Ellenzék, 1938. január (59. évfolyam, 1-23. szám)

1938-01-01 / 1. szám

ELLENZŐK I 9 3 fi. Január I. CHARLES Pliclirlui #E3éS£irsjiöiaS4 lanságai VĂSÂRfflElYI JAN95 rci. piispött lila: A múlt év fol'iyaaruáki' jelent meg a keresz­tyén. egyháziak közötti jóba rats ág ápolása., kö/ös nnmkaban -való egye-tul-ése itrdekébön tevékenykedő egyik legkiválóbb és legis­mertebb nevű vezérférfiuin-ak, Macfiadlaind- nuk, önédetizajza. Macfalrliand neve nem is­meretén a mi egyházi köreink előtt sem. A hábor ú utána években két a.k.domina,!’ is megfordult nálunk. Első alkalomm-al1 még Nagy 'Károly vod't á püspök. Akkor szélesebb kórban tárgyait velünk. igyekezett megTlem helyzetünket, viszonyu-inka!. Második látoga­tása Mdkkaii püspökségének idejére esik. Ez ai'lkaiommai inkább a Bucureşti magasabb ortodox egyházii köbökkel tárgyalt. Mária ki- Iálynié Ölelsége előtt is megjelent, minket csak futólag "keresett feli, egész röviden tár­gyiul! Maikkal püspökkel. Tudjuk róla azon - ban, hogy az egyetemes protestantizmus élet- jelenségeit vizsgálva, reánk is kiterjeszti fi gvelmét, irodalmi és közéleti tevékenységé­vel utegyenigetője a különböző egyházak kö­zött.:' 'Öelikti közeledésm-dk s ezáltal a különböző népek közötti jobb megértésnek, ezért mi is tisztelettel gondolunk »reá, kisérjük fiigyelem- mel éleiét. Ez a magyal, láztuta annak, hogy érdeklődéssel vettem én is kezembe önélet­írását és könyvét átolvasva úgy érzem, hogy nem lesz érdektelen, ha könyve egyik-másik tamiu'kágos! é(s érdekes nyilatkozatát ismerte­tem. Nem könyvismertetést kívánok adná, ha­nem fiigyeimiinlKet alkarom nehány tanulsá­gos után ut'aiöásá ra neá-irányítJam-i. Macföll land 'endkívül érdekes pályafutása ember. A legszegényebb, leginy om orusúgosabb életvksi/onvakból küzdötte fel magát, önere­jén tanult, szerzett egyre szélesebb köri! is­meretséget, lett először jeles munkéssrgu lelkipásztor, azután az angol—amerlkbii egy­házak közötti egységes munkát és barátsá­got inegte'lemteni hivatott szövetsiégnek irá­nyító mumlkása, végül pedig e mozgalomnak az egész • viliágra kiterjedő egyik emdnens zászlóvivője, aki e minőségében a vilógegy- házak vezetőivel, a különböző országok uraíh kodóival, á’l'lamférflanval,. hadvezéreivel foly­tatott személyes tárgyalásokat, dolgozott az­ét, hogy aiz emberi diplomácia eszközeivel ugyan», de mégis a Krisztus szellemében, le­gyen utegyengetője amin.alk, hogy a különböző egyházaik és népek között megvaf'ósu'ljon míé- gis vailaimi aiz ángyotok által hirdetett szó­ból: Békesség legyen a földöm és jóakarat az emibe ek között. Egy iflyen férfin, aki bejárta a»z egész kuiltunvilágot, aki annyit rátott és aonyit ta.pesztel't, valóban tud figyelemre­méltó dolgokat köizölnii életének tanúságai­ból, valóban érdemes megismerni egy ilyen férfinek azon nyilatkozatait, amelyekben né­pek 'vezetőitől, nagy egyházi és politikai 'kér­désekről véleményét nyilvánítja. Macfalmlamd, eimint említettem, igen mos­toha viszonyok között nőtt fel. Atyja tenge­rész volt, aki maga is nfâgy szegénységgel küzdött, korán halt meg és a legnagyobb nyomorúságban hagyta hátra csar!ádját. Mé­lyen valltlósos lelkületű a/nyjá nevelte Ma-c- fadiéandot, aki már korán maga kereste meg kenyerét, így Maofalrland a legnehezebb ke- nyérkeneseti gondok között végezte el közép- isktítoá tamulmányait. önéletrajzában közli, hogy mi volt munkarendje az alatt, oim-g e tairHuilmányokat Végezte. Érdekes feljegyezni ezt a munkarendet. Reggel feliratkor kelit és hót óráig topokat hordott ki, hét órától ki­lencig egy szabónál dolgozott, 'vitte ki a ruhá­kat, vette fel a rendeléseiket. Kilenctől tizen­kettőig isko’á'ba járt, félegytől kettőig ugyan­csak a szabómühelyben dolgozott, kettőtől négyig az Iskolában ivott. Félöttől hatig at ka üreggel 1 tevékenységét folytatta, lápokat hordott ki. Fél héttől nyolcig, vagy annál ké­sőbbi Íréig is újra a szaibó műhelyben dol­gozott. Gsaik 'vasárnap nem vtádlalkozott semmi munkára. Az esti nyugalomnak óráit a leckéjére való előkészületre fordította. El­mondja, hogy e megfeszített munka között is jókedvű tudott maradni, mert az Ifjúság vidám életkedve lüktetett benne, de azért túlfeszített munkával terhelt Tjuségánok idegrendszerére károsi következményeit iőb- hé-kevésbé egész éfliefdn keresztül megils csak érezte. Vallásos, élete nJagyon ko­rán kezdődött. A bibliai tárgymutató ott füg" gött szegényes lakásuk faillán, a konyhában, mert csak a kontybát fűtötték. Az édesany­ja a biblián kívül is csak vallásos kötnyve- ket olvasott. Úgy nőtt föl, hogy a kérés z- ityihséítiék ettii.k-aji tairtalmía' minden «vitán felül állott előtte. Az Isten vei óság« mint kétségem felül áflOó reá^’itás ragadta meg lel­két. KrHztus hívását közvetlenül é’te láls és ez indította arra, hogy egyházi szolgálatban! keresse em-heri feladatát. Koton vette ezeket az indításokat és innen, magyarázható, hogy rendkívüli? erőfeszités- bo£ igyekezett a teológiai; kép zetűiébet meg­szerez™. Ledkipászrtorí munkásságát a legnagyobb odaadliissiall' folytatna. Azzal u meggyőződéssel kezdte szolgálatát és ezt a meggyőződését élete minden idejlébcmi vallja, hogy ö meg­tudja érteni, hogyha valaki k-étsógeskedik ab­ban, hogy vájjon elég nagy embei-e, méltó-e a lielkipá sztori szolgálatra, de azt sohasem tudja megérteni, hogy valaki magára nézve kicsiny feladatnak Harisa a lelki pásztori szol­ga latot. Ezt a mondatot érdemes nekünk üs megjegyezni. Fájdalma® jelenség u mi egy házi életünkben sokszor, hogy körünkben még lelkészek is vannak, akik tócsán (yel'ik tmgukna- nl.’izve a Helk'dszi szolgálatot. Igaza van Mucfalrlaodmak, bogy a papi hivatás ép­pen .1 mi ikoruukban olyan szép. Olyan m-a- gUisMos, hogy azt még meg lehet ói Horni, ha e feladat nagysága valaki l a saját erői felől kétégbe sodor, de bogy valaki magára néz.vc kiosim-ym-ek tarlskn « lelki pásztori szolgálatot és azt gondolja, hogy ő sokkal tehetségesebb és kiválóbb ember, hogysom meg tudna elé­gedni ezzel a szolgálattal, azt igazán nehéz megérteni. Próbá lja csak vtailaki a lelkipász- toni hivatásnak minden feladatát