Ellenzék, 1938. január (59. évfolyam, 1-23. szám)

1938-01-16 / 12. szám

10 ellenzék 19 38 j an u ir lő. Vasárnapi [evét z Ivanov tábornok . . - 1 oporoutz . • R a ranee . . . 1916 január i^... „Obst­garten“ . . . mozgókonyha • - gránát . .. halottak . . . hős katonák .. • köztük te drága Pistám, lakács István honved zász­lós barátom . . . sápadt arcod ... és az a kis piros vérfolt a szived lelett ... a zubbonyodon . . . Mind, mind megelevenedtetek cs elibern léptetek . . . Elibem? Igen. És én magam is idelépek a papír­ra, ahogy hallom, hogy a rádió speakerje mondja: „Január iţ-c. Ma 22 éve ért véget Rarancenál ... és huszonegy napos kemény csata után Ivanov tábornok sok­helyt tizennégyszeres rajvonaiát vissza­verték csapataink“. Idelátom Ivanov generálist és halálba küldött rajvonalait ... a sok sápadt szláv arcot, ahogy jönnek és mi megnyitjuk a tüzet . . . s a géppuska hányja a halált és a — halál kaszál . . . emberek hullanak... emberek nőnek . . . újak, sokan . . . ez­ren ... már azt hisszük többen vannak, mint golyó a gépfegyver hevederben . .. és talán már nem is vagyunk emberek . . . talán megszállott fenevadakká váltunk . .. emberi szörnyetegekké, akik nem látnak senkit . . . nem gondolnak senkivel . . . magukkal sem . . . csak cgyre-másra csa­tolják bele géppuskáik torkába a hevede­reket ... és villan a cső, sikolt a golyó ... hull az ember . . . vér folyik ... és köz­ben szól a telefon . . . „kitartani“ . . . aztán íz ágyuk bömbölnek . . . gránáttöl­csér gránáttölcsér mellett . . . hullák . . . emberi testek megcsonkítva . . . roham... emberek eltorzult arccal szuronnyal tá­madnak egymásra ... mi röviddel, az orosz hosszú szuronnyal verekszik . . . emberek ülnek szemben egymással . . . orosz is, magyar is halott . . . szuronyt fog mind a kettő . . . merev karral . . . egymást átdöfve ... és * telefon kiabál: írja : ÁGONI DEZSŐ Elfeledett nemzedék mit tud mindaz, aki nem élte meg az utána következő esztendőket, hogy — mi is az élet ? . . . Mit is jelent léleknél- kiili lélekkel, kihalt szívvel élni abban a háború utáni világban, amelyikre igazán rászorul .1 lélek és amelyikből valóban hiányzik a szív . . . Milyen jó is neked Takács Pista, hogy te már erről mit sem tudsz ? . . . Dobo­gó, drága szivedre 1916 január íj-én rá­csókolt a halál és szó nélkül melledre csuklóit a lejed. Szemedbe belopózott az. a havas teli táj, ami akkor volt. Utolsó gondolatod odaszállott édesanyád felé . . . Fel ... a mennyekbe, ahol szálláscsinálni ment a fiának . . . már évekkel ezelőtt.. . A te világod Pista a régi világ volt . . . amelyikkel elaludtál, ott az egyik szilvafa alatt . . . De Pista, azóta sokat változott a világ. A gyermekbál ír : H.MSÁMYJ ZSOLT tartam . . . És ez igy ment három héten át . . . Amikor a negyedik héten megállt a vihar és kiderült, csend lett a frontokon, ke­restelek drága Pistám . . . mindenütt . . . elől is, mögöttünk is, jobbra is, balra ia... és egyszercsak ott láttalak meg az „Obfta- garten“ egyik szélső fája alatt, ahogy ha­nyatt fekve szivén csókolt a halál . . . amelyiknek ruzsos volt a szája . , , ott volt a rúzs nyoma a zubbonyodon . . . Elfásult fiatal voltam . . . naponta halt meg valaki közülünk és senki 9t csodál­kozott, hogy legjobb barátom tetemé­nél száraz szemmel álltam. Akkor ez volt a természetes. Megkérgesedett a lelkünk és a sok nyomorúság, a szenvedés, éhség, irtózat — csonttá fagyasztotta bennüak az érzést . . . Nem tudtam ami « . % Pedig illet volna . . . Most tudom, immár huszonkét évre rá, hogy illett volna könnyezni, amikor az embernek legjobb barátját lövik szi­vén . . . De én nem tudtam árai * , Bocsáss meg érte Pista . . . Nem tudtam sírni . . . Akkor sem, most sem, amikor a rádió felújítja ben­nem az emlékeket, nem tudok sirni. Csak, mintha sűrűbben pislognék. Meg mintha valami nagyon szorongatná a tor­komat . . . A kéreg most se fagyott le a szivem­ről és a lelkem mintha még mostse enge­dett volna ki a csonttáfagyottságából . . . Ha van átok egy nemzedéken, akkor van a mienkén . . . Azokén, akik meg­győződéssel verekedtek egy eszméért . . . éltek érte . . . szenvedtek ... és akik nem haltak meg . . . élünk fagyos lélek­kel . . . szívtelenül . . . könnytelenül . .. Mit tudsz te erről Pista? Semmit. Va­lahogy ott ülhetsz a mennyország virá­gos pitvarában és fénylő nagy szemed lc- csíllog tiszta éccakánkint az égről . . . Mit .udod te azt, hogy a mi nemzedékünk .így életen át hordozza magán a megöl­tek némaságát, a megöltek fájdalmát? .. . Mit tudod te Takács Pista, hogy mi az élet, amelyikben szurony, géppuska és ágyú nélkül ugyan, de többet kell birkóz­ni, mint ott huszonkét évvel ezelőtt To- poroutz és Rarance között? . . . Nem szemrehányás ez Takács Pista. Csupán megállapítom: „Mit tudsz te és Azt gondosam, kezdjük mosolygással az u,j esztendőt. Ujeszteibdő reggele: pohárcsengés és zene foszlányok, oiyarettufßstbe. pezsgöizbe keve redő emlékek hangulata. Mit meséljek <m- nők, aki erre a hangulatra ébred‘t I szembe jut Miki barátom bámulatos történél< gyér mekbálláJ. Évekkel ezelőtt történt et:. Miki azóta nem eféle bolondságokon já'atja az eszét. Meghá­zasodott, visszavonult békési kastélyába, mű­veli ősei földjét és örvend unnak, hogg fia­tal apa. Ha most az újságban meglátja arartyifju-korának ezt a részletét, bölos de rüveJ \fog rá bólintani: bizony, ez igy történt. Aronyifju volt ő akkor a javából. Jóképű gavallérnak is számítolt, & családját sem a gólya költötte, meg aztán jól tudták az eladó lányok áru tel, hogg Miki birtoka tehermen­tes a telekkönyvben. Nem csoda ennélfogva, hogy élő jegyzési naptárában solio egy nap sem md'Udt üresen. Kivált farsang idején kéJhárom ház is kapkodott érte naponta. A háziasszonyok már megszokták, hogy hetek­kel előbb kell meghívni, mert különben bi­zonyos, hogy már eligérkezett. Így hívták meg Bandlékhoz gyermekbálra, még pedig felnőttek gyermekbáljára Aj. én Miki barátom igen nagy buzgalom- mai fogott megjelenése előkészít éséhez. Már a kitűzött nap előtt két héttel megjelent a szabójánál és bejelentette neki, hogy matróz- ruhát akar csináltat rá kurta