Ellenzék, 1937. december (58. évfolyam, 277-302. szám)
1937-12-25 / 298. szám
193 7 december 25. ’ELLENZÉK 23 Beszélnek a poros és megfakult foliánsok Négy érdekes történet A céhek életéből közel négyszáz évvel ezelőtt Amikor a céhek még a Segedelmek kívánságával is szembehelyezkedtek — és győztek CLUJ—KOLOZSVÁR, dec 24. Azzal a ténnyel, hogy Márton Áron j kolozsvári címzetes kanonok-plébános a. ; lomtárakból előszedte, ki'tataroztatta és fényes templomi ünnepségek közepette ■ helyeztette vissza régi pompájába a város különböző céheinek zászlóit, felelevenedtek a régen letűnt céhvilág nevezetesebb eseményei is és történtei, amelyek annak idején esztendőkön keresztül foglalkoztatták országrészünk egész iparos társadalmát. Soha semmiféle testület vagy társaság j nem volt ugyanis olyan féltékeny a maga i kiváltságaira és szabadalmaira, mint a j hajdani céhek. Hogy mennyire ragasz- , kodtak az előírásokhoz és szokásokhoz, legjellemzőbb az a négy példa, amit egykori krónikások feljegyzései, alapján ismerünk. Nagyon sok esetben az ‘“gyes céhek vezetői, amikor jól látták, hogy az előforduló esetben a dolog lényege sem megtámadva, sem pedig veszélyeztetve nem volt, akkor is a formai kérdések vitatásában képesek voltak körömszakadtáig vitatkozni, perelni és sok esetben az államhatalomnak vagy éppen magának a fejedelemnek kellett közbenjárni, amely azonban sok esetben nem is járt sikerrel. Az alább felsorolt négy eset 1550—1650 között történt, tehát 100 év leforgása alatt a kolozsvári ötvös céh életében. ©1-yes Ezerötszázötvenben ötves Péter kolozsvári ötvösmester be akart állam a kolozsvári ötvös céhbe, de felvéteti kérését a. céh vezetői visszautasították azzal az indokolással, hogy rosszhirü nevű és elitéit ember, mert annak idején súlyosan kompromittálta magát a Forinlverő István féle pénzhamisítási bünper során. Ötves Péter a visszautasítás kézhezvétele után Budai János ötvösmester pártfogójával panaszra indult Martinuzzi Györgyhöz, akit Marosvásárhelyen talált meg és ott előadta panaszát, tőle menetlevelet kapott, aminek alapján ismét kérte felvételét a céhbe. S habár Martinuzzi nem volt az az ember, akinek rendeletéit csak úgy könnyedén félre lehetett volna tenni, az akkori időből fennmaradó gyűlési jegyzőkönyvekbe sehol sem lehet Ötves Péter nevére bukkanni. íme tehát aiz is bizonyítéka, hogy nem feltétlenül kellett valaki főbenjáró bűnt elkövessen, hogy ne vegyék fel a „bet- sületes“ ötvös céh társaságba. WASS GERGELY KÁLVÁRIÁJA A második eset a sokat utazott és világot látott Wass Gergellyel történt meg, aki 1570-ben akart beáManii a kolozsvári ötvös mesterek közé, de felvételi kérését szintén visszautasították azzal, hogy az úgynevezett mesterremeket nem Kolozsváron csinálta meg. A céh előírásai szerint ugyanis minden mesterlegény előbb le kellett szolgálja segédi éveit, aimit részben vándorlással kellett eltöltlsön és annak eltelte után, hogy mesterré lehessen, remeket kellett készítsen. Wass Gergely ekkor iratokat mutatott fel, hogy ő annalk idején a németországi Lövenberg nevű városában készítette el. Az ötvös céh azonban ennek ellenére visszautasította a felvételi kérést, nyitva hagyva! azonban az utat Wass Gergely uramnak olyan formán, hogy ha elkészíti a mesterremeket, akkor semmi akadálya felvételének. Azonban Wass Gergely is csökönyös volt és nem akarta a remeket mégegy- szer megcsinálni, inkább tovább vitte az ügyet és perbe szólította az egész ötvös céhet. A tárgyalásokon Wass Gergely példákkal igazolta, hogy a céhmesterek sorába több olyan egyént vettek fel, akik mesterremekeiket nem Kolozsváron, hanem ! valamelyik más városban készítették el. Ennek megerősítésére eskütételre szólította fel a céh összes tagjait, akik azonban erre nem voltak hajlandók, mert valóban volt közöttük több olyan mester, aki remekét nem Kolozsváron készítette el. Ekkor a bíróság, hogy békét teremtsen, elrendelte,, hogy a céh két tagja esküdjön meg, ezt azonban Wass Gergely | nem fogadta el, mert két fiatal mestert j akartak racgjeskettetni, akik nemrég lé- 1 Péter eseáe vén a céh tagjai. nem emlékezhettek olyan esetekre. Minthogy Wass Gergely uram nem fogadta el a biróság ítéletét, mielőtt az még jogerőre emelkedett volna, panaszával felkereste magát II. János választott magyar királyt és erdélyi fejed'elmét Csékén, ahol előadva ügyét, tőle levelet kapott, amelyben a király utasította a kolozsvári bíróságot, hogy az ügyet vegye ismét tárgyalás alá és mondjanak benne uj ítéletet. A biróság ismét tárgyalás alá vette az ügyet1, de miután Wass Gergely megint nem fogadta el a két céhtag eskütételére vonatkozó határozatot és a mesterremeket csak nem akarta elkészíteni, az ügy ismét a király elé került, de hiába irt rá a város vezetőségére ezúttal erélyesebb hangon, mert Wass Gergelynek végül is be kellett adnia a derekát és elkészíteni a mester- remeket és ezenkívül tetemes perköltséget is tartozott fizetni a céh pénztárába. Satfi üiÜsáíy emberf öl---A harmadik eset regényes volta miatt már sokkal érdekesebb és igy annak idején is nagy érdeklődést keltett egész Er délyszerte. Élt Kolozsváron 1643-ban egy ötvösmester, akinél mint inas dolgozott Gatti Mihály brassói illetőségű fiatalember. A mesternek többek között volt egy cselédlánya is: Varga Kata. Az egykor, krónikások elbeszélése szerint az inas egyik napon éppen gazdájának vadászfegyverét tisztogatta az udvaron, amidőn a fegyver elsült és a kiröppeno golyó eltalálta a lányt. A fiú, amikor látta, hogy a lány vértől borítva eszméletlenül terül el a földön, hirtelen elrohant a tett színhelyéről. Amint az eseménynek a városban hire ment, a városkapitány azonnal kiszállott a helyszínre és megindította a vizsgálatot s amint az egykorú iratokból kitűnik, megállapította, hogy ,,nem bosz- szuságból, sem pedig szándékból, vagy l-atorságból lőtt a legény, ami megbizonyosodott a leány szavaiból is, ki ugyan is élő nyelvével megvallotta, hogy nemhogy akaratból cselekedett volna Gatti Mihály. de sőt oly jó akarattal volt hozzája. hogy mások ellen is megoltalmazta volna“. Később még többet tett a leány a még mindig bujdosásban lévő inas érdekében. Amikor halálát közeledni érezte, magához hivatta a városkapitányt és a város néhány vezető férfiúját s előttük ,, testemen tal i ter‘‘ meghagyta, hogy a fiút ne üldözzék, mert ártatlan. A lány végakaratát a város elöljárósága tiszteletben is tartotta, mert nem üldözte, ellenben sokkal később, amikor mint felszabadult ötvös segéd 1650-ben. visszakerült Kolozsvárra is és felvételét kérte az ötvös céhbe, elevenedett fel ismét a hét évvel azelőtt történt gyilkosság ügye. Nemcsak az ötvös céh vezetősége, de a város egész polgársága egész máskép vélekedett az ügyről! és ha' a törvény nem is üldözte és cselekményéért nem is ítélték el, a polgárok és céhtagok mégis, mint gyilkost nézték. Így a\z 1650-ben az ötvös céh elé juttatott felvételi kérését visszautasították. Gaitti a visszautasítás ellen a városhoz felebbezett, amely azonban ellutasitotta a felebbezést azzal az indokolással, hogy a céhnek külön rendtartása és privilégiuma van, amelynek értelmében cselekszik s igy a város nem parancsolhatja meg azt, kit vegyen be tagjai sorába. Erre ismét felebbezést szerkesztett Gatti Mihály, anrt újabb és újabb beadványok követtek és végül is három esztendő múlva, miután a< kolozsvári katolikus egyháznál nagyobb alapítványt tett le az ötvös céh javára, felvették a céhmesterek sorába. Nred srian dli © ivös lóri Valahonnan az ismeretlenség homályából tűnt elő egy napon Kolozsváron Ötvös Lőrinc, aki vallomása szerint Hollandiában tanulta ki mesterségét és ezért iparostársai Niderlandi előnévvel ruházták fel. Niderlandi Ötvös Lőrinc, mint külföldi kérte felvételét a céhbe, de kérését visszautasították. Ötvös Lőrinc ekkor egyenesen a fejedelemhez panaszolta be aiz ötvös céhet. Az akkori fejedelem Báthori Zsigmond, el is rendelte a cégnek, hogy vegye be tagjai közé Nider- landii Ötvös Lőrincet. A céh azonban felségfolyamodványt intézett a fejedelemhez, hogy nekik szabályaik vannak s privilegiális levelük van, amelyet a régi kegyes fejedelmek adtak és annak alapján céhük tagjainak sorába csak azokat veszik be, akik a levélben előirt szabályzatoknak megfejelnek. ök Niderlandi Ötvös Lőrinctől kérték, hogy születését igazolja o.emzétséglevelével, mutassa be céhes levelét, hogy hol tanult, készítse el itt helyben mesterremekét. A fejedelem ekkor visszairt az ötvös céhnek, hogy lartsa csak továbbra is magát levelükhöz. Úgy látszik azonban, hogy Ötvös Lőrinc valami nagyon csavargó mesterember lehetett, aki nem is értett komolyan mesterségéhez, csak szeretett volna bejutni az akkor is messze földön ismert kolozsvári céh tagjai közé Miután terve CÍMEZZETEK LEVELETEKET $ LEGKÖZELEBB! VfSlONTFl ADÓNAK ©nnc a fejedelem levele ellenére sem sikerült, tovább állott s valószínűleg egy pár országgal arrébb ütötte fel tanyáját, ahol talán nem voltak olyan szigorúak a fel' vételt illetőleg. íme tehát négy esetet sorakoztattunk fel, amiből világosan látszik, hogy az akkori időkben milyen nehézségekbe ütközött a tisztességes mesteremberekből és iparosokból álló céhbe beállani. Két esetben még az sem segített, hogy maguk a fejedelmek léptek közbe és adtak menlevelet a belépni óhajtóknak, a másik két esetben pedig, bár esztendőkön keresztül pereskedtek egymással, végül mégis a céh győzött és a felvételt kérőnek tiszteletben kellett tartani az előírásokat, elkészíteni a mesterremeket Ezekből a felsorolt esetekből illetőleg mondhatnánk, hogy abban az időben az iparszabadságot nagymértékben korlátozták, pedig a szó szigorú értelmében ez nem korlátozás volt, hanem mindössze az akkori céhek vezetői féltékenyen ügyeltek az iparosok jóbirnevére, a rendre, nyugalomra és fegyelemre és az iparosok iránti megbizhaitóságra is. amely ma már csak a mult árnyékából ködük néha felénk Bakos Aladár. Wagner Cosima szüldéseneh ceitfsírná- Untnál ünnepli Bámult! Száz évvel ezelőtt, 1837 december 25-én született a Como-i tó mellett Beltagi óban d‘Agoult grófné és Liszt Ferenc leánya, Co- sima, Boyreutónak az ünnepi játékok váró sának későbbi úrnője. Bayreuth december 19-én kezdi meg azoknak a: ünne\pségeknek a sorozatát, amelyekkel megemlékezik díszpolgárának, Wagner Cosimának centenáriumáról Az ünnepség zenei részién Liszt egyik meglehetősen ismeretlen müve is szerepel, a férfikórusra, fúvószenekarra és orgonára, irt 18. zsoltár, ,,Die Himmel erzählen die Ehre Gottes“. Ezekkel az ünnepségekkel kapcsolatban felállítják Wagner Cosima szobrát a Ludwig Sieb&rt ünnepi csarnokban, amelyet Roland von Bohr, hires müncheni szobrász készített. December 25-én ünnepük •a születési évfordulót. Wagner Cosima sírját a Wahnfried kastély kertjében megkoszorúzzák és gyászünnépségeket tartónak e sírnál. Wagner élete legfényesebb éveiben találkozott CosimávaJ, aki akkor liszt legkedvesebb tanítványának, Hans von Büíownak, a híres zongoraművésznek és karmesternek felesége volt, akihez ti zenkilencéves korában ment hozzá. Később elvált Bülöwtól és Wagner titkára, majd felesége lett. Irodalmi munkássága is jelentékeny. Hebbelt Gustav Frey tagot fordította franciára s ugyancsak Cosima fordította a Parsifal^mondát férje számára. Sokat dolgozott édesanyja. dWgoult grófné lápjába, a Revue Germanique-be. Ünnepi já- j tékokat irt, számtalan levelet, neki diktálta I Wagner az 'életrajzát és az ö lelkesedése nyomián keltek életre a bayreuthi ünnepi játékok. 1884-től 1930-ban következett haláláig Cosima volt Bayreuth úrnője és az ünnepi játékok fenntartója. Anyai örökségét, (negyvenezer márkát) fordította a játékokra. Mikor Wagner 1883 február 12-én meghalt Velencében, a Vendramin-palotában. Halálos ágyán mondta a következő szavakat: „Alle tausend Jahre gelingt es“. Mire értette ezt a mondatfái? Nincs kétség benne. Minden ezer évben sikerül csak egy olyan fenséges találkozás, mént Wagneré és Cosimáé volt.
