Ellenzék, 1938. január (59. évfolyam, 1-23. szám)

1938-01-16 / 12. szám

1938 iaruár 16.

ELLENZÉK

eatóssa

ÚRI SZEGÉNYEK

Nyugdíjas öregur, itisatviselő özvegye, inteítektuel, akinek annyi* fizetése sincs, mint egy értelmes iparoslegénynek vagy bolti alkalmazottnak — ezek az uni sze" gények, akiknek százszor keservesebb az élete, mint annak, akinek nincsenek igényei, aki megszokta a' szegénységét, mint az anyajegyét a bal arcán, s aki — főleg — nem is szégyell*, hogy szegénynek született, mert azt olyan természetes állapotnak tartja, mint a haja számét, vagy a sarait az utcán eső után. Az úri szegény azért sajnálatraméltóbb, mert többet mutat, mint amennyije van, keserves erőfeszítéssel takargatja a szegénységét, amellett lázadozik és vágyai vannak és lépést szeretne tartani ;a jobb körülmények között élő osztályablrekkeli, s ezért adóssá go ['adósságra halmoz, könnyelműségeket követ el, valahol a felszínen próbál maradni, mint a hajótörött, de az életmentő deszka minduntalan kicsúszik íi kezéből, lesülyed, fuldoklók, levegőért kapkod, valahogy a felszínre vergődik, s újra kezdi elölről.

Például az igazi szegény életnívójához dően lakik. Hárman, négyen összezsúfolódnak, mondjuk egyszoba'konyhába, konyhában főznek és esznek, a szobá- oan lakinak, alszanak, ha ismerősök jönnek, beviszik őket a szobába; nem szégyellik, hogy két-három alvó alkalma- osság is van ott, mert e.z náluk termé- zetes, azt se szégyellik, ha a vendég atefelé, amikor látogatást tesz, beleszip- ant a levegőbe és megállapítja, hogy áposzta volt ebédre. Télen bizony nem zellőztetnek, ki bánja az ételszagot, ’m engedik ki a jó meleget, majd meg- jlondultak, pont. Ezzel szemben az jri szegény ott kezdi a könnyelműségek jrozatát, amely föoka annak, hogy .nyagilag soha helyre nem billen — iOgy nagyobb lakást vesz ki, minit amek* korát fizetni tud, mert Istenem, dr. kovácsnak, a volt iskolatársamnak is nárom szobája van, pedig csak ketten /annak. Mi hárman vagyunk, tehát két /óba a minimum.

Nyáron még fizeti valahogy a lakbért a dr. Kovács iskolatársa. De télen megöli ® fa. Hiába van két szobája, most már a maró hideg egy szobába zsúfolja be őket. Persze ezt gondosan titkolják, ba vendéget hivnak, mind a két szobát befütik, a; részletre vásáröBl rádió (amely talán azért recseg úgy, mert nincs s talán nem is lesz kifizetve) barátságosan bömböl, ég a villany a szobákban, előszobában, fény és meleg árad az ízléses otthonban), amelynek régi1 bútordarabjait modern, csillogó, sima bútorokra cserélték ki s amellyel úgy érezték, tartóznak az idők követeimé' nyeinek és dr. Kova» sóknál is modern bútorok vannak, kombinált szobák, ami sokkal praktikusabb, mint a háló-ebédlő és többet is mutat.

Dr. Kovács iskolatársa velndéget vár. Ünnepek után vannak, aprósütemény van a háznál és maradt egy kicsi a sonkából is, a tea, az nem kerül pénzbe, meleg vitz, legfeljebb a rum számit, meg a cukor. A vendég délután hatra jelentette be magát, a két szoba kifütve, kivilágítva várja. Egy kis friss vajat és zsurkenyeret vettek mindössze. Hat óra után küldönc jön és levelet hoz, amelyben a vendég mély sajnálkozással beje- lenti, hogy hirtelen influenzát kapott, s igy legnagyobb sajhálatára-, nem mehet el, nó, de majd legközelebb és addig is csókolgatja a háziasszony és a házikisasszony kezét. Mire a házikisasszony igy szól a küldönc távozása után, akinek húsz lejt volt kénytelen adna1, mert nem volt apróbb pénze, s az a nyomorult (már mint a vendég) ne gondolja, hogy nálunk a küldöncöt nem honorálják, pedig az ilyen küldöncöt nem is kellett volna, aki csak üzenetet hoz.

