Ellenzék, 1937. december (58. évfolyam, 277-302. szám)
1937-12-19 / 293. szám
19 37 december 19. ELLENZÉK VASÁRNAPI KRÓNIKA A színben, melyet! pathetikus szóval a / világ színpadának iís neveznek, kürtösök állanak és viafUami szomorút fújnak a levegőbe. Ezek a kürtösök angol, amerikai és svájci egyetemi magántanárok, továbbá hivatásos konjunktuna-kutatók s újságírók, akik értenek a közgazdasághoz. A közönség riadtan figyel e kürtszóra. Arról van szó, hogy a hét kövéresztendőnek vége, a konjunktjura akadozik. Gazdasági műszóval, melyet a közgazdászok az idegorvoslás szótárából kölcsönöztek, ezt az állapotot lehangol'.t- ságnaík, depression-mák nevezik. Pánikról szó sincs. A verkli, még forog. Csak, ailcik forgatják, lehangoltak. A kis ember, aki eddig sem észlelt túlságos fellendülést, aggályosán hallgatja e híreket. Első kérdése: csakugyan, volt konjunktúra? Nem köméül meggyőzni, de végiül is elhiszi, hogy az elmúlt öt esztendő az aranykor időszaka volt. Közgazdasághoz keveset ért s a maga szerény költségvetésében csak lehelletnyi javulásokat látott. Igen, kevesebben nyi tották ki a gázcsapot,, kevesebben ugrál tak le a Ferenc József-hid Turuljáról az élet egly árnyalattal színesebb voit több embernek ju'tott valamivel vasta gabb kenyér s a1 kenyér mellé néha a művelődés, vagy szórakozás káprázatára is futotta. Miért? Erre a második kérdésre nehezebb felelni. Az általános válasz természetesen és egyhangúan az, hogy ia fegyverkezés világszerte kenyeret juttatott a tömegeknek. De a fegyverkezés tart, elszántabban és makacsabban, mint valaha is: akkor miért a lehangolt- ság? És egyáltalán, ki lehangolt? Ford? Dupont? A Credit Lyonnais elnöke? Miért jelentik Svédországból, ahonnan a fegyverkezési1 ipar acélszükségletének javarészét küldik szét a világba, hogy a megélhetés indexe előnytelenül változott, miért panaszkodik Svájc, miéri) es- mek bizonyos nyersanyagárak^ miért küldött széjjel Roosevelt kinek birodalmában a konjunktúra élet és hálál, igen- talán a szociális forradalom kérdésével1 egyértellfrnü, 'tízmillió-számra sárga, levelezőlapokat, melyen a kérdőpontok iparkodnak megtudni minden amerikai család munkalehetőségeinek igaz számadatait? Miért ez a hirtelen hervadás a tőzsdéken, miért a vész hírek, miikor, Angliával! aiz élen, minden európai s a legtöbb tengerentúli ország elszántan és ös szesz őrit otltí fogakkal gyártja, vagy vásárolja1 a fegyvert? Mi lősz? Olvastam angol véleményeket, melyek szembenéznek a válság európai és amerikai részleteivel s megállapítják, hogy még egy depressiv, melynek méreted megütik, vagy éppen meghaladják a közelmúlt idők gazdasági slamasztikájának felsőfokát, csaknem kibírhatatlan lenne e nemzedék számára; „rosszabb, mint a háború!“ — kiáltják a pesszimisták. Ezek a pesszimisták, sajnos, számolnak valamivel, ami a háborús pszichózisnak csaknem olyan erős rugója, mint a politika, vagy az ideológiai túlzás: számolnak azzal), h.o|gy az emberek huzamosabb időn át szégyelnek este kenyér nélkül megtérni családjukhoz s ez a szé- gyenérzés az elkeseredésnek, a tehetetlen dühnek, a megalázott« ágnak ez a bonyolult -és kegyetlen összetétele idővel arra kényszeríti őket, hogy iá pokol fenekére is elmenjenek, ha valaki, vagy valami biztosítja őket, hogy a pokol fenekén mentesülnek a családdal, a személyes közösséggel szemben vállalt felelősség alól. Ez a túlzás természetesen vak és kétségbeesett; mert a háború adott már sokaknak kalácsot, de soha nem adott még a tömegeknek Igazi kenyeret. De a béke, melynek amugyds recsegő és törékeny idillijébe belesüvit most az uj „le- hangoltság“ vészjele, valószínűleg nem biir el újabb és huzamosabb gazdasági megpróbáltatásokat. Az emberek emlékeznek még arra a háti-hét esztendőre, mikor, a közelmúltban., minden emberi és gazdasági kapcsolat elsorvadni látszott a válság rettenetes, fojtogató szorításában. Emlékeznek az időszakra, melynek ínségét) egyáltalán nem heverték még ki a tömegek, a, közgaz,ÍRJA MÂRAI SÁNDOR LeBiangoilság dászok az aranyalapról adtak elő komoly képpel s közben az arany hanyatt- homlliok menekült francia, angol és amerikai páncélszekrényekből, vándorainkra kelt, pincelyukakba bujt, mindenre hajlandó volt, csak a vállalkozásra nem, mikor a földműves éppen olyan tanácstalanul állott munkája eredményei előtt, mint a földbirtokos, a gyáros éppen olyan reménytelenül bámulta készleteit, mint a munkás a munkahely csukott kapuját, mikor a hivatalnok szótlanul és sápadtan húzta meg a nadrágszájat, mert a munkaadó a Paradicsomkert angyalának száműző pallosával! állott fölötte,, mikor minden értékesebb voll1, mint az ember, mikor azzal a bizonyos brazíliai kávéval kezdték loesolgatni a tengert, mikor minden gazdasági elmélet fejetetején állott, senki nem érteit semmit s a világ megtelt neurotikusokkal és önigyiilkosjelöltekkel. Emlékeznek s nem mondhatják, hogy sorsuk a konjunktúra éveiben sokat javult. De Roosevelt csakugyan kenyeret tudott1 adni ez években Amerika tízmillió munkanélkülije javarészének, Angliában-, ahol ötmillió ember ődöngött az utcán, felvirult az emberek sorsa, Franciaországban a magángazdaság nem rokkant bele Blum nagy szociális kísérletébe sem, a magyar búzát megint tisztességesebb áron lehetett értékesíteni, a textil-, 'a bőr-, a férni-, a bányaipar munkásai keresethez jutottak — konjunktúra volt ez? Nem, írsorok Csiribiri, csiri-biri, ÜCli flililii®, cu citii HNorr*'Of !%& —.wimnaniBiwa de a világ fellélegzett, remélt, a tőke nem bujt el olyan hisztérikusan kötelességei és feladatai elől. A kutatók szerint e hét kövér esztendőnek vége. A konjunktura-kutató, aki a vészhirt tárgyilagos okfejtéssel világgá bocsátja s grafikonjai fölött görnyedve nem lát mást, csak a reális adatokat, éppen olyan kevéssé felelős az eseményekért, mint ahogy a meteorológus nem felel az időjárásért. Valószínű, hogy igaza van. Miért? A kérdésre, Keynes-el élükön, a világ összes közigazdászai teli tüdővel iparkodnak felélni; de nem szabad megsér tődniök, ha okfejtésüket gyanakvással hallgatjuk, mert éppen az elmúlt évtizedekben a legbölcsebb közgazdasági elméletek legalább úgy megbuktak, mint ahogy gyakran megbuknak jóslásaikkal a meteorlóigusok is. Azt mondták, arany nélkül nem lehet; de kiderült, hogy lehet. Azt mondták, az autarkiákba belefullad a konjunktúra; de kiderült, hogy éppen az években, mikor az autarkia elmélete dühöngött világszerte, eszméletre tért és erőre kapott a világgazdaság. Mindez rejtély. Valami történik itt, aminek igazi magyarázatát nem tudja senki. Bizonyos, hogy az autarkiák ellenségei a gazdasági prosperitásnak, bizonyos, hogy máskép, mint a szabad verseny, a •nyitott határok, az egészséges és közhasznú termelés eszközeivel nem gyógyulhat a világ. De miért nem funkcionál egyszerre a-z a gazdasági rendszer, amely éveken át, csikorogva, de bevált, miért jósol uj egyiptomi csapást, sáskákat és sötétséget a konjunktúrakutató, mikor a fegyverkezés világszerte tömegeket foglalkoztat és soha nem sejtett nyersanyagkészleteket fogyaszt, miért borul megint az ég, mikor minden kéznél van, ami az élethez-, a, munkához és a termelés-fogyasztás nagy párharcához kellene? Mi történt az elmúlt három, vagy négy hónapban s miért éppen most ér véget az a gyenge ünnepély, melynek állítólag konjunktúra volt a neve s mélyből a tömegek oly keveset észleltek? Kérdések, melyekre senki nem tud felelni. Lehangóltság, mondják szakszerű szóval; s úgy érzem, ez a szó pontosabb, mint hiszik azok, akik szajkolják. Valószínű, hogy e periodikus nagy gazdasági válságok egyik legmélyebb oka legalább annyira, lelki, mint gazdaságii. E lelki okokat a konjunktúra,-kutató nem tagadja, de őszintén bevallja, hoigy nem ismeri. A közgazdász valószínűleg tehetetlen a tünettel szemben. Egy emberi közösség, amely Időnként elfárad hinni jó MAZARIN BÍBOROS egy szép napon XJV. Lajos királytól kihall* qatást kért. A lakájoktól azt fZ\ a választ kapta, hogy a király sajnos nem fogadhatja, mert fáj a feje. Mazarin biboros másnap ismét megjelent az udvarnál, és ekkor bebocsá- tották a királyhoz. „Fejfájásom eltűnt'1 igy fogadé Őt a kirély. „Láttam elmenni" válaszolta Mazarin biboros, anélkül, hogy egy arcizma is meg- mozdult volna, — „halványkék ruhája és -agyogó szőke haja volt". Minden hajnak csillogást és mély fényt ad ELIDA SPECIÁL SHAMPOO kamilloflor BRUNETAFLOR SHAMPOOS, CREMES csillagában, nemcsak fogyasztók és termelők összessége, hanem valami más is, valami félelmetesebb és rejtélyesebb. A grafikon napnál világosabban megmagyarázza, miért esik a kaucsuk ára a ví- lájgpiatcokon; de ez a grafikon tökéletlen. Erők játszanak velünk, melyeknek igazi természetét nem ismerjük. Mi baj? Senki nem tudja. Lehangóltság! — mondják a; börzéken és vállalt vonnak. Kínai császárrá koronázzák a japánok Mandzsúria császárját ■ Hl MIM! wammm ----Véres részletek Nanking elfoglalásáról LONDON, december 18. Tokióból jelentik: Tokió Utcáin még tegnap is diájdalittas tömeg hullámzód fel-alá egészen a hajnali órákig. A tömegben nemzeti zászlókat lengettek és győzelmi dalokat énekeltek, várva Nanking elestének hivatalos bejelentését. Az UroSan ieíoidjo és eltávolít]a o httş&y&avat Az UROFAN a szervezetben végzett ván- d or útja alkalmával a következő hatá'st fejti ki: Feloldja az izomf alakra lerakódott sókat és meggyógyítja a reumát, zsábát, megelőzi aiz üJőideg-gyulladást. Az UROFAN feloldja a vese- és epe-köveket és igy lehetőivé teszi, hogy ezek a fontos szervek ismét normálisan működjenek. Az UROFAN feloldja az ízületekben lerakódott — köszvényt, reumát, arth.ritizm.ust okozó — sókat. Az UROFAN átmossa a veséket, feloldja a fájdalmas veseköveket. Ezáltal méregte- Iteniti a szervezetet, mert megnyitja az eldugaszolt vesecsatornákat, amelyek a szervezet mérgező központjai. Ára 105.— lej. — Kapható gyógyszertárakban és drogériáikban. Lerakat és vezér- képviselet: E. & L. Ciora Bucureşti, III.» Strada Speranţei No. 3,7, y Ezfelatt Nanking külső és belső fălcii között eqész éjszaka elkeseredett kézitusa folgt. A hajnali órákban a japánok felvonták a felkelő nlajpos lobogót a Taiping-kapu- ra, aknával felrobbantották a homokzsáktorlaszokat és ■a rob.am.osztagok harsány Banzájkiál- tással benyomultak a belső városrészbe. A rohamozó csapattok élén gépkocsiosztagok robogtak, mögöttük gáz álarcos és kézigránátos gyalogság leigyezőszerüen szétosztva nyomult előre. Ugyaniadkor a levegőben hetven bombavető és vadászgép támadta a gépfegyver-fészkeket, míg a Bihor-hegyen felállított japán tüzérség a város megerősített központi részét ágyuzDal. A japánok mein törődve a kinai gépfegyverek füzével, rendületlenül nyomultak előre és a kora délelőtti órákban elfoglalták a város déli részében lévő Ökörfej-hegyet. A város elfoglalásálnak hírét futárral továbbították a tiizvonal mögött háromnegyed mérföidnyire lévő főhadiszállásra, ahonnan azonnal táviratilag jelentették Macui tábornoknak, a Kínában harcoló japán haderő főparancsnokának. A hir negyven perc múlva már Tokióban volt. A japán kormán}r, hír szerint, a minisztertanácson elhatározta, hogy Nanking elestie után Csangkaisek kormányát helgi kormánynak tekinti, amellyel megszakítja a diplomáciai összeköttetést. A „Daily Telegraph“ tokiói levelezője lehetségesnek tartja, hogy Fujit, Mandzsúria császárját ültetik a pekingi trónra s igy a személyi unió kötelékeivel laza államszövetségben egyesítenék Kínát és Mandzsukuóib. Négy év biblia olvasásért. Saraito wham, Szovjeloroszországbam lietointóztatOak egy 75 éves pairaszitoUt, mierii fialtatok at gyűjtött maga >kö'ré, azoknak bibliát olvasott s a szöveget magyarázna. Az aggastyánt a kommunista ifjumuinikláisolk szövetsége je- ilemtiett'e fel, háromhavi vizsgálata fogság Után intégyév.i fegyházra, itéitélk. Az 1801- bőí származó cStelládi bibliát elkobozták és „mint a kapitalista időből származó dokumentumot“, az ateista múzeumban helyezték elv
