Ellenzék, 1937. november (58. évfolyam, 253-276. szám)

1937-11-28 / 275. szám

tiLLfíN ZßK I 9 .1 7 nove in her 2 H. Â székely főváros egy megoi|ho«fotí látványossága 4 kollégium köaiyvf<ÍEiáv«i! kapcsolatos múzeum szakszerűi ujj elrendezésében fáiul az érdeklődés été Targul-Murcs -Marosvásárhely, nov. hó. Az ősi református főiskola, gazdag müve- ;őciéstörténeti anyagot felölelő régi könyv­tára mellcbq, egyéb muzeális értekek nemke- vósbé jelentős 'gyűjteményeit őrzi. Ezek azon­ban többé kevésbé rendezet len voltukban, a megfelelő elhelyezésé nek ős híjával, hosszú időn keresztül fölfedezetlenül, ugyszólva rej­tőzködtek a nyilvánosság dlöl. Számos Bolyai- ereklye. Bolyai Farkas és Bolyai János leg­sajátosabb vonatkozásival, (kényszerűen osz­tozkodott ebben az akaratlan felejtődöttség- ben. Csak kivételesen,, szinte vóleulenüil vilá­golt föl egy-egy rendkívüli, érdeklődő előtt, a székely főtanoda és általában az egész ma­gyar tudomány eme két halhatatlanának em­léke. Emléktárgyaik ugyan némileg megköze- litbető elhelyezést találtaik a Boroskrakkói Bürger Dezső «idomáryozta két üvegezett tárlőszekrényben, de a főrelikvia, maga a Bolyai-koponya, mely Bolyai Farkas telemé­nek az uj díszsírba történt átlő!dőlésekor, a család beleegyezésével a kollégium külön megőrzésébe került — nem kapott a kegye­letnek megfelelő helyei. A Kemény Zsigmond Társaság, a Kollégiummal fennálló hagyomá­nyos kapcsolatánál fogva, már régen magié­vá tette ezt a kérdést. Megoldását, sajnos, saját anyagi- erejéből nem bírta, de sikerült ügyének egy lelkes pártfogót szereznie. Köz­benjárására Czakó József dr„ a Maros vásár helyi Szanatórium áldozatkész igazgató-főor­vosa csináltatta azt a remekművű „tiaberná- fkulumot“, melyben kristólylapok mögött, bársony alapzaton nyugszik most a nevezetes ereklye. Ezen eredményes első lépésnél a Kemény Zsigmond Társaság azonban nem állott meg. Ugyancsak az ő javaslatára kérte föl a kol­légium elöljárósága Teleki Domokos grófot, az országszerte ismert kiváló régészt és mü- crtőt;, hogy az úgyszólván parlagon heverő kollégiumi gyűjtemények egyetemleges rendbe­szedését, ’szakavatolt irányítása alá vegye. Te­leki Domokos gróf készséggel vállalta el a fontos feladatot és erre a nyári szünidő egész tartama alatt ernyedetlenül folyt a munka a tanépület könyvtár-traktusában. Heteken ke­resztül következett a hordozódás, kőművesek, asztalosok fúrás-faragása, majd a szorosabb rendezkedés, osztályozás — nemcsak Teleki Domokos1 gróf mindenre ki terjeszkedő ve­zényletével,, de a maga személyes, sőt saját­kezű közreműködése mellett is. Hivséges és fáradhataitlan segítőtársa volt ebben a kollé­gium ügybuzgó könyvtárosa, Kováts Bene­dek tanár. Mikorra az uj tanév beállott, a szé­pen rendbejött parázs kis muzeum niagyobbá- ra már el is készült. Éppen csak a legutolsó simítások vannak rrtég hátra. A rend, csin és 'tisztaság atmoszférája vegyül össze, az üveg alá zárt ódonság valami halkan átütő illatá­val]. S mintha még egy kicsi — levendula is járulna hozzá... Talán abból a hajdani taka­ros Biedermeier-házacskából, melyben, a ké­sőbbi emléktáblás épület helyén, a kiét Bolyai lakozott. És ahonnan nemcsak az ereklye­tárgyak tetemes része származik, hanem az egész múzeumi átrendezik edés középpontjává laiiakult — Bolyai'-szobának is jóformán az egész bútorzata ikitellett. Ide terelte össze kü­lönben a Teleki Domokos biztos rendezői­érzéke a 'gyűjtemények legérdemesebb darab­jait. Kicsit a házigazda hivatását vállalja ftt. Mint mindennek a legalaposabb ismerője, ő magyarázza meg; ő figyelmeztet egyúttal a dolgok jelentőslégére. Mindenek előtt a tágas helyiség első sarkában tekintélyesen dombo­rodó, eredeti barokk-szekrény fakult festésű ajtószárnyat nyitja rá a — klenódiumokra. Ennek .az üvegen keresztül kitekintő kis kin­cseskamarának legelőbb re való 'tartozéka az aranyfuttatta (vermeille) Rákóczi-kehely, mely Hans May, XVII. századbeli brassói ötvös­művednek, cslpkefinom zománc borította mesterm-üve. A még pazarabb diszü felső fe­dél „Az öreg Rakolczi csináltatta 1620. D. 18. Juli“ vésetést viseli. Két ezüst déhpohár „Anno 1759“ és egy magasabb, karcsú (kes­keny alakú biliikom ezüst felülete „Vásárhe­lyi Szőts István 1777“ felirattal vésett. Ez az évszám a régi kollégiumnak szólott ajándé­kozás kelte volt. A pohár alján (a készítés idejűül) 1629-beli keltezés áll. Rendkívül szép magyar kötésű pár ósdi könyv fekszik mel­lettük, csendélet gyanánt^ a bársony kárpi­tozta szók renyhéikében. A „kincses kamara“ közvetlen szomszédságában ilil a Czakó féle lennkibbemlirett Bolyai-crcklyetartó. A terem közepét Bürger-.!éle vitrinek foglalják el. Ezekben tárolódtak az apróbb Bolyai emlé­kek: Bolyai Farkas szemoiienzője, festészeti próbálkozásai, saját képmásai, (legérdekesebb az, amelyen egy tehetséges tanítványa, Szabó János rajzolta meg a 70 évev Schiller arcit), kézírásai, tubákszeJencéje, dominója, sakkja léka, különböző szakkönyvei; Bolyai János sajátkezű jegyzetei, műszerei és egyéb haszná­lati tárgyak. Saját müveik egykorú kiadvá­nyai, életrajzaik és máa reájuk vonatkozó egyidejű, vagy későbbi dokumentum. Tovább tekintélyes érem és plakett-gyűjtemény, majd — szi rutén védő üveg alatt — mindennemű régi latin és magyar nyomdatermék, kézirá sós k uhu rém lé kék, képek, metszetek, muK századi szine: nyomású színész portrék. Te­leki Domokos egyik kedvenc mutatnivalója a székelyfővárosi lakatosak Rákóczi György adományozta 1653-beli, szépkötcsü kiváltság •levele. Rendkivül szép egy XVII ik század- bal! héber imailickerc-. De mindezt fölülmúl ja a XIII. századi hártya-kódex, melynek haj­szál Írással sűrűn felrajzolt késhegyvékony lapjait, anyáméiől születése clő'-t kiszakított bárányfióka fejeden bőréből hasították ki. (Jórészt jámbor barátok kla tromi müvészke- désénck voltak ilyen kegyetlen módszerei.) Egyik ablaki ülkét 1758-ból való leveles­láda foglalja el. Megfakult felületét Lázár Mát ria grófnő kézügyessége frissitetile föl. Nem­kor ésbé érdekes egy XVI 11. század Mi lötflHkO- pott kocsiláda. A szemköztnéző szobásaitokban a Bolyhi­ak hiteles pár bútordarabja helyeződött ül. Itt valóban stihieos — ‘Bolyai-sarok alakult kft. A középem áül uz eredőin Bolyán-ház egyik cserépk'ályháju, melynek Empire-izlé- rü külalakja. Bolyai Farkas bajáit 'tervezése volt. Mehetnie az emléke®efte.s, egyszemű di- ákiláda, mely a szülőháztól először