Ellenzék, 1937. december (58. évfolyam, 277-302. szám)
1937-12-25 / 298. szám
10 nmt ELLENZÉK 193 7 'december 2 5. Nem keíieít ... FÓTHY ERNŐ ír F:( <1 történetet Itur átlóm, a költ fi nieselte cl valamelyik téli esten. <1 csendes oliRrsóká- i'chn. egyik sarkában két folyâkyţ közölt. t udod iMj/yo/t jól mondta és sóhajtva dűlt hatra a bortxtn nyíremet Móriéival. Ilinl>a nála,111 n< •yyan fontos, bogy <1 nőnek Mária legyen a neve Ebben a nenhen oly sok minden non És e: a Méirio emelteti . . mi de mit részlete: zeni, hiszen ismereti 111 dód. mélyein kedves, tudod búmul fi, nagy szemeit, amikből néha ismeretlen oilúgnk ftiny- jelci oilkainak elő, akár a gépkocsik Makót os sugéirlámpái a esendrendeletes pesti ideán az éjszwkésbun. \agy megértéssel bólintottam Ixirólom, a költő' felé. aki mintha újabb inspirációi kapott volna, tovább folyhrtta. I s tudod a tragédiáit is. Mária a legjobb hurutom felesége és épp ezért én még sosem iáit tarn ennél szebben reniéngtelenebb dolgot , világon. Nem, nem erről akarok most beszélni. Egészen másról lesz szó. Arról, hogg el hatéira ztam: valami széppel lepem meg Máriát. Mivel lephetem én meg M Muátf . . . Eltaláltad. Tehát írtam egy bril- liáns szonettet és bevittem a nagy napilaphoz, amely, mint tudod, szorgalmasan hozottat jn Írásaimat. Brávó, bravó, mondta ászén kesztö, remek kis vers ez annyi szent, de nem ártana, ha valami ügyes riportot is hozna a vasárnapi számiba. Nézze: azért többet is fizetünk ... A mai költőnek nemcsak verset kell inni tudni, hanem prózát i\s. Sőt nagyon ajánlatos, ha eredményes kirándulásokat tesz a cikk és riportírás mezeire is. Így hát megírtam én is 1a kért tudósítást. Valami előkelő divat hölggyel beszélgettem az elkövetkező tavasz várható női r 11 harzenzációiról és azt írtam meg. Mit mondjak: a szerkesztő ur oda volt. És eljött o vasárnap 'és a vasárnappal a vasárnapi szám és a vasárnapi szám 6. oldalán a divatcikk, a 36. oldalon pedig a vers. A költemény, 0 brilliáns szonett. Amit rney- I epe tárnék szántam Máríéftoik, ügy történt, hogy a legjobb barátom, a Mária férje, meghívott épp arra a vasárnapra ebédre. Pompásadban nem is vághatott volna a dolog. Már előre örültem Mária szemeinek, rózsaszínű mosolyának, amikor majd az asztalnál megemlíti halkan a verset, mond néhány dicsérő szót, de én az arcából tudni fogom, hogy megértett ás megérzett a rímeken keresztül, amik csak neki zenéltek ott azon a hitvány \papirlapon. Hangos hátbcweregetéssel fogadott ~a fér]: széles, jóindulatú, bortkedvelő, nőszerető férfi (nem is lehet rossz ember az ilyen) és előrukkolt kitűnő pálinkáival, amik remekül érvényesültek igy közvetlen ebédkőzelben. Ej előkerült korujhás párossággal arcán Mária is. Hej istenem . . . Na, de befutott a leves, Mária levese. Mert mindeneken felül csodálatos leveseket is főz ez az asszony, annyit mondhatok neked. Szünet. Nagy komoly kanafazás. őszinte elragadtatásban dicsérem a levest. Kissé később azMn megszólal Mária: — Olvastam a cikkét a mai lapban. Nem is tudtam, hogy ilyen ötletes és sziporkázó is tud lenni. — Tényleg — tódttja meg a férj tele szájjal — már én is akartam szólni, hogy jót röhögtem nafta, dehát én elfelejtem az Ilyesmit. Hát kiváló ember vagy te, az bizonyos. Kényszeredetten mosolyogtam, majd riadtan néztem Máriára. De semmi. Rejtélgtele- nül nevetett rám, üresen szinte és nyugodt mozdulattal csengetett a szobalánynak, hogy vigye ki a tányérokat. Megnyugtattam magam. Biztos majd később jön elő a dologgal Mária. Majd az ebéd vége felé, amikor már hangulatot csínétak az egészhez a kitűnő borok. Vagy a fekete után. Vagy délután talán, amikor esetleg négyszemközt maradunk kis időre. És elfőtt az ebédvég és semmi Megittuk a feketét és semmi. Délután negyedóráig ültünk ketten egyedül, ö zongorázott, mert azt is remekül tud, de nem történt semmi. Egy szót se szólt a versről. Egy hangot sem. Semmit. Már nem is tudtam, mit csináljak. Meg akartam kérdezni, hál Mád a, hát nem olvasta? A 36. oldalon. A szonettet. Amit... De hát ezt mégse lehetett. Mert ekkor már tisztán láttam és éreztem, hogy nem olvasta. Hogy átlapozta egyszerűen, mert Manapság az ember átlapoza a verset. Nemcsak a férj, akin nem is csodálkoztam annyira, de még ■0 Máriák Is. Kinek kell a vers kedves barátom? Kinek? . . . Kinek? . . . Valami halk szomorúsággal mentem el estefelé. A megszokott vendéglőben a t'örzsasz- fálnál már vártak n megszokott cimborák. — Jó volt a cikked — mondta a- egyik. A versről azonban azonban nem szólt senkisem. M[t mondjak még? . . . Nem találtam embert, aki olvasta volna a verset. /avartan néztem magam elé, ann't észrevett azonnal büráiom a költő akinek egyébként ilyesmikre igen édes szeme volt — Ila jól sejtem mondén komoran és rezignálton te sem Untod, hogy melyik versről van szó Tehát te sem olvastad. Szerettem volna védekezni. Mondani valami elfogadhatót, valami frappáns, ügyes dolgot, de nem lehetett Tor komm forrasztotta a szót tekintetével, a. tán megvetően hanyag mozdultrthíj nyúlt n tsebébe — Véletlenül Itt van adtam — mondta mintegy önmagát gúnyolva Odadobta az asztalra, mint egy értéktelen rongyot. — Szegény, szerencsétlen szonett — mormogta Nem kellett senkinek Mély bünérzésel nyúltam érte EJ ol traşi am Aztán visszatettem halkan az asztalra. Fáj- dalmifs, leverő érzés hasított rajtam keresztül Mert, akárki mit mond: egész jó vers volt. m ■?* e 3 közigazszerzeü logoit CLUJ KOLOZSVÁR, december 24. A Románjához csaltok részek területén életben levő törvény ekmek az1 anyaország törvényeivel való egységesülése nem ment sj* mán. Ez fékép annak tulajdoni! haló, hogy a cső toll területek jogászainak véleményét •nem hlull'gátlóik. meg, «fern hagyták ói vényben az itt tniáír évek óta bevált törvényes •noadel'- kezésekeb és az ottani törvényeket tették kötelezővé a csatolt területek lakosaira is. Ebből aztán igen sok baj származott, aime- lyeiknék kiküszöböllése még évekig fogja foglalkoztam o jogi ‘‘'S közigazgatási fórumokat. Ezek közé e törvények közé tartozik az uj közigazgatási törvény is, amely egyszerűen eltörölte a kéményseprő mesterek szerzett jogait és kiszolgáltatta a városok és községek vezetőinek. Az uj közigazgatási törvény ugyanis nemcsak felhatalmazta, hanem egyenesen utasította a törvényhatóságokat, hogy vegyék házikezelésbe a kéményseprő mesterségei és létesítsenek úgynevezett községi kéményseprő üzemeket. Ezzel' a rendelkezéslset a közigazgatási törvény száz meg Száz kisebbségi polgár megélhetéseit donit ötté romba, mert elkobozta szerzett jogaikat. Tudni kell ehhez azt, hogy a kéménysep' iömesteri elmet és minőséget o.z elhunyt kémény seprő mesterek hátramaradottjai is gyakorolhatják és igy a csatolt területeken többszáz kisebbségi család keresi ezzel kenyerét. A kölz igazgatási törvény életbéli. iptelése után aztán ezeket a kéménysep- römestereket, akik évtizedek óta gyakorolták jogaikjait, egyszerűen' kiakolboliiottták. így történt ez Temesváron, Nagyváradon, Sziat- máron, Désen, Nagyszebenben, Brassóban és még egy sereg más városban és Kolozsváron is. Itt a városi tanács egy határozattal meg szüntette a szerzett jogokat és kimondotta, hogy a jövő évben községi kéményseprőüze- mcl állít fel. Érl!hető„ hogy ez a tőr vény rendedet: melyen nagy megdöbbenést keltőit az érdekéitek között. VaUamen-nyd kenyerét vette él, együk napról a miamiikra Iköltdusbatra juittarttia óikéi. M egimdufllf a közmgiazgallásé perek lavináját. A temesvári1 és kolozsvári közigazgia- tótsi láb árná']1 a jogf ősz tolt kóményseprőmes- terek több panaszt adtok be, érdiemi döntés azonban csuk tegnap történt. A Kémény- seprömesterek Országos Szövetsége és a désn kém én y sepr ömes tereik) támadták meg feléb- bez. vse Dés vtá.roSí tanácsának azt a határozatát, mely a détsíi kémény sepr ömester szerzet! jogain megszűnttel te. A közigazgatás' tábla1 helyit adott a iké mén yse pro mesterek panaszának, megsemmisítette a szerzett jogok elkobzására vonatkozó határozatot, azzal! az indokolással, hogy « kéményseprő- m esi terak. szerzet!: jogáénak e'h.bz ásóra és a községi kéményseprőüzemek faláéin Hasára vonalközó (közigazgatástörvény 1936-ban jeVnt meg, mig a munikaitörvény 1937 aiu- griszéas 26-án közzétett végrehajtási irtasií- tása érvényben hagyta az 1848-bam érte'.'beléptetett! magyar lilpairtörvónyiuek a kéményseprő mesterek re vonatkozó rendc kezeseit, igy a kéményseprőmesterek szerzelt jogait csorbítani nem lehet. Az országos vonatkozású és elvi jelentőségű döntés végre nyugvópontra juMaiiba a régóta húzódó megaJdaítüian problémát. mert rendszerein használom a kellemesen illatosított Ssn?€3s o (Szt László} fertőtlenítő toalcttszapp~nt, megvéd a veszedelmes influenza ellen. 2 A Bözsi csak egy ló volt, lónak is egészen jelentéktelen. Sőt, ha azt néztük, ami vele összefüggött, a szekere után, a rosszképü gazdája után Ítélve, éppen ordinäre portéka volt. Ha — pláne — a szekeren sorakozó zömök zisákokizi mérlegelte az ember, valami balsejtelem azt su<jl°, hogy jobb nem nézni, ami itt történni fog. Bözsi most é kezik a komppal a túlsó partról. Elsőnek áll a hajó orrában, mögötte egg autó pöffészkedik. A hajó surrogva locs- csun neki a puha „vád^-nak s felgyurja, mint a tésztát. Minden és mindenki előreló- dul, de Rózsi tudja, hagy ez a főirányú Indítás, mely egyszerre a partra tehetné, nem neki szól, sőt óvakodni kell tőle, me t utána engedni egyértelmű a palacsintává la pit ássál. Tántorogva bár, de megőrzi egyensúlyát, mig a lánc a cölöpre teke red ik és pnnkra kihúzza a hajó orrát. Rózsi áll és vár, mig a 'rosszar- cu éís falábú gazdája az ismert jambusokbnn kikecmereg ^ partra és csendesen visszaszól: „Rózsi ne!“ És ekkor történt az első csoda_ A száraz ló összeszedte magit, belefeküdt a hómba, szaspora ütemet vert ki a padlón és a roska- dó keserűség belegurult o puha trágya-ágyba. Más ló ilyenkor megadja magát a végzetnek: nincs tovább. De Rózsi nem ez a ló volt. Most már nem húzott, hanem a kétségbeesés mindentakarásáw/ kél lábba] rugaszkodott, kettővel előre vágott megóTás nélkül, in- sznUodásig, mint az iga mániákusa. A hám megnyúlni, a ló összezsugorodni látszott s pl Tanotokig úgy teszed, mintha a kép a mozgásban levő elf éneklést ábrázolná De a szekér mégis künn volt a ponkon, mint az égből pottyant hihetetlenség. Rózsi reszkető inakkal, gőzf el hőben fogadta a S.őrösképü és fálábu ember tüntetésnélkül való tapogatá- sait. És ekkor történt n Második csoda. — A motor már zúgott, pukkadozntt, nagy sebbel nelcir romod ott s mint ugródeszkáról, pontosan beleült a puhaság kellő közepébe. Korogva seperte ki maga alól a sárt, a trágyát s aztán beadta a kulcsot. Pattogó gazdája vezényletre kapotott hangán adta ki <7 parancsot: „Hamar egy é’őfogatot’“ — Ur nem hallotta, paadszt hallatlanná tette, senkisem mozdult. — ,rS~áz lejt annak, aki kivontat/“ — Hangzott az értelmes beszéd. — 5 ekkor a falábú és szórásképül, de szőrösszívű ember kifogta a Rózsit. Rózsit, „aki“ nem táplált annyi pénzférő ambíciót és „akin“ megesett az ember szive. És Rózsi vele ment. Vele menf, hogy megcsinál ja a leír hatatlant. — És megcsinálta. Talán, mert annyi emberben a kin láttára felébredt az ember és élképedt tekintetén át a lelkét küldte a pária-állatba. Talán úgy, hogy a minden szenvedők Mestere tartotta a lőcsöt. Így kellett lennie, mert az ö színváltozása fátyolo'skod- hatott a fehér habba tett, facsaró vízbe gü- bült 'ló felett, ahogy félre tántorgott az ismét méregbe jölt masina elől. De az is lehet, hogy a szemekbe ismét visszatért lélek hagyott fázós nyomokat a pillákon. Az urféle csakugyan megadta a száz lejt — a falábúnak. Ahogy gavallérhoz illik. — De mi, belül kifáradt nézők, levettük a kalapunkat, amint elmentünk — a Róz'si előtt. Mint 1a valódi nagyság előtt szokás. Káli Dénes. W. A. SHEAFFER PEN CO, Fort. Madison, Iowa, U. S. A. Romániai vez6rkópviaa±*V. . KAUFMAN fi FUJI« Bucureşti. Sir, Regaifi;!. Az ELLENZÉK a halódás! szolgálja, A kisebbségi é* emberi jogok eJőharcosa.
