Ellenzék, 1938. január (59. évfolyam, 1-23. szám)

1938-01-16 / 12. szám

19 38 j&na'ár 16.

K l. r. F

VASÁRNAPI KRÓNIKA

Karácsony napján egy hangjegy-kereskedésben lemezeket vásároltam. A pultok előtt feldúlt tömegek verekedtek az elárusítókkal, oly elkeseredetten, mint az ostromlott Párisban verekedhettek háziasszonyok az utolsó lat kenyérért. Mikor végre megkaptam, amit kerestem, a pénztárnál megszólított a tulajdonos:

— Zene, zene ! . . . — mondta mosolyogva és széttárta karjait.

— Ez mindig igy megy? — kérdeztem és a tömegre mutattam.

— Nem éppen mindig ilyen zajosan — mondta. — De néhány éve keresik a zenét. Máskép, mint azelőtt, mohóbban. Zene kell nekik, minden áron, a tömegeknek is, olyan tömegeknek, melyek azelőtt beérték a kintornással.

— Miféle zenét keresnek a tömegek?

— Természetesen nem az egész magas és tiszta zenét. De nem is az alját, vagy mondjuk igy: nemcsak azt. A tömegek zenei éhsége mindenek fölött a romantikus zenével akar kielégülni. Verdi, Rubinstein ... és a többi.

— Mi az oka e zenei konjunktúrának?

— Természetesen a rádió. S talán valami más is. Uram, operakalauzokból rövid idő alatt eladtunk öt-hatezer példányt. A divatos lemezeket elkapkodják. Budapesten e szezonban nyolcvan zenekari hangverseny készül. Nyolcvan, uram! Rengeteg ez! S mind zenekari. A szólistákat már nem hallgatják oly mohón. Az em- 1 berek nagy, hangos zenét akarnak, sok I hangszerrel, bőséges hömpölygéssel, nagy dirigenssel. Csak a hangjegyfüzet![nem fogyj az uj tömegek nem tudnak zongorázni. Csak hallgatják a zenét, oly éhesen, oly szomjasan . . . tessék, nézze.

Csakugyan, minden szögletben zenedobozok vijjogtak. Ez a zenei vásár elképesztő volt, a természetesnél hangosabb, izgatottabb. Nyilvánvaló, hogy ez a tömeg, a zeneüzletben, s mind a többi, mely megtölti Budapest hangversenytermeit, minden este zsúfolásig elözönli operánkat, másfajta igénnyel keresi a zenét, mint Ş a kiválasztottak és hozzáértők. A rádió f népszerűsítette a zenét; de ez a népszerűség nemcsak egy technikai találmány propagandisztikus forrásaiból táplálkozik. Az emberek keresnek valamit a zenében, amit a könyv, a drámai színház, az újságok nem tudnak ez időben számára közvetíteni. Értesülésemet megerősítik mindazok a barátaim, akik a magyar közönség zenei életét hivatásszerűen figyelik, ellenőrzik és irányítják. Zenei konjunktúra! — mondják egyhangúan. Hangos igény, amilyent soha nem észleltek zenei szférákban azelőtt! A mozgóképszínházak legnagyobb sikere az a film, mely valamilyen uj vagy régebbi romantikus zenét egy-egy hires sztár előadásában közvetit. Régi, hires, regényes operák előadásaihoz este már nem lehet a pénztárnál jegyet kapni. Egy nagy karmester vendégszerepléséhez azelőtt csak a hozzáértők és a sznobok tódultak; ma uj tömegek lepik el a kakasülőt is, tömegek, melyeknek zenei kultúrája nulla. Csak igényük van s ez az igény olthatatlan. Mintha a zene lenne ma tolmácsa egy indulatnak, mely mélyen, titkosan, szavakban el sem gondoltán él a tömegek lelkében. Mintha a zene lenne az orvosság valamire, ami fáj s amit szavakkal nem lehet elmondani. Mintha a zene bódulat lenne és vijjogó ébrenlét is, feledkezés és tiltakozás — mi ellen? Egy civilizáció gépies és lélektelen élvezetei ellen? Ne becsüljük túl a tömegek igényét. Feledkezés, a köznapok csalódásai és gondjai közepette, titkos, mennyei árkánum az élet kegyetlen félelmei és követelései ellen, asztrálanyagból dagasztott kenyér a lélek számára, mikor a test nem tud jóllakni, vagy nem ugv és azzal, amivel szeretne? Ez a következtetés merész; de úgy látszik, mindez oka kissé a zenei éhségnek. A rádió csak szó- _ szólója volt a zenének; a bűvös doboz | megszólaltatott egy hangot millió és millió süket lélek számára s ezek a lelkek most figyelnek és fülelnek, hallottak valamit, aminek számukra újszerű varázsát nem,tudják feledni. Ezek az uj, ezek a zenei értelemben proletár-tömegek —

