Ellenzék, 1937. november (58. évfolyam, 253-276. szám)

1937-11-28 / 275. szám

Szerkesztőség és ki a, dó h Jvat a 1: Cluj, Caieu Motrlor 4. szám. — Telefonszám: 11—09. — Levélem: Cluj, posnfiók So. F:ókkia,dóhivatal és könyvosztlily: P. Uniri 9. Telefon: u—99. SEESSS^MaaSBS3^^:f>wy^^T3rrt^imeif^ssXíllSf^eSsaXK^^rmrif,% LVIH. ÉVFOLYAM, 2 7 5. SZÁM. MAGYAR POLITIKAI NAPILAP ALAPÍTOTTA BARTHA MIKLÓS ! 22E2aSH ríll<T,ctv','~~ir'r MR.'T.fitf.CC’.sratnM'ai J£SS£UEBtíZni£IZ'KStl VASÁRNAP shsäss: üKS&axiäs&x^eassaaxHB&jabi. Előfizetési árak: liavor.ra 70, negyedévre 210, félévre 410, évente 840 lej. — M:gy.irarí*ígrn: negyedévre 10, félévre 20, évente 4’ pengő A több: külföldi düúmokba cs*k • portókülanböMWe! 1000 r D ' —xvm _•—?**-—----«*şataa*a«a CLUJ-KOLOZSVÁR, 1937 NOVEMBER 28. 9 Arany-golyo A verérclkk szigorú pillantás» köteles el- votődni farka-ibaiika rokonán »k, ;j hirrovuf- iiűk váLiofca tilsabb és könnyebb terű etépe. A i’jHigy élet leggyakrabban ide írja .jellemző érMéseit: itt zajlik ie izgatóan, derítőén, lesújtó módon, tanulságosan emberi lélünk ama része, amely látszólag kívül esik a nagy- p-cMíka fenséges területén. Nos ily kóbor pillantás fedezi fel most az „érdekes“ Sört. amelyről bizonyára buzsnyák Üiizheiyéknél sciiiVg fognak mesélni, talán balladát is kök feni, begy Szarajevó leggazdagabb Swiször- mény polgára, miután óriás vagyonúi elve­szítette, maradék pénzén aranyat vásárolt és ebbős az utolsó kincsből golyót önteteit, »mellyel aztán szivébe lőtt. Arany golyó roncsolta szét a kétségtelenül „szőrös szi­vet', mert ally kezdetleges gazdasági terüle­ten aligha lehetséges egyenes időn gyűjtött vagyon, amely egy kockázatos percben sem­mivé foszlik, iliieüve arany köddé. Ez a möhamed aga kétségtelenül pózolt a haliál píSflanatáhan- Mint ahogy kivétel nélkül mindenki pózol, aki az őriként es ha­lált túlságosan különlegessé teszi, vagy aki bárminő halálára gondolva temetésről ren­delkezik. akár feltűnő egyszerűséget szab­ván ütő, miaui mondjuk Líkurgusz. aki ham­vait a levegőbe szoratta. mert megfogadta': ía Spárí'a lakóival, hogy rettenetes törvényeit visszatértéig nem törlik el és halva sem íli-art hazaikériiini, akár elő'v.Ja. hogy külö­nös szertartásokkal vagy fénnyel temessek e>. Ez az utolsó póz. aztán lehet kedves, le­hel' megható, lehet föilzaklató, mint az V. Károly császáré, aki még életében megren­deztette a temetésének főpróbáját, hegy ki­fogástalan pontosságát maga ellenőrizze és pompáját élvezze, pedig már egy kolostor mélyéibe vemet vissza utolsó vezeklésre. igen, ezek a pózok! De Lillán a születés tag- lejterseit és hangjait kivéve soha többé nem himrlk egész természc-Pességgel viselkedni. Miért ne ve na másként és fokozatosabban ez a Ifaíál küszöbén főleg, ha halálunk ön­kéntes és mohamedánok vagyunk, akiknek sokba] több érzelmi és képzeletbeli kapcso­latuk vau ä halállal, mint bárki más ember­fiának, Egyébként a loVörí smajevői: mil­liárdos tudva, nem tudva egy hires kezde­ményt utánozott. A nagy Antillák valame­lyik szigetének volt egy Napoleoni1 utánzó zsarnok néger császára, ki hihetetlen kin­cset és életerőt pazarolt el. Végül is hogy egy förtelmes betegség kínjaitól megszaba- duTiíisscn, arany golyóval töltött pisztollyal ölte meg magát. A halál eszlközének ily fényűző megválasz­tása valami r ej te Üt ősi ösztönön alapulhat. Az emberek ősidőktől fogva különös gond­dal díszítették föl fegyvereiket. A kőkorszak- beli kőbaiíáki'a s » bronzkori kardokra a művészet: sdk találékonyságát pazarolták. H-'íes volt hajdan a „dömöckei penge“. Gyöngyházzá', arannyal, ezüsttel berakták a puskalusc-ka-t. A balkáni handzsárok való­ságos műtárgyak Még ma is díszes ábrákat marsinak kardokra és ékes jehnoiul-Mdvai vésnek beléjük. Bizonyos