Ellenzék, 1937. december (58. évfolyam, 277-302. szám)

1937-12-19 / 293. szám

s

mzz ti****

1931 december 19.

Az élet hajnalodik

Irta: BÖZÖDI GYÖRGY

iA kiivíi Boldizsár J&noskia «»lit iilt a sülfő előtt a Biirkus kutyáival Jámotóka a katyával játszott, ,i kutya pedig u »öpktklü kövér 1»‘- gvtk után köpködőbb. liaba-ímas nagyra iklic nyitolit s/ájjoll és Jánoska ez-tm mu!t:ituvtt. A/ egész vitág azért vaui. hogy BoHdi/asar Jánoskának gyönyörűsége teljék honune Emu, mem »Még, hogy a nap iiLyem -szépein» süt, hogy a baltámon a rengeteg sok buza mind inegsárguH Vakarni i csoda folytán egy »né*

hány in»a»p alatt1 és akár mennie ne/., miiül •ezt ti »szép vetést lakja, meisszii az araitokat, es u kalainigyákiait, emellkMil még »az árok vize is mn'gduzzad't a kiért végében a tegnap» esőitől »Vs úgy 'nouiit lova, zuhogva a kapu előtti hídnál'. miauiba a hegyeik mélyén 1 »fk.ó vaíJai- ineninvi 'íiillkos szellőm beköltözöl: volniai- és emellett az éd-osanyjin' is ilblhcin maradt uiua, nem ment a, mezőre, hanem kenyeret süt az a ratókinák és mekii intem kell egyed ü. vi hmiie itthon, n»ind máskor, mert ez ia mogys-zjerü szép világ mégis olyan félelmetes, ha egyo- diil van benine. A Ik'enxence bchevülit, a kormos inuiigy lángokaT, melyek rt fe'iejanumieT és csodálattal nézetP, Ikikpnsz*l>i.t»ort>t«a az édesanyja, elkergette a sütőből', kérésziül) a kéményen éis most a sülő kenyereknek édes jó szaga árad szél a kemencéből »a»z udvarra,. Még 'Bunk'us ás szimatolja' ezt »a jószágot, fölemeli fejét a levegőbe, az tűin vissz aifek&zlk, hogy Jánotslkia ölelhesse a nyalkát, borzolhassa szőrét és bele.f »írhassa fejét a bund'á»- jába, ha aludmli oikan. És .1 ámosika letl-m-erül a világ 'közepének ebbe -a mély (nyugta,Imába, az ölet önitudabl'a-n boldogságába', mintha egy nagyot akarnia még sziippainitlainii belőle, miig -mem iteliitk az 'idő tás ő nem nő nagyobbra.

'Jánoskára llesé'tkiedütk iái világ, hogy el- üzizie boldogságát. Egyel őre csak gyermeki- hang dk ban »nyilvánul) meg ez, de ezek a hangolk egyre lánmásabbak 'lésznék. Úgy lá'Aszák, megint viisszajöiltíeik! a 'Hátas-gyer- mekek »atz eperfához, azjk veszekiedwek» Bizonyosam és leszedik mind -a szép fek-etle, éióbt epret, pedig a fa a Boldizsár Jánoskáik háza véginél van. Jánoska anyja mostt nem is szabad mláT fk'H, hogy éükérgesse őket — lábét azért, merit sok dolga vám a sütéssé) —, haintem lealkiaezt! a fal ró) egy barma cseréposuprot és a fia kezébe okija.

— Szaladj Jánoska, rtte is szedj, amiig ezek az elkárhozattbatk mind lie nem verik.

Jánoska félugrík, ott hagyja Buírkust és íkeresztülmásziki a kerít ősén, ment igy hamarabb a fához ér, mfiniha a kiatpum tklerül- ne kn az ólra. A Legnagyobb Ha'tos-fiu máT fent) kalandoz i# fa tetején és minden erejévé* neküfeszüTve rázza az ágai a többiek pedig iktik a magas -törzsre nem ’tudnak fél- kapiaiszlkodmli, szaporám- kapkodják fé) g, porból az epret, nehogy egy szem is ott maradjon Ell.eniséges pifiainibáisókiatt vélnek Jánoskára. aki' most már nagy bátorsággal mozog, mert >alz arnyjia külldfe ki, ebből nem le- hi iil balj, mert ha a többiek verekedmi kéz- dendb, ő csak egyet kiállt és háttá mögött lesz a segítség. -Leteszi a csuprot a fa tövéhez étó nékiihraimodik, agy-klötitőre fent va»n- ia magasságban, a Ha'tas-fdm meflett, egy másik! ágam. ’Nem szólnak >egy szót se, csak méznek 'lopva egymásra. Jáimosklámia'k kész a- larve, lerázza a maga ágált és akkor leszalad, felszedi, a féllé csupor éretlt -epret peri-g beviszi az »anyjánaik. -Hogy fog miek'j örvendeni! De larmiiinlb TepiUlon-t az ágaik közöli, látja. hogy a Hatos fiuk m ind alóla szedik az epret, »aizt-, amiit ő rázott és ami az övé. -Rí ájuk kiá'lit-, de -nem ihaszin-ál, amnlátT inkább kapkodják. Jánoska sem baigyjia,

