Ellenzék, 1938. január (59. évfolyam, 1-23. szám)
1938-01-16 / 12. szám
1938 január 16. ELLENZÉK 7 ESHtB Indokoladan optimizmus ír/a: LLOYD GEORGE, Nagy-Britannia volt miniszterelnöke Minisztereink megnyugtatnak, bogy a külpolitikai helyzet ma érezhetően jobb, mint hat hónap előtt volt. Ha ez valóban így volna, akkor igazán hálásak lehetnénk ezért a megnyugtatásért es ez nagymértékben járulhatna hozzá ahhoz, hogy eloszlassa a siirü felhőket, amelyek az utolsó hetek folyamán oly gyakran sötétitették el a napot és korlátozták látásunkat. A helyzet miniszterig megítélését azonban csak úgy tehetjük a magunkévá, ha feltételezzük, hogy a távol- keleti megdöbbentő esemenyek nern számítanak és hogy a spanyol polgárháború meghosszabbodása egy esztendővel nem jelent veszedelmet. Hat hónap előtt a japánok legalább fenntartották azt a látszatot, mintha a kínai viszály csupán helyi jelentőségű veszekedés volna egy vidéki kormányzóval és mindössze kisebb jelentőségű bonyodalom elintézéséről volna szó. Most már azonban napról-napra egyre nyíltabban mondják ki, hogy el akarják foglalni egész Kinát a Nagy Faltól egészen Kantonig és ezt az'óriási birodalmat országukhoz akarják csatolni. A homlokzat továbbra is finomművű kínai lakkmunka lesz, azonban a kormány a mutatós, de áttetsző homlokzat mögött japán lesz . . . Kina 400 milliós lakossága nem fogja szeretni uj urait, de kétségtelen, hogy gyűlölni fogja a régi barátait, akik kegyetlen sorsukra bízták őket, sőt mi több, a legnagyobb megvetéssel tekintenek majd rájuk. Ha egy 500 milliós óriási uj birodalom alapítása nem jelent semmit Anglia és Amerika számára, jóllehet ez a birodalom ellenséges érzülettel viseltetik a két országgal szemben: akkor talán alapja lehet az angol kormány optimizmusának. A japán militaristák bizton számítanak erre a közömbösségre. Tehetetlenségnek tulajdonítják, igy ennek megfelelően a nagy fehér demokráciákkal szemben egyre kihivóbb a magatartásuk. Az angol nagykövet autójának szándékos bombázása a hadizónán kívül már megmutatta milyen nagy megvetéssel viseltetnek a japán katonák ellenállásnélküli győzelmeik büszkeségében az elpuhult nyugatiakkal szemben. Egy semleges hadihajó bombázása — kiváltképen pedig a tengerészek géppuskázása nyitott csónakokban — példa nélkül áll a történelemben — mondjuk, Tamerlan ideje óta, aki hóditó útjában nem ismert el semmiféle nemzetközi jogot. A világháborúban a németek legalább előre bejelentették, hogy blokádpolitikájuk követésében el fognak sülyeszteni minden hajót, bármely zászló alatt is járja a tengert. A japánok figyelmeztetés nélkül gyilkolnak. Eltekintve a Panay clsülyeszté- sétől, az utolsó hetek során ismételten olyan inzultusokra került a sor, amelyek teljesen jogossá tették volna a hadüzenetet: például angol hajók elsülyesztése WuhunáÜ, a parti vizek megsértése Honkongnál, az amerikai zászló letépése a Jangcekiangon. Amikor azután az idegen hatalmak tiltakoznak Tokióban, a japán kormány civil tagjai banális mentegetőzésekkel állanak elő. Ezt a szerepet a katonaság osztotta ki nekik. A kormány polgári tagjainak nincs ugyan igazi hatalmuk, de nagyon jó hasznukat lehet