Ellenzék, 1938. január (59. évfolyam, 1-23. szám)

1938-01-23 / 18. szám

»93*. I mau ir 23.

„MÁSOK PÉNZE“

furcsa végrendeleten,

milliós siesiélgek Annában

Lord Randman, Sir Ellermann, Mrs. Flees,

Mrs. Ponsoriby, és mások millióinak sorsa

LONDON, jommá'i' hó. Anglia elunu'lt es/>tendejúne<k go/dos ági led/- íeml'iiiiit'sóröl bes/vdostMi sizúmolmiik he — u répmuleletek. ’ les tarnen ltunk és /.i I «;s a/ európai őr s /ágak ham csuk u> cssitoulokal érdeklő mo-gániigv. Aliig iában egészen niás u helyzet. Végrendeletet csinálni már századok óta a: angolok kedimne sportja.

Gyakran előfordul, hogy <u végrendeletekbe luincirtuH leesempésznek valami mecflcvö,

f rappáns öt letet.

'Nagyon rosaa gyért ek.'i/.olkilra •viuül Angliá- 1

Inam, hw valaki cinbe íHiáinsm anyagi viisizo- nyiaJi felől érdeklődik. A liaJoHukkal 'Szemben megs:Untk ez a tartózkodás. A végrendeletei átltíilános érdekllkidésre szájnot tartó közügynek lók 11 talk., társalgási témának, upság- 'baki vánlkozó osemiönynek. Az angoli napi Ive pok rendszeresen közlik 117. éidekJödé».re szú- 1110*1) tartó végrendeleteket, szá rma/"zárnak u k .itr milliomosoktól. v agy csak szokatlan feltételieket, \iagy kikötéseket szabó kLsenv ! berektől.

200 ínil ioiiios Mala

Ez a rovat vallóban érdekes is. A testamentumok többet ellóruliuik Anglii« gazdasági jibruktu rá járók mint a gazdasági jelenik sok. Rájövünk, például aurai, bogy 1937 folyamim kétszáznál több olyan ember hallt meg Átír gli kan, aki 150.000 fontnál nagyobb összegről, vagyis

több mint S0 millió lejről rendelkezhetett. Ezek közül tizen egymillió fontnál nagyobb összeget hagylak hátra, huszonegyen pedig ötszázezertől egymillió főidig terjedő summát osztlmttak fel hátba*- ( maradót juiik között. M.iSszóval ez annyit je- 1 lent, hogy közülük a legszegényebbnek is legalább 500 millió leje >voHt. Mindez nem egy esztendő véletlen összelátóLkozása, hanem szabályosan mutatkozó évi átlag.

Az utolsó esztendők aiz átlagon fefbüd mérni emelkedést mutattak, ami NagybrltemniLa egy- 1 re fejlődő prospexá'tásónak tanujele.

Totón még jellemzőbb az at tény, hogy i e fantasztikus vagyonok javarésze egy em- j bér öltőből származik,

vagyis mean öröklött, hanem újonnan Szerzett j gazdagságok voltunk. így pé’dánul a mult esz- ) téridőben' elhalt fontánllliomosok sorában ţ felfedezzük Lord Runciman nevét, akinek 1 fia és örököse a Baldwán-kormány kereskedelmi minisizfere volt. A 92 esztendős korátézniény, *vagv divat elten küzdjenek. Edgár Ddvís jogtani.! esős ipéklául testamentumában 1 kiifakiad a, brit adórendsizer elten, mely tóhe- It'l'emvt'1 tette számára, hogv számottevő ösz*- szeggel tós'-a el családját és a szivtihez kö- zelál'ó jótékonysági intézményeket. Pedig , igazán nem lehetett nagy oka a powaszko- dásrra: odó) .ide, adó oda, 145.000 fontja maradt. Egy Miss Arvny Folder nevű vénkLsusz- .szony gyűlölte a férfi'alkut (vagy talán azok nem •szerették eléggé őt!, úgyhogy 15 000 fontmyi vagyonát

kh. ár ótag női rokonaira és barátnőire Ir.gyhr. Kimondja azonban v(g:enedJelűben, hogy minden örökösnő eljátssza jogát az. önöksé'gre, ha netán behódolna a dohányzás , á tokozott <1 i veit jának.

