Ellenzék, 1937. december (58. évfolyam, 277-302. szám)
1937-12-25 / 298. szám
22 ELLENZÉK mm Letűnt :do emlékeit idézzük a BeíMen-bástya e off... INNEN INDUL T MÁGLYÁRA az utolsó kolozsvári boszorkány... Érdekes színfoltja tűnt el Kolozsvárnak: lebontották a régi Bethlen várfal mellöl azt a több évszázados két kis házat, amelyben a legenda szerint az utolsó boszorkány lakott. * mond a kcá Eei»ontfott öreg ház utolsó laliófa? CLUJ—KOLOZSVÁR, dec. 24. I Különös', furcsa hangulat fogja e.l az em- j bért I vada hányszor mégj letűnt századok em- j lékei után kutat... emlékek után., amelyeket őriznek a kövek, a romok... amelyekre zuhanhatnak csákányütések, átnyargalhat rajtuk az idő, szövődhetik köréjük homály, de valami mégis megmarad belőlük. Megőrzi az emlékezet. De vájjon tudunk-e omlékezini még? Ráérünk-e elmerengve megálHanii egy régi várrom, egy évszázados ház falai előtt?... Eszünkbe jut-e ebt>en a mai őrülő tes roho- uclsban visszaemlékezni a régi Erdélyre, a régi Kolozsvárra? Ódon házfalakról ráVriink- e letbefii rnii hajdani óvszámokut? Ráéitünk-e eltűnődni csak egy pállana t;ra is azon, hogy miről its beszélnek az it ( maradt kövek, az omladozó ódon házak, az itt-ot t még ma is szilárdan átló várfalak, amelyek túlélték a régi viharos századokat? Repülőgépes, sztra toszíérák, hadál sugaras, távol Ni táltó huszadik századunk elején még ráértek az emberek Emlékszem például egy jelenetre gyermekko romból. Talán harmii'mc éve lehet már annak Otthon a háznépe karácsonyestére készült. Ángyulvárásna. Apám délubáin kézen fogott és elvitt sétálni. Szép téli délután volt. A hó csöndesen esett, s a hóesésben megálltunk Mátyás király szobra előtt: — A 'legigazságosabb király volt — ma gyarázttb apám, majd a szobor meidékodak- jaúról beszélt.. a hires liarcosokról, amelyek behai vázoltán olyanok voltuk, mintha hóemberek lettek volna. Aztán u Bethlen utcáiban, ;i mostani BaNi Novac utca végén lévő történelmi nevezetességet mulatta meg: — Látjui, fiam, ez itt a BeÜiden-bástya! Háromszáz évivel ezelőtt építtette Bethlen Gábor fejedelem. Az. ottan, mellette, a vá'rfuk Olyannal volt körül véve a régi időben egt sz Kolozsvár. Egy harminc év előtti karácsony szombat jáin 'volt, de mintha csak tegnap lett volno, olyan élénken, olyan tisztán él ez a kép: a hóval borított bástya, a mellette lnizódó ódon, 'viharvert várfal... és közvetlenül előtte, béöpilive a várfalba az a két kicsi putri ház, a régi két kicsi viskó, amely szinte kiegészítője volt a várfalnak. Jellegzetesen, szinte szervesen hozzátartozott ez a két ház gi várfalhoz és a bástyához több mint kél évszázadon keresztül. Azóta is sokszor láttuk a két kicsi viskót. Nem lehetett elmenni mellette, hogy az ember ne vegye észre, hogy ne tűn jön fel. A bástya és u várfal révén az idők folyamán ilassan, suttyomban történelmi nevezetességre tett s-.ert ez a két kicsi viskó, amely alacsony, kis frontjával a nagyimultu Farkas utca, a mostani Cogeílniceanu utca felé nézett. Aligha akad Kolozsvárt ivataki, aki ne lismerte, ne látta volna. Fény képész éri fotograf állták, festőművészek lefestették, idegenek megbámulták, olyan jellegzetes, érdé kés színfoltja volt Kolozsvárnak. Most aztán... egy kis baj tört int veié. Csákón yos emberek je'entek meg és néhány óra múlva romokban hévért a több évszázados két öreg ház. Uress'Tg tátong a helyén. A vár faláról is mintha hiányozna. Befüslö't. bekormo/ott feketeség jelzi csak, hogy olt voll valami Olyan ez, mintha gyászolná a várfal Kolozsvárnak ezt az örökre eltűnt jellegzetes színfoltját... Amír§! a régi boszorkány legendák bes-^é^nek - Mikor épült ez a kiét ölreg vityiló? És kik \ laktak benne? Érdekes legenda kering