alakisággal öntik meg az ágyukat1, finom idomokkal építik meg a hadihajókat és ha egyéb föiöslegfí- gyelmet cem pazaréinak rájuk, legalább va­kító tisztaságukat ápolják, hogy ragyogja­nak a napsütésben, amíg a háborús pilla­natok idején be nem mázolják őkel', vagy egyébként láthat'aUáhckká nem teszik. De az ellenség eSen küldőit gyilkos darab sem ré’ikii-tözi mindig a fényűzést. Az, indiai nagy lázadások idején történi', hogy egy maharad­zsa ezüst golyókat lövetett az angolokra, aminek valóságos paródiája volt. hogy vi­szont az angolok a lázadó négerek és mula­tok ellen, amikor ólomgolyóik elfogytak, ke uv; 3ßy .fiáihúl készíllett golyókkal lövöldöztek. Ámde iuirdez esik értéktelen képze’kap- csclás, véletlen emlékezeteik felidézése. Nem ez a jelentőség. A dolgok mélye a fontos, hiibár ismeretlen. A szarajevói aranygoíyós öíjv! kosság talán egy hum éri hahotából fakadt, a bölcs böszörmény arra gondolha­tó!!: íme, ennyi az élet jelentősége, ennyi a kincs fontossága. TMán tréfát akart űzni Állítólag feloszlatják az alsóházat és uj választásokat rendelnek el *= egyelőre semmiféle kötelezettséget nem vállalt Németországgal szemben Kiélésedéit francia—olasz vita Cfiaiifciiis és isii© cgi» tégfonío Habi fax lord Németországba küldésé­vel megnyílt nagy nemzetközi vita ma is tovább zajlik anélkül, hogy a vita­anyag tisztázódott volna. Valószínűnek látszik, hogy a francia miniszterelnök és külügyminiszter hétfőn kezdődő londoni tárgyalásai elölt nem is tisztázódik. Ár angol kormány ragaszkodik álláspont- i jóhoz, hogy a franciákkal lefolytatandó tárgyalások előtt még a parlamentben sem ad felvilágosítást Halifax lord né­metországi tárgyalásainak lényegéről. A kombinációknak tehát addig továbbra is szabadutja marad. Az újabb kombiná­ciók minden esetre kevésbé éles formát adnak a német álláspontnak, mint a Ha­lifax visszatérése utáni első napok kom­binációi, bár francia és angol lapok to­vábbra is ragaszkodnak ahhoz, hogy a Hédi fax élőit kifejezett német kívánságok­ban kapcsolat ált fenn a középeurópai német törekvések és a gyarmati kérdés­ben esetleg tanúsítandó engedékenység között. Chautemp.s francia miniszterelnök és Delbos külügyminiszter londoni tárgya­lásai mindenesetre a háború utáni diplo­máciai események legfontosabbjai közé fognak tartozni. A franciák és angolok között megállapodás áll fenn határaik közös védelme kérdésében, a középeuró- pa.i kérdésekre vonatkozólag azonban cd­Anglia dig csak együttműködésről volt szó, köz­tük, angol részről határozott kötelezett­séget ebben az irányban nem vállaltak. A középeurópai kérdések francia-angol megvitatása tehát döntő irányt adhat eb­ben a kérdésben a két nyugati hatalom közös, külön-külön követendő külpoliti­kájának. Franciaország szövetségi és ba­rátsági kapcsolatát refrén a. tárp-yaiásó­kon az így érdekelt többi állam külpoli­tikáját is képviselheti, úgyhogy bizonyos tekintetben nemzetközi értekezlet jellege van a londoni megbeszéléseknek. Londoni politikai körökben tegnap es­te elterjedt hírek szerint az egész angol politikai élet a külpolitikailag szükséges döntések jegyébe került. Chamberlain miniszterelnök minden lehetőséget igyek­szik felhasználni az angol-francia-német megegyezés létrehozására. A most követ­kező döntéseket annyira fontosnak tart­ja, hogy még meg nem erősített, de lon­doni politikai körökben hitelesnek tar- tett hírek szerint az angol nép megkér­dezésére uj választásokat készül elren­delne. A mostani parlament mandátuma csak 1940-ben jár el és Angliában szinte példátlan detog a parlament idő előtti feloszlatása. Chamberlain és miniszter- társai azonban azon a véleményen van­nak, hogy úgy az esetleges gyarmati en­gedményeii, mint a külpolitika többi kérdései olyan fontosak ebben a