Pár hónap előtt nagy feltűnést keltett egy* , előkelő vidék földesur, Mr. Charles George j Tftlibot Ponsonby végrendelete, aki kastélyát | és ötszázibo’das birtokát fiára hagyta. Az if- j ju Ponsonby azonban 01 vég'endeJel érteimé- | ben egy pennyt sem katp, ha beereszt házába egy Leonard Law nevű embert. A vég- j rendelet fe’boartása után kiderült, hogy az . óképpen kiátkozott Mr. Ija-w

nem más, mint ff: özvegy sofőrje.

A firrcsei vtrgiendolel p* ikáns érteltmezAse tó

betetlon. M*;s. Talbot - Ponsonby febénhujai öreg hölgy, a sofőr pedig boldog családapa. Mt. Lmv a«ynLum ,sok év előtt egyszer fisz - teletleiuij viselkedett az. örökhagyfmd szem bem, a férj «, családi béke kedvéért megtűrte házában, de végrendeletében bosszút állt.

Ugyancsak mostanában hűlt meg egy s*kót festő, .lohn Henry Lorrimer. 35.000 font maira dl utána. Az egész összegei egy ob.slk.urus kis lársasűgr«, az edinburghi amatőr csillagászok klub jó no hagyta. Szegény aszironé- nmsoík a legnagyobb znva 1 l>:un vannak. nincs szükségük a pénzre év azt sem tudják, mit kezdjenek vele. ..Mint derűit égből n bitóm - csapás, 'érti he nmünket ez -.1 végrendelet" — mondták szenvedélyükhöz illő hason lat tud.

A végrende’tkező személye miatt még nagyobb fel tűnést kellett egy másik testmnentum. Emlékezetes. hogy egy előkelő angol aniszloiknata hölgy, lady Tredegar, hirtelen elhunyt. Végrendeletében meghagyta, bogy bintokainsik minden jövedelme egy felületes ismerősét. Mr. Roulcnger-1 Hesse, oki, mint a 'londoni úibrikért akváriumának igazgatója', ívi.sszaivorrui't ludóskánt él.

Családját meg sem említi

a végrende’etbon. Lnr<l Tredegar maga k - je.VintteMe, hogy megfej the le fleu 'fejtél v szj - már« £9 ez ügy.

Még rengeteg ilyen példát sorolhatnánk fel. sőt még azt sem áIli t jük, hogy éppen a "ég-zeirzációsabb végrendeleteket ívű jt öt lük egylie. Nem is az volt n célunk. Szántszándékkal csak pár hónap végrendelettermésé ■ne.k hajtásait fűztük egybe, tehát nem évtizedek során felbukkanó kivételeket, hanem úgyszólván' az úttógot. Ek éppen ráírta l'haMuk be legjobban, hogy valóban érdemes Angliában érdeklődni az other people's money", más emberek. pVtnze iránit.

Legyünk jókedvüek

Ita: THURY LAJOS

ban elhunyt öregur mint a (boát világbirodalom együk (tegeokelöbb hajómágnása halt meg, de karrierj' t m init egy kereskedelmi gőzös hajóinasa kezdte el. Kétmilliárd lej maradt utána. Az 1937-ben elhunyt fomtmilTomosók sorában kekszgyárosokat, bányátulajdonoso- j kot, szállít ókat és hasonló polgári fogba! ko- j kósu személyiségeket Mólunk.