— Ördögöt influenzás^, nincs atnnak semmi baja, Szilveszterkor is hazudott, most is hazudik, biztosan Szaniszlóék- hoz ment el, miiint akkor, az kell az ilyen agglegénynek, fényes nagy lakás, remek konyha), százféle ital, őnagyságán valódi brilliánsok, autó, ez imponál ne" ki, ott érzi jól magát, nagy vacsorák s egy vasába sem kerül, mig ha idejön, az kötele/, valamire, ha elvisz a színházba, ő fizeti a jegyet, de ha Szaniszlóékkal megy muiata^ « férj fizet, mert az nem

látja, ha udtvaroit az elegáns feleségének ez a hülye (már mint a vendég), sőt büszke rá. Aztán. Szaniszlónénak udvarolni nem jár felelősséggel, azt nem kell elvenni feleségül, de engem azt hiszi., igen, pedig nem mennék hozzá, ba egyedül lenne e földön, egy ilyen em_ berliez, aki csak a külsőségeket nézi és nem veszi észre a lelki, értékeket. Téved, ba azt hiszi,, hogy hozzámennék.

(Nem téved, hozzámenne.

A házikisasszony mamája igy folytatja:

— Engem csak az bosszant, hogy ha már bejelenti magát, mért inem jön el, nem az bánt, hogy nincs itt, törődöm is én vele, nekem az csak fáradtság, ott ülni, s különben is unalmas egy alak, nem tudom mit találnak banne Szaniszlóék. Engem csak az bosszant, hogy befütöt- tem n nagy szobát, elégettem hiába egy mázsa fát, csináltam husz. kis sonkás" kenyeret, apád vett vajat is, itt égetjük a villanyit az udvaron is hiába, hogy öurnságia ki ne törje ia nyakát, szépen kitakarítottam ma reggel és a végén nem jön el.

Az apa nem szól1. Az apa hallgat. Csak fizeti a fát, a vajat, a villanyszámláit s a

lakbért Feltéve, ha van miből. Más öröme úgysincs, színházba nem jár, merit erkélyjegyre telnék csak, de dr. Kovács, az iskolatársa zsö Ily ében pöffeszkedik s meglátja, ö oda nem mehet. Moziba se megy. Olvas a kölcsönkönyvtárból, ez minden öröme a világon. S most, ha jól esik, megeheti a busz sonkáskenyeret, amit a Szaniszlóéknál dőzsölő vendég részére készítettek.

Marton Lili.

THURY L/JÓS

 teknősbéka és a nyal i^azi meséje

Annakidején valamikor az oroszlánnak udvari kengyelfutóra volt szüksége, hogy ha sürgős üzenete van valahová a szomszéd uralkodóhoz, a képzelhető legnagyobb gyorsasággal száguld fon a posta. Az oroszlán úgy gondolta, hogy egyszerűen kinevezi udvari kengyel futóvá a nyulat, amelyet általában a leggyorsabb futónak ismertek birodalmúban. Agárkutyák akkoriban nem is voltak még, azokat csak sokkal később tenyésztette ki az ember, a rövidlábu, félszegen ugrándozó egykori kutyák pedig nem is gondolhattak arra, hogy a nyúltál versenyre keljenek. Az oroszlán azért nem jól gondolta a dolgot, az udvarnagyok meg is magyarázták, hogy fontos állásokat nem lehet pályázati hirdetmény és próbatétel nélkül betölteni. így azután meghirdették a pályázatot, pontosan az összes feltételekkel, hogy jár a kengyelfutónak hónaponként száz kókuszdió, bizonyos mennyiségű szárított fü és gyümölcs, lakás, fűtés, a vadonban tetszés szerint. Meg volt az is, hányadik hely a kengyelfutó a sorban nagy udvari fogadásokon, hová kell ültetni diszebédek alkalmával és milyen megszólítás jár neki szolgálatban, milyen szolgálaton kívül.