búcsúz­kor! ó Bolyai Farkast ikiisénte a nagyon vedd kollégiumba. Föl ölbe függ a falion Bolyai Farkas ffjuikciri' önarcképe; szomszédjai nevezetes kortársok képmásaik Helyi érde- ke?ségü köztük egy iklésőbb keletkezett kis rajzmir, mely Carl RLbber geográfust ábrá­zolja, és — kisdiáik korában kész''telibe Isko­lai feladatul dm. Molnár Gábor, a ma is tőrbe leltem mumkásságu marosvásárhelyi polihitszitor. •A kályha, e'őtt egy szintén régi Bolyai - házbeli. faragóit I'ábu tömör tölgyaszbal fer- petszked k. Rajlta a kollégium régi márvány tmilla'tlarbója, melyet Bolyai Farka® tanár korában használft. Az asz'bálit körülfogó szé­kek egjdke igen szép „Louis XVI.“; egy másik — bizonyítóbban Bolyaii-butor — rna.- gyainoş mépistilul-.. A jelentős sankot hatá­roló keit egyszerű szekrény is a hiallhiaibaiillian tudós legsajátosahb háziihdlmijára utal. —• Béléjük a könyvtár érdekesebb régi köte- toi't helyezte el Teleki Domokos gróf. A fa- Halk többi dísze közüli figyelemre méltó Beih’en Gábor, Bocskai látván egy-agy nagy. egész a'lialk képmása. A régi vásznaik­ból kikorhadt romlásokon sikerült javítá­sokat végzőit Pilskolti; Gábor, a kollégium fiaiba'!; uj művésztanára. Weseáényi Mikló® ifjúkori arcképe s egy elég jó másolaitu „II. Rákóczi Ferenc“ kisebb vászna sanalkiozifc, másokkal1.' együtt, mentéjük. Csodálatoskép egy néger arcmása is. A Bolyai-szobáit határoló hosszabb folyo­sórész!: is múzeummá ailahi/totítiai Teleki Do­mokos gróf. Alacsony tárlók és magasabb szekrények sora vállalkozik az ablakiak fe­rn'i elhatom, ürcgeiikiben és polcaikéin iiv.eg- védelFen, időrendi felsomkozitaitásba rakott és cálszerüen e'lrenidezetit légikul ön.fl:i!ébb tárgyakkal. Teleki. Domokos ismertető kész­sége kifogyhaibaltiam. A legkisebb apróság­nak épp úgy tudja a történetiéit, mimiti ahogy a patinásain feketéid fegyver-trófeáik közül küllőn rámutat báró Szemtkereszthy András Toscamia-husziáinezredbeli. kapitány dusar.a- nyozásu düszlkardjára, melyet 1796-bam ik'ar polbt .ajándékul 'angol baj'társaliltóil, egy ak­koriban vivobt francia csiaiba győzelmének emlékére. .Értéke® példány a XIII. század­béli török kard sitb. Látványos darab az 1703-beli, pazaruft cizellált aranyos Qiándzea- vég, melynek miagyar féiiirásos vésate sze­m elegáns, pompás kivi­tele k 1 ti a ngsul yoz za viselőjének előkelő egyéniségét. A nagy párisi divathá­zak — a jelenlegi sze­zonra — a következő fenséges anyagokat ajánlják Lömé. lull kárson y. csip h e c 1 r é - rnou iseli ne. valamint ous választéki fanfa isié anyagok A legkenyesebb ízlés is elragadtatassai szemléli ezeket a gyón yöru szövésrmntakat ü (Ojsslllss nőt Cluj,Sír. Generai Necutcea No. 2. (Renner-pilóta) rIliit „Tasnády János és felesége, Onódy Er­zsébet adományozta a Framciscus Comas Pálffy ab Erdöd-gyaiogezrednek.. Viallósz'i- müleg egy zászlórudon ékesített. Rajta még ■az áll, hogy „RestauréiltaiUott 1722-ben.