nadrággal. .4 szxibó először megdöbbenve nézett a rende­lőre, de d:tán megtudta, hogy a matrózruha jelmeznek készül. Akkor megnyugodott és nagy gonddal segédkezett a szövet kiválasz­tásában. Szép, sötétkék szövetet választottak és behatóan megvitatták a mairózgaliér fe­hér szegését, még azt is, hogy a gallér elül­ső két sarkába egy-egy fehér horgonyt kell hímezni. A suszternél, vagy magyarán s\:ólva a vargánál is megjelent Miki: harcsaszáju lakkto\piánt rendelt szép fényes csattal. Ehhez risnyát keresetit, szárközépig érőt Végül jár tékkereskedésbe ment és vesszőparipái vá­lasztott, aféie riádpálcát, amelynek tófeje van. De nem talált elég hosszút, tehát csi­náltatott meg f élei őt magának. A nagy napra ébredvén, délelőtt rrtég el- motoszJMlf a gondostan kiválasztott tárgyak­kal. Ebéd után pedig nekiült és beszédet szerkesztett magának. Valóságos belépő szó­noklatot, selypítő kisfiu-hélyesirással. — Itt vadat, delet et, én vadat a Mititel Delmet vadat, delmet lettem ujja, lovadolot füzfatipot fújva . . . És igy tovább. Ezt a beszédet megfogal­mazta, utána letisztázta, aztán olyant szorga­lommal, amelyhez hasonlót csak érettségi előtt tanúsított, megtanulta. Egy fújta már végül, mint a vízfolyás. Annyira belejött a selypítésbe, hogy mikor este kiadta inasának az öltözködési parancsot, önkéntelenül sely­píteni kezdett. — Öltözstödrii fodot, Jánof! Az irtás részint a mély tisztelet okán, ré­szint azért is meghajtotta magát, hogy gaz­dája előtt vigyorgását elleplezze. Miki el­kezdett öltözködni. Mindenekelőtt megbo­rotválkozott. De nemcsak ábrázatái borot­válta meg, Hanem — követem at áss an — lá­ba szárát is. Akkor nekilátott a hajának. Didóin] és vizeskefe segítségével olyan üs~ tököt kanyaritott magának, amilyet Oz enge­detlen fürtu kamaszok hordanak a fejűkön. Ez remekül sikerült Most még két orcáját erőteljesein megpirositotta Miki, mint a szí­nészek az orosz kabaréban. Végül magára öltötte az annyi gonddal előkészített darabo­kat.- n kurta harisnyát, a topánt, a kurta nadrágot és a megráz-zubbonyt. Megnézte martát az ált ót ökör ben. El volt ragadtatva. Ekkor kiküldte az inast, aztán bezárkózott, hogy főpróbát tartson. Lába közé kapta a vemzőparipát és hálószobájából átnyargalt dolgozószobáidba. Még ficánkolt is tüzesen, ahogy kisfiúk játsszák a szilaj csikót. Köz­ben pedig szavajfa n jó\[ megtanult mondókét: — Ht vadot, del etet, én oudot a Miiétől Delmet vádol, delmet letten u)la! . . . .4 föprólta pompásan sikerült. A nyarga­lt bs is kitünően ment, a selypítő szónoklat is, megjelenés dolgában meg éppenséggel szá- rnitlrrloti arra, hogy óriási sikert fog <íratni. Most következett a végzetnek ama forté­lya, amely később a tragédiát okozta, a vég­zet ugyanis úgy intézkedett, hogy Miki autó­jával előző napon v<tlami kisebb baleset tör­ténjék. A kocsit javításra kellett küldeni, Mi­ki taxira szorult. Mikor at: indulás perce el­érkezett, a taxi odafordult Miki kapuja elé. Miki magára öltötte prémes bundáját, a gal­lért feltörte, nyakát a feltűnés elkerülése vé­gett behúzta, aztán