A határidő letelte előtt általános meglepetésre csak egy versenytárs jelentkezett. Nem az őz, nem is a farkas volt a pályázó, amelyekről még elképzelhető volt, hogy kiállják az összehasonlítást, hanem a teknősbéka. Eleinte mindenki csodálkozott rajta, a teknősbéka azonban sorra vizitelt az udvarnagyoknál és ékes szavakkal magyarázta meg mindenütt, miért próbálkozik. Tulajdonképen maga sem hiszi, hogy az igazán gyorslábú, kiválóan futó nyalat legyőzheti, de megpóbál helyt állni egész családjáért, a teknősbe fűnkért, amelyeket bizonyos tekintetben félreismer a társadalom. A teknős héjj.u családban is vannak képességek és ő éppen a család becsületéért fut. A teknősbéka az ékes szavakon kívül egész banánúgakat vitt az elefántnak, illatos lépesmézet a főudvarmester a medve feleségének, válogatott száraz páfrány füvet az orrszarvúnak és mindenütt nagyon tetszett szerény modorával, csinos megjelenésével. A teknős erre az alkalomra fényesre csiszoltatta a páncélját, rend behozat rózsaszín körmeit, mindenki elismerte róla, hogy válóban ápolt, elegáns külseje van, általában sajnálták, hogy nem sokra mehet a szélnél is sebesebb nyúl ellen.

A próbatétel napján összegyűltek egy szép tisztáson minden udvarnagy, mögöttük tisztes távolban a közrendül népségek. Az oroszlán méltóságteljesen trónolt egy füves kis domb tetején, mögötte a medve, az udvarmester, mellette a

vén tigris, a kipróbált, hatalmas hadvezér. A két versenytárs felvonult a start helyére. A nyúl csak úgy egyszerűen odaszaladt és bámészkodva állott a vonat előtt, a ieknősbéke azonban barátságos üdvözletét intett mindenkinek, rámo- solygolt a hölgyekre, bókolt az uraknak, végül lovagiasan üdvözölte ellenfelét is

— Isten segítsen, kedves öcsém — mondta barátságosan. — örülök, hogy veled mérkőzöm, mert ilyen kiváló bajnoktól kikapni sem szégyen. Remélem, szép versenyt futunk.

A nyúl nem felelt semmit, csak türelmetlenül álldogált, nagyon kevés érzéke voit a finomabb társalgási tónushoz. Szegény nyúl kevés iskolát végzett, afféle erdei állat volt, faragatlan, csiszolatlan lélek. Annál hangosabb volt a tetszés a nézőtéren.

— Mélyen szépen, vidáman beszél — mondta maekóné nagy elismeréssel.

— És milyen rózsaszínűek a körmei — tette hozzá a viziló hitvese, miközben csüggedt pillantást vetett saját, reménytelenül szürke patáira.

— Igazi jó modorú fickó — vélekedett az elefánt, azután magasra emelt orrmányával megadta a trombitajelt az indulásra, a teknősbéka nyomban útnak eredt, a nyúl még bámészkodott egy darabig, hogy igazán futha-e már. A teknős közben eldöcögött a nézősereg előtt és indult tovább a kijelölt vonalon egy nagy, sürü bozót felé, amelyet meg kellett kerülniük. A nyúl végre futni kezdett, két-három nagy ugrással utolérte és élébe vágott, a bozóthoz érve már messze-messze elhagyta Q teknősbékát, ezért azután kezdte bántani a lelkiismeret.

— Milyen kedves, barátságos ur — gondolta magában — és milyen müveit, jóalkaratu. Szerencsét kívánt nekem az indulásnál, én meg most szégyenben hagyom, hogy ilyen sokkal leverem. Nem lehetek ilyen udvariatlan; most megmutatom, hogy bennem is van egy kis lelki finomság.

Ezzel megfordult. visszaszaladt a teknősbékához és kezdte biztatni szívélyesen. Csak bátran, nagyságos ur. nyújtsa ki a lábát, nagyokat lépjen, vegyen jó mélyen lélegzetet. Úgy, látja, hiszen megy ez, ne féljen semmit, nem hagyom el sokhrfl, itt maradok maga mellett.