minden vonatkozásban betölteni és akkor egyszerre meglátja», hogy ez a feladat annyira szép, annyira magasztos, hogy egy emberre nézve nem lehel szentebb feadat, mint az, ha va­laki ennek a feladatnak -ji betöltésére szen­teli oda mindem erejét. MacfaTirland ilyen lélekkel igyekezett lelki- pásztori feladatát betölteni. Meggyőződése az 'vo’tt, hogy aiz igaz.i leik'pásztornak gyüleke­zete minden egyes tagjában olyan lelket kell Iátok*. amelyet Isten a Krisztus áttol «ppen az ő gondjába adott. Az igazi le k pásztorinak szüntelen szivében kell hordoznia népének sorsát. Osztozni kell ndpe minden örömében, szomorúságában az élet ezerféle gondja, kí­sértése között. Ebből o le'kipásztori meggyő­ződésből fakadt, hogy elénk figyelemmel kí­sérte gyülekezetének helyzetét, a gyii'ékezeti tagoknak szociális viszonyait és már kezdet­ben indíttatva érezte ma-gát arra, hogy kap­csolatot keresve mláts keresztyén egyházak papjaival és vezetőivel, aiz egyházak fellépé­sét biztosítsa, különösen a sokféle nyomorú­ságnak k itett szegénysoris-u munkásosztály vé- de’uie, az erkölcsi életet veszélyeztető bűnök elleni harc érdekében, megtalálja az utat cr- ra, hogy a kormányzat vite"''ben az evangé­liumi szempontok hatékony szociális intézke­désekben érvényesüljenek. így jelentkezik már az első Időkben Mecfalr’and tevékeny­ségében a.z a szempont, amely később 'a-z egyházak közötti kapcsolatok egész világra kiterjedő kiépítésére törekszik. Szóval és | tollai e magasztos célért harcol Nowailkbain, j •lelkipásztori működésének egyik helyén, ki-- j tenjesizti figyelmét az idegen bevándorlókra ] is. így Ismerkedik meg, mnt írja, magyu- : rokka], otoszokkal és németekké!. így lesz. ' egészen, otthonos a nemzeti ünnepélyeken való irészvé'ieilp áilüiail, Kossuth és G«-ribald né pének ismeretében. Az egyháza egy kápolnát állított be abban a városrészben, ahol ide genek laktak. Sokoldalú lelki pásztori műn kajának végzése közben a közéleti küzdel niekbőí is kivette részét. Figyelmeztet azon ban a-rna), hogy a-z olyan lel kpás z tor nuk, ak rés-zt vesz a polgári ügyek intézésében, szó ciális Ős ipari kérdésekkel foglalkozik, min dig v'gyáznia kell arria, hogy hiivatásának alapvető fetládaitei inámt mégse veszi-fcse el soha legfőbb érdeklődését. A pap sohasem lehet szociális reformer, neki mindig az evangélium szobájának kell maradnia. A papnak ismernie kell aiz ő népét és serbasem szabad elhanyagolnia pásztori feladatait. Kü­lönösem vigyáznia kell -arra, hogy akkor, ami­kor kifejleszti ön (magában az emberiség nagy szociális kérdései -iránt való öntudatosabb érdeklődését, el1 ne veszítse közvetlen érdek­lődését, e krisztusi részvétnek intenzitását az egyes emberek somsával, az egyes emberek kisebb vagy paigyobb lelki kérdéseivel, gond­jaival, bö-j-aivál szemben. A lelkipásztornak sohasem szabad egyéni amb'oió tárgyává fém­műié szolgálata feladatainak betöltését. Azt írja, hogy örökre érzi szivében egykori kedves professzoréinak, Curb's Edwardnak figyelmez­tetésiét. Két szempont^, kell vigyázni — ta­nulta meg professzorától. — Ellső sorban mindig vigyázni! kell arra, hogy meg tudjuk őrizni élő kapcsolatunkat a Mestemei, szűk séges újból meg újból megvizsgálni magun­kat, hogy vallóban teljes önzetlenséggel csak Neki -kívánunk-e szolgálni, tuda/taban va­gyunk-e ainnak, hogy 'az ő lelke az alázatos­ság lelke, hogy szükséges neki növekednie, magunknak pedig alá-bbszálllatnunfit ? Gondosan ügyeljünk arra, hogy világi, önző törekvések meg ne ronltslák szivünket, hatástalanná ne tegvélk erőfeszítésünket. Másodsz-or óvakod- nuajk kelil szünteléu attól a zuagy kísértéstől AMIC A NATHAIAZt HŰ LÉST ÉS FEJFÁJÁST is, mely arra biztat, hogy gyoUs- eredményt tárjunk. Pomasz kod hatunk a kós-zi-vek miatti, die nem sztalxid elfeledkeznünk arról, hogy Isién az. aki ezt mondotta: Én adok neked uj szivet. Nem szabad kdtségeskeduünk, de rendületlenül kell bíznunk abban, hogy az Ur elkkoir, amikor bö'csessége jónak ’átja, be is váltja Ígéretét. Olyan megjegyzések ezek, amelyekből min­den lelkipásztor sok támlást és útmutatást nyerhet. Macfarland egyre teljesebben kapcsolódott bele aiz egyházak egységét, közös munkáját megteremteni hivatott szövetségeik tevékeny­ségébe Különösen é’énk, világi rdeklödésre jutott tevékenységet fejtett ki a háiboru alatt és a háború után az egyházak olyan egysé­ges fellépése és köizrémüködlése érdekűben, amely alkalmas legyen a nemzetközi feszült­ség enyhítésére, u- háborús szenvedések ke­vesbít ősére, a vi.légbéke lehetőségeinek eVi- k'rszí'itésiére. Működése irányító szempontját mutatják c nyíló tkozűitai. Vájjon nem ehet­ne e a háború idején isi egy magasabb at­moszférába emelni a lelkeket, tenni vafliam it abban ez irányban, hogy a nemzetek meg- találjTk egymás megértésének elveszített út­ját? Nem lehetne-e most is eredménnyel dol­gozná a lelki újjáépítés és o V'ki kiengesz- lelödés érdekében? Érdeke-; megjegyzést! te’s-z az egyik alkalom mail, amikor e k' rdések öl tárgyalva voltak, okik n ini mutattak reá. hogy ez a vállakózás reménytelen. Az vo’t az. én megjegyzésem — Írja —. hogy a hivő ke­resztyén emlüer-nek soha sem szabad azt gon­dolnia. hogy létezik '-zárnára morato ium ke­resztyén magatartását illetőleg, igen jellem­ző a következő megállap.U.'Jsa s: A keresz­tyén -vezetők, fájdalom. ama törekednek, hogy Európának uj térképtét rajzo’ják meg, ahelyett, hogy megvalósítani igyekeznének a lélek intemácíonális birodalmát'. Nfacfbrl.rnd a háború a’tai't ebben az •r'n/y- bam, az egyházi? szövetségek képviseletében nagyon élénk, sokoldalú munkát végzett. Amikor Amerika belépet? a háborúba, ak­kor maga is meg j elien? a h.ndsz-im tárom m.iln-t az egyháziak munkajárnak reprezefniláimsav Franc a országban különösen a- prolesltiáins egyházak kitüntető ünirtepólyességcie!] fogad­ták, de Macfatrlaind a háborús küzdelmeik ojlfattt is érintkezésieket 'kerteset? semleges áll­ítani oík egyházaivá1, fleve! ez é-sben álfloW a német egyházzal: is, különösen Deissmtiirnnall, állandóan :gy ekezet? eny-hitteni} az lellteniiéte- kett, A háború