Ellenzék, 1938. január (59. évfolyam, 1-23. szám)

1938-01-09 / 6. szám

1938 január 9.

ELLE Hz 3<r

D

n

VASÁRNAPI KRÓNIKA

IRJAMARAISaNUOK

SISSY

Most karácsonykor mult száz éve, hogy született; s a nagyvilág újságjait lapozva észrevesszük, hogy legenda van születőben. Ez a legenda, Wittelsbachi Erzsébet legendája gyöngéd és korszerű. Mikor már csaknem mindenki meghalt, aki szerette s akit szeretett, s megszűnt a Birodalom is, melynek császárnője és királynője volt, mikor már csak a lapok vasárnapi mellékleteiben kisért a „ma- yerliugi rejtély“, egyszerre elő válik a múltból és történelemből Erzsébet alakja s egy későbbi kor emberei szemüket dörzsölve emlékeznek reá és meglepetten, meghatóiban mondják:’ igen, ez csak egyszer volt. S ezt is mondják: ó, de szép volt!... Tüneménynek látjuk, a nemes' ség és az emberiesség, a boldogtalanság és a tündéries kötetlenség, földietlenség j tüneményének. Ausztria császárnéja és Magyarország királynője volt; most felpillant egy viliág és ismerős biccentéssel mondja: Sissy volt“.

Ez az élet csakugyan legendaszeriien boldogtalan. Ferenc József imádta ezt az asszonyt. Mint minden nagy, végzetes szerelem, ez az imádat is csendes volt, csaknem hősies. Mikor a wittelsbachi örökség tünetei kiütköznek Erzsébet kedélyén: — 0i depressziók, az apjától örökölt vándorlási haliam s a nagyon nemes, emberi lázadás hajlama — a császár egy hosszú élet minden tragikus változatában berendezkedett az egyetlen lehetséges, a férjhez, a férfihez és a csá" szárhoz méltó magatartásra: hallgatott, teljesítette az imádott nő minden szeszélyét, soha nem zsörtölt s egy régi gavallér és régivágásu lováig makacs hódolatával iparkodott megkönnyíteni egy tragikus sors külső feltételeit. Hallgatott, a maga szemérmes és szűkszavú módján udvarolt egy életen át ennek az asszonynak, tévéiekkel és cselekedetekkel, mint minden férfi, íaikfi. szeret egy nőt: vigyázott reá és pazarló gesztusokkal fizetett spleenjeiért és kedveskedett. Ferenc József nem volt álmodozó lélek. Az élet számára feladat és kötelesség volt. Most már kezdi sejteni a világ, hogy ez aiz irodalmijáig és művészileg mem túlságosan müveit, romantikus kedvtelések iránt alig fogékony uralkodó tökéletesen tek jesiitette kötelességét; erő volt benne, az egyéniség különös ereje, mély, hangos cselekedetek nélkül is, a nagyságra emlékeztet. Felismerte és hűségesen teljesítette kötelességét. Ez volt a királyi vonás jellemében. S szerette Sissyt. Ez volt az emberi vonás életében.

Szerette, ugyanazzal a makacs szén- j vedéllyel, aihogy minden ember, császá" i rok és polgárok kényszerülnek szeretni: J tűrt miatta, vállalta érette a felelősséget í és fizetett. Erzsébet vándorkedve mik j liókba került a császárnak, aki megílehe- | tős pontosain ismerte a pén.z értékét, tu- | dott számító és reális lenni pénzdolgok" \ bain. Erzsébet dolgaiban soha. Egyik ; életiró ja feljegyezte, hogy Erzsébet iror- ! szági kirándulása 150.000 forintjába ke- j rült a császárnak; a korfui palota regé- J nyes ötlete százezrekbe; az utak. Keletre j és Északra, megszámlálhatatlan ezresek" j be. Az ra. fiattal leány, aki a posenhofi ! kastély karácsonyfája alatt jegyet váltott I egy fiatalemberrel, aki néhány éve az osztrák császár és a magyar király komor és végzetes méltóságát viselte, semmiben nem emlékeztet a tragikus Erzsébetre, aki később vándorútra kel a világban, kénytelen menekülni az otthon és a hivatás elől, nem bir elviselni valar mit, egy emléket, vagy egv jellemet, s menekül, tengereken át és földrészek között, mindig idegenben, s mindig ott érezve maga felett egy férfi kezét, aki vállalja ezt is, vállalja ezt a sorsot, s férfi és uralkodói tekintélyével fedezi e bolyongások számára érthetetlen romantikáját. Levelei, melyeket a bolyongónak ir, mindig gyömgédek és türelmesek. Utolsó levelét, 1898 szeptember 6-án. igy fejezi be. magyar szavakkal, Ferenc József: „Isten veted, szeretett angyalom.“ Erzsébet Genfb.en kapta kézhez a levelet; akkor már nyomában lopakodott Luccheni. Van-e meghaifóbb, miiint ez iái búcsú, egy hosszú élet utolsó búcsúszavad!, méllyel a férfi a nőhöz fordul, akit minden áron, feltétel nélkül, kényre' kegyre szeretett, írhat-e iró mélyebb és szomorúbb vallomást, mint ez az „Isten veled, szeretett angyalom“, melyet egy szemérmes és büszke jellem vet papírra, egyedül egy Birodalom élén. egyedül a végzet árnyékában? így búcsúzott tőle, mert igy szerette. Ha volt „szerelem aiz első látásra“, Ferenc József és Erzsébet szerelme a<z volt.

Szerette, mert minden megvolt benne, e kivételes asszonyban, ami a magányos Habsburgból hiányzott; a másik véglet volt, az érzelmes és regényes véglet, a wittelsbachi rajongás és elborulás véglete. Szerette, mert tudta róla, hogy minden távolságon át ez a boldogtalan és bolyongó kö daliak aiz egyetlen emberi1 lény, aki hozzá tartozik, aki segíteni tud neki, mikor a bölcsek és bátrak, kato' nák és állam fér fiiak tudománya csődöt mond. Erzsébet volt) az, aki lement vele Olaszországba, miikor az osztrák ügy kezdett rosszul állani Lombardiában, Erzsébet, aki ösztönös aggodalommal ellenszegült >a kamarilla imperialisztikus vágyálmainak, Erzsébet aki Velencében, az ellenséges és idegen világban, vele , töltötte a karácsonyt és egy pillanatra el j tudta büvölnd az olaszokat, Erzsébet aki j kritikus pillanatban meg tudta békiteni \ Magyarországot az uralkodóval’. Erzsébet lázadó volt. Az a finom anekdotakor, mely a tizenhétéves possenhofi hercegnő bécsi trónfogíalásál övezd,, ma történelmi adalék már és megvilágít egy korszakot.

A fiatal nő, aki egy pazarló ifjúság és egy túlzóan érzelmes lélek minden szabadságvágyásával érkezett a Burgba, először mert lázadni a halálosan megfagyott ceremónia ellen, melynek jeges ereje

Négy lkj-!t'ün<ö úriember üil együtt; Páirliisöan, a kandalló előlit. Nem kisebb ai dolguk, minit élégetni háromszázbarmiincnégy leveliét A leveleket pediig Adélle Írttá, — moin Adélé! — Victor Hugo felesége és az, aki kapta őket, színién, tekintélyes személyiség volt a maga idéjébein: Saiimite-Beuve, a modern kritika atyamestere.

A négy gentleman nyilván kegyeletiből rendezd mo's! ez l a megy autód a f ét1. Jelen vaninialk: Henry Harvard, Imspecteur dies Beaux-Arts, Paiul Chérom fils, Saimte-Beuve örököse; Paiul F mich er, Madame Hugo

unokaöccse és végül Edouard Lookroy, | Victor Hugo menylámek második férje. A magia szakmájában miiindegyiik egészen die- rék ember.

A hiainguilat bizony vegyes. Heniry Havard és (Raul Ghéron elsősorban Victor Hugo emlékét aiklarja ez aktussal! meglklmé'.iniil. Ezért

Óvakodjunk a meghűléstől!!

„Már a csontjaimban érzem a nedvességet. Biztos, hogy meghűltem — „Amint hazaérkezik, használjon Carmot-t bedörzsölésre és rögtön e Imull

*) CARMOL a legjobb bediirzsolőszer meghűlések, grlppa, reu iiaiifcns fájdalmak és láz ellem Ára üvegenként Lel 22.

megdermeszlett minden életét Mikor Ferenc császár meghalt, az udvaron, a

szemeigő esőben őgyelgő bécsiek lesték a halálhírt; sokan letérdeltek és sirtak. Egy arrahaladó udvari méltóság odaszólt a tömegnek: „Ne sírjatok, gyermekek, minden marad a régiben.“ S a gyászolók karából jámboran felelte valaki: „Éppen ezért sírunk.“ Erzsébet volt az első ai Burg falai között, oki nem tűrte, hagy „minden a régiben maradjon.“ Csendes és szívós harcai a,z, anyóssal, az udvar titkos hatalmaival, akik az „osztrák császárné“ minden lélegzetvételét meglesték, kétségbeesése, mikor látnia kellett, hogy elveszik tőle gyermekeit, s mindent, ami szépség, regényesség és költészet az éllétben, lázadása Grüne gróf ellen, aki az anyós bitkos su/té-jének kémszolgálatát vezette, asszony! ösztöne a családi és politikai cselvetések közepette, mindez emberi erőt mutat, vágyat a® igazság és a szabadság után. Azzal kezdte, hagy fürdőszobát és személyes szabadságot követelt, s folytatta és befejezte azzal, hogy szabadságot követelt egy elnyomott nép számára.. Miindlaz, ami szeszély volt egy gazdag jellemben, átalakult a nagy szerep gyakorlatában történelmi ösztönné és erővé. A világ attól lesz emberibb és elv is élhetőbb, hogy egy igaz és színes lélek időnként nem tud belenyugodni, I(gy lázadt Erzsébet, copfok és embertelenségek ellen. Pályáját), mint Sissy kezdte, szerelmesen, vadóco- san és regényesen; s mint Erzsébet császárnő és királynő fejezte be, akinek koporsója előtt egy nemzet gyászolt és hullatott igazi könnyeket.

így él a történelem számára. De ez a közvetlenebb nemzedék, amely emberibb közelből látta még e sugárzó tüneményt, Sissyre emlékezik. A jelenségben, ahogy elszáll sorsával és bánatával a tengerek felett, van valami sirályszerü. Vihar és végtelenség van <a bolyongó emléke körül, s örök keringés, tájak és emberek felett, vonzás és menekülés a sors magánya és a világ idegensége elől. Ez a legenda háttere. Gyöngyszürke háttér, telítve a végzet komor árnyaival'.

égetik hált 'remi ülőben ül a lev eteket. Madame Hugo öccse elitemben, Paul Foucher, aki mindvégig kétségbeesetten iparkodott1 tisztázni Ciháit tnlémúkiéljérnek megtépázott hírnevét, — ^leforrázva mered a felollvaisott .levelök elhamvadó foszt! árnyaira1. Lockroy pedig, a hitvány kis Locklroy, az öreg Hugo utolsó éveinek igazi gyötrő szelleme, viszioult kaján megjegyzés ékkel élvezi a megnémullt rokon keserves ziatvaráitl.

A levélek mégsemmiiisültek. Valószínűleg nem is tudnánk róttuk, ha emléküket Ikiii mem piszkálnlá újból a miai francia újságírás egyik harcias személyisége, Léon DaU- da. Az Action Francai se és a Camelots du Rol vezér érői egyéb iuláljdiomiságai meíllMt most) aiz ils kiderül, hogy atyafiságbam állt Victor Hugóval. Felesége Victor Hugo umo- k'ájiai volt.

II.

„La tnagique existence de Victor Hugo.“ — Ez a címe Leon Daudet könyvéinek. Ma már nem divat al rokoni pietás. Különösen rnierm olyan fiaimiiHiábain, ahol iniaigyapa, só- gorság, ikiomaság, — mind szoros ka.pcso- laltlban vau az liirodialomrmal, bölcsőtől! © IkJo- ponsóig. Léon Dau delinek sem esetit) uéhezé- re fellebbenteni a miagy férfiú családi! életének' mindeddig inkább csalkl francia Irodalmi körökben emlegetett s a viliág nyilvánossága előtt kevésbé ismert iliilllkiailf és egy karácsonyi szenzációnak szánt könyvben' ikJimélIetlen ősiziint'eiséggel vetikiezitteti:i lie a Hugo család összes lailiaikjaiiit. Szerepe] e kötetben mindenki, akii rész'tvetlt Pár:« akkori irodalmi leletében: isznnieis és mozgalmas tükröt tart eleink a nagy romiamtiikus egész Ikör- nyezetérőií, család járnak tagjairól, költőikről, írók írót, politikusokról!:, azon idők legjellegzetesebb egyéniségeiről. Ahogy leírja őket ez al nem várt őszinteségeiktől szinte tia/jitélkizó könyv, — bizony elég alacsony, közönséges és banális tláirsasággaili ismerkedünk meg, kiket ezután, nem védhet meg többé a hiaflihatöaitlalniság nimbusza.

III.

I Lóoo iDaudet-irek könnyű dolga volt.

Jeteim könyvének megír á sálkor nemcsak' az 1885 november 29-'ém elhamvasztott háromszáz bar mine négy levélre támaszkodhatott, hanem személyesen) is jelen, volt Guernesey sziiigietén, a Haulevilllie House-ban Victor

Hugo halála után végbement leltározáson. Ekkor került a kezébe az © három fekete pecséttel elll/átlotti óriása bordtték, melyeni ez a ftelirás állott Hugo (jellegzetes betűivel: Pu- dend'a. Meglátni és kibontani' egy piilllanat müve volt). Egész tömeg égő szerelmes lévé] volt a csomagban., melyeket ,a szakítás után küldött vissza a férjnek Saimitie-Beuve '» finom, „jóbarát1“. Ez a körülmény maga elég. szánalmas visszfényt vet ia kritikusra, krj egyébként' © Livre de ifAmour oimü Ikő- tetb-en is megéntektelte Adélé asszoriy dicste- ílen. szerelmét'.

Ezek a levelitek azonban egy dologra vetnek ezentúl könyörtelen világosságot. Mindazok', akik gyiailáztlák, aikiiik sárral dobálták a „Le® Miséraöles“ szerzőjét, — azok, akik száz éven át fáradhatatlanul turkállak a nagy férfiú szerelmi életében és vetették szemére farizeusi képmofcatásisal mindaz\ a sok >apró-cseprő, hot elegáns, hol közönséges ikállandót. mely az imádott Juliette Drouet, e könyv lapjain ált hősiessé váló alakján kívül a1 színpadi öltözők, paloták és cselédszobáik knílmitásába kergette ^ költői, — mindezek mia kényteltenek megbarátkozni a letagadhallaíilaln igazsággal: Victor Hugót először © felesége csatba meg, Adélé, mioni Adélé! — A bálványozott asszony, a legelső nő Hugo haltai! életében', akit! a férfi rajongásig szeretteti. Megcsalta pedig éppen Olyan közönséges és banális módon., ahogy rendes knísjolgá rok at csalnak meg a tűzhely egyhangúságát elünit hitvesek.

A háromszög nem kevésbé ellensenives figurája!, Salinite-Beuve ugyancsak fészkelődben most sírjában. Irodalmi babéra'!t csúfosan- megtépázta annak az Alphonse Daiudat- nak a fia, aik'i. ellen Saimte-Benve egykor szép számban ilrltia irigységtől mérgezett fcri, tikiáit. De tévedés azt hinni, hogy Léon Daüdet könyvérnek egyedül!) céljai Victör Hugo magasztallá sa-. Sajnos, de vaílő: ki ismeri jobbatn © nagy emberek igazlí életét, mint örökösei?

TV.

Az, aíki ebben .al könyvben’ mindvégig ro- konszenves, — mii több, .alkiinek egész egyé- milisége, lényének minden jte’ilemző vonása egyre nemesebb, egyre tiszteletreméltóbb tulajdaniságokkal lepi meg az utókorl — a iknkierürhetietHen' négy-szög kiegésziitöje: Ju- titeHbe Droueti. Az asszony, akihez a házas- élebbeni csalódiOlt Hugo legelőször mentekül!. laJkli vigaszt, örömöt és nyugalmat nyújtott mekli az tetiihonii. pokol után-, — miinidvégig ő volt, Julitelibe, a gyönyörű modtellll. Hugo •emeillte kli a műtermek világából, aboninain egyidőre a színpad csábiloitltai miagához. Hugo keze azonban innen is kiragadta' őt és a csillogó hetéra. Pradier, a szobrász és De- miidoff heroeg egykori szeretőije étitől kezdve őbvem éven ált maradt az öregedő és fá- iriadt Hugo egyedüli hűséges 'társa. A forradalmi időkben, megmenltője, a száműzetésben' 'lámaiszia*. Érdemes 'éloüvaisnii- ezt a könyvet: megísmerük belőle a talmi arany 30'rsáit) és ia> föld 'salakjából elő csillogó érc megnemesedetií! értékelt. AdiéOe, — mon Adélé! — kkli tuIsziirkéneik találta' életéit ai Jáng- eiíne árnyékában 'és többre becsülte obszikü- Tus jel®em:ek ölelését a világhír glórlájánlál —. és Juliéi te, m,a JuHiitetlle! — a kuribizáin-, laki szerelmében felemelkedve, múndenit ott'- hagy, lemond, nélkülöz és végü)]i megöregedve, betegen pusztul el Imádott] féílistenénck oltílallán'. Két nő, két külön' mliilfiőbőHi, — kél különböző jellem.

A pöllilblikali száműzetés Guernesey szigetéin eiimölltötll éve'ntek flteirásw <a könyv illegér- dékesebb, szintié szikírázóaini eleven része. TiaeinbéS év kínja, pokla, szienvédésé sikoltoz e sorokon át. Mint tragikus Iktetrecben, úgy él együiUt ez az öt ember, bezárva Hau- ileviliié Hous-e-ba, a szíikiaparloiiT épült villllá- ba-, — a megalázott, halálosain megszégyenített Adelte, Hugo és ia három gyerék. A legidősebb 'leányt, Leopold'net. mint párhetes asszonyt éri szerein esetlenség: a- vizbeful, a másodilkalt, kis Adélét — Saiinte-Beuve gyerimtekiét — az őrültség (kergeti;, el a ház- tói (ismeretien óceánok mélységiéibe és a fiuk is sorra halnak el. Mind'enikj ellpusztul ebben -a végzétsujtoltá házban és végül csak ölk maradnak ke'titien, egyedüli, — Vidor Hugo lés Jnl’tette Drouel.

Ennek a sós terh es időszaknak emlékét viselj az a könyv, melyet Guernesey szigetén int Victor Hugo: La Triislesse d'Olym- pilo. Ráismerünk. Korunk azonban nem töpreng sokat százéves bániatok megece-leseddt probíémlállu. — Kiderül, hogy Olympia! is megcsalták és a maliiéiózusoknak ez elég.

A százéves négyszög

Vic'o? Hágó és Julwiie—Adé1? és S^hiie-Beuve Irta: CASTANO KŐSZEGHY MARIANNE