Ellenzék, 1938. január (59. évfolyam, 1-23. szám)

1938-01-16 / 12. szám

( ELLENZßK Újból kisért Fiudolf trónörökös halhatatlan legendája A titokzatos aktákat sehol BÉCS, január hó. Még egy esztendő és — 1939 január 30-áii ötven esztendeje les. annak, hogy Mayerlingbén átlőtt tejjel, holtan talál­ták meg Rudolf trónörökös1!. Alig van legenda, amely oly szívóssággal tartottu volna fent magát és az emberek tantá- ziáját még ma is olLy változatlan módón ízgalíná, minit az, amely a Rudoll halá' lát övezi. Mennyit Írtak már erről, huny okmányt, tanúvallomást közöltek mar, ele a közvélemény még mindig abban a hitben ét, hogy Rudoll halálának igazi oka ma is hétpecsétes titok és hogy mindaz, amit eddig erről momdtak és Írtak, nem fedi » valóságot. Mi tette ezt a kérdést most megint időszerűvé? Az a prágai hir, amely arról szól, hogy a Tciaffe-család visszaköltözik Írországba. m honnan származik és ez al‘ kálómból elárverezik a család értékes levéltárát. Ennek legértékesebb darab­jai Taaffe Eduard gróf iratai, aki 1879- töl 1893-ig voll! Ausztria miniszterelnö­ke. Taafi'e vezette tehát Ausztria ügyeit akkor is, amikor Rudolf végzetes tettét clkövetlte. Tény ag, hoyy az 1895'ben elhunyt Taaffe miniszterelnök hátraha­gyott Iiratai között voltak a Rudolf-akták is 1895Jfől egészen 1922-ig. Sőt aZi is tény, hogy egy ideig a Niederöster­reichische Eskomptegesell'schaft) saféjébem őrizték ezeket az aktákat. De 1922. óta nyomuk veszett és bécsi hivatalos he' lyen nem hiszik, hogy azok a Taaffe- család birtokában lennének és elárvere­zésre kerülhetnének. Hogy hol vannak ezek az akták, azt na senki sem tudja. A rendőri vfizsgála* íot a későbbi bécsi rendőrfőnök, Gomb báró vezette Mayerlingben és ő készitett másolatokat is a hivatalos aktákról. Pár évvel ezelőtt bekövetkezett halála előtt ismételten nyilatkozott ezekről, de kije­lentette, hogy 1939. előtt egyetlen sor sem kerülhet nyilvánosságra. Gomb báró ismerősei előtt tett nyilat­kozata szerint, ő ezeket taz aktákat, illet* ve az eredéti akták másolatait Bécsben biztos helyen deponálta. De hogy ez a hely hol van? — azt ma alig tudja va­laki. Amikor mostanában a prágai há*- rekkel kapcsolatban az a feltevés is hal­latszott, hogy e titkos akták a bécsi rendiőrigazga>tóság birtokában lennének, akkor a rendőri’gazgatóság vizsgálatot rendelt el ezirányban és néhány nappal később hivatalos közleményt adott ki e vizsgálat negativ eredményéről. A bécsi rendőrség tehát nincs birtokában ia Ru- dolf'akltáknak. Nem lehetetten azonban az sem, hogy az akták az 1927 július 15-én leégett bécsi igazságügyi palota le­véltárában voltak és ott elpusztultak, így tehát nagyon kétséges, hogy 1939 január 3Q"ika uftán — ha az ötven év letelt — a hivatalos akták egyálta'lá/n nyilvánosságra fognak-e kerülni. KÉTSÉGTELEN ÖNGYIL­KOSSÁG Az utóbbi hetekben újból feléledt saj' tóvita során azonban érdekes közlések voltak olvashatók. A hivatalos „Wiener Zeitung“ például hivatkozva történeti dokumentumokra, igy Hoyos gróf (Ru­dolf legbensőbb barátja és vadásztársa) j emlékirataira, valamint a Rudolf által I Szögyény-Marich grófhoz intézett búcsú­levelére és azokra a részletekre, amelye­ket ez a magyar politikus és diplomata Canbacuzene herceg, akkori bécsj, orosz követtel közölt, megállapítja: nem szén" ved kétséget az a tény, hogy kettős ön- gyilkosság történt. Ezt bizonyltja az is, hogy Rudolf már január 28"án, tehát két nappal az öngyilkossága előtt, meg­írta