kiosont a torihoz. .4 ve­zetőnek odavetette a címet: — N’oszlopy-utca hetvenegy. Ebben <t Noszlopy-utcában csupa egyfor­ma villa sorakozik egymás mellé. Ugyanaz a vas rácsos kapu. ugyanaz >a pár lépés a kis kerten keresztül, agyarul- a bejárat. Ha Mi­jeinek a saját sofőrje lett volna ott, az a pon­tos ház előtt állt volna meg. Elégszer hozta gazdáját Bandi ékhoz. De ez a taxi-soför nem jól látta a számokat 0 téli sötétben és a het- venegyes helyett megállt a hetvenltái'mos előtt. Miki gyorsan fizetett, kiugrott a kocsi­ból, átsietett a kerti ösvény ropogó haván és becsöngetett a földszinti lakás sötét bejára­tánál. Ismeretlen szobalány nyitott neki ajtót. Ez még nem keltett gyanút benne. Ekkora es­tély alkalmára kisegítő személyzetet szolcás felvenni. — Náézze csak, fiam — mondta Miki a szo- ba!árnynak — itt van magának egy pengő. Én most tréfás meglepetést fogok csinálni. Afága kinyitja nekem aj ebédlőajtót, amilyen szélesre csak lehet. Ebben a lakásban nem Bandiék laktak, ha­nem egy öreg bankigazgató-házaspár. Miki számára teljesen ismeretlen. Bankigazgatóék éppen vacsorát adtak, amolyan kisebbfajtát, szmokingosat, tiz vendéggel Csupa idős há­zaspár ült az asztál körül. Már a feketénél tartottak, negyedtizenegyre járt az idő. Miki délcegen benyargalt az ebédlőbe. — Itt vadot, deletet, én vadot a Mititel Delmet vadot, delmet lettem ujla . . . Körülbelül itt eszmiőlt arra Miki, hogy va­lami borzas\:fó dolog történt. Először i\s nem estélyi környezetbe nyargalt be, hanem ülte­tett, csekély népességű vacsorához. Aztán csupa vadidegen arcot látott magára me­redni. Sőt a reá mered ők egyike, a bank-fő­ügyész tisztelet remélt ó és koros felesége, na­gyot Sík ott ott és elájult. Nekem ezt a történetet már két nap múlva elmesélték. S mikor harmadnapra Mikivel találkoztam, rögtön megkérdeztem tőle: — Te, Miki, igaz ez a bámulatos történet? — lghz — bólintott 6 komoran. — Hogyan érezted magadat? — Képzelheted. Borzasztóan. A legbor­zasztóbb az volt, hogy sem a nyargalást, sem a mondókát nem tudtam abbahagyni. Mialatt a Vadidegen társaság dermedten meredt rám és az illető hölgy elájult, én kínomban to­vább szavaltam a selypítő szónoklatot és to­vább vágtattam a vesszőparipával. De rop­pantul ehzomorodtam. Mondhatnám: bána­tosan nyargaltam és selypítettem. —' És aztán? — ’Aktán semmi. KörülnyargalTam az asz­tak és ugyttnugy, ahogy bet op parat am, eltűn­tem. Mint valami lidérces Som. A társaság azt hihette, hogy elszabadult elmebajos ron­tott be közéjük, esetleg ők maguk őrültek meg. Én mindenesetre gyorsan a szobalányt kerestem.. Az még ott állt tát ott szájjal az előszobában, elképedve tartotta a bundámat. A vesszőparipát eldobtam, gyorsan kiJeap- tam a bundát 0 kecéből és pánikszerűen ki­menekültem az idegen villából. Mire azok felocsúdhattak, én már bemenekültem Ban­di ékha\z. Ott az előszobában leültem egy székre és egy féláriáig bámultam magam élé. Míg aztán összeszedtem magam és bemen­tem a bálba. De most már gyalog és JWfjrf­S be nne nagyot változtak az emberei, i ... Mindenki megváltozott. Uj nemzedék nőtt fel. Ezt is uj követ­te. Generációk nem emlékeznek már '.cm Toporoutzra, sem Rarancera, sem az „Obstgarten“-re, sem ránk . . . Ránk, akik még élünk, különösen nem emlé­keznek már ... A mi nemzedékünk ott felejtődött el a szétlőtt mozgókonyhái', mellett, a gránát tölcsérekben, a rozsdás, szeges drótokon, a Toporoutzok, a Ra- rancék mellett ... A mi nemzedékünk az élőhalott nemzedékké változott át . . . Mi csak voltunk . . . Ránk már semmi szükség. A gránátok nemcsak a testet ér­ték, halálra sebezték a megmaradónak lelkét is . . . Ezek a megmaradónak va­gyunk mi drága Takács Pista . . . Mi, akikben csak ilyenkor sí; fel a lélek, ami­kor halljuk, hogy „ma huszonkét eszten­deje . . .“ Huszonkét év . . . Egy rohanó ember­élet . . . Elég ahhoz, hogy valamit adjon a világnak . . . Mit adott a mi nemzedékünk? Adott-e egyáltalán valamit? Felel et hijján tizennégyszeres rajvona­lak rohannak emlékezésünk tábláján fe­lénk, szólnak az ágyuk, a gépfegyverek, ember beledöf szuronyával a másikba, vér folyik, piros, meleg emberi vér és mintha a gőzölgő vérrel az emberekből eltávozott volna végleg a lélek . . . Elfeledett nemzedék vagyunk, mi, ak­kor fiatalok . . . ! Elfelejtettek az öregek éppúgy, mint a fiatalok . . . Az öregek, akiket védtünk s a fiatalok, akikért elestünk . . . Akikért te is elestél Takács Pista ezerkilencszáz- tizenhat ujesztendejének első hónapjában. Hogy elfeledtek téged, — te nem tudsz róla Takács Pista, de, hogy bennünket is elfeledtek, — érezzük lépten-nyomon. Uj nemzedék csapott át rajtunk. Fiatalabb, számítóbb és — kegyetlenebb, mint mi. Kegyetlenebb? Volna nálunk kegyetlenebb nemzedék is? Gyilkolt ez az uj generáció? Ahogy mi öltünk? Kiapadt volna a lelkűk, ahogy a mi lelkünk kiapadt? Ne tudnának sirni, ahogy mi már nem tudunk? Hitetlenekké I váltak volna — ahogy mi már nem hi­szünk semmiben, senkiben . . .? S ahogy ezeket irom, ráeszmélek: nem történt semmi, csak — az idő járt el. Huszonkét év futott le a lelkűnkön. Huszonkét küzdelmes, fárasztó eszten­dő hullt ki az életünkből. Az életünkből, amelyik igazában ott kezdődött volna a békeévek végén és ott végződött min- gyárt a háborús esztendők elején. Ott, ahol te is bevégezted az életed drága Ta­kács Pista . . . Ott Toporoutznál, Rarancenál estünk el mi is, megmaradt, sápadt, fáradt, tört- lelkű frontharcosok ... S ha még testi­leg élünk is — nem élet ez . . . Ambí­ciók, lángok, villanások, akarások ott fe- neklettek sárba az „Obstgarten“ körül, az „obstgartenek“ körül, mindenütt, ahol gránáttölcsér szántotta végig a harctere­ket és ahol annyi sok „takácspista“ esett el. És csendben, ilyenkor évforduló meg­ismétlése mellett feltesszük magunkban a kérdést: — Vájjon nem járt-e jobban Takács Pista . . . ? Aki hős is volt . . . fiatal is volt és' aki úgy látta még a világot, ahogv hitte . . . szépnek, jónak, tisztának . . .? Ki tud erre határozott választ adni...? EOV NAGY ASSZONY hagy Alkus, Fűzve 152, kötve 178 lej az Ellenzék könyvosztályában. - Athenazum-kiadás

Next

/
Thumbnails
Contents