Ellenzék, 1937. december (58. évfolyam, 277-302. szám)

1937-12-12 / 287. szám

BLLEN Z fiK

IV 3 J dacemlicr 12.

„Az alispán kalapomba rózsát tett“

lila: 1>Ó/S.\ ENOIUv

Éppen ->S esztoiideje a.niKilk hogy Bárlba MilkíhVs a nagy székely Író és pnîWtikus ■>/ léten,.'okben vivő eiÜdktM : nt a* iltspnn láhtói «áról. Ennek a vezér ci lukiunk a bekezdése igy ns61:

, .Tokiul élv-e« egyetmek gyű lek-e/ite j'e'CVlli Iki Dózsa Kik írói Kotezsimegyo ai s pán székié- be. A (j-eölAs egyhangú voM. Dózsa nem llért iki a bizalom elöl, holott tudta, hogy rá ivózve ez a hizailom nem állási jeHoirl, liánéin a kölólességetá hoevtzu «nroza-'a h Azon- bau» egyéniként inegikénle/'t'e -a trszóa'.<:nr -ki- v-âV» tagjait, hogy mines e kifogásuk az elő- teptetést visotonyok ilyen nvegzavaráislá éti" len'* Semkónók sem voil kifogása. I eltűnő módon haiigmiilyoz.'!® Dó/.« n az.| is, hogy írem keres* eal az ál'll.ilst, csalié úgy váiV-a'koz k, ha*

... közbizalom parancsoló -ag cliíkU;iltj;n ra. Erre its él jetul kapóik

Hetek múlva uj értek ezilcl iitil össze, mely más jelöltben ál kúpod o\it meg. E söreik i ró ja egyik éntek-iv öten sem véül' rtkszl. csak haMomás után tudom, hogy a:z oksö értőhöz- let m-egá'll'aipodása egyhangú volt; a második megái'aipadá.s nem vote. Ez egyel) ; H:\lnt mondiegy. Győzzön alkuieik többsége vairu. De legyen 'többsége az arna-vai ónaik,

Az arravalóság megáll® pitásáhain* ne bajlód jiMilk adoilit személvekkeV Elég körvonalazni» az alispán munlk köréi A vármegye leim ész el es vezére az alispán Aliidig igy voll, mióta a vánnegyerén dsz-er létézilk. Vezér a la'll a politikai, társadalmi, -kulturális és giazdaisLVgi köz éllel- irányadó egyémnsóge értendő. Tehát énlelem, tudás, iá road állni élet, pozíció, beszélő és : rák épesség, egyéni függetlenség, határozott jeliem, Ikúf orrott mézelek, közelLsmerés; ezek azon falklorolk, melyek vezérré avadjálk az embert. Ezen falk'torak mellé egyen rangúinak sorakozik az éflieE azon magy tudománya hogy báinml tud jóm az erűbe nekíkek

így és a továbbiakban még igy ebben ir Ba-rCha Miklós. Aligha viatn a magyar roda- ,1 ómban szebb kőrüinirása az alispán állítás belső értékéinek- ás kiülső fényének. Az ugyanazon hónnap 3000, mikor alispánná tettem, csak az fájt, hogy mi-ncs a vármegyénefk két alispánja. hogy Csiszár Gyula is megkapja a 'maga 'teiváÜóságainak mié--tló eliiómeré^Atf Az aftispámság kü'lön-ben nem vol't újság rne- kemi Cs.iliádmnlkból már többen volllllalk Ma- rosszétk alk lírái ybiró'i-, atyám i-s volt 1861- ben Marasszék alfhirálybirája. Vetem csaknem igyidőben Dózsa' Elek volt Marosford® vármegye aílíuspáinija. Egy páram közülünk még választótt főkirálybkák is voltaik Vérünkben volt ez a közhlitva'bail. Gsalkmem úgy v olkunk vele, minit a Jalkabfitaik Krassó vár- mesében. 'Hált ez olyan négy Hov-as cnagy- uir:i familia, kikből egész soroziait alispánja volt Krassó vármegyének. Bz-elk közül egyikikel 'történt, hogy sűrűn jiáir.ft át gazd-a- sági ügyekben a határom. Pompás négy lóval1.1, huszárral a bakikon. A határ átmenetnél a huszáír miindiannylszor csak odak-iáll- lafit a hat'árőrségmek „ Jak'a-bfi alispán“. A sváb határőrség tisztelgett és miemit a, fogat tovább. Egyszer -azonban magé helyett István fiát küldötte. A huszár laz-onban ottt volt a balklkon. Le is ad'ha, hogy Jak®bfi Isltvámi. A. sváb őrség -mézite a fiatal gyereket, tSisztel- getlt is, de az őrpamamesnidk fejcsóválva (je- gy-ez-te meg „So jung sind schon Jakabfy“. Va1’’ahogy úgy képzete, hogy ágy nevezik u-zi a magasra tartott magyar iközhlviaitilltí.

