Ellenzék, 1937. december (58. évfolyam, 277-302. szám)
1937-12-25 / 298. szám
1937 Vécé mb er 2S. mumm ELLENZÉK Vasárnapi levél írja : ZÁGONI DEZSŐ KÉTSÉGEK Alkonyat borult a sxobára. Még látok1, de agy érzem, Héffi soká' villlkuttyféfrtty mellett kéU innom tovább. A hegyek mögül felvöbös- Lilk a bukó nap fénye és 'kékes árpy'tlko't vet a hegyoldallá. a kevés hó. iDecaüiber vön. Egy neppái) » siíent este előtt. feleségem fát díszít. Fenyőfát. A szent ka- rácsóiVy örökzöld fáját. Nézőm, ahogy szeletet tel ággat.ja tá a díszeket: a ragyogó ezüst, arain y díszt, a viaiiiteszerü hópehely.iiniiilPáctiióil' és a kaccsal szikrázó fényszórót. Invit-amolt megdőlt gyertyák bóblSiko'lmaik és várják, hogy meggyujtsák őket. Narancs, füge, szaloncukor, aipirió sütemények lógnak le a zöld gályáikról. Ahogy ez már igy szokott IeSiml. A rádió halkan szól. El-ekézem, mint szorgoskodik az Ótv 'aisz- szomyom ekörül a kicsi tényőfa körül, aime- i lyiiik az egyik északi vtlép szokásénak hozzánk eljutott pogány ma.ríid'ványa Látom, hogy . mennyi szeretet, mennyi ont?'kezés sugárzik ! ki szemléből. A rádió tovább szól. Vad-ah ónban messzi ; bájak ikairácsonycsltii melódia jáib 'ferTltii köpő- ! üvegként a zöld kis fenyőfára, amelyik mellett: két ember, két jóbanát, két örök úti1 társ az Őrök élet megszü’elésének előestjén a»z j örök mu'and óságba gondol. Miilyen kár. hogy egyszer minden elmu- j lük, hogy egyszer mindenki elmegy. — Milyen jó is lerne megáliliiibam az időt és benne örök- , re megfogni minden szép pillanatot. Ezt i®. Ezt a mait. Amikor már készül meghalni a nappal... de még látni és ei tova- j tűnő világosSágban kitt ember készülődik a karácson yestoe... Írom. amiket érzek, amit látok s amire gondolok. Amiket érzék... Gyerekkorom távoli és csia'k időnként, visz- i szabérő emléke kéri a bebocsájtást a szivem- j be. Emlékezem. A régi — sokszor elfelejtett karácsonyesték jutnak esizem.be, amikor még i mint ap ó emberke be’:ecsodál'koztaim a ragyogó karácsonyfa minden' díszébe, minden fényesség'The. — Itt kalapál a szivemben az emlékezés... Az, hogy hárman álltuk körül a zöld fenyőfát: apám, anyára és én. S halk áhitattai1 énekeltük: Mennyből az ángyát!...“ Amiket érzek... Énzem 'aizt a régi és állandóan visszatérő érzést, ami elfogott azokon a szelíd hangulatú kjairácsonye'téken. amikor odao'éztem a fenyőfa alá (oh, én mindig csak odanéztem) s .rmeg’áitrtlaim tai nékeni szánt!' jáibéikisizereket', a hlntaliovat, a fapu síkát, a fakardot, a kőrbe- ifntó, isfimenmozgó mozdonyt, az építők ooká- kat... iás artra gondoltam., hogy milyen mesélsz! is van a reggel, amikor a szomszédiból átjön Kurunczl Jlarrni, a barátom, akinek ta- vaily ciem hozott senki semmit, s akinek én megmutathűtőm, amiket kaptam, s akivel eljátszhatok. Emlékszem, hogy egy ilyen karácsonyes- tén niagy szemekkel nézett meg -az apám. amikor ezt kérdeztem tőle: — H<a Jézuslka. mindnyájunkat egyformán sveret, ekkor — miért nem hozott Kurunczl Janiinak is valamit... Nem <volt válassz. S ei ha'tgiatáshót klkeztem, hogy 'van valami, amiről aiz apám tud, amit én még nem tudok, éreztem, hogy valami igazságtalanság történik idelemt. Igazságtalanság. amelyik nem aiz Isten fiából, de 'az emberből eved, ■azonban úgy éreztem, bogy valami kis része ivóm ebben áiZ iga'7ságtiáilanságbun a Hatalmasnak ta'. Mert a Kutunczi Jani apja bá>- rtrngözó volt, közel az ts’enbez — ügy éreztem aikfíOr — s méccíp jám hotzzá käräcSOnry szent estéjén a Betlehemi,., amelyik pedig belálbogiait mlndiontüvé, ahol jómód, jóllét van... Ez AH éfZ*r(S ftindte mindig visszajár. Most is, ahogy Írok... és vég'g’őhamítalk e’őttem azok a kérő, könnyes gyérmeksze- mdk, sító asisizomyarcok, melyekkel tegnap ■is, ezelőtt is találkozom az utcasarkokon... És látom az apró, szörfös tenyerecskéket, ahogy felóm/nyuilnak és hallom — Csak egy lej! kérek... — Csjaík egy lejt — visszhangzik bennem most its és mindig, ha azt látom, hogy menynyi eltolódás is von a világban. S ilyenkor, egy nappal karácsony estéje előtt, még élesebben, világosabbatri látóin ezeket. Vállárai baj van a szeretettel és ennek szimbólumával, a fenyőfával. , A fenyőfa gyertyáit gyujtojfatj« * feleségem. a. láng hosszain végignyui a szobában. • Mint egy liándzsa, végigterül az asztalomon is. Ide isi, ahol írok. A gyertyák egymásután: gyuInaik fel. ügy Jálom, — a holnapi szent este „főpróbája“. — Gyermekként mosolyog a gyertyafényben a feleségem. Szótlanul gyönyörködik a megvi/ágiitotlt feüyötäbläi. . . Fenyőfa... S én. látok . .. Beásna a hóba vállukon szuronyos pusíká- va'l' honvédek őrizték az innen valósinak kar j rácsonyált. Velünk szemben mások a tulnain1- ţ valósiak karácsonyesitjét vigyázták. Fenyőfák > tövében húzódott a lövész árok és valódi esi] - ; lógok ragyogása adta hozzá, a fényt. A hó ! roskadáisig ült rá az ágakra. Mindenben I olyan nagy, 'égi karácsony szerűség volt. . . j Mintha maga az Isten tartotta volna kiairá- j csomyest jét és a nagy karácsonyfa alatt va- ! lódi puskák, vetődi kardok és - ólomkatonák j helyett igazi emhenkatonák álltak . . . Látom magam, ahogy egyedül, nékitámaszkodva egy vastag fény öt őrösnek, ivéglgnéztem a kacskarIngós lövészei.lkokon, amelyekben szuronyos puskákkal ős ásító gépfegyverekkel vigyázták a szent karácsonyes1 tét.. . Látom miaigam, ahogy lenézek a völgybe — mindenütt fenyőfa — felnézek a csúcsra — ott is fenyőfa ... A Szeretet fája. Amelyik alatt most is, akkor is, emberek milliói hirdették: ,,Megszületett . ..“ Látom arcomon, azt n, keserű vonást — amelyik azóta csak m ég jobbam' elmélyült — amolyiiken apró 'gyöngyszemeikben gördült alá ói kömy . . . Egy . . . kellő . . : szitán több... A hidegtől-e, fájdáilomtól-e...? ■Ne feieljleik dád iNjem kélnyisziertithiatí a válaszra senkii... Csak Hálom könniyes arcú magamat . . . áeinln a sziembeniálló nem- zéöeik ezrél Iközö'Jtl. öldalllomoini nevoii ver- re'i. . . köröitlém a szereiét fáinak tízezrei, feleltem a csI Magos ég, — és szivemben valami szorongó érzés, aimelyiik vissza-visszatér évenként egyszer . ., Mosili ils . .. És ilttt a szobában Is, ahogy a feleségem gondosain rendezgöli a Ikiarácsonyfát', azt a régi kia- rácisonyestet látom, az 1917-est, amikor tóifllü húsz évvölí ezelöllti busz fökos hidegben megcsufollt fenyőfáik tízezrei közölt ernbéreik ezrei fegyverráli őriztdk a szent karájCsanyt, a szeretet ünnepét.. . S azóitla lülyenlkor mámdig arra gondolok hogy va(jjoin nlem hazugság-e, aimilb ilyenkor mondani szolktiaik; — BéHíieisség a földön a j ónba rain ernber- mek . . .? .Hát van békesség? S van egyáltalán jó- alkaratn ember ezen a földön? S mern-e mögesuifoltása miiinden d'iCsérÖ szó etilnek a holnap esti szelni, napintk0 És nem-e a pogányság visszatérő s folyton erősbödő gyűlöletét, fejezi kit alz a fenyőfa., amely amonincn észaikróll ai pogány «népeiktől lekerülve l'ertif a szenéllelt szimbóbima? Lehet lirtl. valaha ás békesség? Tegnap Terruel, azelőtt Nanking, Sanghaj