venni, amikor a haragos idegenek előtt tanácsosnak látszik hajlongani. Éppen ezért a polgári miniszterek ennek a feladatnak az elvégzésére hivatalban maradnak a teljes győzelem eléréséig, akkor azonban a katonai vezetők ragadják kezükbe a hatalmat forma szerint is Japánban. A háború végére az idegen hatalmak irattára tele lesz bocsánatkérésekkel, viszont a japánok birtokában lesz Kina sokszázrnillió szorgalmas munkásával és kimerithetetlen nyersanyagforrásaival. Ha mindez nem fontos és éppen csak apró incidensek, melyek elintézését nyugodtan Edenre és Cordell Huliră lehet bizni, akkor talán igaz lehet az, hogy nem kell a béke közvetlen veszélyeztetésétől félni. A japán miniszterek kimeríthetetlen bocsánatkérési készletekkel rendelkeznek és szabad kezük van akkor és ott felhasználni raktáraik tartalmát, amikor és ahol akarják. Miért aggódjunk tehát? A béke jobban biztosítva van, mint valaha. Áldottak a béketürőek! És mi van Európával? Igaz, hogy ideiglenes egyezményt írtak alá a Spanyolországban harcoló külföldi csapatok — de nem a külföldi hadianyag — visz- szavonására és ez papíron megegyezésre is vezetett. Ez azonban korántsem az első egyezmény, amelyet a spanyol polgárháborúval kapcsolatban a benemavatko- zásra vonatkozólag kötöttek. Mindezeket az egyezményeket megszegték idáig és az angol külügyi hivatal államtitkárának a szobája tele van ezekkel a széttépett pa- pirrongyokkal. Mégsem söpörték össze és nem vitték a szemétdombra a sok hulladékot, mert a látszatot: fenn kell tartani, hogy az egyezmények még mindig ! érvényben vannak és kötelezőek. Vájjon ez az uj egyezmény tartósabb lesz-e? Én ugyanazt a jövőt jósolom ennek az uj es revideált megállapodásnak is. Azokat az úgynevezett önkénteseket, akiket a hadviselő felek nem tudnak már használni: szépen hazaküldik, mert drága mulatság ennek a haszontalan tehernek a viselése. Legalább százezer idegen harcol Franco seregében és ez a szám még magasabb lenne, ha beleszámítanánk a mórokat is, akik kétségkívül nem spanyolok. A mór csapatok nagyrészét még hozzá Francia- Marokkóban toborozták, tehát még csak földrajzi értelemben sem spanyolok. A külföldi önkéntesek a kormánypárt soraiban kevesebben vannak. Ezeknek egy- részét nélkülözni lehetne, mások viszont nélkülözhetetlenek mindaddig, mig az uj hadsereget teljesen ki nem képezik. Ha a németek és olaszok visszavonnák embereik felét, még mindig elegen maradnának Spanyolországban és számuk elegendő lenne minden fontos akcióra. Viszont ha a kormány visszavonná a külföldiek negyedrészét, ez már érzékenyen megnyomorítaná az önkéntesek erejét. Ezekkel a tényekkel szembenéztek már előbb is, de kétségbe vonom, hogy gyakorlati eredményeket tudtak volna elérni. Meglepetést keltett, hogy Francoék Észak-Spanyolország meghódítása után nem fordították hadseregeiket a madridi front ellen, hogy elfoglalják a fővárost. Ezt a késedelmet azonban nem a köztársaságiak erejének, hanem a kedvezőtlen időjárásnak tulajdonították külföldön. A végső döntést egyszerűen csak tavaszra halasztották. Ez a gondolkodásmód felelős azután azért, hogy az angol kormány gyakorlatban elismerte Francot. A terueli csata viszont bizonytalanságot kelt most katonai és diplomáciai kö1—1 .......... »n ■■■ 'u»» -----------------------------------------------Roger Martin du Gard ° Irta: PÁLÓCZI HORVÁTH GYÖRGY STOCKHOLM, január hó. Roger' Mártiin du Gard Vöd a Imi Nobel1-di ja ■soMiel'yt meglepetést kelltett. Müveit a viliág uem ismeri annyiké, miaut Gide, Girodeaux, Duhamel és Valiéry könyveit s beváltom, nagy érdeklődéssel tekintettem a vele via tő talál1- ko zásom elé, azt remélve, hogy magyarázatot kapok a személyes érintkezés során ßírtra, 'ami az iroda kői viliágban meglepetést keltett. Főmű vével, ia< Les Thibau Ittál útközben próbáltam megismer kedinii s másik könyviét, amit Martin du Gard iszeret és.fontosnak tart, a Jean Ba»ro»iisit, magia az író ismertette meg velem szép stockholmi előadásában. Ajzi első találkozás MaObim du Gard dal meglepetést hozott. Külseje, arca, homloka, finom és kulturált arcikfejezése és szellemmel láthatott mély bauitonhangjia: a jelentékeny emberé. Magas, szélesvállu, majdnem karcsú termetén íjgazi karolnia a. feje. Hosz- s'zukás, nagy, erőteljes arcából harsányan, szinte vidáman kémlelve a világot, ugrik elő Hiszoüljoii bizalommal-tablettát. Togal-tablettákkal sokszor meglepő eredményeket értek el rheuma, köszvény és hátidegzsábánáí és egyéb izom- és izületi fájdalmaknál, hol más szerek hatástalanok voltak. — Csináljon egy Togal-kurát! Tool büliferiumőla és tiúg»sauo!dá hatású! feltűnően nagy ortr&i Boltozatos, szögletes homlokát vékonyszálu, majdnem teljeseim fehler haj veszi körül, éles ellentétet képezve mo'Z'igékolniy, sötétbarna szemével. Viselkedése, beszéde nyugodt, holott mozdulatai! és mondatai az élet teljességének aromáját viselők magukba in. A szavaknak markláíns zamatot tud adni nagyon kifejező benitonjával s azzal a kedves gall természetével', hogy mindent, amit) mond1, egy kissé meg dis já'Lstzik. Előadásai fás felszólalásai a Nobeli-ünnepsléígek során kiemelkedtek a többi közül’, mert minden eszmei tartalmukon kívül' úgy hatottak, mintha egy nagy, de tartózkodó müvészetü színész adta volna elő őket. ő volum1 tehát a Les Thibault s- a Jeam Baroi'ís iiróje, az idei Nobel-díj nyertese. Németh László, akinek afrikai ismertetése először hívta fel a figyelmemet reá, igy irt róla: „A kései gyümölcsök nem mindlig csene- vészek. Lelkesedünk az úttörőkért s csodálkozunk azokon, okik megelőzték korukat, de aiz irodalomban sokszor nagyobb bölcsességre vall hátra mar adni s néhány verőfényes őszi nappal karunk mögött beérői, A Les Thibault ilyen kései gyümölcs. A huszadik századi regény mestereire gondolok: ő szegényebb náluk egy nyugtalansággal s gazdagabb egy örömmel . . . Kor társad közül ő az egyetlen, okiméi1 a regény önmagáért Íródik“. Ez jórészt igaz is, mint ahogy az is igaz, hogy a huszadik százaid írói nem nagyon mernek a ipolgársággal foglalkozni, nem akarják mondamivalójukalt a pusztuló polgársághoz kötni, Martin du Gard azonban nem fél ai korszerűtlenségtől: síremléket állít fel1 a flrtainaá polgárságnak a Les Thibault hét kötetében. Másik hires könyviéiről1, a Jean Baroisról maga az iró mondja: ,,Jean Barois: ember. Én követem Striinidiberget, aki azt1 mondta», hogy egy lélek történetét akarja megvilág'ita- n)3. .. Barois nem francia és nem katolikus: európai. A könyv — szeretném hinni1 — hogy az európai lé’kidsmeret képe a mult század végéről. A könyvben sok szó esik az igazságról, talán túlságosaim is sok, de bocsánatot kell kapnom ezért, hiszen Barnásai együtt aiz igazságot kerestem egész életemben“. Roger Martin du Gard most elmosolyodik. Kis kurta mozdulatot tesz s aztán halvány öngunpyal hangjában igy szól: — Aimákor a Jealrí Baroist ittam, akkor harmincéves voltam', vagy talán nem .its lén voltam harmincéves, csak az áradét, ami bennem volt... Ez a könyv, ismétlem, egy Ítélek története. Jean Barois hitét elvette az értelem. Nem tudott hinni a haladásban, később biz igazságbáni és az emberiségben sem tudott hinni. Nem tudta a világot felülről nézni1, csak i visszapillantásra volt kélpes, ■s a visszapillantás egyáltalában nem biztató. 'Belsőbb, háláld előtt, visszakap valamelyes hitet. Enélküll nagyon nehéz meghalni. _ — Szabad »most öntől kérdeznem, mester, minit vélekedik ugyanerről1? — Miről'? Életről, halálról, haladláferól, emberiségről? . . . Ugyancsak nagy kérdés1. Nem iisi áldhatok határozott választ. Hatvan felé közeledem és vérmérsékletem megkülönböztetem azoktól, akik mliindig meg tudják mondani: ez jó, ez rossz,; ez igaz, ez hazug; ez igazságos, ez igazságtalan. (Most i's megjátsszál, amit mond; kis, fájdalmas mosoly- liyiát ejti kfl a „jó“ és ,,tossz“ szavakat s kurta gesztusaiból annyi finom gúny árad, hogy már ez a kézmozdulat érezteti': szerinte mennyire barbárság a határozott állásfoglalás1 ezekben a kérdésiekben.) Azonkívül — folytatja — az ember, ha öregszik, oly nagyon kflcsii a végtelennel szemben. Hogy hiszek-e az emberiségben, a jövőben? Istenem1, biztos, jobb lesz a jövő, lesznek uj, jobb módszerek, jobb dolgok, de ezek oly végtelenül messze vannak. Mi most alig vagyunk egyebek, mint a fájdalmas múlt agóniájának percei. — He úgy hiszi mester, hogy a mult. vagyis ez az összeomlói élben» levő világrend agonizál!: megkérdezhetem, hogy véleménye szerinti ez agóniának utolsó pillanatait jeléBtlKéti szammsiü kasét b ruhát vi elhet legközelebb, igy ismét elegáns és fiatalos lesz alakja : egészségre ártalmas éhségdiéta nélkül csakis a dr. Ernst Ricbter- féle fogyasztótea rendszeres használatával egészséges karcsúságot és fiatalos Iris- seséget ér el. - Kezdje meg azonnal és igyon naponta dr. Ernst Richter-féle fogyasztóteát, amely már százezreken segített. DR. ERNST RICHTER FOGYÄSZfOTEit. 1 doboz 100 lej; különlegesen erős 120 lej. rökben. A köztársaságiak — legalább is egy időre — bebizonyították, hogy ha megfelelően fel vannak szerelve, akkor nemcsak állásaikat tudják tartani, hanem képesek offenzivát vezetni jól előkészített állások ellen. Bár a helyzet még tisztázatlan, mégis tény, hogy a leglelkesebb és legoptimistább Franco-barátok is egy pillanatig arra a meggyőződésre jutottak: a spanyol háború befejezése még nagyon hosszú időre kitolódott. Az anarchisták kapkodása, akik a háború kitörésekor ott harcoltak csak, ahol éppen kedvük tartotta és akkor vonultak vissza, amikor jól esett nekik, hogy maguk szabják meg, mikor pihenjenek és mikor harcoljanak, most helyet adott jól képzett, kitünően fegyelmezett, félmillió igazi katonából álló hadseregnek. Vájjon amikor Anglia miniszterelnöke és külügyminisztere azzal vigasztalnak minket, hogy a dolgok ma jobban állanak, mint hat hónap előtt, ezek a kétségbevonhatatlan tények is szerepet játszottak-e optimizmusukban? Kételkedem, hogy tényleg ez-e a helyzet. IW——1—WM—M—B— I Ilii — jüik-e? — Nem tudom. Inkább nem is felelek. Válasz helyet megmondom, hogy egyetlen igaz barátom Moniailglne. ö vöd az egyedüli, oki igaziátn tudott mosolyogni. — A mester állásfoglalása tehát a filozof alkus .. . Az iró közbevágj: — Mondjuk inkább .azt, hogy nincs állásfoglalásom. Nem vagyok filozófus, akinek konklúzió,ka»t kell! levonná. Nekünk regényíróknak sokkal szerényebben csak példákat kell hozlnumk az ételiből. Én magam legjobban szeretném, ha úgy olvasnának, mintha minden könyvem elején olt állna ez e motto: ,mem tanítok, csak mesélek“. így beszél a Chateau de Belleme vissza vo- nuitsiágábáni élő iró, akinek kastélyában még telefon sincs. Az örömhírt, hogy megnyerte a Nobeldijat, csak nagysökára tudta meg. A /viliágtól való tartózkodása lé's vérmérslétkte- te, Ízlése, állásfoglalásai, a korszeriiség hullámaitól való távolmaradása: mind, mind elefánt csonttoronybai zárkózott írástudóra vall. Pedig Roger Mártiim du Gard nem tartozik az láfiuló Írástudók közé, nem tartozott akkor sem, amikor a Dreyfus-ügy 'Viharai között végzett újságírói munkát és ma sem, omákor franciái létére nagy merészséggel elveti a „revanche“, a háború és a miiataidsita haizafiság gondolatát. A stockholmi városháza arany termében, a bankettasztal1 feletti emelvényen, pontosan a Svéd trónörökös feje fölött: olyan éles kirohanást rendezett a háború gondolata ellen, hogy mindenkit meglepett. Idézte a háború sokmilCI’ő halottját és még többmilldó sebe- sűltjét, kiknek kátválriája az emberiség meddő utjának egyik öngyilkos állomása.. Később, amikor egyszer Szent-Györgyi professzorról beszéltünk, lelkesen mondta: — Gsodálo»m és becsülöm Szent-Györgyit Igazi, nagy pacifista. Más alkalommal az életéről kérdeztem „Csendben és békében élek“, mondta, „épp. úgy szeretem a magam békéjét és nyugnl máts, mint a»z egész emberiségét. Van néhán jó barátom, Gide, Gcjpeau és mások, vannak jó könyveim !éís szeretek dolgozni.“ — Szereti» az embereket M. Roger Martin du Gard? Most elgondolkozva rámo’éz. Kis», fair ad mosoly, jellegzetes kurta kézmozdulat: — Szüntelen ezzel» próbálkozom, de higgye el, igen nehezen sikerül. * Ünnepségeken, fogadásokon, bank eteken és bálokon nézem a szemét és negyorrn, ked ■vés, szellemes», majdnem szép arcát. Szeme ben s a száj szögletében állandóan ott manbiindugairdi kifejezés, a rokouszenv, a gúny és a 'sajnálat keveréke. Szája vonala elárulja, hogy « szenvedéskeből is kivehette a ma»ga részét. Hatvaim felé közeledve, testben és telekiben fiatalon sok tervvel koponyájában: ilyen ember Roger Martán du Gard. FÉNYKÉPALBUMOK nagyon szép kiállításban. hatalmas választékban már 121) lejtől kezdve kaphatók az „ELLENZÉK* könyvosztálráhan. Cluj, Unirii.