Háf már rajitam volt a Bantha Miklós általi olyan ragyogóan kliizsimorozott alispán köpeny eg. Bizony nagyon kedves, de nagyon is nehéz kőpenyeg volt. De vigasz-tal- faim magam, hogy -alkimeík az Istien Ikovatalit adi, ad esz-et ihs hozzá. Lesz. ahogy -lesz, merd sohasem volt úgy, hogy sehogyse lett volna. A nagy ánsíta’ffláoió bau-ketten tűzifán f-eLz-em dűlt) -az évszázados nóta.

„Az at ispán kaJlapomba rózsát tett“ . . .

Nagyon soíklszor felesengett ez a régi magyar nóta. Ami mean személyt, -hanem magái -a®t a« ő»l- -intézményt, az altispáira állásit ÍILetlÖe, almát nemzedékek aditalk át újabb nemz*edékelknek ,azziail1 az értessél, amit őserirok érez-fek, „mi/kór kiráTy-t vállasz-tottunlk Pest-budán“. A vérsz-erz ődésbő' öröklött n épa/kiarat rezgetit benne és vele az a soki emf ékezet, -am-itt évszáz.adok hagyományai áldoztak rája. Valahogy az alispánok -is igen sokan hozzá nőt tok az ali-spán állás önérzettéhez.. tEz az ön-érzet f-effliismeré&e adta Mânia T-eréziÚai császárHkirálynak ajkára], mikor Kiaunite állammiimiszterti oda utatsi-fot- ta, fhogy az alispánokkal] csínján- kell bánni!, mert a főispánnak igy úgy rangok osztogatása ultjáni egy-egy aranygyapjúval és más aperóbb-nagyobb ’ajándékokkal el lelhet bánni, de a végén -is- a főispán csak egy pár nagy do-mminm, IjószAgigazgatók, tlszfctair- lók, erdészek és más effélék, de az alllispá- nok kemény d-ereku legények, aikik-n-ek nem kéül semmi és akik mégis, a- vármegyék maguk, -akik sohasem kérnék, de adni 'tüdnaki pénzt, katonát, m-indent, de elég erősiek mieg is »tagsdnif min dealt. E/A -az önérz-ebet fejezi- ki iaz -a« -anekdoilia, miikor a somogyi alis-pán Schönbrunban az egyik padom pipázgatva

Jié/cgt“ti a (Jlorielitéi l.'eül melléje egy köpi ólt kabátos öreg Jiém-el. Mesi/éUgetés-be e'ló- gyediM'k Az óreg némeil kikérdezi az öreg magvait, hogy miféle foglalkozása van.

Büszkén vágja Hűi a- magyar, hogy ö So un így vármegye allis-pá n ja. Up, élet és halál felett. A vármegye el-s-ö embere, akiinek akarata né'lkip' nem lör-llémlieitilk stem mii azon a darab földöm*. Akinek a vérszerzödésbői]. az a-ramyhuMliilg minden in-agyar törvény ««élteim* megadja- a jogot, hogy vármegyéje

nevében még a királynak is oda moiulhas- ®on

,,Schön, schön“ — mondj® a német. — Aliikor aztán a magyar kérdi, hát önnek öreg u ráesik ám, mii a fogUlalkoztá-sai, ««erényen mondja a német „Leopold Kaisen von

Österreich“.

A somogyi a'ispán- inéin hir'd térdre, nem kér bocsánatot. Nagy' bodor füstöl ereszt a pipájából ,s csiak úgy félvállról mond|j-a: „Andii eine schöne Besch fiii gun-g“. (Az ii» egv szii’-p foglalkozás.)

Voltaik aztán liellyeVkőze' nagy alispé - nőik, ország,a szóló tekintélyek, akik regény a lakóikká nőtték, mint Fő"«1 vári a pes-i- megyei alispán, aki a nemzeti szinbázat ala- ]>a!iotta, Káillayá aki a magyarság egy k kin királyba volil. Volllaik t-öriénclml meviilkké vált alispánok, minit Károlyi Sándr,r, a kéisöbbi 'kuruc generális, Eszteiházi a pozsonyi alispán, aki a grófi és hercegi családot alapi*- totilia* legutóbb Fazekas, a peslroegyei alispán, aki megtagadtia a, boszniai fuvarokéit.

Voltak kiMáiljóam tehetséges alispánok,.

Egyke ezeknék Tliormia, MJkllős, Szilágy» Dezsőnek belső bairálijiai, Hieromynii miniszternek elsőrendű tanácsadójta* Sullyo*s verelü poJi'ldkus, aki eat a súlyos verettel kedélye árán f zelte meg. Elitentétben egyik elődjével, a régi Dobokavármegye a', ispánja vak aki egy jó mondásért képes volt az édes apját kifigurázni!.

Abban az időben Dobókában nagy ur volt Boér György. Saját fogasán Becsben is járt, a'mi akkor nagy dolog volt. Gumóin azitán magával hozta a német tempókat. Még az állEaJba.it ie. G. B.-vel Georg Boer jegyezte meg. Hál ez nem tetszett sehogy sem az alispánnak. Egyik megyegyülésre l>ehaljitotit Boer György a négyres foglaltával Szamosuj- várra. Megállt <a megyeház előtti Az alispán ott áll, a dobokoii uratktóil körülvéve, a> vármegyeház előlit. Hát biz & lovak egy kicsit meg voltaik húzódva a rossz útitól. Az alispán ráveti szemét a lovakba, a lovakon a G. B. jegyre

Ugyan bátyám — mondja — minek a lovaira reásütni, hogy Gebe hiszen tátijuk mi úgy ős.

Boér György' halálos ellensége lett- az alispánnak és még akikor sem békül! ikli vielte, mikor egész DoLoika téllé volt a d icsősiéggel, hogy az alispánjuk az összes báinyászszak- éélők munkáját veres benittával keresztül

húzta, reá irta „csapni valóan rossz“ és kii- dolgoz'ta a dézsaknaii bánya u.jabb felitárásá- -nak egész tervezetét geoílógiai és malbemaiti- kai képletekkel, úgy, hogy mire a bizottság vissza tért. a mihniszter eTrag.adtaitlá'Stsiai] vet- tle lát és mondtai a küldöttség vezetőjének: „Elíel ej ettem önt figyel m-eztetn 1, hogy az az alispán velem tanult és a bányásza',i'r akadé- 'miiának legkiilünöbb növend'éke volt s csak azután Hanulta meg a mostam» mesterségét, de olyan ésszel, mint az övé, ez sem lehetett nagy dolog“.

Nem. mondom, hogy ilyenek voltaik az alispánok, de igenis mondom, hogy voltak ilyen alispánok. Ezeknek nimbusza adfla meg a többitekn'ek is azt a mélyen a. népből gyökerezet)! 'tekintélyt, amik semmi más,

eiegárm. pompás kivi tőle kihangsúlyozza viselőjének előkelő

egyéniségét.

A nagy párisi divatházak a jelenlegi szezonra — a következő fenséges anyagokat ajánlják

L á rn ó. bársony, ciré - mousspline. valamint aus választékú jonluisie anyagot

CitijfSir. General

Secuicsa No, 2,

(Renner-palota)

I^FIQKÜZLETEK.AZ ORSZÁG KiNDEN JELENTŐSEBB VAROS/cBAbfc

sóikkal -nagyobb hivatal megadni nem tudott.

Hanem-, hogy a Habsburgok mennyire ismerték Aíária Terézia nyomán az -a-kiöpán' állás jelönit őségét, arró; további bizonyítékot tesz Szentiványi Kálmán esete Albrecht főherceggel. A főherceg vajamé alkalomból Vásárhelyre érkezett. A fogadtatásná Alilkó Mihály fökl-rálybi-ró bennifa'tij/a Szentiványi Kálmánih Alarosszék alkiráiybíróját. A leg- osztrákabb császári főherceg nők megüti' a fülét az aIkiuáilybiró elnevezés. AAT|as Kö- nigreicheler vi'lteichí Sdkllei'r-ichtes ,.Nem fenség! Könii-gsPich!*er *az első válaszitot'l tf sz-tvíise-lőj e Mairossz éknek ‘'.

Igen, hát akikor alapún, ezt a válBaszitott tiisztyjgel jól ismerem, miért nem mondja magái íiiliispá-nnak?

Alert :> székely alkotmány -a vármegyét széknek, az első választott -tiisztviisető:. pedig a 1 királybírónak nevezi.“

A főherceg némi boss-zankodássail e! akairl nézmi Szentüványi feje feíettt, ez azonban nem sikerült, mert Szentiványi vaterűivel m-a-gasabb volt. De nem szólott hozzá egéwz fogadtatás ateitt egyetlen szót sem.

Ez*t a királyi szavaik szerint és nép ősd és nehéz hivalbatl'C tak-sállta nlagyon magasra Tisza Kálmán, aki amáko-r a miiiniiszlterla-nács- ban a minls-Z'terek már elmondo-tták iái magúikét. Igen, 'igen, de vájjon mit mond hozzá Beöj'lhy, ® biharii alispán?