ÍRJAMARAI SÁNDOR ““

Muzsika

most nem osztályszerinti proletáriátusra gondolunk! — egyszerre fölfedezték a zenét, amely csiaik fényűzés volt és az élet fölöslege; fölfedezték, mint szükségletet. „Zenét a féregnek, zenét. Ne hallja kor- gó böndejét!” — énekelte Erdélyi József. De az igény, mellyel a tömeg a zene felé fordul, nem ilyen átlátszó és egyszerű.

Ez a zenei áradás mélyebb és titkosabb forrásokból zuhog elő. Zenészek, akik ismerik Budapest zenei igényeit, csaknem megdöbbent örvendezéssel beszélnek a> tüneményről, mint akik nem hisznek szemüknek, vagy fülüknek; most nem arról van szó, hogy néhány száz, vagy ezer estélyiruhás hölgy és plasztronos ur rendszeresen megtölti az opera nézőterét és a hangversenytermeket; ezek az uj tömegek bűvészmutatványok árán takarítják meg a három-négy pengőket, amennyi egy hanglemeznek, vagy egy közepes erkélyülésnek ára. Emberek, akik ötször is meggondolják, mig egy könyvet vásárolnak, minden hónapban összeügyeskedik a néhány pengőt, mellyel csillapíthatják zenei szomjúságukat. Elemi tünemény ez, ösztönös és ellenállhatatlan. Egy társadalom, melynek minden gondja a külső jelek szerint a napi kenyér, egyszerre úgy érzi, hogy életét meg kell tölteni valami szárnyaiéval és fenségessel, a zenével. Egy szegény társadalom fülébe huzatja azt a zenét, melyet régebben hallgatni sem módja, sem igénye nem volt. A háború j alatt feltámadtak a régi operettek, mert I

Ösztönözze

reayhe beleit munkára

...és évekkel fiatalabbnak fogja magát érezni

akadt hozzájukvaló közönség: a háborúban meggazdagodott kispolgárság, mely egyszeribe nekikezdett színházba járni, a gyűrött papírpénzért megkövetelte végre a „Trilby“-t, vagy a „Hajdúk hadnagyáét, melyről régen hallott, de módja, ideje nem volt hozzá soha. Amit e különös békében most megélünk, talán fordítottja e jelenségnek: egy elszegényedett társadalom heves nosztalgiával fordul a mult zenei remekei felé, melyek zengésükkel és svádájukkái felidézik egy álomszerű életérzés káprázatát. Lehet-e az, hogy egy korban, amikor a technika korlátlanul népszerűsíti a nemesebb zenét is, egy társadalom, amely a világnézeti harcok kegyetlen megbasonlottságában vergődik, öntudatlan, vagy csak homályosan öntudatos szándékkal fordul a zene felé, amely kimond valami emberit, aminek szavakkal való szövegezése és közlése gyanús, veszélyes és félelmes? Lehet-e az, hogy egy korban, melynek minden társadalmi jelenségét mélyen és engesztelhetetlenül áthatja a politika, a tömeg a zenébe menekül a politika elől, mely hangszóróival vagy hangfogóival oly félelmesen meghamisítja a szavakban rögzített érzést és gondolatot? Lehet-e az, hogy a tömeg a zenével mondatja el mindazt, amit szavakkal elmondani és meghallgatni alig lehet ma? Az a nagy világnézeti válság, amelynek mind áldozatai és közkatonái vagyunk, akkor is, ha eszméletünkkel nem tudunk, vagy nem akarunk tudni róla: * * 3 4 * 6

Belei 9 méter hosszúak. Ha nem ürülnek ki naponta, úgy összegyűlnek a hulladékok, amelyek hamarosan átalakulnak mérgekké és savakká és megmérgezík vérkeringését. Bágyadtnak érzi magát. Fej- vagy hátfájást káp. Reuma és még vagy fél tucat egyéb betegség támadhatja meg.

De állapotán nem segit drasztikus hashajtó szedése, hanem szedjen minden reggel ’’kis adag” Kruschen sót, amely újra neveli beleit és lassan arra szoktatja, hogy újra rendszeresen dolgozzanak.

Miután még csak az első üveg felét szedte be, már is egészen más embernek érzi magát. Szemei újra élénkebben ragyognak, bőre tisztább lesz, járása ruganyos- 10 évvel fiatalabbnak érzi magát. Végül is hatalmába keriti a Kruschen-közérzet.

A nagy üveg ára 95 lei, a kis üvegé 60 lel.

nem kényszeriti-e a tömegeket, hogy a zene emberfölötti, életfölötti, köznapi szókincs fölötti nyelvén fejezzen ki vágyat és indulatot? Mindezt kérdem; bi« zonyitani nem tudom. De valahányszor ez években egy hangversenyterembe, vagy az opera nézőterére lépek, nem tudok szabadulni a nyomasztó érzéstől, hogy ez a tömeg összegyűlt, mert — t zene anyagtalan nyelvén — most min- gyárt szó lesz valamiről, amiről szavakkal egyelőre szó sem lehet.

Amerikai 60 péüzfeiedelme

[z EgyesüM-Á'latnoh hfces „uralkodó családjainak“ névsora

NEW YORK január hó.

Ickes belügyminiszter legutóbbi beszédéiben éles támadást intézett Amerika leggazdagabb családjai eliten. A belügyminisziber meg- fujta a riadót: pliitakiácia, vagy demokrácia^ [latixim amerikai család vagy százhúsz - millió amerikai polgár.

A hatvan család, amelyről Ickes belügyminiszter beszélt, nem szüksiégszerüieg a Uogf gazdagabbak közül kerül ki, de ezek azok, akiknek a, legnagyobb befolytálsa van az amerikai gazdasági életre és ezen keresztül az 'Egyesült Államok poüti kajára is. Ez a hatvan család ugyanazt a, szerepet játssza Amerikában, mint Franciaországban a hires .kétszáz család”, akik a Barque de France fő- részvényesei és igazgatóságának tagjai. A legutóbb ny'lvátnosságlra hozott ad ókimuta túlsókból meg liehet állapítani ennek a hatven családnak a jegyzőikét, egyben pedig a va~ gyoincyl^O't áls, amelyek fölött rendelkeznek. Kimutatásunkban azi első szám azt mutatja, hogy hány tagja vám a családnak, a. második név magiáinak a családnak a neve, utána hogy miből van a fő jövedelmük, végül hogy hány midiió dollár fölött rendelkeznek.

21 Rockefeller Standard Oil 359,100.000

34 Morgan J. P. Morgan & Go. 276,000.000

2 Ford Ford Motor Go. 220,000.000.

5 Hdrknesser Standard Oil 150,200.000.

3 Mellon ADumiinum Go. 150,000.000.

22 Vanderbilt Newyork Gént Hal vaisut 120 miíüliió.

4 Whitneg Standard Offli 170,500.000.

20 Du Pont E. J. Du Pánit de Nemours robbanóanyiaggylátr 7 9,5 00.000.

8 McCormick International Harvester mezőgazdasági gépgyár 70,400.000.

2 Baker First National Bank 70,000.000.

5 Fisher General Motors 64,500.000.

6 Guggenheim Am. Smelting & Ref. Go. kohó és finomító 63,700.000.

6 Fiad Marshall Field & Go. osákágói áruház 60,000.000.

Jjj? \ £n cjoA afuufti

mon

j)

5 Curtis Curtis Puid. Go. kiadó és hirdető váltadat 58,000.000.

3 Duke .Am. Tobaco Go. doháuny és cigaretta 52,000.000.

3 Berwind Berw. viaieléktjromcw társaság

50.000. 000.

17 Lehman Lehman Brothers bankcég 48

mMiió.

3 Wiedner Am. Tob. ás közüzemek 39 midiidé 500.000.

7 Reynolds R. J. Reynolds Tob. Go. dohány és cigaretta 39,000.000.

3 Astor Ingatlanok 38,000.000.

6 Winthrop Vegyes 34,700.000.

3 Sfittnw.n Nat. City Bánik 34,000.000^

4 Timken Timken golyóscsap ágy 33 millió 500.000.

4 Pitcarím Pittsburgh! tábláüveg 33 mrilllió

200.000.

8 Wdrbnrg Kuhn, Loeb 4 Go. bűink 28 millió 800.000.

4 Metcalf Rhode Islánd Textil 30,200.000.

3 Clark Singer varrógép 30,000.000.

16 Phipps Carnegie acél 29,700.000.

4 Kahn Kuhn, Loeb & Go. bank 28, millió 800.000.

2 Green Részvények % ingatlanok 24 millió.

2 Paterson Ghitago Tribune újság 20 miJi- lió 300.000.

3 Taff Ingatlanok 18,000.000.

3 Deterlng Internat. Harvester 18,500.000.

6 De Forest Társulati ügyészek 13,700.000.

5 Gould Vasutak 11,300.000.

3 Hűl Vasutak 7.200.000.

2 Drexel J. p. Morgan & Go. 7,000.000. Th. F. Ryan Részvénypiac 36,000.000.

H. Forster Autó 4,000.000.

E. Johnson Victor Phonograph 5,000 000. A. C. James Réz- és vasait 24,000.000.

C. W. Nash Autó 22,000.000.

Mortimer Schiff Kuhn Loeb & Co. bank

22,000.000.

J. A. patten Buza 20,000.000.

Hayden család Részvénypiac 20,000.000. Orllando F. Weber Vegyipar 18.000.000. George Rlumemthal Lazar d freres bank

18.000.000.

Ogden Mills Bányák ‘4,000.000.

Fricdsam-család No g ykcresk. 14,000.000.

E. B Me Lear. Bányák 14.000.000.

Eugene Higgins Ingatlanok ! 4.000.000.

•Alei. S. CocHrnn Textil Í 4,000.000.

Mrs. L. N. Kirkwood .Magánzó';!*“» 12 in ill - idő 500.000.

Helen Tyson Magán zónő 12,000.000.

F. A. D. Huntington Vasutak 1 1.500.000. ;

F. I. J. Stormw Fee, Higginson & Co. I

bank 11,500.000.

Rosenwáld-család Sen's, Roebuck áruház 1

10,000.000.

Bernhard M. Baruch Részvénypiac 12 *■&

HÓ.

S. S. Kresge Nagytkeiresk. 10,000.000.

A statüsztiükát az odóvaAtermáhok alapján állították össze, >igy a szakértők szerint a ’Vagyonokat igen pesszimista számítások atetpf ján jelentették be. Amerikában általában azt tartják, hogy ezeket a számokat meg szorozni miég hólrommaJli és akikor kapjuk meg a vagyonok tényleges értékét.

Somerset Maugham megírta végrendeletét

Somerset Maugham, a világhírű angol iró még csak 63 éves és kitűnő egészségnek örvend, sőt éppen most indult újabb világkörüli utazásra, de — mint maga írja — ugg érzi, hogy „élete voltakép már lezárultMost megjelent könyvében, amely az iró önéletrajzi, kijelenti, hogy továbbra is írni fog ugyan, mert hiszen „au ember nem hal meg nyomban azután, hogy megírta a végrendeletét“, de a\zt hiszi, hogy ha idáig nem jött tí<sz- ' tába az élet fontos dolgaival, kevés valószínűsége van annak, hogy hátralévő évei alatt uj dolgokat tanuljon. Somerset Maugham önéletrajza ragyogóan megjrl, érdekfeszítően \&?galmas könyv. Emberekről, ideálokról, elméletekről kristálytiszta képet ad a nagy angol iró, bár önmagáról bizonyos tartózkodással beszél. Ennek magyarázatát is adja: elmondja, hogy nagyon fél érd: és érzékeiig természetű, úgy hogy nem is szeret ni- emberekkel érintkezni. Ennek 'talán az lehet a magyarázata, hogy fiatalkorában állandóan betegeskedett, sőt kissé dadogott. .4 premierek számára valósággal kínszenvedést jelentett és az, hogy szivét, lelkét fel kellett tárnia darabjaiban a nagyközönség előtt, annyira bántotta, hogy messze elkerülte még azt az utcát is, amelyben a színház volt és igyekezett elűzni gondolataiból legújabb darabját. Somerset Maugham nagyon pesszimista a színház jövőjét illetően. .1 nagy angol iró meg is indokolja pesszimizmusát. Szerinte a mai közönség felfogása sokkal gyorsabb és az emberek türelmetlenebbek, mint valaha. Különben is szerinte a dráma helytelen irányba fordult, amikor a realizmus hajszolásában szakított a vers szépségeivel. Amikor a film megtanult beszélni, a pró zai darabok tehetetlenül ki voltak szolgáltatva a- uj ellenségnek. Mindenesei r, niyyázniok kell a szerzőknek. nehnge vígan talajra lémül jenek, amelyen a / T Gibbet lud nyújtani, mint a színház.