Ellenzék, 1938. január (59. évfolyam, 1-23. szám)
1938-01-30 / 23. szám
19 38 január 30. ELLENZÜK Neöeszl-e a j’p n efifir e i mai Japán tervszerű hódit tör nyugat leié „Nipon io^ialmc^íleni Kínál síz iűc^cn ft iolifás ellen“ LONDON, január ho. Az amenikiaiL Time című folyókat, hétről - hétre közli, hogy Kína területéből mennyit foglaltak el a japánok. A legutóbbi kimula - iás szorinit Kína egésiz területe 4-,480.992 négyzetmérföld. Ebből a muilit héten Japán, amely többtziben klijelen tette, hogy inlncsenek hóditásii szándékal Kimáiban, máir 642.412 négyzetmérföldet fogHalt el. Egy hónappal, ezelőtt még csak 625.272 négyzebmiérflöllid volt a Kínéban elfoglalt terültet nagysága, egy évvel ezelőtt pedig 500.000 négyzetmérföld Kina, a roppant sajt A hat hónap óta hadüzenet nélkül folyó kínai—japán hmibo.ru egy olyan jelentéktelen incidenssel kezdődött Pekinginél, amely nyílt v áruval óvá teszi, hogy Japánnak alighanem méigis csak hóditó széndékal tviamnak Kínában. Erre a szándékaa, vall raz a rendszer is, amellyel1 a roppant kinoi területet1 Japán megtámadta. Egyik amerikai liaip ka.riikaturá- jí'unj Kína roppant sajt, amelyet egy egér szorgalmasa^ rágcsál és miár hagy egynyolcad részét egészséggel megemésztette. Japán ugyaon nem győzi hangoztatni, hogy nincsenek hódi tó szándékai Kínában, aholóriásian- goffi, aimerik'ai Ifnanoia1, olasz, német tőkék vannak befektetve s amelynek roppant iréptöme- gét ezek a hatalmak látják el etetsziiksegleti cikkekkel. Egy japán képviselő, akit mint jövendőbeli külügyminisztert emlegetnek, még e héten jelenítette ki, hogy a. jövőben „.Japán fogja megvédeni Tinát az idegen befolyás ellen és ha sikerül Kínát fele zab aditan i, Japán a többi ázsiai nép felszabadítására fog gondolni Japán elfoglalja Kína három kapuját Ha ezek az ellentétes nyilatkozatok nem győznék meg Európáit Japán hódító szándékáról, csak egy pillantást kell vetni a térképre. A félkörben északiról dél felé haltadó kínai paettail szemben fekvő kis Japán három ponton támiadtai meg Kínát. Először élifog- lialta Pekínget és a körülötte fekvő területet a már amugyi's elszakított északkánai, japán befolyás alatt álló területekhez csatolta, mulit héten, elfoglalta Csingtaut és ezzel elvágta a legnagyobb északi folyó összeköttetését a tengerrel és nyugati Kínával. Ezi a folyó tí II oangho. A második japán támadás Sanghaj eliten indult és Sanghaj elfogyásával Japán birtokába kerítette a legnagyobb középső kínai folyó torkolatát, a Jangcéét. A harmadik jalptáín támadás Dél-Kína ellen indul és Kantont fenyegeti, ahol a harmadik legnagyobb kínai folyó, a Hsiilkiang ömlik a tengerbe. E folyó torkolatánál fekszik Hongkong angol és M ac'ao portugál gyár mait és ez a két kikötő az, amelyen keresztül az európai áru Kínába áramlik. Japán és Sziám megfojtja Francia Hátsó=Indiát Kanton elfoglalásával Japán befejezte a kínai partok életfontosságú pontjainak megbénítását. Egy ujehb pillantás a térképre, megmutatja, hogy Halmon szigete, amelyet a Kan- Ion ellen indított támadással egyidejűleg kezdtek bombázni ív japán hadihajók, már Francia Hátsó-India partjaival szemben fekszik., Ha emlékezünk arra, hogy ai kiinlai—japán háború megindulásai alkalmával/ Jajpán a francia-in diai gyárimat ok stratégiai megbénl- tásávali, elsősorban Hainan elfoglalásával fe- nyegetőzött arra az esetre, ha- nem szüntetik í)e a franciák a Kína felié1 irányuló hadl- "nvaigszáll’Sitásokat, akkor nyiltvánvaló, milyen nagy jele ntőségü Hainan sziget ostroma,, amely egyébként a Hongkong felé vivő tengeri ut közvetlen 'szomszédságában fekszik. Ezenkívül évek óta erősödő japán befolyás alatt áll Sziám, mely a túlsó oldalról határos a fWncia indiai gyarmatokkal, .modernül felfegyvérzett japánbarát hadsereget állatott fel, amely valósággal megfojtja az alig 60.000 főnyi legnagyo'bbrészt benszülöti helyőrséggel rendelkező Francia Hátsó-ln- diát. Francia Hátsó-Indie ilyenformán véd- hetetten 'és ugyanakkor Japán elmondhatjai, hogy elmétekben máris Angol-India határán áll. Egérut India felé Lázas igyekezetét fejt ki Anglia Szingapúr megerősítésére. Ez a hadikikötő a Távol- Kelet Gibraltárja, amely az egész angol kereskedelmi és hadügyi forgalmat őrzi a Távol-Keleten. Szingapúr a Malakka félsziget déli csúcsán fekszik. Fölötte azonban, még sziámii területen van egy igen keskeny fölidAM IC fózájőúnrníyíuytf. siáiv, amelynek áttörésével csatornát lehetne építeni s ezen a. csatornán keresztül a japán, flotta egéruttal közelíthetné meg a Sárgatenger felől Angol-lndiát. Erre □ földszorosra, a Kainak:orosza vonatkozólag már régebben tárgyalások folynak Sziám és Japán között. Az a Japán, amely eininiek a modern Puna- mia-csatornának a megépitésével, Szingapúr megkerülésével, bejutást akar magának biztosítani az Indiai-óceánira, aligha követ békés célokat. A 4OO milliós piac N égyszá zegymóhán y millió e mber megmér - lietetlen gazdasági jelentőségű piacot jelent !ts ezen a piacon az első kélt helyet Angliai és az Egyesült Államok foglalják el. Adatok nélkül is nyitván valló, hogy a két nagyhatalom számára, életbevágó fontosságú, hogy « ját India s ha nem áilljia senki útját, tovább Kína tengeri kapui, elsősorban Sanghaj és I is nyugtait felé. A NATHALAZT HÜLÉST ÉS FEJFÁJÁST Hongkong nyitva álljanak. Nyilvánvaló, hogy ezeket a, kapuikat a tehető tegugyobb veszély fenyegeti máris Japán részéről és ha Angiira nemi bizonyítja be, hogy ezeket a 'kapukat meg akarja és meg tudja védeni, Japán esetleg angol és amerikai vér nélkül 'és „minden hódiitásii1 szándék nélkül1“ elfoglalja az őrhelyet ei kapuknál. És nem fog megállni Sanghajnál és Hongkongnál, már éiplti is utHALHATATLAN Ma: SZOmORY DEZSŐ Néha lehet bánatos dologról is beszélni s ezen a téli éjszakán, francia barátommal a kávéházban, azokat a hajdani irodalmi nagyságokat idézzük, akik ma már rég el vannak felejtve. — A francia halhatatlanok közül — mondja a barátom, — senki olyan végérvényesen el nem tűnt, mint Bourget Pál. Holott olyan finomlelkü, igazi úriember volt. Az embernek fáj a szive érte. — Engedje meg — felelem —, hogy ezzel a halhatatlan íróval kapcsolatban, legelsősorban tulajdon magamért fájjon a szivem. Tudniillik volt egy idő Párisban, mikor ennek a halandónak bizonyult halhatatlannak A kék hercegnő cimü regényét fordítottam. Fordítottam? ez nem szó. Majdnem beleőrültem ebbe a fordításba, olyan nehéz munka volt ezt a szövevényes, pedáns, szőrszálhasogató szöveget áttenni franciából a magyarba. Egy pesti hires kiadóvállalat bízott meg ezzel a robottal s 7$ forintot fizetett érte. Sohasem voltam anyagias