Ellenzék, 1937. november (58. évfolyam, 253-276. szám)

1937-11-21 / 269. szám

S'.a*r? • rmcw ^«r "- «jmMiautrai

/ • I. t B N Z 6 K

109 7 novembor 21. t

nm

A Sanghaji hősök

néző áletszemléletóvel. E felfogást 'legjobban közmondásukkal leihet jellemezni: „jó vas nem való szegnek, jó embei nem waJó katonának

A ni gi konlfTiciámuis álliaimrenid a katonát, vagyis ,,a/t, kinek ember lemészárlása a foglalkozása'', kizárta az elismert négy (tudós, paraszt, kézműves, kereskedő) osztályból, a hóhérról és sin!érrel helyezve egy sorba. így a kínai haderőt már a Dzsuo-uralkodóház. (Kr. e. 1122—249) óta, a Nagy Falon tul lakó, hairdos nomádokból toborzott zsoldosok alkották. I

den erőszakot megvető, a katonáskodást ’eandarnok hads9re°;e

A

E zsoldosok vezetői művelt mandarinok, tőlük telhetöleg igyekeztek n háborút humánussá tenni.

Kezdetben a polgárháború sem ment vérre.

A belli-arcokat ugyanis a császárság bukása után az önnálló kiskirályokká vált kormányzók vezették egymás ellen és hadseregeiket kötéllel fogott kulik, zsoldosok alkottak. E zsoldosok kiképzése, felszerelése, fizetése sok pénzbe került és érthető, ha o drága instrumentumot a „tupán“ (katonai kormányzó) nem szívesem kockáztatta. Így pl. --sang llszun tábornok, aki 1917-ben a gyermek Pu-Jit akarta a trónra visszahelyezni.

az első ággulövés után, mely egy polgár: házlxm egy civilt megölt, sietett kiegyezni és seregét az ellenfélnek átengedni — lisztes lelópési díjért. Viszont o kuli, kit csatv kényszer tartott a zászló alatt, nem tűnt ki kúlö- rösen vitézségével. Az oroszok ezt tudván, 1929-ben

korommal töltött papír zsákokkal „bombázták“ a keletkinai vasúti konfliktuskor Gsamg-Hszü-liang katonáit, akik valóban megfutottak a felszálló nagy füstoszlopok elől. A taktika nívójára nézve pedig álljon itt Feng-Jü-hsziang, a keresztény tábornok egyik alvezérének esete, aki egy bibliai példa j nyomán ökörcsordával rohamoztatta meg ellenfelét — Ínyenc falatokhoz juttatva óképpen azt. Ilyen volt Kína hadserege mindaddig, mig Gsiang-Kai-sek nem vette kezébe újjászervezését.

Gsiangot az uj haderő megteremtésére elsősorban nem a tupánok elleni küzdelem kéáztette, hanem egy uj ellenfél-: a kínai vörös hadsereg.

A marxista színezetű agrár re volució egy jól fegyelmezett, a régi pacifista ideológiától ment, komoly hadiszeUemü paraszt' hadsereget termelt ki magából, melynek vezérei, a Németországban tanult Mao-Ce-tung és a francia! katonai iskolát végzett Gsu-Teh hat éven át dacoltak a nankingi kormány csapataival. E vörösök ellen szervezte meg tehát Csiiang

amerikai felszerelésű központi hadosztályait,

melyek kiképzésére oly kiváló német szakembereket hivott meg, mint Bauer ezredest, Ludendorff egykori tüzérségi főnökét, Wetzel ezredest, -a. világháborús vezérkar operációs osztályának vezetőjét, Kriebel alezredest, az 1923-as Müncheni puccs szervezőjét és Se- eckt vezérezredest, ® Reichswehr újjászervezőjét. A német instruktoroknak sikerült is pár év alatt egy 150—200.000 főre tehető modern, ütőképes sereggel ajándékozni meg Nankmgot és ezek a csapatok azok, melyek körömszakadtáig védték a Sanghaji állásokat. Az északi hadszíntéren azonban még mindig az egykori tupánok magánhadseregei képezik a főerőt. Feng-Jü-hsziáng régi alvezé- reinek, Szung-Gse-jüan hopei, Jamg-Hu-csen kaoszui, Szi-Jü-sán kelethopei, Hen-Fucsu santuogi, 7000—15.000 puiskalétszámu hadosztályai alkotják e csapatok zömét, melyekhez az „utolsó mandarin“, Jen-Szi-san sainszi és Fu-Coyi- csahári seregei csatlakoznak. E nagyszámú sereg ellátása azonban sok kívánni v-alót hagy még hátra és sem vezetésben, sem felszerelésben nem egységes. Jobb ezeknél a Nankinggal Japán ellen egységfrontra lépett vörßish a d sereg, mely „8. hadsereg“ néven küzd most Észak-San szí ban s melynek létszáma körülbelül 80.000 szuronyra tehető.

