Ellenzék, 1938. január (59. évfolyam, 1-23. szám)
1938-01-16 / 12. szám
10 ellenzék 19 38 j an u ir lő. Vasárnapi [evét z Ivanov tábornok . . - 1 oporoutz . • R a ranee . . . 1916 január i^... „Obstgarten“ . . . mozgókonyha • - gránát . .. halottak . . . hős katonák .. • köztük te drága Pistám, lakács István honved zászlós barátom . . . sápadt arcod ... és az a kis piros vérfolt a szived lelett ... a zubbonyodon . . . Mind, mind megelevenedtetek cs elibern léptetek . . . Elibem? Igen. És én magam is idelépek a papírra, ahogy hallom, hogy a rádió speakerje mondja: „Január iţ-c. Ma 22 éve ért véget Rarancenál ... és huszonegy napos kemény csata után Ivanov tábornok sokhelyt tizennégyszeres rajvonaiát visszaverték csapataink“. Idelátom Ivanov generálist és halálba küldött rajvonalait ... a sok sápadt szláv arcot, ahogy jönnek és mi megnyitjuk a tüzet . . . s a géppuska hányja a halált és a — halál kaszál . . . emberek hullanak... emberek nőnek . . . újak, sokan . . . ezren ... már azt hisszük többen vannak, mint golyó a gépfegyver hevederben . .. és talán már nem is vagyunk emberek . . . talán megszállott fenevadakká váltunk . .. emberi szörnyetegekké, akik nem látnak senkit . . . nem gondolnak senkivel . . . magukkal sem . . . csak cgyre-másra csatolják bele géppuskáik torkába a hevedereket ... és villan a cső, sikolt a golyó ... hull az ember . . . vér folyik ... és közben szól a telefon . . . „kitartani“ . . . aztán íz ágyuk bömbölnek . . . gránáttölcsér gránáttölcsér mellett . . . hullák . . . emberi testek megcsonkítva . . . roham... emberek eltorzult arccal szuronnyal támadnak egymásra ... mi röviddel, az orosz hosszú szuronnyal verekszik . . . emberek ülnek szemben egymással . . . orosz is, magyar is halott . . . szuronyt fog mind a kettő . . . merev karral . . . egymást átdöfve ... és * telefon kiabál: írja : ÁGONI DEZSŐ Elfeledett nemzedék mit tud mindaz, aki nem élte meg az utána következő esztendőket, hogy — mi is az élet ? . . . Mit is jelent léleknél- kiili lélekkel, kihalt szívvel élni abban a háború utáni világban, amelyikre igazán rászorul .1 lélek és amelyikből valóban hiányzik a szív . . . Milyen jó is neked Takács Pista, hogy te már erről mit sem tudsz ? . . . Dobogó, drága szivedre 1916 január íj-én rácsókolt a halál és szó nélkül melledre csuklóit a lejed. Szemedbe belopózott az. a havas teli táj, ami akkor volt. Utolsó gondolatod odaszállott édesanyád felé . . . Fel ... a mennyekbe, ahol szálláscsinálni ment a fiának . . . már évekkel ezelőtt.. . A te világod Pista a régi világ volt . . . amelyikkel elaludtál, ott az egyik szilvafa alatt . . . De Pista, azóta sokat változott a világ. A gyermekbál ír : H.MSÁMYJ ZSOLT tartam . . . És ez igy ment három héten át . . . Amikor a negyedik héten megállt a vihar és kiderült, csend lett a frontokon, kerestelek drága Pistám . . . mindenütt . . . elől is, mögöttünk is, jobbra is, balra ia... és egyszercsak ott láttalak meg az „Obfta- garten“ egyik szélső fája alatt, ahogy hanyatt fekve szivén csókolt a halál . . . amelyiknek ruzsos volt a szája . , , ott volt a rúzs nyoma a zubbonyodon . . . Elfásult fiatal voltam . . . naponta halt meg valaki közülünk és senki 9t csodálkozott, hogy legjobb barátom teteménél száraz szemmel álltam. Akkor ez volt a természetes. Megkérgesedett a lelkünk és a sok nyomorúság, a szenvedés, éhség, irtózat — csonttá fagyasztotta bennüak az érzést . . . Nem tudtam ami « . % Pedig illet volna . . . Most tudom, immár huszonkét évre rá, hogy illett volna könnyezni, amikor az embernek legjobb barátját lövik szivén . . . De én nem tudtam árai * , Bocsáss meg érte Pista . . . Nem tudtam sírni . . . Akkor sem, most sem, amikor a rádió felújítja bennem az emlékeket, nem tudok sirni. Csak, mintha sűrűbben pislognék. Meg mintha valami nagyon szorongatná a torkomat . . . A kéreg most se fagyott le a szivemről és a lelkem mintha még mostse engedett volna ki a csonttáfagyottságából . . . Ha van átok egy nemzedéken, akkor van a mienkén . . . Azokén, akik meggyőződéssel verekedtek egy eszméért . . . éltek érte . . . szenvedtek ... és akik nem haltak meg . . . élünk fagyos lélekkel . . . szívtelenül . . . könnytelenül . .. Mit tudsz te erről Pista? Semmit. Valahogy ott ülhetsz a mennyország virágos pitvarában és fénylő nagy szemed lc- csíllog tiszta éccakánkint az égről . . . Mit .udod te azt, hogy a mi nemzedékünk .így életen át hordozza magán a megöltek némaságát, a megöltek fájdalmát? .. . Mit tudod te Takács Pista, hogy mi az élet, amelyikben szurony, géppuska és ágyú nélkül ugyan, de többet kell birkózni, mint ott huszonkét évvel ezelőtt To- poroutz és Rarance között? . . . Nem szemrehányás ez Takács Pista. Csupán megállapítom: „Mit tudsz te és Azt gondosam, kezdjük mosolygással az u,j esztendőt. Ujeszteibdő reggele: pohárcsengés és zene foszlányok, oiyarettufßstbe. pezsgöizbe keve redő emlékek hangulata. Mit meséljek <m- nők, aki erre a hangulatra ébred‘t I szembe jut Miki barátom bámulatos történél< gyér mekbálláJ. Évekkel ezelőtt történt et:. Miki azóta nem eféle bolondságokon já'atja az eszét. Megházasodott, visszavonult békési kastélyába, műveli ősei földjét és örvend unnak, hogg fiatal apa. Ha most az újságban meglátja arartyifju-korának ezt a részletét, bölos de rüveJ \fog rá bólintani: bizony, ez igy történt. Aronyifju volt ő akkor a javából. Jóképű gavallérnak is számítolt, & családját sem a gólya költötte, meg aztán jól tudták az eladó lányok áru tel, hogg Miki birtoka tehermentes a telekkönyvben. Nem csoda ennélfogva, hogy élő jegyzési naptárában solio egy nap sem md'Udt üresen. Kivált farsang idején kéJhárom ház is kapkodott érte naponta. A háziasszonyok már megszokták, hogy hetekkel előbb kell meghívni, mert különben bizonyos, hogy már eligérkezett. Így hívták meg Bandlékhoz gyermekbálra, még pedig felnőttek gyermekbáljára Aj. én Miki barátom igen nagy buzgalom- mai fogott megjelenése előkészít éséhez. Már a kitűzött nap előtt két héttel megjelent a szabójánál és bejelentette neki, hogy matróz- ruhát akar csináltat rá kurta nadrággal. .4 szxibó először megdöbbenve nézett a rendelőre, de d:tán megtudta, hogy a matrózruha jelmeznek készül. Akkor megnyugodott és nagy gonddal segédkezett a szövet kiválasztásában. Szép, sötétkék szövetet választottak és behatóan megvitatták a mairózgaliér fehér szegését, még azt is, hogy a gallér elülső két sarkába egy-egy fehér horgonyt kell hímezni. A suszternél, vagy magyarán s\:ólva a vargánál is megjelent Miki: harcsaszáju lakkto\piánt rendelt szép fényes csattal. Ehhez risnyát keresetit, szárközépig érőt Végül jár tékkereskedésbe ment és vesszőparipái választott, aféie riádpálcát, amelynek tófeje van. De nem talált elég hosszút, tehát csináltatott meg f élei őt magának. A nagy napra ébredvén, délelőtt rrtég el- motoszJMlf a gondostan kiválasztott tárgyakkal. Ebéd után pedig nekiült és beszédet szerkesztett magának. Valóságos belépő szónoklatot, selypítő kisfiu-hélyesirással. — Itt vadat, delet et, én vadat a Mititel Delmet vadat, delmet lettem ujja, lovadolot füzfatipot fújva . . . És igy tovább. Ezt a beszédet megfogalmazta, utána letisztázta, aztán olyant szorgalommal, amelyhez hasonlót csak érettségi előtt tanúsított, megtanulta. Egy fújta már végül, mint a vízfolyás. Annyira belejött a selypítésbe, hogy mikor este kiadta inasának az öltözködési parancsot, önkéntelenül selypíteni kezdett. — Öltözstödrii fodot, Jánof! Az irtás részint a mély tisztelet okán, részint azért is meghajtotta magát, hogy gazdája előtt vigyorgását elleplezze. Miki elkezdett öltözködni. Mindenekelőtt megborotválkozott. De nemcsak ábrázatái borotválta meg, Hanem — követem at áss an — lába szárát is. Akkor nekilátott a hajának. Didóin] és vizeskefe segítségével olyan üs~ tököt kanyaritott magának, amilyet Oz engedetlen fürtu kamaszok hordanak a fejűkön. Ez remekül sikerült Most még két orcáját erőteljesein megpirositotta Miki, mint a színészek az orosz kabaréban. Végül magára öltötte az annyi gonddal előkészített darabokat.