Ismeretes, hogy Angliában az örökségeket roppant adó terhelili. mely fokozatosam 50 -'zúzalékig, sőt még magosabbra emelkedik. Az örökösödési adó a brit állampénztár egyik fő jövedelmii forrásának számit», mely az utolsó évek folyamán rendszeresen

évi 90 millió fonttal

könnyített a pénzügyminiszter gondjain. Em- •ncflc ellenére a vagyonok nem csökkennek. A 'IegjeRemzőbb példa enre egy xnéisífk. hujó- mágnás, Sir John ER ermann esete. Apja egy vidéki városiban' konzulátusá hivatalnokként kezdte sí 40 millió fontot halmozott fel élete során. Két ás fél évivel ezelőtt bekövetkezett hatóba után 22 miMió fontot az államkincstár igényeit mBgána*k. Nemrégi'ben a<zirtán kiderült, hogy ennyi idő elég volt ahhoz, hogy aiz Ellermarm-vagyon ne csak elérje, hanem túl is tépje 1 régi állagát.

Az ‘angol 'testamentumokat nemcsak gaz- dasplgi vouetkozásenk miatt árrdemes figyelni', hanem sajátósi, gyaíkrao

•meglepően szeretetreméltó ötleteik miatt is. így például egy hbes védőügyvéd csmw lei is összeget hagyott •arra az öreg uj- ságárusnőre, akitől a törvénystzéki peflotö közelében rend szegesen vásárolta a lapjait. Egy gazdag agglegény arra utjaisitje testamentumé vég'elna'jtóját, hogy keressék meg azt a vtrógáruslárryt, akitőd törzsvendégYíjében gyaikratru virágot vásárolt. Hadd vegyen rraai- gláinak egy srzép ‘bá,Vruhát. Ez még mind ént* hető. 'De vájjon mi moLoszikálihatott a 85 esztendős Mrs. Constance Flees agyában, aki jómódú özvegyként éve úgy gyűlölte a Icu- tpókot és macskákat, hogy összes Iáikéinak eltilltobtaí a házié Inatok tart ását.

Híiiiá.la után kiderült, hogy tel jes vagyonát, “6.000 fontot állatvédő intézményekre hagyta. Egy nváiSKk önegj hölgy, Mrs: Frances* Hines, 100.000 lejt hegy 'Orra az ismeretlen munkásembénre, akiről évek é’őtt awt olvasta, hogy élete kockáztatásával megmentette egij kutya életét. Nemrégiben hunyta tó szemét Mr. Hasl-uok, egy megcsonitosodott agglegény, aki házát és tekintélyes birtokát évi egy font bérért, vagyis úgyszólván semmiént, egy kis szomszéd lányra hagyta, mert a gyermek mindig olyan barátságosan köszönt neki...

Arr« is féftnaiszrálijáik az emberek Angliában a végreaáekítieBket., hogy vsáaznáárye» wfc.

Tulajdon képen már reggel meg akartak beszélni mindent, először azonban az asszony nem találta a számadásokat, azután a férfi olvasta túlságosan soká az újságját, nem maradt rá idő. Ebédután az asszony előhúzta a cédulákat, a férfi azonban nagyon kedvetlenül nézett rá, dör- mögött is, hogy az embernek soha sem lehet egy félóra békessége, az asszonv tehát békítőén rátette a kezét és azt mond- I ta: hiszen nem sürgős. Majd este elintéz- ! zük. — Este — hagyta rá a férfi meg- I könnyebülten, nemsokára vette a kalap- j ját és elment otthonról.

Este soká beszélgettek a szemközti építkezésről, amely egészen furcsa, szecessziós formában folyt az ablakuk előtt, a tégla- ! hordó napszámosok pedig ott tanyáztak ! az épülő falak között, tüzet raktak, krumlit főztek, most ott alszanak a földön elnyujtózva. Nem lehet valami jó helyük, elég hűvös az idő. Egy könyvet is meg kellett beszélni, amelyet a napok- ; ban olvastak el és amelynek a befejezése I nagyon érdekes, mindezzel sok idő elmúlt. Az asszony a kezében szorongatta í a céduláit, de igen óvatosan, éppen csak : a csücske látszott ki a markából a legfel- ; sőnek. A férfi néha lopva odanézett rá és I idegesen elkapta róla a tekintetét. Végre mégis elhallgattak, egymásra néztek és a férfi azt mondta:

— No lássuk azokat a számadásokat. Csak nincs valami baj megint?