A HARCIAS KÍNA

A Sanghajnál Csiaing-Kaí-sek törzshad- oszítiályaii mellettc harcoló Gsaug-Faifc-quel kviatntüngi, Caii-Ting-íkiai fuíkiienl és Pai- Gsoung-hszi kivaJnigsizti csapatai jó emberanyaggal biirniafk, de felszerelésűik ko-rsze- rüftíeu. Az egész íkli'niaii baderőniek gyenge oTdaüa a nehéz-tüzérség és ® mot'oriz altes mechapizálB egységek hiánya, viszont)

légi flotta tekintetében — hála az USA bőkezűségének — elég jót állnak.

Az 1917. ólia égé»/ « most'ami japáin- támadásig, vagyis busz évein á't folyó polgár- háború kitermelt egy-egy harcos egységet, oáscsorbám Csliaing-Kaii sek namlkiiingli' központi! c©a pata i t és a vörös hadseregen. Kétmillió főt kitevő; iaz egész költségvetés 80 százalékát elnyelő hadseregöl' kolliötlt el- ’lariamia- a világ logpacifisTább állá máinakés kül'ön tragédiája, hogy a japán támadás -akkor következollti he, amikor —

900.000 főre redukálva a fegyvcrbenálló- kat, kötiiségvw’ttlé.sét végre kiegyensúlyozhatta.

Ám ai japán támlád ásnak jó oJdol'ia -is

megmutatkozott. Meg tér em-tődöittf a magát ■az-etlöfti csak Lokálpairiotizm uistaain ikiiélő igazi nemzeti érzés és a ikonfuciánusr világ- szemléleti legbuzgóbb hive is rájött, hogy a feinnálló viszonyok közt

nem lehet lemondani az önvédelem követelményeiről.

Ez sokait jeleníti merni bár az első, harcí- szellemmel is bíró hadseregeket a keresztény Gslamg-K-ai-sek di'masal.iája és a mairxisla agitátorok Peremtiekték ni eg, a törzsökös kiinai Is tud jó katona lenni, amivé kötelességtudó, méliküiöz/éseket jói tűrő, haJ’é'it'megveJaö faJta'izmusa amúgy is pre- d-esztinóiljiai Dr. Agárdi Ferenc.

elegáns, pompás kivitele kihangsúlyozza viselőjének elökolő egyéniségét

A nagy párisi divatházak — a jelenlegi szezonra — a következő fenséges anyagokat ajánlják;

Lómé. í ú / /. bársony, csip be ciré - mousse/ine. valamint au» választékú fa n l a i s i e anyagok

A legkényesebb ízlés is elragadtatással szemléli ezeket a gyön yörü S2Övésmintákat

Cluţ, Sir. General Neculcea No. 2.

(Renner-palota)

•A - ‘ í ; ..5 i- ■ \

fióküzletek az ország minden jelentősebb városában.

Szabad-e szánalomból ölni!

A Digest elmü amerikai fogyóira; érdekes ankétet rendezett srról a kérdésről: VÁJJON JOGA VAN-E AZ EMBERNEK SZÁNALOMBÓL MEGŐiLNI EMBERTüBSÁT? Éiő és halott tekintélyeket sorakoztatott fel e jog mellett és ellen

A szánalomból való emberölés tóga mellest nyilatkozik

ALEXIS CARREL:

— Szentimentális előítéletek nem áBhatnak a civilizáció útjába. Véleményem szerint nemcsak a gyógyíthatatlan betegeket, hanem az e mb elrablókat, gyilkosokat, a mindenféle fajta hivatásos bűnözőket, épugy, mint a gyógyíthatatlan elmebetegeket is csendesen és fájdalom nélkül a másvilágra kell küldeni.

INGE DÉKÁN:

— Esztelenség és kegyetlenség miatt megbüntetik az embert, ha egy lovat vagy egy kutyát nem szbaadit meg er gyötrelmeitől, de felakasztják gyilkosság miatt, ha megfelelő adag morfiumhoz segít egy rákos beteget. Megvallom, ebben1 ia> kérdésben nem tudok ellentmondani az érveknek, amelyek szerint a hagyományos keresztény tradíció módosításra szorul. .„-a -áfefcv ütopv, ^

BERLIOZ:

— A legrémesebb dolog a világon számúinkra, élő és érző lények számára a csiila- pith-éatlan fájdalom és barbároknak és ostobáknak Ice/l lennünk, vagy mind a kettőnek egyszerre, ha nem haosználjuk fel a biztos ás könnyű eszközöket, amelyek rendelkezésünkre állanak a fájdalom csendes és békés megszüntetésiére.

