Ellenzék, 1937. december (58. évfolyam, 277-302. szám)
1937-12-25 / 298. szám
193 7 december 2 5. KÖVESS ISTVÁN ELLENZÉK VALLOMÁSOK Politikai riporter munkájának legnehezebb része, mikor ismrt államférfiakat keres fel, hogy nyilatkozatot kérjen országos jelentőségű dolgokról. A beszélgetés maga könnyebb, mim a ,,megszólal atás“, mely büvészi képesseget követel néha asz újságírótól. A munkának ugyanis különböző fokozatai vannak, telve nehezebbnél-nehezebb akadályokkal, melyek akkor jelentkeznek, midőn csöndesen s a legrosszabb eredményre számítva bekopogtattunk a zsúfolásig telt előszobákba. Tudnunk kell, hogy kiterjedt udvara van minden valamirevaló poli ikusnak Titkárok, barátok, tisztelők, rimánkodók, reményveszte t törtetők hada tolong körüiötte, hogy — mint át- hatolha atlan köd — minden előrejutást megr akasszanak. Az újságíró ilyenkor a szemre legmagasabb, legjobban öltözött, vagy leg- hangosahb személyhez fordul, hogy a bebocsátás körülményei felől tudakozódjon. A kér dezett aztán rámereszti szemét, kidüllesz'á mellét és teli torokkal kiáltja: — Most akar beszélni, midőn a legfontosabb országos ügyekkel vagyunk elfoglalva? Lehetetlen !. .. E percben szerencsére kinyílik a dolgozó- szoba pámás ajtaja, melynek küszöbén meg jelenik a vezér fáradt arca, hogy híveit türelemre intve a végnélküli tanácskozásokat tovább folytassa. így születik meg legtöbbször a nagy ,,tör ténelmi pillanat“ — feltéve, hogy jó adag bátorság van az újságíróban és minden bejelentés és bevezetés nélkül oda mer lépni az aj tóban álló politikushoz, ki: vagy nyilatkozni akar, vagy nem, — ment tertia non datur. — Engem keres? — Igen. Fontosnak tartanám . . , — Tessék! Csak* egy-kót szóra , . A párnás ajtó bezárul. Az ujságiró előcsa- tárczását siker koronázta, nyakig süppedhet a pársony fotőjbe s most már teljesen tőle függ, mit váj ki az egy két szavas nyilakoza- ton tuf az ól'vasóköz örtsóg számára. Elitkor kezdődik a ,,Vájár“ nevű bányász munkája, aki tizennyolc próbás aranyat kutat mindig, mert hivatása szerint csak ezzel boldogulhat. Az arany ,.Szenzációt“ jelent a mi foglalkozásunkban. Olyasvalamit, ami bombaként hat az olvasótáborra s kollegákra s másnap az összes többi lapokat is foglalkoztatja. Mentői több ideig él egy-egy ilyen politikai szén záció, annál nagyobb az ujságiró diadala, annál tökéletesebb, dicséretesebb, értékesebb eredményt jelent munkája. * Bátorság, képzettség, rátermettség — ezek az előfeltételek elmaradhatatlanok. A sikernek az átlagon túl emelkedő egyéni képesség az alapja. Az utat elzáró „uszályhoz“ tartozó törtetők hada meg kell érezze, hogy az uj ságiró az olvasók tízezreit visz; mindenüvé magával s a beszélgetést nem személyi előny, de közérdek parancsolja, Apahidán egyszer meghivás nélkül szálltam fel a Désre utazó miniszterek szaJónkocsiiá- ra. Costinescu dr. miniszter volt az első, akit megszólítottam: — Hol van Dinu Bratianu? — kérdeztem minden bevezetés nélkül. — Miért? — Nyilatkozatot kérnék a kisebbségek helyzetére vonatkozóan. — Ne háborgassa, a dési gyűlés részleteit beszéli éppen most a kormány jelenlevő tagjaival, Visszafelé azonban elintézem, hogy a kért nyilatkozatot megkapja. 4 reuma emegíáuiadja az Sjíileiehei, iisnokaá és a szivet — Jaj,a reuma összetört? csontjaimat! — Egyetlen egy orvosság van ez e - len : reggel és este egy Cciymo.*-os bedörzsöld«. *) CASMOL a legjobb bHirzsölőszer meghűlések, grlppa, reumatikus fájdalmak és láz elien. Ára üvegeikéül Lei 22. Costinescu dr. miniszterrel folytatott be szélgetésemnek több szemtanúja volt, akik irigykedve nézték, hogyan beszélget el a szürke kisebbségi újságíróval. A dési vasútvonal jelentőségéről beszéltünk, melyhez Gane dr. egészségügyi államtitkár is hozzászólt. A nép- gyűlés után Bébé Bratianu a szalónkocsi ét kezőtermébe hívta ,az újságírókat, kikézbesi- telte az átjaivni'tot't, átfésüiLt beszédeket, majd a kisebbségek ügyében Lapedatu akkori miniszterhez utasított, aki megígérte, hogy a legközelebbi minsztertanácson az általam fel sorolt sérelmeket felhozza és orvoslást eszkö zöl ki számunkra. * Újságírói pályám alatt legnehezebb volt Tftuiescu megszólaltatása. A volt külügyminiszter ugyanis — prózai nyelven szólva: aludt — midőn a gyors berobogott a vasúti állomásra. Magam sem szeretem, ha álmom ból felzavarnak, hát még a volt külügyminiszter, kiről az a hir járja, hogy legkényesebb diplomáéra a viiágon. Valami azonban azt súgta belülről, hogy találkoznunk kell és nyilatkozni fog. Előbb szép szóval, aztán követelő hangon fordultam Savéi Radulescu későbbi heyeites külügyminiszterhez és Filotti személyi tikárhoz. — Alszik, pihen — tartottak távol a szalonkocsitól, — Tessék felköltcni kérem! Titulescu be látja, hogy nem mulaszthattam el a kedvező alkalmat. Ki tudja, az életben mikor találkozhatunk . . . Savéi Radulescu megsimogatta homlokát, aztán lemondóan sóhajtott; — Nem bánom, megnézem, ha szerencséje lesz: fogadja. így volt. A vonat zakatolása után következett csend felköltötte Titulescut, ki mo solyogva „igent“ mondott. Sohasem felejtem el, hogyan motoztak meg a termeskocsi folyosóján, ho! polgári ruhás detektívek álltak s zsebeimet, köztük nadrágom hátsó zsebét is megtapogatták, revolver után kutatva. Lehet, hogy okvefetlenkedésem miatt gyanús voltam. sőt: Titulescu is meggondolta a dolgot, nem szalónkocsijában fogadott, kifelé indult s kezével intett: menjek csak elől, így utá nam következett a társaság libasorban. Mikor leléptünk, fellélegzett és közvetlen elém állt úgy, hogy alig egy arasz választotta el orrunkat. Közben környezete ravasz trükk- höz folyamodott: Míg első kérdésem mond tam, nagyot fiittyentett a vonat s a volt külügyminiszter nevetve Intett búcsút szalon- kocsijának ajtajából. * Maniu mindjárt Titulescu után következik a „nehéz“ politikusok sorában. Két évig jártam nyomába, hogy szólásra bírjam. Több szőr kértem, kérleltem: mondjon valamit az országos politikáról, de harapófogóval sem tudtam kivenni belőle egy szót. Egyszer elkeseredésemben megkorholtam: — Nem szép! Ha politikai vezérnek tartja magát, nyilatkozzon. — Majd eljön az ideje és többet mondok. Szivére akartam hatni. — Azt mondják, szereti az újságírókat, kik oly szépen írnak Badacsonyról. — Badacsony? . . . — ragyogott fel a szeme. — Talán oda utazzak? — Tessék, szívesen látom, de nyilatkO' zatot ott sem adok. Most aztán van bőven „nyilatkozat“. — Ugy-e nem panaszkodik? — kérdezte tőlem a választás előtt Boila professzor, ki tanúja volt annak, mennyit kérleltem Ma- niut valamikor . . . Kevsebb a „baj“ Vaidával, kinek csak egy kívánsága van: — Ne adjanak a számba hazugságot. Pontos jegyzéket vezet azokról a lapokról, melyekkel — mint mondja — „megjárta“. Órákig beszél az újságíróval tökéletes ma gyarsággal. Minden kérdéshez nyíltan hozzászól és fanyarul jegyzi meg a bucsuzáskor: — A többit most már önre bizom. Meglátom, mit tud. Ha rosszul ir, többé nem fo gadom. Lupu dr,, szintén fenntartás nélkül beszél az újságíróval. Tunian, Braitianu György már óvatosabbak, Írásban kérik el a kérdéseket, választ aztán nehezen adnak. Egyszer azonban a legzárkózottabb politikus is megszólal. Politikus, nyomtatott betű, újságíró: ikertestvérek. soha el nem választhatók. 9 9 Ötévi fegyház „egy jó napért“ BUDAPEST, december 2-4. A büntetőtörvényszék Krayzell-tanácsa ma vonta felelősségre Beck Frigyes urar sági inast lopás büntette címén. Az ügyészség vádirahaj szerint Beck Frigyes ez év október 21-én báró Poi- tnamtezky Attilánéhoz, született Schiffer Piroskához urasági inasként elszegődött. Alig volt lazonban a bárónőnél egy napig, Beck Frigyes a bárónő Eötvös-utca 14. számú lakását kifosztotta, 1500 pengő készpénzt, 'arany női szelencét, nagy értékű brilliánsokkal kirakott női órát, platinagyürüt és egyéb ékszereket, összesen 17.000 pengő értékben ellopott, majd zsákmányával Pécsre utazott, ahol a lopott pénzt nőkkel eldorbézolta, az ékszereket pedig egy ottlaini zálogházban elzálogosította. A tárgyalás megnyitása után, az elnök megállapította, hogy a vádlott urasági inas már bárom ízben volt hasonló bűncselekményekért jogerősen elítélve. — Bűnösnek érzi magát? — kérdi az elnök. — Erre :ai kérdésre nem válaszolok, miindaddiig, amíg a kirendelt védőmmel nem beszélhetek. — Nahát én miajd megtanítom magát, hogy fog válaszolni a kérdéseimre! — szólt erélyesen az elnök a renitens vádlottra. Az elnök ismertette a vádlottnak a rendőrségen és a vizsgálóbíró előtt tett vallomását, amely szerint beismerte a bűnösségét, azzal védekezett, hogy amikor a bárónőhöz szolgálatba lépett, nem nem volt pénze és a lopást azért követte el, mert kedve kerekedett, hogy egy jó napot csináíjon magának, ehhez pedig pénzre volt szüksége. (A perbeszédek elhangzása után a bíróság kihirdette ítéletét. Beck Frigyes urasági inast bűnösnek mondotta ki a vád értelmében és ezért ötévi fegyházbüntetésre Ítélte. Súlyosbító körülménynek vette iát bíróság, hogy a vádlott csak azért fosztotta ki báró Podmaniczky Attiláné Eötvös- utcai lakását, hogy magának egy jó napot szerezzen. Az ügyész az ítéletben megnyugodott, miig a vádlott árl/ajtilanságát hangoztatva, felebbezést jelentett be az ítélet ellen. ERŐS FÉNY o CSEKÉLY ÁRAMFOGYASZTÁS felülmúlhatatlan TARTÓSSÁG » mindezt NYÚJTJA AZ IZZÓLÁMPA ELECTROSTAR s. a.-^UCURE&IL I •_ Calpa uljCioxua». a 'JÜ