után' isméiéit 1'áiogatöásokat tietlt a -közpomiHr haitaltmsik területén lg. Volk miilnlt emiiii be'.item, Erdélyben is. Tblálikozoíití államfőikkel, m'tnisz terekké'. Erdétyi látoga­tásáról m-egemfllittii, hogy ikü-iönösiein Kofltér professzor gondos e'ökészlilése oUa'pjáin; al­kalma voűi- liallé-'tkozimi a pátriárkáivá?, .3 sze- beirni metropoTi'iá viafl, mások (kall ki-ha; Itatá­som jelenbe-te!t: meg Mária királyné előtt. A kisebbségi ‘kőrdés. -mirul -rja-, a megbeszélé­sek központjában állÖJt. aimlimdk bizonysága az, hogy Sziebenben. -a Uü-th érámra s püspök áíltiat -adott Üunchom ta. kafollükius egyházkép- viselői, pairliam-emlHl tagok. -is resztvettek a megbeszél-éseni. Megem-liitti egyébként, hogy Romániában egyes topok, -téves értelmezés­sel adták, vissza, nyilaitko zabáit, igaz azombam az -is, hogy Budapesten is ugyanez történt, mind két helyen, saját maguk szempontjá­ból kedvező értelmet gyek ez vén adni myiiü -ía/tlkozaitániaik. -A kisebbségi kérdésre végiiil' ás ez? a megjegyzést 'tesziii: A -kisebbségi pro­bléma Inkább több bajt, mirat kevesebbét) fog Okozni} 3 jövőben, de úgy líáltiszJik., hogy a mi kormáiniyramlk nagyon kevés érdeklő­dési tlannsii't frântei. Büzonyáir/a nlem ’lesz érd éktelen, ha ennek a sokai? -MitiOlLt férfiúnak egy néhány olyan megjegyzését idézem, -amelyben egyes kiváló álüaimföktkel, polHiiLikus-olklka-l tő rémit beszél- g-dtéseiiiró!, szerzett benyomásairól .számol be. Az angol tkii-rályitóli elkezdve nagyon sok szerepem já/’Hszó férfiúvá? HailáIko-zotit. Csak egy pána/t idézek megjegyzéseiből. El­mondja például, hogy Hitlerrel több mént egv ónjáig volt alkalmai iá ns-a lk odrai és meg­figyelni ezt! aiz érdekes embert. Az volt -a benyomása, ho-gy Hillflier ugyanaz, akiinek könyvéből is- megismerte, liimipmlziv, di- naaniikui* egyéniség, aki- nem vesztegeti %z időt sablonos udvaniiiaskodó szóváltással. Semmit sem beszélt időjárásról, efé.'ékrüí hanem egyenesen a megbeszélés tárgyára tiér. Hiányzik belőle a humor. Minden pil­lanatban komoly, szigorú, merev. Azt mond­ja. hogy mofedliyál és kedvességét a k. esi gyermekek számára, tartja fenn. Könnyen meg lehel' értené, hogy miád'tail gyakorol ak­kora haltest Hotter népére. Égő hut vara ben­ne, magát Istentől küldött embernek te- k.iiruK. Külpolitikát} kérdésékbem feltűnő oz egyo datusága, csalk -Némelőírszágoi és a né­meteket Ismeri, de nagyon kevéssé éntli a V1 lág, az ember ség többi részét. Izolálja Né­metországot minden néptől. Egyoldalú em­ber. ez sikerének az előnye, de -a hátránya äs. Érdekes, hogy mteiöt? Macfa'irlaind ki- hiaiilgatásra ment voma Hitlerhez, azt a fi­gyelmeztetést kapta, hogy vigyázzon és ne említse a zsidó kérdést. Erre én azt mon­dottam, írja Macfalln land, Jól vám, de azzal még M asak HisZlában kell tenni, hogy én nem azér? akarok odamenni, hogy Temn.y- sooról, vagy Browmról d skuráljaJk, nékem mégis csak meg kelti engedni, hogy magam vállassz nm meg a témát. Kitűnt, hogy ennék a feleletinék a Uidatában is fogadta és szíve­sen e beszélgetett vele