1 ogy sokáig bosszanltisálk, lecsúszik a földre, megragadja' a Hahos-flíukiaiti, ott üti, ahol éri, egy-kettőre széjjel niiaiszUja vallatmeniniyiit. Amikor egyedül marad ai fa aliata, fé’lkaip- Iklodjia a c-snporba az epret, aizit is, -ami Har toséké volt De mi-re- ketföt forduima, m'él- letíte á-ll a legnagyobb k Hiat-os, m-egraga-dijta kiezébem a csuprot, és ki ákair-ja osa-varnif. iUgy verakiedtnék, hogy gyönyörűség. Jánoska mem ktiáltama az 'anyijáérí, -nehogy a 'többi gyávának higyje, majd elintézi ö egyedül valamennyin.

IA Hattos-fiuk már bőgnek, de ő egy hangot mem adna íkti, csak fogjiaí erősem az éll- leníelle váüfl-án- az ingiet és a fölld-re nyomja. OílJ hemperegnek a porban és olyan élk-e- senedétt-em, oîyain sizienived él y-esen kiizd'en-ak, -mimtha taz egész (éleiről vollma sző. Hatos béíemt2iTlk dl a csuporba, killódil'ja belőle az epret és a drága szép szemek bele lemet tődnek -a porba, csak ikiszonilotit levők festi meg kezüket és táj csupor oldalát sötótpiro®na„ miaut a vér. Most már auime« miit I kimnél- mi, most már bosszult kell állHink Járni «ka, az ántáit'Iain, auiinden gytímmki dühét és bomz- KZuját olt érzi az ökllélnsn és ez.dk az öklök- netitenllÖ erősek, miinithia mündig vereikedietlt. vOlimm, mióta miegiüilillainitalitia -ik világot A Huttlos-gyeriudk oialit és tépi Jláinoska lilngiétt, lábái* karj aült: indkifewizjiiti, az ároa eltorzul!,- ®iz erőfeszítéstől.

A pap éppen most jön g szőlőből, alvói megvitzsgiÜllllai földijeit, hogy a tegavapi eső nem it'ctil>-e Ikánt a permetezésben. iBtgondolr kozva, csendesen jön az öreg u-r, de a gyer- mékek 'lármája fellnitaisz'lljia gondollaihilbőT-. Messziről) figyeli- őket és meggyorsítja 'lépteit, de miikor az irí közepén küzlklödő gyér- mek-ekíhez ér, -mingállll és bizony elmosolyodik. Azdlám haihotázva kacag. -Micsoda nagyszerű látvárny 1 Kedve vólma mind <a kellőt ia melöéhez szorliiltami és megcsólklóirui, ha -nem vóllnáiniak olyan pnirosiaik és miaiszatostfi'k. A sz'.ikely őséről Ni fáim, alig 1 á-tiszanalk ki « fő'ldlvől és már hog\' értik « módjá't hiáiba, ez a vér, ezzel születtük. Már a bölcsőben- birkóznának, ha összeeposzden-ék ők'of

— Hahaiha-, gyertek, hadd csókoljalak m-eg' Az érő a ifonltas az életlxin. s amig ez va-n, addig aiem keli féM-oni ftiitekéh N'inll, ez a Bdlldizsór András fia-, a oagyerős Boldii1- zsáré, n'em fajzott él az apja vére, -ni, hogy vicsorítja- fogáit és hogy lépi a másikait, meg kelt. halni o kacagásíbók vagy meg kell eimn-i ezt a gyermeket a szereket/ müaltt.

A 'Hisz deletes uir természet lesen mindezt

nem mondja 'dl, csalk magában gondolja, a gyermekek pedig, mimtlha örömét akarnák fokozni a papnak, még esz-e vesz elitebben birkóznak, a többiek pedig ijedten álilinak köréjülk, hogy mi -lesz most, 'mert a pap meglátta'.

— Erős gv-erm-ek-ek; ügyes gyerm'ekek vagytok mind <a> kietlen, de mos/t már elég volt a virtusból. Te Bóldizsár, állj erről s tie Hatos, arról.

A gyermekek, engedelmeskednek és lesütött szemmé!- állnak a pap előtt.-—• M-egm utalnátok az erőlök-ert-, mosJt pedig menjetek szépein hazaL

De arra sincs idejük, hogy elinduljanak, mert Bd.dizsámé, aki belüliről már rég hallgatta, hogy a gyerm'ekek verekednek, egy nagy vesszővel megjellenitk ez ut.on, moso- iyogjva Iköszön a pepmak és egyenesen a gyeirmeikelkthez tart, ah-ol hirbelen- elváltozik az arca, csoki harag ram rajta és ijesztő iin- duüat-— Meg vagyttók háborodva, hogy ilyen dolgot csináltok? Tépébek egymásról a gúnyát, ordítotok? Nem szégyentmbek magatoka/t! —

Heves átikok és szidallmak között kapja

el a fia karját,, náspágólja a vesszővel, csapja ahol érik, hogy a szegény gyermek visit, mint egy mllaac. L állta Bőldizsá-rn'é a

sütő ablakából, hogy a pap néz,’ -a verekedést, nem állhatta m-eg, hogy ki ne jöjjön és meg ne muaitssa-, mil yen gondos és1 .a- gyermiek-ekre vigyázó szülő ő, nem 'tűrheti, hogy a fia verekedj ék, mert -ez mem illik. Ha Ikli nem Ij-önie, miég megszólná a pap, hogy -szabadjára hagyja a gyermeket, igy csalk lássa, hogy rövidre fogja a gyeplőt.

— Te -eflkárhozotiti, mem megmondtam, hogy ikli ne gyere! — püföl'i most- már a tenyerével a fliiárt. — Ezért -a hitvány eperént kivájá’lck egymás sziemét.

Já-nosk-a az anyjára néz és s-ze-mbeordilt vele, úgy sir, -minit egy eszeveszett. A pap is megs okolja már a dóigot, csóválja -a fejét.

— Hagyja,, Bóldiiizslánné asszony, kaptak már annyit, -amit! megérdemeltlek.

— Édesanyám,, ne csalk -engem üssön, én nem vágyók hibás — kliálit'jia Jánoska ösz- szeszonitatlt fogaikkal. — Üsse a többit is®, mért csalk engem I

— T-e, 'te, még feleselsz nekem? Anyádnak? -Kitől tanulfad ezt? -Megmondtam, hogy összetöröm a szád, csak nékem kiabálj

vissza!

Megrag-adjta a féKkairját és a levegőbe -kapva repíti be maga él-őlit a kapu fellé.

— Nem megyek, mem megyek haza! — kapálózik Jánoska é-s oiekilfesziitíi- 'két lábát az anyjának. — Maga küldött ki, miért mondja most -azit,, hogy ki-szöktem -s mért var meg.

Jánoska kéltségbe van- esve, -elbújik a csűrbe, úgy érzi, hogy összeomlott a világ és lehétatl-ar» tovább élmi. Bellefurja magát a szénába és stir csendesem, hogy senki észre -ne vehesse. Szivét csavarja g keserűség, majd megszakad a kimjtólL Hogy lehet

A töltőtoll feltalálása óta kerestünk egy tollat mely kétszerannyi tintát vesz fel, azonkívül a tintakészlet látható és ilyenformán pontosan tudjuk mikor kell tintát utántölteni.

Kerestünk egy arany-tollat platinával bevonva, egy tollat mely nem karcol és úgy folyó levelezésre, mint számok és jegyzetek finomabb írására alkalmas. * ja.

Parker hoza mint első cég ezen újítást, Parker tökéletesítette az előállítást, bár a vevőközönség lehetetlennek tartotta az itt említett tulajdonságok megvalósítását es Parker garantálja a VACUMATIC tökéletes mechanizmusát- Ezek szerint a VACUMATIC egy nagyon keresett töltőtoll és a legszebb ajándék.

Kérjen minden szak'úzletben kizárólag EREDITI PARKER töltőtollat.

MAXIMA Lei: 3,000 MAJOR Lel: 7^00 SLENDER Lei : 2,000 STANDARD Lei: 1^00 IKONOK Leli 1,400 & *,000

PARKER QíilíiK.—Kar/en csak Parker Qulnk-fSMiotWaiet

V ezer képvisel ei: MAX GFLUrtDHAND, BUCUREŞTI, CALEA VI CU""* 4 -PASAJUL ROMAN

az, hogy az anyja (küldölbe iki a fához és • azu-ián leragadta, megszidta, megverüe, ami- í ért íkiij ölti. És az- anyjáért verek ed ebt, maki akarta vinni az -epret és mégis ilyen kegyetlenül miegventie. Ennyi igazislágtaláiniság egymásután, ez hehelel Lem. LehebelLeni ezt é vi - seiln-i, össze IkleUl roppannia ílit miiin-druin ek, az egész világnialk, -amelyik ilyen rossz és kegyetliam.

Könnyei végiigf oly maik az arcám>, de nem iflörüli- le. hadd rágják a szemét, a bőirét, folyjanak be -a szájába a sós cseppek, hadd kínozzák, amná1; jobb. A .szénát ázbaltija iköninyeive], mert a széna -ólyan- jó, dlya-n puha és m-elleg, sakkal jobb, minit az anyja. Nem q.s kell m-dkii senki a viliágon, nem kell az anyja sem, soha se megy ki 'többet .a csűrből az embereik közé, éíbujilk -ide, vagy dlbujdasík, nem kell tnekii senkii, sem.

.— János! — hallja -az anyja hangját rövidesen és parancso-íón.

Kétszer-háromszor megiismiétlődik a kiáltás és áfkozódás köve'Jkeziik utána. — Jánoska reszket, a szénában isem mer már rejttőzní, mert ebből még nagyobb baj Lesz, ha az anyja éíilndul keresni és Ilit’ megkapja.. -Megtudja, hogy -elír-ej'tőzölt e-löl-e, még kegy etilen-ebbül m-egverlil. A c-sür ajj'tajához lo- pózlk, ki-les egy hasadékon az udvarra Anyja a sübő elölt álll, felhiajitiott Ikölénniyel és boöszusan nléz mindenfelé, aimi.'nit klioibál. Most a csűr felé indul, -tudja, hol Tehet a fia. Jánoska -ijedlem bújik vilssziai a szénába, jó mélyen, hogy oe lehessen megtalálni, vagy ha megtalálják, az Is mindegy, 'tJötr't'én- jék már aikármli, az vollna jó, ha vailami olyan ruagy dolog jönne, -amitől vége az életinek- Csak forrong ömmiagábani, forr benne a vér, a lél-elk', ólyan minit a -must: el- puszitiiitoititálk ai s-zőlő édoslségét, hirtelen ös-z- szetörtélk ik-egyetileniüll s most a romlásból |

kel-’ kiforrnia a maga erejét, amely savanyú Lesz, vagy csípős, vagy keserű, csak édes nem -l-essz éppen, de önmagában való erő miindenikópen több 1-esz benne, mint eddig.

Az anyja’ megfogja a lábát és kiriámcigá-lj-a.

— Szégyentelen, mist esztedenkedsz. — Aztán., hogy felvidítsa, más hangon, báztaff- vaţ, csalogatva folytatja: — Gyere, kisült az ordláslepény, nézd meg. be jó.

Jánoska össreszoriijja or száját.

— Nem kel!!., epény.

— Nem? — miézj az anyja, —• Hál jó, esz- t elenked j. De l'alka-rodj ki -itnmeti, n'em vagvr t-e boildogttalan., hogy egyedül bujkálj.

Jánosika kim-egy a csűr elejébe, ez is mindegy. Ha -az anyja 'igy akarja, hát jó, ő már úgyis annyira messze áll Tőle, hogy -nem 'is dacol vele. Ha most ezit akadja parancsolni:-, mekd mindegy. Parancsoljam, azért anyja.

— Eredj be jómadár — villáin feléje me- giiiniil aß anyja sz-eroe — hozd be a csuprot az útról. Ki-vinnit Ikli tudtad, de behozni el- f elejted,

Jánoska knöomfordáit a kapun. Itt- az utón már sokkal könnyebb, liititi már szabadabb, lift már ‘elviselhetőbb az élet. Milyen jó 'is v óimat, ha -többet mem kellene vissz a- menüi g kapuin». Az utóm messzi el lehet' mienmii, itt bátrabb az -ember, miin/t az udvaron, aimely be va-rx kerítve s aimelvben uralkodnak rajta. Igen, valamit! tenni» kell. hogy bosszút á'llbjon az anyj-a »gaziságtaJanságáért, va-lámli nagyot, vaT-atmi rebberllő rossz dolgot kell véghez vinniij, hogy el ég lét elit (kapjon a lelke előirt, hogy érdemes legyen tovább éffinii-.. A kiforró (keserűség csak úgy nyugszik mieg, ha ronthat. Ezzel' kezdődik az élet,