és ré- \ gebbem', Dobcrdó, Limaimova, Verdun, Kra- | gujevác. ... és mind'an vissza egészén Cala- ; lancnnlig, sőt azon tül, aimllkor még csak j ík'élt 'ember volt —- aim® Kaiilrí és Ábeieil —...? j T-lairc, vér, puszluláis jelzi az ember útjait... ! Az emberéit, amelyik mw világszerl'e és sók- ' miiilliomod-magú vigil, akárcsalk mi (keltben másít 'ebben a szobában, — készül a Leg- nlagyobb rnegsz öleié sünék megüinniepffié sére... Messzii'rő! gyermlekbamgötí lap iszobámba a rádió. Vékony, cémialbaingOni fölszálll. a méHiódia: ^Miegtsizülétletl'. . Ezt a mieHŐdiát ma, millikó ember, énieflö:® és milTiHö h'aUgal'jlat. Milndenilltt, ahoil kieresz- tényefk élnek és mkíiiÓ alpró fenyőfa között bíznak atz emberek abban', hogy eií kiéli jönnie egyszer óimnak, az «dőnak is, amiíklor vallőbiam jóakianatiu emberek élnék maijd ez en a föHld öini. . . Viaskodik bennem ia kétség. Még most is, Várható volt,hogy aromán kaviárt lelkesedéssel fogadják, de a Rhein termékek sikere, afóelyéket a román Vendéglőben szolgáinak fel, minden várakdzást felülmúlt. Rhein pezsgő egyetlen ünnepségről sem hiányzik. A Rhein borok-t'hir ci vörös cabinet - muskotály- kövérszöüö-íelülmulhatatlanok. BGZŐDÍ GYÖRGY: LÓPÁSZTORUNK Neki pitymalHk legelőször az ég. érte jön fel a nap, Ő köt: fel reggel az első disznóbör-bocskort s virradatkor már kint áll a falu végén a suppogó nehéz porban. — Hó hahó, emberek és állatok ébredjetek Ml vagyok én, a faluvégen és ott vagyok immár a nap a hegyen túl. — Olyan ő, mint a gondviselés. Egyszerit gomdvisedés, falusi gondviselés, a mi gondviselésünk, ostor a vállán és kürt a kezében. Bocskoros gondviselés ő, hajlott derekán himbálózik az ujjas, roggyant lábszárain ráncokat gyűr a régi poszióharisnya, ujjal bütykösek, de kezében pattog az ostor, nagyokat szól, csattan a porban a levegőben, a virgonc csitkók és a lovak piros hátán. Nem néz semerre, csak hajtja, amit kierţcjednck elejébe, mindegy, hagg száz kapcája van-c, vagy kétszáz. Bölcs már és egyiigyü ember. Vidéki urifluk jönnek vasárnap reggel szembe vele, kocsival a szomszéd falusi bálból, mámorosak aiz Urak és kikacagják a pásztor süvöltő kürthangját s a csavaros Ökörszarvat. — Milyen hangnemben játszik öreg? — hahafáznak, de ő rájuk se néz, komolyan, alázatosan leemeli kalapját is előttük, ősz hajszálait fodrozzák a szelek, mialatt szól: —- Ébresztő és menne tovább, de az urak nem eresztik. — Háhaha, ébresztő, jól megfelelt, öregem fogja, itt két lej!— Nem emeli rájuk az ostort nem vág az arcukba, mert bölcs és tapasztalt, csak condrája alá dugja a pénzt. — Nagy pénz ma a pénz és a szép szó — Fújja az ébresztőt, mintha a hang nem is a kürtből, de a torkából, a sziüe mélyéből jönne, nem olyan ébresztő ez, mint a többi pásztoroké. Kidagadnak erei, megfeszül az arca, egész este kipirul, mint szemben az égbolt, úvek, a fák, virágok, állatok és emberek és a hegyek egyformán hallják a szavát, nagy dolog ez, ha itt valaki megtalálta igazi hangját és hivatását. Különben olyan ő egészen, mint mi. Első mindennap az emberek közt és bölcsebb a többieknél és — mégis utolsó. amiíkor pedig a legfiatalabb nemzedék szájából halllom ezt a bizakodó dlailflomot, úgy érzem, hogy a szerelet hirdetése ugyan szent és kereisffitényi1 cselekedet, de mit ér sok ez. er és ezier ember jóakarata., amikor emberek, mlüliliiiöi hlaüanír sem akarnak erről a szere- tletirőll,, de feniik egymásra, a kést, a korda! és gránátot gyártanak 'és glázrt — egymás ellen. És csendben!, baillkiam, úgy hogy csak én egyedül hlattljam meg, felteszem a kérdést: — Nem-6 látszatiszerebet érzése füllt ez embert ilyenkor, karácsony estijén? Az a nagy Hóllkii megolvadás, amelybe ilyenkor a.z emberiség beleringatjia. magáit, niem-é tudatalatti narkotikum? EOz-songütanil magamba csak egy mapriai is a fenevadalt. Csak egy maprai kőzetesuszinii a Krisztusihoz, hogy másnap már annál tláivdlabb jussak, tőle. Meri ha mlai nyomorgók miiilQlióljt segítem is. holnap ős <a> sok iszáz holnapután vájjon akarom-é, v®n-e szándékomba továbbra is segíteni a szenvedőkép, az éhezőket? És itt a •fényes, megvilágított fenyőfát mean csúfolom-e meg azzoil, hogy ma még megtűröm a szobámba, de az ünnepeik mintává! kidobom? .Nincs válasz. Ki-ki maga adja meg cselekedebeiv el a feleletét. Mi Is — magyarok,, akik szent karácsory- esljén a fenyőfa all'aith hirdettjjük ai 'Krisztush és hódolunk néki — magunk válaszóljuk m:eg: vájjon megcsciekedtük egymással szemben azt, amit minden magyarnak meg kell cselekednie? Segitettük-e egymást, támogattuk-e egymást? Megfogfuk-e az elesettek kezét? Adtunk-e oda, ahova keHett? Letöröltük-^ a könnyet? 'Mert népeik mLlllliói közötft lils 'legelsősorban szegény gyemgemagrimk kéJI hogy érdekeljem Tegyük féí miagnnknaJk nyersén, de hattár- Pallau őszinteséggel a kérdést: Van-e beninünk felelősség és szolgálat ? Felelősség adóként, amik megcseíékédtünk. És szolgáillnijl akarás fialj ánkiért? Ment lit kém 'kezdeni a szereiét gyalkorlá- sáit. Maigunkban. maguruk' iránt! A magyar- Ságért. S ha- er a féllelősiség és szól'gáHait tökéletes már berrnünk, aikikor megközelítettük azt a sz'ereíelél), amelyet hirdet a mindenkori szénit karácsony esitijie s amelyet tnu is megcsufolit aiz emberi. S csak akkior gyni- korollhatjuJk 'tovább ezit a már valódi és igaz szeretolel Is másokká! szemben is. * Sötétedik. Féleségem egymásután fújja el a gyertyákat. Csialk egy ég még. Kevés lánggal!, kicsi: fénnyé!. Miib'fc ami'lye» (bevés ae olyan ember is, amelyilbnek szivében megvarr az igaz szereteti mások iránit. Ä hu^ysav tenyegeíö veszélye A hogy savfelesleg elősegiti bizonyos sók képződését, amelyek lerakódnak az Ízületekben, izmokban!, és a vérerekben és a kövel- klező beiegségeket okozzák: Arhritls, kösz- vény, reuma, ülö-ideggyullüdás. vese- és májgörcsök, érelmeszesedés, beteges elhizás, különféle kiütések, stb. Ebl>en a korban szükségünk van egy olyan gyógyszerre, mely egyrészt feloldja, másrészt el is távolítja a veszedelmes hügysavföbbletet. Végre sikerült megtalálni a leghatásosabb hugyseroldó szert. Hosszú esztendők fáradságos (klinikai kísérletei, rendelkezésére bocsátják az emberiségnek a legmegfelelőbb hugysavoldó szeit — amelyet UROFAN elnevezéssel hoznak forgalomba. Ára 105 lej. Urofan feloldja kiválasztja és el is távolítja a hugy,savat. Ennek következtében eg> ■ dülálió ideális gyógyszer minden olyan betegség ellen, melyet a veszedelmes mérgező anyag a vérbe hatolva előidéz. Vezérkép .: seiet: E. A L. CIORA Bucniésti III Sl.. Speranlei 37. Kapható gyógyszertárakban es drogue riákban, A párisi világkiállítás román pavilion ja nagyszerű gazdasági propaganda volt. Országunk mérhetetlen gazdagságát mutatja be Románia pavillonja, amelyet a fráficiak és ide genek milliói látogatnak. Az elért sikerek között is fi^gyelemrcméltó a Rhein pezsgő L és borok sikere, ämelyet épen . abban a?. orszcgbäH áfáinak, ahol a borászát több a specialitásnál; nernzétí büsÉkeség.