Nem csoda-, hogy kivált a régebhi időkben az a,"«pán állásért valóságos cáaitáro- zások folytak, pedig akliior ugyancsaik nem •a hl vattaiért, hanem aiz azzál járó közbizalomént és ezzel kpcsola-tos közszeretetért folyt a harc. Folyt a haine azért a -társadalmi megkülönböz-tetíett helyzetért, ami az alispán családját is körüilvete — m. ai’íspán- -né a vármegye első nagyasszonya voílft. Az aliepáin l'eányaiit a népdalok glóriája vette körül. S szomorú betyár legény dalolja:

KIRÁLYI GYERMEKSZÁJ

A karácsonyi londoni könyvpiac egyik figyelmetkeltő újdonsága Lady Cynthia Ausqirith könyve, amelynek cime: ,,A király gyermekeid Mint a könyv borítékja mondja: „Nyomatott és kiadatott őfelségéik legmagasabb engedelmével.“ A vaskos kötet leírja a két kis hercegnő életét és sok-sok kedves anekdotát sorol fel. íme néhány közülük:

A kis hercegnőt vasárnap délután autókirándulásra vitték. Windsorban találkoztok egy lovask'ocsival. Erzsébet nézte a fogatot, azután igy szólt:

— Ahogy királlynő leszek, fontos rendeletét bocsátók ki a lovakról.

— Mi lesz az? — kérdezte az anyja.

— Megparancsolom, hogy a lovakat nem szabad vasárnap befogni. Elvégre nekik is legyen egy ünnepnapjuk.

A királyné nagyon vallásos szellemben neveli a gyerekeket. Minden vasárnap biblfa-olvasás van, külön hrttanleckéket kapnak és gyakran előfordul, bogy a királyné magaköré gyüjlj a két gyereket és ilyenkor kizárólag vallásos zsoltárokat zongorázik és énekel nekik. Egy ízben a canterbury érsek látogatta meg a családot. Bucsuzáskor megígérte Erzsébetnek, hogy holnap küld neki egy nagyszerű könyvet. A ldslány bájos pukkediivel köszönte meg ezt és igy szólt:

— De nagyon kérem, ne a Jóistenről szóljon a könyv, mert a Mindenhatóról már úgyis nagyon sokai tanultam.

„főzte be magát“ a kis hercegnőnél,

Megvasalva most visznek vármegye házára. Ablakából rámtekint az alispán leángat Szép szeméből hull a könnye fehér kötőjére, Jaj Istenem, minek is néz a szegény legényre.

Alikor Baűliha Miiíklós az ő lángesze sugaraiéra arat vezércikket megírta, mélyen á;érezte arat a többszázados hagj-ományf, amíi ehhez az álláshoz hozzátapadt. Nem mond ottt! keveset, de nem is mondott sokat, hogy aztán ennek a fényes beállításnak igen solk'an ,alatta mairadtunlk, nem változtat item miit azon aiz érzésen, amely minket visszavisz a hégi jó időkbe, amikor:

Az alispán a kalapomba rózsát tett.

Most is ott van, ha eddig le nem esett Rózsa mellett, rózsa mellett szép a piros tuli[pánt,

Piros borral, piros borral éltetem az alispánt“

I shilling zsebpénzt kapott és Barrie azzal

hogy gyakran adott neki pénzt a persely részére. Amikor a „Dávid fiú“ cimü Bar- rie-darabot játszották Elisabeth Berg- nerrel, a trónörökösnő azt a kívánságát fejezte ki, hogy el akar menni a szin- házbai.

— Nem neked vajó a darab — mondotta az anyja.

— Nem is a darab miatt akarok elmenni, — hangzott a válasz, -— hanem a szerző miatt, ö az én legjobb barátom és én vagyok az ő legjobb barátnője.

Amikor V. György király meghalt, a kis unokákkal közölték a szomorú gyászhirt, Margaret hercegnő sírva fakadt. Erzsébet is pityeregni kezdeti majd igy vigasztalta kis húgát:

Nagyapa most a mennyekben van. A trónörökösnő kedvence volt James ( A jó Isten bizonyára nagyon örül neki. Barrie, a nemrégen elhunyt nagy dráma- i ~ j™.. iró. Gyakran volt vendégségben a kirá- J Az ELLENZÉK a haladást szolgálja. o lyi családnál. Erzsébet hetenkint egy 1 kisebbségi és emberi jogok dőhareosa.

Érdekes könyv jelent meg az angol királyi pár gyermekéiről