C. J. BOND:

— Ha jogos dolog a fájdalmat és a -szenvedést morfiummal, vagy egyéb érzéstelenítő szerrel enyhíteni, amely egy időre megszünteti a fájdalom tudatát, akkor jogos dolog az is, há a szenvedő kérésére örökre megszüntetjük a fájdalom tudatát, olyan esetekben!, amelyekben a fájdalom mindaddig visszatérne, mig a beteget meg nem ölné. A választás

csak (2'bban áll, hogy hagyjuk-e a beteget lassan meghalni a hosszú fájdalom következtében, vagy emberi és fájdalommentes módon egyszerre vessünk véget az életének.

R. F. RATTRAY:

— Erősen érzem, hogy igazi erkölcsi vagy áallásos ellenvetésről nem lehet szó. Egész helyes és jogos dolog, hb az állam egy olyan egyénnek, akiről megállapították, hogy gyógyíthatatlan, fájdalmas betegségben szenved, megengedi, hogy elébe menjen >a kikerülhetetlen halálnak, ha úgy kívánja és gyors és fájd lommentes véghez jusson a sokszor szakadatlan, hosszú kin és szenvedés helyett. Nem tudom azt hinni, hogy a jó akaratú gondviselés megkívánja a fájdalmas emberi haldoklás haszontalan meghosszabbítását.

A szánalomból való

m

0. CT'

.... Lj

G. K. CHESTERTON:

— Abban <a pillanatban, amikor egy finom, tiszteletreméltó úriember rájön arra, hogy meg szeremé ölni 'valaki, egyúttal arra a megáll) ipitásra is jut, hogy szükséges dolog megölni azt az embert. A tény, hogy Jane néni nyilván csak bajt okoz, hogy William bácsit már- nem lehet elviselni, egyre inkább jog képét ölti fel, hogy eltegyük őke! az útból. Ezért javasolják sokan ia,zt, amit eutha- náz'liáinak neveznek. Egyelőre csak azt ajánlják, hogy azokat öljék meg, akik sPijétma- guknak okoznak bajt, de hamarosan sor kerülne -arxi.il, hogy azokra is alkalmazzák, akik másoknak vannak ártalmára.

MORRIS FISHBEIN:

— A súlyos be'eget indulatai irányítják és nem felelős azért, amit mond. De ha meg- gyógyulálláspontja egészen megváltozik.

Sajnálom, hogy mostanában olyan soka! foglalkozik a nyilvánosság az euhanázia kérdésével. Az ilyen esetek tárgyalása egészségtelenül befolyásolja az amerikai lelki életet.

A. A. BRILL:

— Ha követnénk az euthanázia. lelkes biveinek javaslatait, egyelőre néhány millió emberre kellene alkalmaznunk az euhanáziát és azutáni fokozatosan tovább kellene folytatnunk az emberirtást. Már felületes meggondolás is rávezet, mennyi gyenge oldala van ciz euthanázisták okoskodásának, például a-z orvosok egyetértenek abban, hogy teljességgel lehetetlen megmondani, ki a gyógyit- hd&atlan beteg. Sok olyan betegség, amit a mult században reménytelennek tartottak, ma gyógyítható; s ami az elmebajt illeti, kételkedem lábban, hogy bármely tapasztalt elme- gyógyász gyógyithatatlannoií meine nyiilvá©fisra tiyilatkO

niíani egy ilyen beteget. A szánalomból való gyilkolás, bármilyen emberségesen alkalmaznák is, demoralizálná a társadalmat. Mint a háború és a ha’álbüntet-és, felébresztené a szunnyadó szadizmust és lerombolná az emberi élet szentségét.

HARRY ROBERTS:

— Az orvosok, akikre a ,,kegyelemdöfésli megadásának felelőssége hárulna, ha az eu- hhmáziát törvényesítenék, talán legkevésbé lelkes szószólói az euhanáziának. Nem az emberi érzi és hiányából, hanem azért, mert ők a nagyközönségnél; jobban tudják, milyen gyászos lehetőségekkel járna, ha ilyen batal'- mliit kapnának hivatásuk kevésbé érdemes tagjai is.

Az ELLENZÉK a haladást szolgálja. A kisebbségi és emberi jogok eJőbareosa.

Az egész világot, sőt a jiipán hadve.■ ötös éget ls meglepte az a kemény oUeuálihVs, iiio'wl a kínai csapatok Sanghaj akiit tinin* sdottak A ki t i'\ t z.edes polgárháború első o- tendernek ősalakot kerülő, a hadjáratot eg\ív sí nekkel eldön tő tábornokai, az ellenségtől pénzért megvett hadseregek helyett h-rcedzett, jól felszerelt zásdóitljok uas- f<tfa

várta a partis 'Álló japán okát. (.sak az tudj® igazán felmérni e fordulat jelentőségét, 1 ki a régi kínai haderőt is ismerte, síit a,ki tisztá- Iván vaui a Mennyei Birodalom fiainak minden erőszakot megvető, a katonáskodást le-