énről. Igaz?... Nem Igaz?... Ki tudná megmondaná? A mult ködös1 távolából szövődnek ennek a> különös legendának a szálad., amelyek arról szólnak, hogy irt, e házak egyikében lakott Kolozsváron valamikor... kétszáz évvel ezelőtt az utolsó boszorkány... Régi, elavult gyermekmesékből bizonyára mindenki eml'óks'zik a boszorkány-szó fogalmába. Különösen rossz gyermekek számaira adagolták a felnőttek naponta egy-egy kávés kanálflal (elég helytelenül!) rVmitgetés képen a különböző boszorkány-históriákat. De még helytelenebb és' szomorúbb az a tény, hogy évszázadokkal!' ezelőtt a nép, a közvélemény is rettegő, babonás félelémmel hitt a boszorkányságban, úgyhogy mindenütt, szerte a világon szigorú törvényeket kellett hozni a ve szedeknes ragály leküzdésére. Szálmos boszorkányperről tud a történelem, amely ab ban áldott, hogy az áldozatokat, azokat a szerencsétlen pátriákat, akikre kimondták a vá- daii, hogy — boszorkány — irgalmatlanul kivégezték. Hány szerencsétlennek kellett mágnyaJhadádít halnia, míg végűd a kulit ura, a civilizáció haladásával eltűnt a büntető törvén ykömyvekből a boszorkányságra vonatkozó pa/ragralfus, amíg kiéirtelődöt-t 'végre az emberiségben a valóság, hogy: nincsenek boszorkányok! Aimánt az minden nép és kor mithológiájá- ban kimutatható, azokat az emberi lényeket nevezlek boszorkányoknak, akik az ördög gél szövetkezve gyakorolták varázsló mesterségüket. Általában a jóslók, kuruzs-lók, szemfényvesztők, igézők éá sorsvetők voltak a bo- sizö (kán yok. Képeken még ma is találkozni velük, amint seprőn, főzökanálon, szalma- szálon, piszkaién, fekete macskáit, vagy kecs kén nyargalnak. Arról is szólnak a boszor- kányregék, hogy a régi korszaknak ezeknek a csodabogarait, a boszorkányokat időnként meg-megláto- gaiia cimborájuk, az ördög, aki mint díszes ifjú, toliakkal ékesítve, vagy valamilyen más feltűnő alakban jelent meg előttük azokon a vánázSlatos összejöveteleken, amelyeken bőségesen takmá^oztak, majd a lakoma után táncra perdültek. Érdekesek voltak ezek a boszorkánytáncok. A táncoló párok hátat fordítottak egymásnak, s a muzsikus, aki hegedű helyett lófejet, sip helyett pedig fütyköst, vagy macskiafeirkot tartott a kezében, egy fán ült. Az ilyen boszorkány táncos összejövetelek rendesen azzal végződtek, bogy a főördög hamuvá égette magát i9 ezt a hamut azután, amelyről azt tartották, hogy -gén alkalmas szer arra, hocy károkat okozzanak vele, szétosztották oi boszorkányok között. Ilyen és husoni’ó boszorkány jelenetek még ma is láthatóik egyes' képeken, s a maii ember joggal azt hihebné ezekről, hogy csak fantázia szüleményei, de szomorú a dologban- az, hogy — sajnos —, valamikor o valóság ban is lejátszódtak ezek a jelenetek, amelyeknek nyomai Kolozsvárra is eljutottak. Hogy kik voltak a valóságban azok a szerencsét lenék, akiket az ördög cimborájának és boszorkányoknak neveztek ki, könnyű kita- láHná: Beteges, exatált, gyengeelméjű páriák voltak, akiket nem elevenen megégetni a máglyán, de — gyógyítani kellett volna B^szorkánv «' ^isza íánkéní a {**4 Térjünk vissza a Bethlen várfal tövében lebontott két öreg ház romjaihoz. Ezekhez a romokhoz fűződik a letűnt századok ködén át fennmaradt legenda, amely arról szól, hogy itt, e falak között ’akott egykor Kolozsvár utolsó boszorkánya'. A legenda nevet is adott neki: Do Jca. Hogyan került ide Kolozsvárra? Nem tudnál, de a legenda szerint ■innen, ebből a most lebontott kis házból vitték 1740 körül a máglyára. Micsoda ördöngösségeket vihetett véghez szegény, hogy ilyen kegyetlen krmhalált kellett halnia? Valószínűleg semmit. Talán egy ki csit különc volt. Talán gyengeelméjű. Az adatok legalább iisl ame'yek fönnmaradtak róla1, ezt látszanak bizon y-i tani. Dorka boszorkány ugyanis késő estéken elrejtőzött a Bethlen bástya tetején és hosszú fonalat font holdvdágos éjszakákon. El i áiba ker esték, soha nem sikerül t megtalálói. Pedig ott ült... ott font éjszakáról-éj- szakára a bástya tetején. Ha volt ebben va la mii ördöngösség, úgy aiz legföljebb annyi, hogy hogyan tudott oda feljutni. Ma má,r könnyű volna kimondani a diagnózist: Holdkoros! De 200 évvel ezelőtt?... És Dona boszorkány közben csöndesen élte a maga életét. Ki tudja, talán nem is tudott >ró!á, bogy rettegnek tőle az emberek... hogy háláira keresik. És arról sem tudott, hogy a hosszú fonál egyszer, egy éjszaka ott maradt, ott csüngött le a bástyafalról. Ez árulta él, ez a fonál juttatta a máglyára Dorka bos'or hányt. Üldözői megtalálták a fonalat és ez elég volt hogy nyomára akadjanak. Az ítélet gyorsan elkészlüt. És a szerencsétlen nő, Dorka boszorkány néhány naip múlva karóhoz kötözve ott pörkölődött a borsószalmán a Holdvilág utca végén lévő úgynevezett akaszt'áfadombon. Állítólag a bőrt is lenyúzták róla. vagy ahogy a legendái tartja: szíjat hasítottak a hátából. Szegény Dorka... ő volt Kolozsvár utolsó boszorkánya... A LÁNCSZEM MEGSZAKAD... önkénytelenül is valami furcsa borzongással nézi az ember ennek a lebontott két öreg háznak a' romjait. Ezek a régi kövek, ezek etep... a várfalban lévő füstös bemélyedések 1 álfák- e valaha Dorka boszorkányt? Látták-e halál- rnbés'ZÜlödését. mielőtt a máglyáira vitték volna? Boszorkány-tanya lehetett e osakugyan ez n két jellegzetes kolozsvári ház, amelyet közel 300 'évivel ezelőtt építtetett a híres bástyával és várfallal együtt zsellérjei számára Bethlen Gábor fejedelem? Ki tudna pontos választ adni ezekre a kérdésekre? Aki járt benne, oki látta a két viskó belsejét, az is csak ennyit tud mondani: Különös ház volt... Es aiz utolsó lakója? TaHám az is tudna mondani valamit. — özv. Marosan Jánosáé — magyarázzák a környékbeli szomszédok —, ő lakott benne most gi lebontás előtt. Egy poplarkészitőnő. Az övé is volt1 a ház. Jelenleg a Munkás utca 4 7. szám alatt lakik. Odamegyünk. — Nem kérem... én se tudok többet — mondja özvegy Mairosánné. Boldogult uraim- maii 17 évig laktunk benne, ö vette volt a házat. — Na 'ás a boszorkánylegenda? Mosolyogva válaszol: — Hgi tudtom volna, hogy boszorkány is lakott benne, talláb nem engedtem volna, hogy az uram megvegye. És itt a további lónosizem megszokedt. S a legendá megmaradt továbbra iis — legendának... * Harminc év telt el azóta, hogy egy karácsony szombatján itt álltunk apámmal az évszázadokra visszanéző várfal előtt. Még a szavak is itt zsangamak: Látja fiam, ez itt a Bethlen bástyái Mintha csak tegnap lett volna, oyan élénken, olyan tisztán él a>z a kép. Az g téli délutáni hangulat. Most?... A hó most is csöndesen hull... Itt áll most is behavazotton az ódon bástyái... a viihainvert várfal... most" is karácsony estére készülnek az emberek, ángya Ivarásrai. Mint harminc évvel ezelőtt. Csak... a négii két kis ház, Kolozsvárnak ez a jellegzetes színfoltja tűnt el örökre. És az eltűnődés', aiz emlékezés itt a bástya előtt, igy egyediül... csak az lett 'fájdalmasabb... -kese19 37 december 2 5. (Hódiii cikkünk lolytutáMj hail: Emuba c ha, Jemn d*A/i<ra, Jacqu«* 4« Piíerne de W ‘©wannt, J*aa> d© Fienmiw km An dríeu d‘Amd re». 1HB4IHH8-'g r,i M©vterm-ek iiAncv i egyet len más gondolata Dolgozik nappal doHgozák éjjel, kora myáni huj mukkon km u! konyádba ve*ző <béŰli délutánokon. A szobormű sbMus&i ódon bretagnuoi kálváriák bbli- kus felfogásában fcjezibe ki Rodim. Végo- elkészültek a Calai si polgárok, — a mev 'ternvü, mely örök kincsévé tetit « ikilkötő- váro&nak, egy emberöltő erkölcsi 6a árnya gi jutalma egy nagy művészinek. Jellemző — ó® eb bői tollán egy kis irónia is csöppen a dönlénieiiemre, — angol mü- értőknek annyira tetszet* a hatalmas szoborcsoport, hogy nemsokára a Calta Bban történt szobortleleplezés után. tökéletes mását Londonban is félálliit/otlbálk, külön-, órás talapzaton, a Westminster löszomszédságá- ban * Kezek, kezek, — 'kezeik emelkednek fel a magas- ba, — ikezek, vágyó, reménykedő, u végtelenbe markónul akaró dtainitei kezűk. Az ördög keze, melynek szorításában ott' borzorng Éva, az első asz- szony, akinek nyomán minden rossz eredt a világra, — egy másik kéz, mély s:r mélyéből emelkedik felfelé és mintha po koü zemékiséretii; ha l«La t- ná láthatóit],am ajkaik mormolásáit — Mene, Telkei, Phaxes... A titok: e két görcsösen összesz-om'H.tattt Ikéz, — miinl'ha szörnyű Ismeretlent rejtegelmémék ökölsirj tikba n>... Hát a Caitlhédrale — e sajátos, ketös kéz stúdium, me’ynek elkészítésekor Chateaubriand hires mondása rezdl-lelie meg a R odúin lelkében élő tudat.- ailaititiian vallásos húrokat — Chateaubriam- dé. íIk«'« úgy vélile, hogy a gótikus sitiiilus ogi- vállás rendszere tufoaijd önképen nem ered irtásból, mru; .erdők mélyéin a fák boltoz at - szerii összehajlásából — hol estén k int gyü- lekezmiek a druiidák . . . Rodin eltlen-bem meg- aiikotia a Cathédra'el — válaszként a költői ■teóriára. .. . Szédítő változatosság a ‘témákban. — isiben''' és emberi momentumok káprázatos szövevénye, 'élet és haléi, frenetikus örömök és fö ídresujto bénáitok, tévelygő lelkek és öntudatos életigenlők, hősök és gyávák, a köznapin. luilieme'k'edőlki és elesett nyomorultak elmek és küzdenek Rodin lángelméjében. Paolo és Francesca.: nagy szeretők, akik elhagyják a földet és túl mindenen, eltűnnek az Örökké valóság tengerén', — csodálatos örömökről regé ő bacchánsnők, antük sorsok kegyetlen tudóit, büszke Oceamidák, pogány életű nimfák vad repülése ismeretlen Háljak felé: mindez a tanka, sokszínű, százrótegü hedonista élet- vágy szabadon tárja fel előttünk' e nagy epilkureus lelkét. Mindez ott él és vibrál a kimeriiíhetilen rodinii termésben. Ha szá zak- namenő tempera festményeit és aquarell- vázlaibaiit nézegetjük, nvlmd-egyilkben ott Hálható a zseni szertelensége, póz mentes és vulkanikus ereje. Jó 'és rossz, angyali ártatlanság és sötét bűntudat, emberi erények és tönkrezuzott lelkek csodálatos káoszai uralkodik e* néma, csarnok okiban .. . A kéz pedig, aiz ő keze, a kezek mesterének keze, melyet halála előtt! három héttel öntöttek gipszbe: ez a kéz is ott pihen a múzeumban, egy kis asztalon és mintha beszélne a síron: tut: — Szépen éltem. Szépet akartam. Életem voli? szép és dalián ai’kobtiam ils szépeket. Szépet hagytam hátra rákok is, — emberéin De nekem mindig egyformán szép volt minden, amihez vésőm hozzányúlt) — még az is, ama) más rútnak vél, — egyszerre vált széppé, naggyá és magaszitossá az én ‘képzelte bem nyomán.. . . A géniusz szabadsága nyilvánul meg Rodln hiitvaiílá'Slábaini. A géniuszé, akinek minden szélsőség megengedteiettt és tehetségének szárnyaló ereje megnemesőiben emelte felhőkbe m;in d a ina földi: témáit, amelyhez hozzányúlt!. A szobrász, akinek lelkében egy költő víziói vártak, megvalósulásra, imádta Musset költeményeit és e hath altattam lelki rokonság tört ki akikor iiis önkéntielen kifejezésre, amikor életreálmodtia egyik leggy önigéd ebb szoborfainitáziiájiálf: a Költő és a Múzsáit, — ai Nuiit de Mail szerzőjének em- iékezetére. És, hogy ez eszményi álom mennyire közeliről érinlebbe Rodini léikét, erről örökké fog beszélni a hires verssor, a szobor talapzatába vésett musebl szavaik: — Poéte, prends ton luth et donne-moi un baiser . . . C K M.