természetű, de képzelheti milyen szegény lehettem, milyen kétségbeesett lehettem, mennyire rá voltam szorulva, ha ezért az összegért vállaltam ezt a lélekölő munkát. Amellett abban a kis hotelben, ahol laktam s es- tétől-hajnalig kínlódtam ezzel a munká- vel, azt hitték, hogy csak olvasgatok és szórakozom. A vége az volt, hogy még mielőtt befejezhettem volna a fordítást, már el is vették a kulcsomat s nem tudtam visszamenni a szobámba. Szerencsére a könyv is, a kézirat is, nálam volt, mert napközben is forditgattam mindenütt ahol megfordultam. Egy lépést nem tettem A kék hercegnő nélkül. Szép tavaszi idő volt. A Luxembourg-kertben, egy pádon, fejeztem be a fordítást, egy este. — Szegény barátom! — szólott francia barátom részvéttel s megsimogatta az arcomat. — Az ilyen kínos emlékben Betegség ©setén először a lázat kell legyőznünk! \ — Ismét emelkedett a hőmérséklete, mit lehet itt tenni? — Bedörzsölöm az egész testet Carmol*)-al és mindjárt megszűnik a láz *) Carmol a legjobb bedörzsölő szer hiilés, náth láz, reutuaMkus Î; idalmak és láz dien. Egy üveg ára 22 lej. még az sem vigasztaló, hogy az ember még akkor fiatal volt és bohó! — Húszéves voltam! — mondtam, majdnem sírva — s annál inkább szenvedtem. A Mediciek-kutja körül ahol ültem a sok papirommal s a plajbászommal, kedves fiatal leánykák mosolyogtak rám a szomszéd pádról minden gyöngédségre készen s ezeket mind elmulasztottam ezeket az angyali teremtéseket ezért a keserves Kék hercegnő-ért! — Keserves! valóban keserves! — szólott francia barátom szakértelemmel — nagyon jól ismerem ezt a regényt, ezt az egész melegség nélkül való művészetet, amelyben Bourget Pál hosszú éveken át úgyszólván elmerült valami légüres tökéletességbe. Az apró és ravasz fogások dolgában, különösen ebben A kék hercegnőben remekelt szinte bámulatra méltó álvirtuozitással. Egyenesen ijesztő az az ügyesség, amellyel össze-vissza kuszába és bogozta az olyan kicsiny tényeket és parányi mozzanatokat, amelyek önmagukban, jelentéktelenségükben semmiféle magyarázatra nem szorulnak és csak igy ösz- szekeverve és összehabarva, egybefüzve, merném mondani egybefőzve tűnnek látszólag mélyebb és fontosabb jelentősé- güeknek. De ezzel a rengeteg szókomédiával és halandzsával úgy vagyunk, mint a vásári „bűvészek“ mutatványaival. Kezdetben talán még mulatságos, sőt néha értékes is a dolog, de aztán, ha sokszor láttuk, kezdjük ellesni a különböző fortélyokat, nem csodálkozunk s nem érdeklődünk többé. A Bourget-féle „analitikus regényekében, a tömérdek ide-oda magyarázgatás, félig világos, félig homályos célzás és szubtilizálás után, valóban, ,,kunszt“-nak tűnt, mikor ebből a szédítő és kápráztató, de főleg fárasztó kuszaságból végre egy világos és kerek mese, a legtöbb esetben egy kis banális szerelmi történet bujt elő, mint egy kis egér egy hegy alól. Az ember mindjárt szerette volna agyoncsapni ezt az egeret. — Oh drága barátom — szóltam — a szivemből beszél! Abban, ha valakit elfelejtenek, különösen egy irót vagy egy művészt, mindig van valami igazság. Mert az embereket, bármennyire gonoszak is és ostobák, mégis csak Isten sugallata vezérli. Az idő is elkoptatja az írói alkotásokat csak éppúgy, mint bizonyos ruhadarabokat — végül csak a szabás marad meg, a férc és az úgynevezett pro- cedé. Nézze csak, eher confrére — mondtam — az a bizonyos világos és kerek mese, amely végül kibújik a sok kuszaságból, ahogy mondta, már elejétől fogva világos és kerek volt s csak az önkényese és ravaszkodó összebogozás tette olykor fantasztikusan komplikálttá. Egészen parányi és teljesen semmitmondó momentumok néha olyan nevetségesen nagyképűen, olyan kétségbeesett szaporodással torlódtak bizonyos lélektani apparátusok tükörfényei elé, a visszasugárzá- soknak olyan pazarságával, annyi kis 5 megvilágítással és magyarázkodással, hogy az ember sohasem tudta, ha vájjon az iró az olvasót bolonditja-e, vagy őszintén felül a saját bogarának . . . — Nagyon helyes! — mondta a barátom. — Szinte fizikailag érezhető, hogy az iró hol és mikor és milyen formán kötözgeti és kuszálja össze a szálakat, hogy aztán szépen ismét kigöngyölitse őket. Szinte követni lehet hol és mikor és milyen formán leplezi és takargatja az egyszerű momentumokat és homályositja el a világos tényeket, hogy a meséje ne gördülhessen simán, de megakadjon s a hőse komplikáltnak tessék, súlyos lelki tartalommal. Mindenesetre az én számomra, ez az illusztris Bourget, akiért a mult században a legszebb nők rajongtak, a legtökéletesebb snob, aki valaha élt az irodalomban. — Elfelejtettem mondani — vetettem közbe —, hogy párisi tartózkodásom alatt, A kék hercegnő fordítása idején, el is mentem hozzá . . . Úgy mentem el hozzá, mint ahhoz az emberhez, akitől borzasztóan szenvedek. Akinek a regényét fordítom. Úgy mentem el hozzá, mint legádázabb ellenségemhez, aki eldöntötte a sorsomat. Mint egy mártír, úgy mentem el hozzá. Mit is akartam tőle? Semmit. Csak azt akartam, hogy lássa a sápadt arcomat, a feldúlt ifjúságomat, a fordítás kínját és gyötrelmeit a vonásaimon. Hogy meglássa mit tett velem! Csak ezt akartam. S igy álltam is meg előtte. Soha az életben s a világtörténelemben nem állott igy egy halandó fiatal ember egy halhatatlan író előtt, akinek a regényét gyűlölte és fordította. — Gyönyörű eset! — kiáltott fel a barátom. — Felejthetetlen eset! — sóhajtottam. — Bourget csak nézett. Nem szólt egy szót, csak hosszan nézett, lélektanilag! Aztán odament az íróasztalhoz s hozott egy könyvet. A müveiből egy könyvet. A Complications Sentimentales cimü könyvet. „Szeretném, ha ezt is lefordítaná!" — mondta. — Gyönyörű! — kiáltotta a barátom — gyönyörű! — s csapkodta az asztalt, elragadtatva. — No, de erre ön — fordult hozzám fölizgulva — remélem — — Erre én azt mondtam: „Kérem, boldogan s ha még van valami, csak tessék ideadni . . GWENNETH HARRISON: Éjjel az utakon Éjszaka. És én csak futok veled, Az autó volánján a két kezed. Szemed az után és némák vagyunk, A csöndes éjszakában rohanunk. Csak szaladunk a végtelen sötétbe S az útnak mintha sose lenne vége. Nincs semmi, senki most itt, csak mi [ketten. Minden halott a néma végtelenben A lámpák csíkja előttünk halad, Mint fényes, hosszú, furcsa gyorsvonat S hol nem világit — minden semmivé [lelt, Se ház, se rét, se hegy. se emberélet. Semmi, csak mi, az ut és a motor, Itt vagy mellettem s olyan messze tőlem. Nem tudsz semmit — s nem is tudhatsz [ felőlem. De ha igy jönnél sokáig velem. A két kezedbe tenném életem, Akármerre, akár hová vezetnél . . Csak egy kicsit, egész kicsit szereim1’ Marton Lili fordítása.