— Nincs, nincs'—sietett megnyugtatni az asszony és kirakodott az asztalra. Mindenféle cédulák voltak, összesen hét, vagy nyolc darab, azután még külön cédulán egymás alá irva az összegek. A férfi mindegyiket kezébe vette és dörmogve tett rájuk egy-egy megjegyzést. Eüszer- számla kilencvenkilenc pengő. Fvettene- tes. Hogy lehet ilyen sok? No igen, tudom már, jól van. Tandij harminchat pengő, külön három pengő cserkészkönyvre, helyes, az harminckilenc. Drogériaszámla tizenhat pengő, nem is sok, máskor több szokott lenni. Trafik tizenkét pengő, ugye mondtam, hogy ne csináljatok adósságot a trafikban is. Szabónőnek negyven, házbér százötven, rendben van, levonták már az évi hetvenöt pengős engedményt. Gáz, úgy látszik, naponta hoznak egy gázszámlát, villany tizennyolc pengő, a fehérnemüsnek részlet, hát még mi van? Nna! Mi a baj?

— Majdnem ötszáz pengő — mondta az asszony sirós hangon — és nincs, csak háromszáz.

— Csak háromszáz? — A férfi felháborodottan nézett az asszonyra, mintha őt tenné felelőssé a deficitért. Kinyújtotta a kezét, úgy látszott, hogy lesöpri az asztalról a cédulákat, azután mégis csak felmarkolta őket egy kemény mozdulattal és újra szétrakta az egészet maga előtt. Próbált rendet csinálni közöttük. A fűszeresnek most csak ötven pengőt fizetsz. A szabónő ráér, majd a hét végén. Igen, mondta az asszony, de az elöljáróságon is van hatvan pengő, amiért lefoglalták a zongorát. A férfi tétován rábámult, nyilván a zongoránál akadt el a gondolataiban, mert utána mondta: a zongorát. Azzal felállt, ott hagyta a cédulákat és idegesen járkálni kezdett a szobában fel és alá.

— Nem az a baj, hogy kevés a pénz

— kezdte megint furcsa, rekedt hangon.

— Az a baj, hogy nagyon belefáradtam már. Nem tudok megint elindulni, utána járni, hiszen olyan sokszor csináltam már és annyi egyéb dolgom lenne. Érted? Nem tudom már . . .

— Nem is kell, szivem — mondta az asszony, aki nagyon megrémült és ezért igyekezett mosolyogni — majd elintézzük valahogy. Ne törődj vele. És tudod mit, ne rontsuk a kedvünket tovább. Ne beszéljünk róla. Igyekezzünk elfelejteni.

A férfi leült, legyintett, jelezve, hogy úgyis hiába az igyekezet.

— Legyünk jókedvüek — indítványozta az asszony. Rámosolygott az urára és szinte úgy látszott, hogy jókedvében mo- soAyos. A férfi kedvetlenül ráncolta a

homlokát, rem^nytaicumek minősítve 1 kiférlftut.

Egy darabig hallgattak, a férfi morózu san, az asszony nyilván a fejét törte. Végre meglátta Kócost, a kutyájukat, amely egykedvűen bevert a karosszék alatt és tette magát, mintha mélyen aludnék. Elvette a cédulákat az asztalról, a kezében összegyűrte, megzörgette a papirost. Kó cos megszokta már a staniclik bontogatá sát, a számára cukrot jelent a papirzör- gés és nyomban felemelte a fejét, olyan élénk volt már, mintha sose akarna elaludni. Az asszony édesen nevetett ezen és megráne'itta a kutya bozontos szakál- lát. Kó ’'klottan visszafeküdt a karosszék aiu asszony titokban az urára nézett: mintha elmosolyodott volna kissé. Nyomban eszébe jutott még valami.