“ A pusztul ás eszközei mellett az épi'tő kultúra egy kiválóan kedves emléke a. zenélő-kut hires mesterének, Bodor Péternek 1822-ben — gyermekikorában — készített aprólékos malom-minitája. A csinos ki® játékszer ma is működésbe hozható. Aztán ismét' ósdi karabélyok, szétmálíLó vérbmaradványoík öt- lenek szemünkbe. Mámagunlk nem 'tartjuk be a pontosan kimént történelmi időrendet; megátásaimik véletlene szerint választjuk állomásainkat. A kőkorszalkbeli ikollektíión ábs' etünk, de a sokféle formájú „ócskavas“ megállásra késztet. A furcsa zárak, régi. kulcsok, érdekes oltók, koppantólki XVI. századbéli szinte félélmetes sarkantyú; majd a XVIII, századbeli becse® formájú lámpa.: mliind egyenként megnéz.nivaló. Fi- gyeiiemre méltó bronzOk, agyag és cserép­edények tő temek meg egy másik székrényk Kedves, majdhogy kópémódra nem déva.j- kodó gyüjitemény, igazi: diák emlék, azon különös tárgyaké, melyeket tanórák alatt mint tülkúmas j át ékszereiket koboztak el az éppen előadó .tanárok, a pad alattit szórako­zó 'tanítványoktól,. Hihetetlen sokféleségben vtáUittakbzmak iitlt a' degfainittaszibllkusabb dol­gok, a ponyvaifüzetitőí a miagak ész illette kézi parittyáig . . . Ismét komolyabb állomás — mii, minit mondtuk', a rend ezen mimitaábrá- jia előbb, magunk nem kantunk rendet — egy föltűnő kova-acél. Rajta a vésés: Ferii feclh Jcsephu® Uzonii 1710. Érdekesek az avult tanszereik is, régi fölldgömb, miegyéb. Az alacsonyabb tárlóik üvege ala1 It a maros- vásárhelyi ősnyomtatványok szép ‘gyűjte­ménye. Itt hosszasain időzünk; Teleki: 'Do­mokos kitűnő mentor ebben az útvesztőben és jókora darab helybeli történelem beszéd a megsárguílt lapokról. A szemközt húzódó hosszú falon elmúlt emberöltőkről áthidaló főúri halottas cilmereik végehosszatbani rámás sorozaiba. Némelyik közülötk művészi, kivite- dü. Néhánya tömör ezüstöinitvény, minit a a gráf Rbédei Ferencé 1770-ből., vagy a Bethlen Fenemcné, Bánffy Kláráé. Ezek a n:agy 'tártókba kerülitek. A könyvtár történelmű részének a válto­gatása és rendezése még folyamatban vám. lEzzel aztán Teleki Domokos gróf befejezi válóban eredménye® működéséit a kollégi­um múzeumában. A teljes állományt felőle lő kiatiallógu® is nyomás alatt áll és szintén terv bevet/: a jelentősebb műtárgyak lefény­képezése. A székely főváros alkalmi idegemforgal­mának minden esettre j elen tős stációja lesz ezentúl, mint a Teleki-téka mellett is első­sorban megtekintendő nevezetesség — a marosvásárhelyi református főiskola meg- ujhcdobt múzeumai Hagyományos szokás szerint helybeli ember -|® megnézd majd ak­kor, miikor vendégeket kiallauzol oda . ., Sényi László. FLÓRIÁN TIBOR MINT KI HOSSZÚ BETEGSÉGBŐL Mint ki hosszú betegségből éledt, s most félve járja körül a szobát, vetett ágyára pislog szüntelen, s kerülgeti egyre. még nem mer távolodni tőle: hátha visszarogy, úgy kerülgetem én is csodálatos életem. mely el nem lankadón. vágyban és kínban mindig újat ad. Vagy ki szörnyű álomba — e rövidke halálba — szédült s egyszerre fény csapott fáradt szemébe, körülnéz szorongva, mint aki lélektelen s mégis fájón leng élet és halál között, egyikhez sem közel, másiktól sem távol, halni nem kíván s fél élni még, igy lengek én is a kétség szelében s nem tudok hinni csillagban, jó égi fényben, ki fáradatlanul — mint sorsom féltő szelleme — őrködik fölöttem. LEVÉLPAPÍROK egyszerűtől a leg- választékosabb kivitelig legolcsóbba az Ellenzék könyvosztályában Cluj, Piaţa Unirii,

Next

/
Thumbnails
Contents