolhat arra, hogy ebből mondjuk 25 vagy 30 százalék úgy van megépítve, hogy alzan rendes közlekedést nem lehet lebonyolítani. A Szovjetuniónak kétféle statisztikája van. Az egyik, amelyik a világ és a saját népe előtt igyekszik a haza paradicsomi állapotait bizonyítani, a má'sik, amelyik csak vétettem ül, vagy egy-egy elkeseredett kifakadás nyomán kerül a nyilvánosság elé. Ez az utóbbi mutatja a valódi helyzetet. „All© ikőzleicedlés © Gyakran imáik az orosz és főleg egyes külföldi lapok arról, hogy a Szovjetunióban a közúti közlekedés oly mértékben fejlődött, amihez hasonló sehol sem tapasztalható a világon. Hogy ez miként fest a valóságban, arnai élesen rájvilágitt egy oroszországi lapban megjelenít cikk, melyben egy lelkes szovjet honpolgár 'rámutat azokra a súlyos hiányokra, amelyek az ő hűséges boliseviki szb vét kétségbe ejtik. N. Nemov elvtárs igy iir a Pravdában: — A villamos és autóbusz úgyszólván nélkülözhetetlen kelléke' lettek a szovjetváro- scknoik. A forradalom előtt mindössze 34 orosz városban volt villamosközlekedés, ez is csupán a belvárosokat *zo!gá!ta. Ma t Szovjetunióban 73 városban villamos bonyolitja le a közlekedést. Az utolsó három év alatt több mint 5 miliard utast száki toltak a villamosok. Nagy fejlődést mutat az aiutó- busziforgalom is. Több, mint 100 városban van eutóbuszközlekedés. Mindezek ellenére a forgalom, sajnos, még mindég hiányos. A villamos és autóbuszközlekedés kritikán •t üli. Sok a törés, kevés a rendelkezésre álló szerei Any, túlságos a gépek megterhelése. Tágan fokban. Paivigorszkban és Ev rotari jbnn az év folyamán hosszabb ideig kénytelenek voltak teljesen beszüntetni a közlekedést. inig Kurszkban a kocsik 20 százalékát ki- vonták a forgalomból transzformátor hiba matt. 1936. évben Sztálingrádban 2847, Kiesben 2673, Makejevben pedig 1341 esetben álltak a .villamoskocsik az áramforrásoknál előállt zavarok miatt. A városi közlekedésnél a rendellenességek nem csupán 'véletlenek'. Aljas elemek, amelyek beszivárogtak az üzemekbe, alattomos munkát végeztek. Ez azonban nem mentesíti a nagy közlekedési virila'utókat a felelősség alól, ahol hanyag munka folyik. Ezeknek a vá'lalaitokinak vezetői szeretnek nagyhangú kilje'enléseket tenni, igy például azt, hogy az 5 éves terív alatt 500 km. uj I szemébe. Belei 9 méter hosszúak. Ha nem ürülnek ki naponta, úgy összegyűlnek a hulladékok, amelyek hamarosan átalakulnak mérgekké és savakká és megrnérgezík vérkeringését. Bágyadtnak érzi magát. Fej- vagy hátfájást kap. Reuma és még vagy fél tucat egyéb betegség támadhatja meg. De állapotán nem segit drasztikus hashajtó szedése, hanem szedjen minden reggel "kis adag” Kruschen sót, amely újra neveli beleit és lassan arra szoktatja, hogy újra rendszeresen dolgozzanak. Miután még csak az üveg felét szedte be, már is egészen más embernek érzi magát. Szemei újra élénkebben ragyognak, bőre tisztább lesz, járása ruganyos - 10 évvel fiataiabbnak érzi magát. Végül is hatalmába keriti a Kruschen-közérzet. A nagy üveg ára 95 lei, a kis üvegé 60 lei. vildüimos' sin épült és büszkélkedhetnek a kocsik tömege® előállításával!. Milyen ez a gazdálkodás a valóságban ? Őszinte kép a közlekedési eszközök állapotáról Csehabínszkben lefektetett uj 'villamos sin két hét múlva javításra szorult. A Sztálingrádban legutóbb épített uj vonalak alig szolgállak félévet, A Mitisesinszk gyár még ma is régi típus u kocsikat épít, melyek jóformán az első hrr na<pba>n szétrázódnqk. Sok város ilyen kocsikat kapott. A másik két nagy gyár is régen kötetes volna már az uj kocsitipusokat meghonosítani és tömeggyártásban előállítani. A gyáraikban is igen sok a baj. A szakembereket olyan helyekre osztják be, ahol szűk.tudásuknak alig veszik hasznát. Ahol szakemberekre volna szükség, olyanokat alkalmaznak, Mkik nincsenek kellőleg kiképezve. A városi szovjetek sem fordítanak kellő gondot a közlekedésre. Nem tartozik a ritkaságok közé, hogy a helyi szovjetek Q villamosközlekedés céljaira rendelkezés re bocsátott pénzt másra használják fel. Gorkijban például 300.000 rubellel csökkentették — törvényellenesen — a kocsijavító műhelyre előirányzott hitelt, Groznoj városban pedig a közlekedési üzemre előirányzott 180.000 rubelből, indokolás nélkül, csupán 24.000 rubelt fordítottak erre a célra. Tulban a villamosok egyrészének ki van töm-e az ablaka, a másik részének pedig egyáltalán nem lehet kinyitni az ablakát. Általában piszkos, törött ablaka és kényelmetlen ülésii villamosok, letört kilincsek nem ritka jelenségek. Ugyanez vonatkozik űz autóbuszokra is! ! Novoszibirszkbán 1037. év első felében kb. 6000, Oímzkban 4300, Ivkuckban és Bra- uszkban 2—2000 munkaórát álltak az autóbuszok. Ez legtöbbször a kezelő szemléyzet tudatlanságén múlik. A nagyobb autóbuszüzemeknél hiány van u javítóműhelyekben is. Olyan város ás van. ahol bár autóbusz bonyolítja le a közúti forgalmat, jam tómű h eiy nin csen, A . garázsok a legtöbb városban igen rossz állapotban vannak. Karbantartásukra, felszere Lsük re, vagy építésükre engedélyezett hitelt más célokra fordították. (Gorkij, Szárától. Tula, Orenburg.) Potemkin méltó utódai Mindez öi városi szovjetek rossz gazdálko dását mutatja-. Vájjon ezek a szovjetek nem tudnak módot lallálni. ha kell erélyesebb eszközök igénybevételével is, hogy a hiányokat rendbehozz'ák? Nem tudnak megfelelő nélkülözhetetlen anyagi eszközökre szert tenni, hogy a berendezéseket karban tart- i siák ? A sz ovjetk őz léked ést felügyelet nélkül. i zavart alunul tanulmányozni olyan helyeken Is, ah óivá idegenek — érthető okból — nem jutnak el. De ha a cikk Írója ennyit el mer mondani, ekkor bátran megalkothatjuk magunkban a teljes képet. Valamikor Katalin cár nő hires minisztere szállóigévé tette a nevét azokkal a díszletekkel, amelyeket a Dnyeper két partjára ép it teteit, hogy it: alkod óm ő jenek utazását egy virágzó, boldog orsizlág ábrándképéivel kelle - mesisié - van ácsolja. A Szovjet urai büszkék lehetnek alkotásaikra, mert messze felülmúlták Potemkin minisztert, mikor ők egy vllágfésznyi országot töltenek meg diszlel ékkel, hogy port hintsenek —- az emberiség