— Találkoztam Sáfrány úrral az utcán. Már nem ir verseket., ügyvédbojtár lett belőle, szörnyű nagy aktatáskával szaladgál a városban. Mondtam, hogy ő a legkedvesebb poétánk: ha nevetni akarunk, csak az ő versét szavaljuk. Azt, hogy: Én királynőm, add fölém a csákóm, eltörted a játékkatonát. Nagyon furcsa arcot vágott hozzá, de nem mert megsértődni, [aj, mikor a szerzői esten elakadtam a versével. Nem is felejtettem el tulajdonképen, csak egy pillanatra nagyon megdöbbentőnek látszott, hogy ilyen badarságot kell elmondani, egész egyszerűen visszariadtam a szövegtől, azután pedig nem jutott eszembe többé. Rettenetes volt.

Odaült a zongorához és eljátszotta Sáfrány ur megzenésített versét, megjátszotta az előadást is, amint egyszerre csak nem tudott tovább és hirtelen hátrafordult. A férfi mosolygott, amire az asz- szony megfenyegette:

— Csak ne nevess. Emlékszünk még, hogy te is belesültél a versbe a márciusi ünnepélyen, ugye? Jaj, milyen bambán néztél akkor a közönségre.

Ez már nagyon régen történt persze, az asszony borzasztó kislány voit akkoriban, a férfi is rövidnadrágos gimnázista. A március tizenötödiki ünnepélyen szavalt, odáig elmondta a verset, hogy: Vérpatakból tenger támadt, halott hősök úsztak rajta, azután nem volt tovább, belebotlott, elakadt és hiába súgott a tanár, hiába nyomták kezébe a szöveget is, csak állt és bámult bambán, elkeseredetten. Furcsa volt, hogy nekik már ilyen régi közös emlékeik vannak, együtt nevettek az eseten, ki is tartottak egy darabig a régi emlékek mellett.

— Én az iskolában sohasem sültem fel, — dicsekedett az asszony. — Néha úgy volt, hogy valamelyik tanár megbetegedett és helyettes jött az osztályba, akkor a lányok kórusban kiabálták: Mári szavaljon! Akkor kiállítottak a dobogóra és teljes óra hosszat szavaltam.

Ezen sokáig nevettek, azután az asz- szony javasolta, hogy szavalják el ketten A walesi bárdok-at. Felváltva mondanak egy-egy sort és majd meglátják, ki hány hibát csinál. A férfi belement a dologba, de sokkal többet hibázott az asszonynál. Restelte is a dolgot és komplikáltabb versenyt ajánlott: két verset szavaljanak együtt, egy Adyt, azt, hogy: Szeretném, ha szeretnének és egy Pósa Lajost, de csak minden második sort szabad elmondani a kettőből felváltva. Hozzá is fogtak a dologhoz, de kábító összevisszaság támadt, hamarosan kiderült, hogy egész szakaszokat kihagytak és sok mindent rosszul mondtak. Nagyokat kacagtak egymáson és végül abbahagyták. Közben jói elmúlt az idő, az asszony ásított és kiszedte a füléből a nagy függőket, annak jeléül, hogy lefeküdni készül.

— Látod, milyen jól mulattunk — mondta közben unalmasan. — Nem olyan fontos az a vacak pénz, ha nincs, hát nincs, nem olyan nagy szerencsétlenség. Attól még lehet jókedvű is az ember.

— A pénz? — kérdezte a férfi és hirtelen nagyon elsötétült az arca. — Igaz, igaz. Mennyit is mondtál? ötszázat, hatszázat? És az elöljáróság, azt mondod . . Igaz ...

— Jaj, ne kezdjük élőiről — sietett elhallgattatni az asszony. — Már elég volt a számolásból. Ne beszéljünk róla. Le gyünk jókedvüek.

— Hiszen nem beszélünk róla — hagyta rá a férfi. Persze, nem olyan fontos; az ember elfelejti, ha igy másról beszél. Jó éjszakát.

Lehajolt az asszonyhoz, megcsókolta, azután a fejét lehajtva, elgondolkozó é<- sötét arccal induk 6 is lefeküdni.