Barátságosan beszélgetve, együtt kerülték meg a bozótot, együtt értek a tisztás szélére, még ott is együtt haladtak egy darabig fej-fej mellett. A végén aztán nekiiramodott a nyúl, egy két ugrással benn voR a célba, de nem sokkal

utána beérkezett a teknősbéka is. Udvarias morgáis fogadta a győztest, kitörő üvöltés a másodikat.

— Megnyitom az udvari tanácsot — ordított az oroszlán és bozontos farkával nagyot csapott a gyepes földön. — Mackó, mi a véleményed?

— A nyúl győzött — dörmögte a medve kedvetlenül —, de a teknős is nagyon szépen futott. Alig maradt el a nyúl mögött.

A zsiráf a következőket fejtetite ki:

— A nyúl jól fut, de nem tud az udvari etikettnek megfelelően viselkedni. Ebben a tekintetben a teknősbéka sokkal jobb nála.

— A dolog nem ilyen egyszerű — filozofált az elefánt. — A futás tulajdonképpen két lényeges momentumra bontható: egy külső testi és egy belső, lelki momentumra. Külsőleg a nyúl mintha előbb lett volna, a futás belső lényegéhez azonban a teknősbékának több érzéke van.

Az orrszarvú mérgesen körülnézett, hogy ki mer neki ellentmondani, nem szólt senki, de esetileg szólhatott volna és ezért az orrszarvú felháborodottan kiabált.

— Az én véleményem az, hogy a teknősbéka nagyon derék fiú. így kell futni a közönségnek, ez az igazi népszerű futás, ahogy ő fut, nemcsak rohanni torony irányában, mint a bolond. A teknősbéka nekem jobban tetszik.

— Mi a véleményed, tigrisf — kérdezte az oroszlán az öreg harcost. rA tigris mérges volt„ mert rendszerint mérges volt, meg azért is, mert ennyi szamárságot kell meghallgatnia. Elhatározta, hogy gyilkos iróniával kigungolja az egész társaságot és röviden csak annyit felelt:

— A teknősbéka győzött. Sokkal jobban futott.

Helyeslő morgás, bőgés, trombitálás támadt a válasz nyomán, csak a medve szólt közbe, mint szabálytudós, hogy ha a teknősbékának juttatják az állást, azt is meg kell állapítani, hogy ő győzött. Mindjárt el is rendelték a szavazást, amely egyhangú volt: az udvari tanács kimondotta, hogy a teknősbéka győzött, ő az udvari kengyel futó.

A teknősbéka tartózkodóan és komolyan, de nagyon barátságosan köszönte meg a döntést mindenkinek. Látszott rajta, hogy szívből hálás a jóindulatért, de már vigyáz uj állásának méltóságára is. A nyulhoz meghatóan kedves volt. ő magyarázta meg neki a döntést, mert szegény feje semmit sem értett az ünnepélyes beszédekből és szavazásból. Biztosította, hogy nagyon szépen, könnyedén futott, a vereség ne csüggessze el, csak tanuljon tovább és bízzon a sikerben. Ezek után elfoglalta kijelölt helyét az ünnepi diszlakomán.

Azon túl ment minden szépen, hiba nélkül az oroszlán udvarában. A teknős- béka úri módon, kedvesen reprezentált, kellemes házat tartott, asztalánál szívesen látott minde'rddt udvarnagytól felfelé. Amikor sürgős üzenetet kellett vinni valahová, elvitte a nyúl egy kis száraz fűért, két-három kókuszdióért, mindig nagyon örült szegény, ha némi keresethez jutott. .4 teknősbéka élete fogytáig kegyes pártfogója maradt, mikor pedig végül elpusztult, egy nagy vágtatás után. meg is könnyezte.

— Derék fiú volt — állapította meg részvétteljesen — és tehetséges futó. mondhatnám a legjobb tanítványom volt. Kár, hogy társadalmilag nem lehetett elfogadhatóvá tenni, kicsit félszeg volt szegény. No mindegy, én igazán mindent me.gtettem érte, amit lehetett.