Hitler. EmOékez-tette H t-Tert orra, hogy a keresztyén egyház ter­mészetfeletti telelte á-iil .» nemzet és a faj kérdésének. Hindenbn-rginál Is volt, H ndenburgról az ti :rja, hogy kedvesen egyesítette szemé.yében a méltóságot é-s az udvar osságot, barátsá­gossá goi. Egyébként a v-iiágbékét Illetőleg 'kifejezte azt a gyakran vaTlnitit véleményt, amelyet Himden-burg -is osztotit, hogy a há­ború! nem lehet kér Ián n:- viliágból, mind­addig, amig az ember természete meg nem változta. Egyébként! -r-endkivü; 'közvetlen és szer ele! rémé ’tó volt*. Amikor megha.flot-t-a, hogy MacfaiMtamddal tgyütl a fila -is ölti} vara, a fiát is behívta, kedvesen elbeszélgetett fiá­val is tanú'mántyairól és más kérdésekről. Érdekes egyébként -az a levél, amelyet ép­pen az egyházaik békeakc-iójával és az egy­házaknak ezzel fcaipcsolaitos políiitilkaii tevé- tkenvségével kapcsolatosan Bateour tetézett Maiefianirkndhoz és amelyben- kifejezésre juftfatollt véíemémy lényegében m'egegyezik a Hitedenburgéval! is. Én .nem nagyon tartom kii'vániaitiosnlaik, tirja, nem is tudom haisznios- mak flá'ími, hogy Amerikában vagy máshol valamely egyházi} korporáció beleeflegyedjéik a poltiiiko-j eltet kérdéseibe. 'Ha én helyesen olvastem a 'históriát, akkor abból azt -a ta­nulságot állapíthatom meg, hogy az ilyen intervenció gyakran okozott! kánt a vallás­nak, de ritkán mozdította elő «r podtitiikai kérdések megoldását. Az egyházaknak, ma­gasabb missziója; van-, az & feladatuk, hogy feliemeljék a közösségnek ideáljait és oCyan áSmőszférát teremtsenek, amelyekben ezek az 'ideálok virágoz hatnak. A háború a féle­lemnek, gyü'l-ötetinek, gyanaikvásnak, kevély­ségnek, ura lom vágynak a szülött je, ezek az ellenségeik, ahhoz, hogy békesség legyen a if öld ön, szükség van jóakaraifra az emberek között. Az egyháziaknak ezen tolhatatlan el­lenségek ellen: keli] küzdeniök, a napi poli­tika kérdéseit pedig azokra kell hagyndok, alkuk ezeknek eliilnt'éz és-é'ne bivotottek. Mjacfalirland Horthynál is volt. A kor­mányzóról azt liir-ja, ho^y tipikus tengerész, kemény, erős, de udvarias és határ-ta-rianul barátságos. Érdekesen emlékezik meg Mac flat hand Mária- ikiirályné öf-eteégév-el történt beszélige- tes-érő; -is. 1929-ben- a felesége mosol yogva jött hozzá éa egy képet mutatva kérdezte: Kiniak' a képe ez, ezzel a közvetítem egysze­rű aláírással!!: Mária, Meglepetve tekintet­tem -a képre, Románra királynő járnék volt a képe. A kép elíküldése jele volt annak a mélllánvillásnak, amellyel a királyné értékel­ne az én> munkásságomat. Azt irja Mária 'ki­rálynéról. hogy rendkívül közvetlen-, barát­ságos, -telkes, .aiki nem köti} magát a diplo- máöiiai formaságokhoz. Mária- királyné nyíl­tan beszélt Macfalir.landdnv e különböző po- 'liilb'kaji problémákról, érdeklődéssel táljéko- zódotit -a munka fdlőí, aimelyet. Mac fair and végez s azt mond ötig, hogy lehetőleg arra kell utat itaHálliniiai, hogy a magyar egyházi emberek- közvetllienebb kapcsolatokba kerüi- jm-ok a oaxnán lögyiiáaaikkaft. sz

Next

/
Thumbnails
Contents