pilla­natban, hogy az angol népnek közvetle­nül kell rájuk választ adni. Aj alsóhúz- ban különben egy ellenzéki képviselő kérdésére, hogy az angol kormány Né­metországgal julotke olyan megálla­podásra, amely Franciaországnak, vagy Franciaországgal kapcsolatban levő va­lamelyik más államnak biztonságát vé­szé* eztcü, Clumberiain a legnagyobb határozottsággal kijelentette. hogy az újabb tárgyalások folyamán semmilyen megegyezés Németországgal még nem jött létre. A kormány többi tagjai is ra­gaszkodnak ahhoz, hogy Halifax tárgya­lásai informativ jellegűek voltak, meg­egyezésekre csak később kerülhet sor. Ha a választásokat valóban elrendelik, akkor valószínűnek látszik, hogy a meg­egyezések esetleges nyélbeütése eltolódik a: 1 uj parlament összeüléséig. Franciaország és Olaszország között újabb mérges vita keletkezett. Olasz la­pok szerint Campinchi francia haditen­gerészeti miniszter, aki korzikai, Olasz­országot fenyegető beszédet mondott sző­kébb hazájában. Francia részről kétség­bevonják a beszédnek olasz oldalról 1 adott szövegét. A vita hevessége azon­ban mindenesetre jellemző a Róma és Paris között uralkodó feszült helyzetre. A frai *tÓMA, (november 27. Az olasz sajtó egyhangúan állást foglal Campinchi francia haditengerészeti minisz- taerrel szemben, ennek Toulonban, a „Gene­ral Bonaparte“ nevii hadihajó legénysége előtt mondott beszéde mialt. A „Giornale dTtali,a“-!ban Virginio Gayda, a lap főszer­kesztője leküzli a beszéd több részletét és élesen támadja a francia' tengerészetiigyi mi­nisztert. a lap szerint a korzikai származású Campinchi louloni beszédében azt a vádat emelte Olaszország ellen, hogy Korzikára pá­lyázik, majd hozzáfűzte, hogy innen, kell megindulnia az offenzivának, mely térdre- kényszeriti a fascizmust. Bár Parisból cáfol­ják, hogy a francia tengerészetiigyi miniszter hasonló kijelentéseket tett Toulonban, Gayda ICB» fenntartja állítását és megjegyzi, hogy a hely­színen felvett gyorsírói jegyzetek alapján kél- segéden, hogy valóban elhangzottak a kérdé­ses szavak. Megjegyzi a lap, hogy a védelem, melyben Gampincliit az üggyel kapcsolatban Parisban részesítik, azt jelenti, hogy egyet­értenek a tengerészetügyi miniszter terveivel. Hasonlóan foglalkozik az üggyel a: töb­bi olasz lap is. A „Lavöro Fascista“ ezeket írja: Franciaország tehát a háborút akarja és ezt készíti elő. Az erre vonatkozó döntés talán már küszöbön is áll. A lap ezután fel­teszi a kérdést, hogy vájjon az! hiszik a fran­ciák, hogy az egész világ mögéjük sorakozik fel, az angolok, amerikaiak és a más nemze­tek velük harcolnak. Végül annak hangozta­tásával fejezi he, hogy ha sor kerülne erre, Olaszország végigharcolja a háborút és biz­tos a maga győzelmében. A „Tribuna“ sze­rint hiábavaló dolog cáfolni ,a beszédet, mely a nizzai „Eclnireur“ című lapban is megje­lent. A „Popolo dTtalia“ szerint Olaszország készen áll arra, hogy betörje Campíinehi és híveinek fejét, ha fenyegetéseiket lettekre pró­bálnák átváltana. .BELGRAD, *nov. 27. Baldur von SchÍTach németi, ifjúsági ve- ;ziéir: pénteken délután Bellgrádha érkezel!, ahol o pályáiul váron. ;i jugoszláv teslncve- léeügyi tárnics kill küldött) je és a német kö­vet fogadta. Baldur von Schirach délután Ildik eres te a jugoszláv test nevelésügyi mi- '11 lisztért, akivel hossziaison tanácskozott — akasztói a humort — és „.a, nevető örö- } más az arany fogait. De hátha egy ferde kősöknek“ hebkzonyitani, hogy lám, a ,.va. J költő lakozott benne, művész, ki megadja gyónt“ mégis csak elviszi a másvilágra, mint választékúén a halál módját és ezért saját­szerű ötletté!, amelynek „témájúk eddi csak egyszer „dolgozták föl“ és színi haté suvá telte a maga külön kis tragédiája

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents