Ellenzék, 1937. december (58. évfolyam, 277-302. szám)

1937-12-12 / 287. szám

ellenzék PALACE PENZIÓ Budapest, nat ra diéta. Mérsékcb árak. 1937 d ec e mb ér 12. JENE! JÓZSEF RIPORTJA. O Ember, ®ilci Péntek voM A személyvonat utasai közt megjelenik a Bőbeszédű és kilo­métereken át gondolatairól és eseteiről mond el érdekes rész­leteket; igy többek közt a szakállas emberről, aki „véletlenül15 meglepetést okozott CLUJ—KOLOZSVÁR, december hó Hellen vagyunk a fülik ében Férfijaik, nőik vegyesen. Vetem sziemlközl egy rőt) hajú ur élénkéin. ges®tiikulá.Öi. Kézzebilábbal magya­rázza bóbiskoló szomsz-édjláiiiak, hogy mégis csak diszimóság, ez « lassúság, ennek a vo- nartnak röpülnie tkellíeniie, Legiailábbis féilíairuy - nyira, minit -a, Rapid-maik, ehe'yolif cammog é.s mláisizilk, hál persze, nietkii mem f autós, lé- nyegies a düijsziaibás, éltemb en ő lek estik egy igen fault as összejöv&tielröll, mely panitosiain 12-kar kezdődőik — és igy itovább. A bóib isfkíodió uibiitá'ris idŐnik'émli felnéz és szörnyű átmos hangon' odaihümimög viailaimiiit. Csák hanggal és nem szóval. Nincs nagy érzékem a hiaingUamiboZj, mégis rögtöni Ikilfta- lá tem, hogy ez aköz beszól ás az.it jeleníti, hogy jó, jó, hagyj] alkudnli, igazad vau, megadom magáim; könyörgöm, tégy irgalmai^, de fá­radt1 viagyok és saeréitlniélk' — 'legaljább miég ; öl; percig szeneiUnék aludni. Önkénitieleiniül Ch'eiS'terton tjdffciíino könyve jull'ollll eszembe: Ember, akii Csütörtök voüit), Valahogyan 'így Ikiépzehtem öl Luciáira Gre­gory#, a v órásba jaj költőt, alki sízüik kte. Ifiár- s óságának lépp ilyen ék ónkon magyanázita az ö elmétette'i'i egészen addig, amiig . . A vonait mieigáfítt. A rtltíziiánihaju uifíltlárs dü­hösen végiigisélláixij'a a fűlikét, kinéz m abila- kon, az:tán viissziaíordul s miimt legújabb ál­dozatához — hozzám — így szól: — Elképesz'tö elgondolni? azl, hogy mii, i'l't. vaí amennyien k’év agyiunk sziollgálltaltviai a v pnaitvezelö idegei meik és balnguéiialtánalW. Un péÖd-ául_a vonait vezető összeveszett féle­ségé vei vaigy felbosiszan't’otta a kist fia, mert o i'iimtás üveget felbarltBotbfl» .a hófehér lerd- í nie, esetleg fogfájás kínozza, vagy gyo- mnrgörcs, vagy tudomiséu mímás bajla van * és elkeseredésében a hálálna, gondod n'eIP j kiérem, miiíránlk ultassolkra .semmiesetre sem, j micsoda beszédréisz azi, nulláin mit enyhítünk az ö egyéni fájdiatlmám? még mem lantunk otlt, hogy a fájjídlalilmalu k öllek ti vizáiul lehes­sen — igen; szóval a háláikra gondolt és öt! percre dlifelejiti esküjét, hűségéit!, becsületét, kötelességét és mii már ín dúlunk is esetleg egy más viliágra. Nem érdekei®? De épp >gy viagyuník minden' más közlekedési leszlközzdt, a repülőgéppai, aiultiórval, DakerneT, aizzait a 'különbséggel!, hogy ott a veiziettő boton dé- niiá'jia miel! etil sz ám ölnünk kell az okikat a v e­szélyekkel is, amelyeket egy szélvihar, nao- torhiba vagy egy miegvadult lő okozhat'. Per­sze, mii a niagy ijövésmieiniésbeini erne mem gondoltunk; merit — no végre, már mozog a viomalt, mi3b mondjak önnek,, amikor a for' gafllruisrtia kezében mieg/látom a klis rúdra ©rő- isfiltiebt ítlábfácskát, diirekti féltélegziem, késé­sünk vain, de tóára „behoz“ belőle vallamiiit — természeltes, hogy mem gondolunk a vie- szlétlyefkTe, meri akkor beleörülinlélnk. Hál hogyne. Képzelje etl\ hogy reszkiettnünik kiel- ÍTenie altitól, hogy .a borbédy botorváltás köz­ben, csak úgy ötletszerűem, falán nem is rasisziíndülalbólí, eümietisai gégénkét!, vagy a szakácsnő mérget! rtleez az éjfelünkbe, a pati­kus gyógyszer hely etil vailaimi1 baJllálíponl szolgálna kit, félnénk a vizitel, a bor tód, sör- 'tői, hogy vailaimilyen- ültem-mód ara méreg ju­tott belé, fél’.nénlk '.lefeküdni, hogy átllmiuník.L ban, Iréfábóit megfojt1 viadalkd — na ez ré­mes, megiiinit megállunk ittitl, többet álllunlk, amiilmt miegyülnlk: szegény jó tanárom; ha most litlttlemne, felinntái egy papiirlkánai a va­ll Ősmiinüség számítás képiét ét és megmondta- mái, mlkloir értkezünk. Kolozsvárira. A szakáüas utitárs Aliig halllthatóaln Ikérdem: — Kolozsvárra utazik)? i — Igen:, őri' is? — Én is. 1— Nai, örültök, akkor együtt mehetlümlki be íkoasüválíi, felezüimk. Hódi szátlil m>eg? Ne rnondjia. Jó magárnak. Nekem szálltadábam .kiölj falklnom. Sziiblém IkiollHéga? Miiben u'ta- ziitki? Sziemmielláitbatóilág lehangiolHódott, amiikor beviajldobtam, hogy neun vagyok kollegáijiai, mégha utazom is, csak 'egyszerű ultlais. PJ’ffa- nalna elsötéitüilb az arca, csalîodo'ttirualk Jláit- szobb, de aztán megnyugodott!. Újból1 szólt. —1 Nem kész semmit.. Annláü jobb. Akkor elmondok önnek) egy érdekes esetet, ami a mnUt héten töntémt iüttt a vonaton egy utiajzó- vaffl. iBiőbb, ha miegengedm, bemutat tik ozom. Freiiitlag Jenő vaigyolk. Képviselő. Na, mem pairtlameniti, hainieim iaz egyik nagyobb gyár- válkala* képviselő je. De igy is jó. Mi a be­cses meve? Nem értettem jóik. Öhöm. Már éliíiem, Nem rokonia a váradii fâsutalki? Hol .tetszik iaknl? És nős? Igazán? A rokonság? Nékem mondjál?! Jó távoJlienni hőiltülki, mi? Meghiszem. Ejnye, miit is akartam mondana. Igen. A mu Irt héten a Szamos völgyén- átáz­tam. Négyen vöt fűnk a fü ükében.. Egy tide p anlam eiiltet ajk altunk, m ent valamennyfiien. „képvisélők" vollTunk. lEgyszer beállit egy szakállas fénfu két bőrönddel A nagyobbr- k.art a hordámat feűltétetó a há'lóbo,, a kiiseb- bik lenit! miarad. Mellém üd. A disíkminzusba egykettőre beofvadil). ő is átázó. Nagyszerű viccekéit miond. A kocsti ie reng belé. Azrtán szóbaklerül, hogy ő kiirt képvisel!. Fetlsoroi egy csomó nevet és árát. HülJedezünk. Jő® kereshert. Az egyik a földömrma/nadt kézi táskára múltat: — Ebben vtatn a tkőllekcdió? el. A fene látőtitt ilyet, annyi: >a touviaj és az ember sohasem rtudJbadlj.a ki'viel kerü'il össze a voniaton. Több, mint busz éve vagyok a pá­lyán; de csialki kétszer volllf k ellem ellensé­gem. Egyszer Ikllorofonmmal akartaik elaitab- nlí, de az erős szagra felébrednem és árt'ail1- malllllanniá tettem a gazembert, egy mláis al- Ikiailomipaall nreg épp eizt a nagyobbik bő­röndömet cipelték kifelé, amikor .észrevet­tem. Az utasok segtiüséigéve] miegkötözrtem a tollvajíf és >a legközelebbi állomáson „Imád­tuk“. Ennek éppen két eszrtendeje. Azó'ba — meg is kopogom — „jó órában legyen mondva“, soha semmii kiéllemetllenségém nem volt. Persze, most óvatos viagyolk). Ha csibe ntlazom, előzőleg megiszom egy nagy csésze feketekávéit és akkor ébren mar adóik.' A 'rőt hJa'ju átiiitárs egy pdlllanarttniyii szüne- ttet tart. Kinéz az 'ablakon, miegái'Haipiiitjla az állomás névéit, ki számit jia a menetlseb e stsö- gef és az időt, ami alatt most már IkésiétS’ nél­kül beérünk — és aztán folybatj® : ;—■ .Mondom, ez a szakállas „kloJiéga“ me­sél, mesél, se vége, se boisszia, (közbe-kőzbe vutoc elliődíük; csak 'aktkor csendesedett le, ami­kor az egyik ttáirsnnlk: firtatná kezdte a Iklol- lekcíőlt, mert ő is hasonló szakmában dolgo­zik! és érthető, hogy szerette volna láitluii ai ikonkurrenis gyár készáttményeifl. A sziakállia« hlaiilkan nemet iátíett s a rtöbbdiek ezJt rtiermé- szielfesn'eík rtJallálltatk. 'De azrt'ám' mJábra terelltő- döbt a sző. A vas-szakmában uitazó urtditání ellőrehlaijol és kaényii 'távolságróil mélliyen be­lenézett a síZalkiálllas szemébe: ^TTuÁ&t a Áiilaj... Csak óvatosan — Vegyesen — mondja a szaikálilais — ebben i&, abban á®. Ebben a mâniate r dal- gokart rtartem, az érdekesebbeket, a másillt- bain a fehérneműm ás benne van, dupla fe­nékkel alól, így praktikusabb, különben há- j rcm poggyásziallt k'eUl'enie uibazfmom és azt I nem szeretem. SEob a Ed csitt, mindig magam ] m. üeM tartom, ba éjjé® átázom és aludmi le- ; hét, íejenn alá rakom, amnam mean loj^híaitlják j Sí középkori Lo­vag címere dicső­ségéért küzdött Legrain — annyi sikerült és kedvelt illat megteremtője — legfőbb törekvése, hogy biz­tosítsa hosszú évek sikeres munkájával szerzett címerét. Ez a címer: a közönség bizalma. NOBLESSE kölnivíz és parfüm a legkitű­nőbb minőségű, ép ezért a magas tár­saság és általában a kifinomult Ízlésű ember kedvelt illata. Az előkelő, nagyvilági nő arra törekszik, hogy elegáns megjelenésével kellemes benyomást keltsen; megszépíti személyé­nek emlékét, ha az illat amit áraszt: Megepefés-—< Hogy hivIjiáJk' önt kartárs ur? — Benedikt Józsuái. És úgy, üli ében hír telem megragadta. Jó­zsua' szakáinál és egyetilen moz<±ufaitltiall le­itépte. I— És most? A következő pilliliaáartiban a „Ikantárs“ le- viízsgázatlti a vas-szaikmából. Kélt kar perec őt oll'yam ügyelsem csaportrt a' csuíkfőkira, múltba biábnee lenne. Kisült, hagy egy régen körö­zött' betörő és vasofí 'lolvfaij, alki. vallásos zsi­dó ut a zónák ölltöz.ilks hogy ne ismerjenek rá. A detektív i.s utazómalk adja ki magát, így feáttüinés nélküli gyaikorolb'attljai a „vas“ szakmái ti, — Tudja, hány kiilométert beszéltem? Jó, hogy már iitit tartunk. Még csak néhány perc, Isten önné] uram. É's már kint is volt a folyosóin. NoteszemJbe infam a nevét. .Freiiitlag. És mellé fi rtklantoiWam: Ember, alklil Péiru- ifeik volt. PfOIl“-SJr©K Három súlyos szó a „iforr6 pezsgő jó. Bombával leii ömvLko$ egy kémkedő ®r®s% ezredes LONDON, december 11. Rurisíeri ezredes, az ukrajnai szovjet­orosz hadsereg titkos szolgálatának ve­zetője, Kievben bombával felrobbantotta önmagát és a GPU két tisztviselőjét. A robbanás abban a pillanatban történt, mikor a GPU két tisztviselője le akarta tartóztatni az ezredest. Vihar Palesztina felett Arnold Zweignak, a „Grisa őrmester“ Írójának legpjabb, legremekebb és leg­izgalmasabb regénye a palesztinai for­rongások izzó színteréről. 264 lap fűzve 132 lej, kötve 158 lej. Epocha-kiadás, mint a Solochow Csendes Don trilógia. Postán utánvéttel küldi LEPAGE. Kér­jen teljes újdonság és karácsonyi jegy­zéket LEPAGE-tól Cluj, MARY ADAMS: Bolond szonett Inkviziton kellene mosl nekem Egy inkvizitor a Jecm d^Arc korából, ÁJzi megkinoz, aki földre láncol... Mert úgy haragszom, most magamra látod, Hogy megsimitom a lélikabátod, Mert Te viseled és mert a Tiéd A sáladba az arcomat befurtam S a kalapodat is beóé-.te ujjam, örült vagyok, s nem is tudom miért9 Nem tudok ellened semmit se tenni Elevenen szeretnélek megenni, Mint kannibálok pálmás szigeten, Hogy a tested az én testem legyen Ujjad az ujjam, kezed a kezem Karod — karom, szived az én szivem S együtt dobogjon szüntelen velem Én — te, s Te — én — ugye leírni kár is Üres, hamis és végtelen banális Mondom, az inkvizitor most nem ártana Egy kis szurokban jól megmártana, Fülembe egy kis ólmot öntene, Mert hangod zenéjével van tele. Szemem kiszurnát mert csak Téged nézne Kezem levágná, mert folyton csak becézne S szájam kitömni, fel\pjécéznj kéne, Mert csak csókolna folyton, megvadulva. Mint furcsa forró állat, szádra kúszna. Ma! 37-berr! Nem, ez már szokatlan A szenvedély talán nincs h divatban. Érezni sok — leírni oly kevés. . Ez már nem szerelem — ez szenvedés... MARTON LILI FORDÍTÁSA Elsőrangú penzió a város szivében. 50 szoba. Folyó hideg és meleg viz. Központi fűtés az összes szobák­ban. Éjjel és nap­pal lefelé is mű­ködő lift. Kitűnő konyha, kivá-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents