Ellenzék, 1938. január (59. évfolyam, 1-23. szám)

1938-01-23 / 18. szám

193 8 január 23. ELLENZÉK BIBÓLAJOS l [3b i >S2£ vib íöá 3V3 qle >Í3E 23 «Ö IÍ3Í isi :síI sm [33 db }YÍ fÜ ÍOJ 3S bq ni rá X2 hi Péier o könyveknél marad Péterről nem először esik szó. Péter ideje kezdetén, mint sürbankó gyerek, az asztaloslegényi pályán működött. Hozzám távoli rokonság fűzte és egy szép napon kötetet tevő versescsomaggal kopogtatott ajtómon. Péter akkor a tizennyolcadik évét taposta és mint igazi költőhöz illik, sápadt volt, sovány és egész külseje ma­gán hordta az álmodozó hajlamot. A ver­sek hasonlatosak voltak Péter alakjához és lelkivilágához: zsenge illatú érzések, ösztövér rimek és vilagtalan sóhajtások jellemezték ezt az együgyű költészetet. Nehéz kérdésnek látszott akkor Pétert felvilágositani, de egy váratlanul bekövet­kezett szerelem elriasztotta közeléből a múzsákat. A jámbor lélek megismerkedett egy termetes és magánál tizenöt eszten­dővel idősebb nőszeméllyel és a szenvedé­ly es vonzalom, amely ehhez az álmaitól elütő földi alakhoz fűzte, egyelőre kiol­totta szivében azokat a lehellet finom ér­zéseket, amelyek versírásra késztettek. Péter ezidőben került és csak azután ke­resett fel ismét, amikor ebben a gyilkos iramú szerelemben vereséget szenvedett. Évvel később még soványabban és még sápadtabban állott meg előttem. — Regényt Írtam ... — mondotta és t nem mert a szemembe nézni. — No, mutasd! — szóltam barátságo­san, hogy bátorságot öntsek beléje. Átlapoztam hirtelenében a müvet. A regény afféle önéletrajz és vallomás volt, amelyben Péter viharos szerelme történe­tét mesélte el. Láttam, amúgy is roskado­zik fájdalma és csalódása súlya alatt, nem akartam a boldogtalant a teljes remény­telenségbe taszítani. — Nézd, Péter — szóltam. — Tagad­hatatlanul van benned irói készség és ha­zudnék, ha azt mondanám, hogy Írásaid rosszak. De ez is mesterség, amit meg kell tanulni. Fiatal' és kiforratlan vagy és ;nnek az állapotnak a kezdetlegességei és Aki egyszer megpróbálta a VERMOUTH BIANCA-*, az nem ismeri többé az ét 'ágytalanságot!! SS g tapasztalatlanságai ütköznek ki a regé­nyedből meg a verseidből. Menj haza, ol­vass jó könyveket, költs és irj tovább, aztán egy év vagy kettő múlva meglátjuk, mit kezdhetek veled. j Péter csalódottan és busán távozott, j Harmadnap levelet irt, amelyben elbu- j csuzott tőlem és keserűsége hangján meg- | köszönte irányában tanúsított jóakarato­mat. Azóta öt év telt el és ezalatt az idő alatt mit sem hallottam Péterről. Szo­rongva figyeltem a lapokat és folyóirato­kat, hogy nem bukkanok-e rá valahol a nevére, Tévedhettem ugyanis Péter irói tehetségének megítélésében. Éberségem, sajnos, hiábavalónak bizonyult. A verse­ket, elbeszéléseket és regényeket, amelye­ket a lapok közöltek, mindig más irta. így ősz időn kisétáltam rendesen a lak- berendezési vásárra is, abban a titkos re­ménységben, hogy talán ott találkozom Péterrel. Gondoltam, esetleg a saját szak­majában, az asztalosmesterségben vitte valamire. De Péterrel ott sem találkoz­tam, nem talált fel olyan fekvőhelyet, .mellyel forradalmat csinált volna az asz- alosíparban és nem alkotott ezen a té- en sem olyan müvet, amely kiemelte zolna az ismeretlenségből. A tavaszra azután csöngettek előszo­bám ajtaján. Péter jelentkezett. Alig is­mertem rá. Alakja megférfiasodott, orra j alját szőke angolos bajusz díszítette, sze- j me élénken csillogott és nyugodt, nehéz 1 mozdulatai megállapodottságról és erőről tanúskodtak. — Jónapot — köszönt könnyedén es vidáman. — Szervusz, Péter. — Itt vagyok ismét, Lajos bácsi. — Ülj le, Péter. Péter helyet foglalt. Röviden, tömör, határozott mondatokban közölte velem az elmúlt öt esztendő történetét. Fölha­gyott a vers- és regényírással, kiheverte szerelmét és hallgatott ösztöne szavara, amely arra figyelmeztette, hogy gyakor­lati utón és eszközökkel próbálja keresni az érvényesülést. Megnősült, magához va­ló fiatal leányt vett feleségül és ezzel a lépéssel megalapozta életét és jövendőjét. Elhatározta, hogy könyvkereskedő lesz, mert akármilyen gyenge verseket és csap­ni való regényeket is irt annakidején, lel­ki szükségének és hivatásának érzi, hogy valami módon kapcsolatot tartson fönn továbbra is az irodalommal. Tegnap mar ki is vett egy alkalmas helyiséget, megcsi­náltatta az állványokat, minden rendben van, minden készen áll, csupán a könyvek hiányoznak, hogy megkezdje működését. Azért keresett föl és azért fordult hoz­zám, legyek a segítségére és szerezzek ne­ki könyvet, amellyel megnyithatja a bol­tot és megindíthatja a forgalmat. Péter közlése egyszerre Íj vertté tett. Hogyan segitsek ezen a szerencsétlenen? Magam is drága pénzen vásárlók meg minden egyes könyvet. Honnan keritsek én most Péternek egy kocsi derékra való nyomtatott müvet, Hogy átsegítsem az üzleti vállalkozás kezdeti nehézségem. — Péterkém ... — vakartam meg a fejemet. — Nyomott most a könyvpiac, nem tudom, miképpen segitsek rajtad hir­telenében. De valamit gondoltam. Ha öt- ven darab könyv fedezné átmenetileg a szükségletedet, készséggel állok rendelke­zésedre. Gyere el holnap egy targoncával, akkorára előkészítem a rakományt. Péter sugárzó arccal rohant el. Átraz- ziáztam a könyvtáramat, de nem talál­tam egyetlen olyan müvet sem, amelyért ne fájt volna a szivem. Hiába, a harakirit el kellett végeznem. Hajnali négy óráig válogattam a könyveket, amig ezzel a borzalmas selejtezéssel végeztem. Élmény, emlék fűzött valamennyi darabhoz, amit kiraktam a szoba közepére. Mindegy, meg kellett válnom tőlük, ha már egy­szer Ígéretet tettem Péternek. Péter másnap reggel nyolc órakor leg­szebb álmomból riasztott föl. — Eljöttem a könyvekért. A kocsi lent áll — tört rám lihegve, valósággal izzadva az izgalmas boldogságtól. A szoba közepére mutattam: — Ott vannak. Viheted, de vidd mi­nél gyorsabban, mert rosszul aludtam az éjjel és álmos vagyok. Péter perc alatt végzett. Két hétig nem láttam, akkor tündökölve ismét megje­lent. — Remekül megy az üzlet — újságol­ta. — Eladtam az egész készletet. Ha vol­na szives, Lajos bácsi . . . Itt elhallgatott, nem merte kimondani, de fölösleges is volt. — Jöjj el holnap és majd meglátjuk, mit tehetek az érdekedben. Másnap Péter hatvan darab könyvemet vitt el. Ennek imhol féléve és Péter üz­lete virágzik. Ma ismét nálam volt és most már a nyolcszázadik kötetnél tar­tunk. Még három hónap és nem lesz egyetlen darab könyvem sem. Viszont Péter gyarapszik és kapcsolata egyre szo­rosabbá válik az irodalommal. Mit kellene tennem, hogy visszatérít­sem a múzsákhoz és hogy rábeszéljem: ír­jon továbbra is verseket és regényeket. Költeni mégis csak szebb és dicsőbb do­log, mint krejzlerotskodni. Gondolkozom, talán megszülöm a megváltó ötletet. Minden 938 iipusu rádió Eieciricánái MONDHUTON RUTDMRTR KRPCSDLRS /? / I CSfiK,s * £-> Lull tata és fii (Rádióim Itérje ingyen a legközelebbi Radio szaküzletben a LEGUTOLSÓ HÍREK” ctmü brosúrát úgy a belföldi mint külföldi állomások hirleadásának pontos kimu­tatását óra beosztással és oyeivmegjelölessei PHILIPS ■unul tíÖSSZtS; MODEllEK-AbHlHÉS ;PH lü PS NI I NI WATT PAMPÁKKAL VA 1 Az összes iipusu rád jók EIVC j KAPHATOK IÁIVÁ IERI Cilii—KOLOZSVÁR, CALEA M. FOCH 2. Az összes típusa vádi Óh REX-cégnél. kaphatók a C'iv—Str. Memorandului 8. SRHHEBHHUHMHBHmiBmBgMHHi

Next

/
Thumbnails
Contents