- n kurta harisnyát, a topánt, a kurta nadrágot és a megráz-zubbonyt. Megnézte martát az ált ót ökör ben. El volt ragadtatva. Ekkor kiküldte az inast, aztán bezárkózott, hogy főpróbát tartson. Lába közé kapta a vemzőparipát és hálószobájából átnyargalt dolgozószobáidba. Még ficánkolt is tüzesen, ahogy kisfiúk játsszák a szilaj csikót. Közben pedig szavajfa n jó\[ megtanult mondókét: — Ht vadot, del etet, én oudot a Miiétől Delmet vádol, delmet letten u)la! . . . .4 föprólta pompásan sikerült. A nyargalt bs is kitünően ment, a selypítő szónoklat is, megjelenés dolgában meg éppenséggel szá- rnitlrrloti arra, hogy óriási sikert fog <íratni. Most következett a végzetnek ama fortélya, amely később a tragédiát okozta, a végzet ugyanis úgy intézkedett, hogy Miki autójával előző napon v<tlami kisebb baleset történjék. A kocsit javításra kellett küldeni, Miki taxira szorult. Mikor at: indulás perce elérkezett, a taxi odafordult Miki kapuja elé. Miki magára öltötte prémes bundáját, a gallért feltörte, nyakát a feltűnés elkerülése végett behúzta, aztán kiosont a torihoz. .4 vezetőnek odavetette a címet: — N’oszlopy-utca hetvenegy. Ebben <t Noszlopy-utcában csupa egyforma villa sorakozik egymás mellé. Ugyanaz a vas rácsos kapu. ugyanaz >a pár lépés a kis kerten keresztül, agyarul- a bejárat. Ha Mijeinek a saját sofőrje lett volna ott, az a pontos ház előtt állt volna meg. Elégszer hozta gazdáját Bandi ékhoz. De ez a taxi-soför nem jól látta a számokat 0 téli sötétben és a het- venegyes helyett megállt a hetvenltái'mos előtt. Miki gyorsan fizetett, kiugrott a kocsiból, átsietett a kerti ösvény ropogó haván és becsöngetett a földszinti lakás sötét bejáratánál. Ismeretlen szobalány nyitott neki ajtót. Ez még nem keltett gyanút benne. Ekkora estély alkalmára kisegítő személyzetet szolcás felvenni. — Náézze csak, fiam — mondta Miki a szo- ba!árnynak — itt van magának egy pengő. Én most tréfás meglepetést fogok csinálni. Afága kinyitja nekem aj ebédlőajtót, amilyen szélesre csak lehet. Ebben a lakásban nem Bandiék laktak, hanem egy öreg bankigazgató-házaspár. Miki számára teljesen ismeretlen. Bankigazgatóék éppen vacsorát adtak, amolyan kisebbfajtát, szmokingosat, tiz vendéggel Csupa idős házaspár ült az asztál körül. Már a feketénél tartottak, negyedtizenegyre járt az idő. Miki délcegen benyargalt az ebédlőbe. — Itt vadot, deletet, én vadot a Mititel Delmet vadot, delmet lettem ujla . . . Körülbelül itt eszmiőlt arra Miki, hogy valami borzas\:fó dolog történt. Először i\s nem estélyi környezetbe nyargalt be, hanem ültetett, csekély népességű vacsorához. Aztán csupa vadidegen arcot látott magára meredni. Sőt a reá mered ők egyike, a bank-főügyész tisztelet remélt ó és koros felesége, nagyot Sík ott ott és elájult. Nekem ezt a történetet már két nap múlva elmesélték. S mikor harmadnapra Mikivel találkoztam, rögtön megkérdeztem tőle: — Te, Miki, igaz ez a bámulatos történet? — lghz — bólintott 6 komoran. — Hogyan érezted magadat? — Képzelheted. Borzasztóan. A legborzasztóbb az volt, hogy sem a nyargalást, sem a mondókát nem tudtam abbahagyni. Mialatt a Vadidegen társaság dermedten meredt rám és az illető hölgy elájult, én kínomban tovább szavaltam a selypítő szónoklatot és tovább vágtattam a vesszőparipával. De roppantul ehzomorodtam. Mondhatnám: bánatosan nyargaltam és selypítettem. —' És aztán? — ’Aktán semmi. KörülnyargalTam az asztak és ugyttnugy, ahogy bet op parat am, eltűntem. Mint valami lidérces Som. A társaság azt hihette, hogy elszabadult elmebajos rontott be közéjük, esetleg ők maguk őrültek meg. Én mindenesetre gyorsan a szobalányt kerestem.. Az még ott állt tát ott szájjal az előszobában, elképedve tartotta a bundámat. A vesszőparipát eldobtam, gyorsan kiJeap- tam a bundát 0 kecéből és pánikszerűen kimenekültem az idegen villából. Mire azok felocsúdhattak, én már bemenekültem Bandi ékha\z. Ott az előszobában leültem egy székre és egy féláriáig bámultam magam élé. Míg aztán összeszedtem magam és bementem a bálba. De most már gyalog és JWfjrfS be nne nagyot változtak az emberei, i ... Mindenki megváltozott. Uj nemzedék nőtt fel. Ezt is uj követte. Generációk nem emlékeznek már '.cm Toporoutzra, sem Rarancera, sem az „Obstgarten“-re, sem ránk . . . Ránk, akik még élünk, különösen nem emlékeznek már ... A mi nemzedékünk ott felejtődött el a szétlőtt mozgókonyhái', mellett, a gránát tölcsérekben, a rozsdás, szeges drótokon, a Toporoutzok, a Ra- rancék mellett ... A mi nemzedékünk az élőhalott nemzedékké változott át . . . Mi csak voltunk . . . Ránk már semmi szükség. A gránátok nemcsak a testet érték, halálra sebezték a megmaradónak lelkét is . . . Ezek a megmaradónak vagyunk mi drága Takács Pista . . . Mi, akikben csak ilyenkor sí; fel a lélek, amikor halljuk, hogy „ma huszonkét esztendeje . . .“ Huszonkét év . . . Egy rohanó emberélet . . . Elég ahhoz, hogy valamit adjon a világnak . . . Mit adott a mi nemzedékünk? Adott-e egyáltalán valamit? Felel et hijján tizennégyszeres rajvonalak rohannak emlékezésünk tábláján felénk, szólnak az ágyuk, a gépfegyverek, ember beledöf szuronyával a másikba, vér folyik, piros, meleg emberi vér és mintha a gőzölgő vérrel az emberekből eltávozott volna végleg a lélek . . . Elfeledett nemzedék vagyunk, mi, akkor fiatalok . . . ! Elfelejtettek az öregek éppúgy, mint a fiatalok . . . Az öregek, akiket védtünk s a fiatalok, akikért elestünk . . . Akikért te is elestél Takács Pista ezerkilencszáz- tizenhat ujesztendejének első hónapjában. Hogy elfeledtek téged, — te nem tudsz róla Takács Pista, de, hogy bennünket is elfeledtek, — érezzük lépten-nyomon. Uj nemzedék csapott át rajtunk. Fiatalabb, számítóbb és — kegyetlenebb, mint mi. Kegyetlenebb? Volna nálunk kegyetlenebb nemzedék is? Gyilkolt ez az uj generáció? Ahogy mi öltünk? Kiapadt volna a lelkűk, ahogy a mi lelkünk kiapadt? Ne tudnának sirni, ahogy mi már nem tudunk? Hitetlenekké I váltak volna — ahogy mi már nem hiszünk semmiben, senkiben . . .? S ahogy ezeket irom, ráeszmélek: nem történt semmi, csak — az idő járt el. Huszonkét év futott le a lelkűnkön. Huszonkét küzdelmes, fárasztó esztendő hullt ki az életünkből. Az életünkből, amelyik igazában ott kezdődött volna a békeévek végén és ott végződött min- gyárt a háborús esztendők elején. Ott, ahol te is bevégezted az életed drága Takács Pista . . . Ott Toporoutznál, Rarancenál estünk el mi is, megmaradt, sápadt, fáradt, tört- lelkű frontharcosok ... S ha még testileg élünk is — nem élet ez . . . Ambíciók, lángok, villanások, akarások ott fe- neklettek sárba az „Obstgarten“ körül, az „obstgartenek“ körül, mindenütt, ahol gránáttölcsér szántotta végig a harctereket és ahol annyi sok „takácspista“ esett el. És csendben, ilyenkor évforduló megismétlése mellett feltesszük magunkban a kérdést: — Vájjon nem járt-e jobban Takács Pista . . . ? Aki hős is volt . . . fiatal is volt és' aki úgy látta még a világot, ahogv hitte . . . szépnek, jónak, tisztának . . .? Ki tud erre határozott választ adni...? EOV NAGY ASSZONY hagy Alkus, Fűzve 152, kötve 178 lej az Ellenzék könyvosztályában. - Athenazum-kiadás