búcsúleveleit a bécsi Burgban. AZ ÖNGYILKOSSÁG EGYIK OKA: RUDOLF MAGYAR BARÁTSÁGA Magyar vonatkozásban egyenesen szenzációs a Wiener Zeitungnak az a megállapítása, hogy a Rudolf öngyil­kosságának előzményeire vonatkozó tit­kos akták, amelyek a 25. számú dosszié c)men a külügyminisztériumban .voltak sem találják. — Rudolf mag I elhelyezve, 1899 májusában kiselejtez j tettek és azóta eltűntek. Ennek a dosz ! sziónak a teljes elme hivataloson ig> 1 volt feljegyezve: ,,Reise Graf Pista Ká j rolyi zum Kronprinzen Erzherzog Ru­dolf bezüglich Wehrgesetvorlage im un , guri scheu Parlament.'' (Károlyi Pisüi ■ gróf útja Rudolf főherceg trónörököshöz a mag var parlament véderőtörvény ja vaslatii ügyében.) Hogy ezzel a nagylon- tosságu történelmi okmánnyal mi tor lén!, erre nézve hiányzik minden adni Pedig magyar vonatkozásban nagyon I fontos lemne ennek az aktának 0/ isme­rete. Rudolf erősen támogatta azokat a terveket, amelyek az önálló magyar had­ELBESZÉLÉS Iluska és Juliska együtt kezdték a szi- nipályát. Nagyon jó barátnők voltak, egyszerre iratkoztak be az iskolába. Egyforma korúak, egyforma magasak voltak, kilószámra is egyformák. Egyfor­mán fésülködtek. A ruhájuk is hasonlí­tott. Iluska volt a szabályosabb, Juliska a pikánsabb szépség. Két hétig pontosan megvárták egy­mást a kapuban, kicserélték gondolatai­kat. Aztán lassanként különváltak út­jaik. Juliska rnjongani kezdett a tanár­jáért. Egy hires színészért, aki nem volt már fiatal ember. De remekül volt kon­zerválva, délelőtt sem látszott többnek ötvenévesnél. Iluska viszont szerelembe esett egy kollégájával. Egy szőke fiúval, aki pápaszemet viselt, pedig jó szeme volt, de röstelte, hogy még este is csak huszonháromesztendős. így aztán nem csodálatos, hogy az első iskolai év végén, az ambiciózus Juliska nagy tehetség gyanánt szerepelt a növen­dékek között. A febérhaju Iluska pedig lent maradt a névtelen csillagok sűrűjé­ben. A vizsgaelőadáson háromszavas sta­tisztaszerepet játszott barátnője mellett, aki végigcsicseregte az egész darabot. * Elmúlt Ötven év. E félszázad alatt egyetlenegyszer sem találkozott a két ba­rátnő. Most látták először egymást ily hosszú idő után, a Szinészek Szövetségé­nek jótékonysági karácsonyfája alatt, ka­rácsony napján, délután, egy bohém jel­legű kávéház szuterénjében. Középen állt a szép, nagy fenyő. An­gyalokkal, gyertyákkal, csillagokkal és ezüsthajakkal. A fa alatt szeretetcsoma- gok voltak, koldusoknak való ajándékok, kötöttkesztyük, pamutharisnyák, érmele- gitők, egy kis zsák lencse, egy doboz tea, egy skatulya kapadohány, ócska muff, füles sapka, használt fehérnemű, rongyok, amilyeneket a jószivü emberek szoktak összeadni. Juliska a csillagfényes, viaszillatu dél­után legfőbb nemtője volt. Ott állít a fa alatt, osztogatta a csomagokat a szegény kollégáknak, akik sorban eléje járultak. A bundáját le sem vetette, szeretett volna túl lenni az egész dolgon, amelytől irtózott, mert a nyomor az orrát fa­csarta. Nem is a szive hozta el, hanem az esze. Tudta, hogy milyen hatásos do­log angyalt játszani. Édesen mosolygott a fényképészek kereszttüzében. Sovány volt, a szemén óriási ragasztott pilla, a lelkében keserűség, mert néhány nappal előbb elbukott egy szerepért való csatá­ban, amelyet nagyon szeretőét volna el­játszani. Ugyanis még mindig játszott. A siker és a reklám kinyújtotta a karrierjét. Két­ségbeesetten viaskodott a pozíciójáért, amelyet már ezer felől ostromolt a kon­kurencia és alig védett az igazi, benső önbizalom. A haja éppen vörös volt, az­előtt barna, régebben fekete, szőke, pla­tina, megint barna és újra vörös. Ha hír- télen meginterjuolják, nem is tudta volna megmondani, hogy milyen voit eredeti­ar .sí'fí'f/ felállítására turnai ko. lak, amint hogy nagy reményeket táplált magában a m(i<iij(ir irömvH kapcsolatban Tenné- szeles, hogy mint íionörökös As rnint az osztrák-magyar hudsereg tisztje, éppen ebben a kérdésben a ler/élesebb elleniét- be kendi (dfijátxd. l'crenc Józseffel, az uralkodóval a legtöbb hadúrral Hz a írat/iktis konfliktus apu és fiú között, nalt minden mástól eltekintve — etjifik föoko fiudolf nét/zelrs elhatározá­sának. VfcGLEG ELVESZETT AKTÁK A TaaiTe-iratlár elárverezése mind­ezeket u nagyon érdekes és a magyar 5 ar 'ivnswffi-'—'atţjgr{rrm“ '“™—■ Sr!a : HUNYADY SÁ ti DÓR leg a haja anyaszine? Iluska a megajándékozandó szegények közt ácsorgott, kopott, de meleg vatcli- j nes télikabátban. Nagyon jól érezte ma- j gát. Gyönyörködött a fában, amelynek | fénye visszatükröződött, az öregségtől , egészen apróvá zsugorodott szemében, i Nem volt végső nyomorban. A kiváncsi- | ság, a mulatság vágya hozta el a szegé- 1 nyék fájához. Esetleg találkozik valaki­vel, akit még aktiv korából ismer. Elfe­cseg a fa alatt, megkávézik. Tevékeny, boldog, kis öreg nő lett a hosszú évek ; alatt Iluska. Amikor az ábécében a betűjéhez értek, ' hegyezni kezdte a fülét. Végre felolvas­ták a nyvét. Iluska előrecsoszogott és Ju­liska kezéből árvette az ajándékcsoma­got, amely egy kis zacskó másodosztá­lyú, pörkölt kávé volt. A két nő szeme összevillant. Megismer­ték egymást és fölsóhajtottak. Iluska a hódolattól rajongva, Juliska szánakozó- lag, szinte ijedten. — Szervusz! Te vagy az? Jól nézel ki! — mondta Juliska. — Hála Istennek, semmi bajom! — ko­pogott a fenyőfa törzsén kabbalásan Ilus­ka. — Hanem te se panaszkodj. Egészen fiatal maradtál! Nem látszol többnek hat­van évesnél! Ez nagy bókszámba ment Iluskánál, aki jól tudta, hogy mind a ketten betöl­Max Dormoy francia belügyminiszter, aki a csuklyások elleni vizsgálatot vezeti töfték már a hetvenet. Viszont tőrt dö­fött Juliska szivébe, aki még az útleve­lében is csak ötvennégyet vallott be az éveiből. — Igazán? Na szervusz! — mondta hi­degen Juliska és elbocsátotta szine elől Uuskát, aki tovább topogott, hóna alatt a szeretetcsomaggal. Az öreg szinészek, akik megfigyelték a találkozást, elkomorodva hasonlították össze a két sorsot. „Az egyiknek semmi! A másiknak minden!“ — gondolták a vedlett nyomor forradalmiságával. És a lelkűkben egészen Iluska pártjára álltak, miközben lapos, irigy, gonosz pillantá­sokkal méregették végig a kegyadakozó Juliskát. Holott a vén színészeknek nem volt 1 igazuk. A tudós angyal, aki az élők kar- • 19 3 8 I a ti u A r / 6. történelem #zempontjából oly fontos k< i déseke<t 'ismét az érdeklődés •dőteréb' hozta Üt Bérsbm A nagy alapossággá mindenfelől összehordott bizonyítékok és adatok, am«*lvek ezzel kapcsolatban éppen a hivatalos helyekbe közelálló lapokban láttak napvilágot, kevés i ményt lm,gyufák arra nézve, hogy ezek • fontos történelmi dokumentumok vala hu ts elő fognak kerülni. A hivatalos asz'rák helyek, a rendőrség és U/ igaz­ságügyi levéltárak, valamint a Ballhaus platz levéltára, azon a nézeten vonnál:, hogy mindezek 0£ akták végleg elve­szetteknek le ki ntendök. 1939 január 30-án lesz az ötvenedik évfordulója a inaverlingi tragédiának és ezzel lejár az az idő ameddig ezeket a titkos aktákat tilos nyilvánosságra hoz­ni. Így tehát hamarosan meg fogja tud­ni a világ, hogy vannak-e még titkos ak­ták ebben az ügyben, mert, ha vannak, ekkor előkerülhetnek rejtekhelyükről. — Hamarosan el fog tehát dőlni a nagy vita, hogy megoldható lesz-e valaha is a mayerlingr rejtély? p. p­totékjait rendezi, megmondhatta volna, hogy a két sors közül az volt a jobbik, amelyik alul maradt. Uuskának egész életében voltaképen csak két igazán rossz, sötét, reménytele­nül boldogtalan hete volt. Az a két hét, amikor pályájának kezdetén rájött és be­lenyugodott, hogy nincs tehetsége, szá­mára a színészet nem jelent dicsőséget, csak kenyeret. A kenyeret pedig kira- vaszkodta magának. Csinos, gömbölyű kis nő volt, mindig akadt szerződése. Ké­nyelmes szerződés, kevés munkával és sok intrikával. Olyan gyönyörű dolog alulról fúrni azokat, akik fent vannak. Nem kellett féltenie sem a renoméját, sem az alakját. Tobzódhatott a szénhid­rátokban, ami azt jelenti, hogy szabadon ehetett káposztás cvekkedlit és mártogat- hatta ki köménymagos kenyérrel a pör­költszószt. Ha a szive megszólalt, követ­hette természetes hajlamait. Háromszor ment férjhez, tizenhat hosszabb viszonya és számtalan futó babája voít. Mind csu­pa, derék fiatalember. Iluska számára a párválasztásnál nem volt más szempont, mint hogy akit közel enged magához, „legény legyen a talpán“. A sikertelen­ség szerénységre nevelte. Aki szerény, az örvendezni tud minden apróságnak. Aki mindig örül, azt szeretik az emberek. Akit az emberek szeretnek, az már ezen a földön beköltözött a Paradicsom elővá­rosába. Gyerekei is voltak Iluskának, meg unokái. Egyik vejénél lakott, egy ácsnál. Szöglete a kicsikkel közös szobá­ban O'lyan volt, mint egy öreg kanári fészke. Ezzel szemben Juliskának nem volt so­ha ideje szülni. Kopár maradt, meddő, porlepett, plörőzös kalap. Imádta volna az édességeket1, de lisztes dologhoz, cu­korhoz nem nyúlhatott soha. Toaston élt, keserű teán, vízben főtt főzelékeken. Nyelveket tanult, a bőrét ápolta. A sze­relemre szánt szabadidejét a karrierje mi­att oda kellett adnia öreg prominensek­nek, akik segíthettek a dolgaiban. Juliska azt sem tudta tán, milyen egy fiatal férfi csókja. Kufároknak hizelgett, a színházi lét befolyásos kereskedőinek. És szaka­datlanul sorvasztotta a nehéz versenyér­zés. Ha egy uj név merült föl a szinla- pokon, kitörte a frász, hogy talán ez lesz az, aki kinyomja a divatból. Mindig úgy érezte, mintha kötélen járna, szakadékok fölött. Egyetlen bukás elsöpörte tiz dia­dal biztonságérzetét. Nem volt soha meg­állás e taposómalomban, egyetlen oázis sem a gonosz és irigy munkasivatagon. Juliska monomániás volt, nem érdekelte a világon semmi, csak sajátmaga. még a tájra sem nézett ki a vonat ablakán, ha utazott valahová. Szive hideg lett, hóhér­nak lehetett volna alkalmazni a művész­nőt, aki e pillanatban is gyűlölködve né­zett az eltotyogó Iluska után. A korát emlegette ez a vén bolond! Eltaszitotta magától Uuskát az ifjúság emlékeivel együtt. Süllyedjenek el, pusztuljanak el, csak ő maradjon meg a leborotvált föl­dön öltöztetőnőjével és festékeivel. Iluska azonban semmit sem érzett a rá­zúduló haragból. Orrában a viasz és a pörkölt fenyő kellemes illatával, megelé­gedetten lépett tovább. „Megismert és tegezett!“ — gondolta rajongva és hoz­záfűzte büszkén: „mellettem ült a oad- baa!"

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents