Ellenzék, 1937. november (58. évfolyam, 253-276. szám)

1937-11-21 / 269. szám

1937 ttov ember 21. Kinél jártak a „hitsorsosok?“ Reflekszió Dózsa Eadre visszaemlékezésére (Haibeinit suia falia libeílli — vallotta ai jó öreg Terenifiiiainus, ám kiegiéeziiltlhieitlnőik öíü, hogy merocisak a iköiniyveknek., de -az odo- mákiniaik, vidám Cörtbémelbelkinielki, amfeik dóbálk- nak is meg valn az ö maguk sorea ... A „jó '©sieti“ szájirtólkszájna jár, niemziedâk'rot- iniomz'edékre száll, de (közbeni az emberek fainfláziiiája, érdekei, hanguilaillaá variálják a Höritiéínieifiet, váillozdalljlálk -az alkfiiv lés passzív szereplőik személyéi, az esemény helyéi, .ide­jét1, ugvboigy idő vél csalk a csattanó marad meg. A jó viccek Igaz az elkövetőit, vallódi szerzőit se respektálja a közhaingulla)!; ha­nem ‘idővel aztt állítja. he áilyeimelkiüil), aki* S'zím.pnltílku's niekii vagy ‘akii lelmésségénél fogva máindienlklitniélii hi'vatoititiabbnaik. 'taint a szóban forgó huinciu'tság elkövetésére, 'el­mondására viaigy megiirásána. ‘Mátyás ik rály, Saphir, Marik Twain, Bernállh Gazul, Jókaii ‘Mór stb., a humor és elmlésség fej edé'meii1 háiny és hiány eseithen szerepelnek olyan lamlekdőfákbami mórul szerzők, vagy cselek­vők, amelyekhez semmi Iköziilk. sem volt, de a közvélemény mégis a.z ő szellemük javárai rój'ja fel azokat. (Ez Jelit a sorsa „a hitsorsosok“ szereplé­séről szóló krónikás adomáraik 'is, amelyet Dózsa Endre oílyan, pompás zaimaüittail élieve- ■nílitieltfc fel vasárnapi szellemes visszaemléke­zésében. Ö persze abban a viariainisham adja a 'történetet, amelyet a régi magyar szabad­elvű párt hód'dlaltla '.termelt: kii Széli) Kálmán' akikori miniszkerelnölk személye iránit. E ■szerilmt hódoló küldöl1 Idegek jártaik az u.j kormányélinölkirióls akii a jog, 'törvény é« igázsiig jelszavával igyekezellt 'az országot veziötinii. (Egy felső vidéki csodarabbá lils ve- zeiieitit depu'lációit és a mini sztereón ököl mini hiütsorsosit .üdvözölte s mikiom ezit Széli Kál­mán toleráns., tnyájais szóval elitoáiriitoWa magáitól, a rabbi, egy képes lapot vetít kii a ikiaPtáimjából, amely a miniisz'terénök portré­ját közölte © áliaitita ez volt olvashaitó: „met­szetne Kehn.“ Ám az eset;, ha lényegileg igy 1» .törtémfc, ilyen' beállításban' némileg erő1-'téliéi ti és v alósainüiílleni. Valójában báró Rcszner Ervin, ez a ki­váló jogtudós és kitűnő államférfi volt az, aki előllj ez a kaftános küldöttség tisztelgett. Báró Roszner Ervilni alig hogy elvégezibe jogi tanulmányaiul a váraldi jogaik ad érni a tanára lett, jogtörténetet és egyházjogot adatái élő. Nálunk Váradon 'igen megszeret- 'téiki a fialta! tudósit, akii ia (társas életben ked­ves joviiailűtiásával' és nyi-tszivüség'ável Hunit klí. Különösen ünnepelték, miikor minit uj főrend nagyhatású beszédét itantott a főren­diházban egy akitluá'ldis javaslatiról. Valahogy V'áradi síiikermelk is szám it ott a nai professzo­runk jelentős delhije. Ez a siker a Zitám más ■irányt adott pályafutásának, ai katedráit fel­cserélte a póliiitliikiai szószékkel; 1888-ban minit a szécsényii kerület képviselője beke­rült a pairlaimeint'be, 'aholl komoly, itamtalmas egyéniségért igen megbecsülték. Két évj kép­viselő síkod és után Szapáry miniszterelnök Hont megye főispánjává neviezitetli ki, ahol nagy szükség van az ő erélyes kezére, bölcs ‘tapintatára1 és szívós munkaerejére. Itt négy év alatt békét (teremtett, ekkor Mára.maros megye élére ikerül, mert itt is szükség van rá, akiit már ékkor minta főispánnak emite- gettnek, 1903-lg marad ifit, amikor fiumei kormányzónak teszik meg. Ebbeni az időben minit fiatal újságíró a húsvéti, ünnepi lapszámunk részére ántervjut végiezitem a tőlünk elkerült és közéleti híres­ségekké vált férfiakká1.. A véletlen szerencse az uj fiú miéi kormányzó vall iis Összehozott, aki. éppen valami politikai ügyben járt1 Bu­dapesten. íPensze őt tils besoroztam nagyj.aiinik közzé. Rendlkivü) örült, hogy a váradlak, még emlékieznek rá, ő is inoszítiatgiáisan érez dirá:n- tünlk, hiszen — mondotta: — iKi a Kőrös vizét issza', Vágyik ánmalk szive vissza . . 1 Fesztelenül, jókedvűen sokáig elbeszélge­tünk s ekkor mondottál el nekem, hogyan folyt le a má rama roşi depufáció tisztelgése, mely a volt! megyei főispánnak szólt, miikor fiumei kormányzónak léptetnék: elő. — Tudja —1 mondta br. RoszneT — sok ügyes-bajos dologgal jártaik hozzám a mara­ma r ősi zsidók; türelmesen m elhallgattam őket s ha igazuk voltt, segiitefitiem iiis rajtuk. Azt hiszem, nagyon megszeretitek, főleg mert mindig nyitva vofl.it előttük az ajtóm. Voltaik! Ínséges eszitlendőlk, mikor a ikiiis emberek só­ikat szenvedtek s ebben a zsidó proletár egy­formán oiszítozotítj a román és ruithén Pa naszitllaili. Nagyon fájlalták, hogy ehávoz'tam a megyéjükből és iitt BudapeHen egy 'küldött­séggel jöttek elém, hogy a kormányzói kinne- vezfétésem alkailmából üdvözöljenielk. Szó- noikiulk, egy óko© nézésii kaffánios öreg be­szédében arra is kitért, hogy a kitüntetés annyival inkább öröm mell' 'tlöl'fci el őkét. mert ez „áner worn ünzere Leiib“-ofl (embert a mii fajtánkból) ért. Megköszöntem az üdvözlési, de kii jelentetnem', hogy a római katolikus vallásban születtem, így nem vagyok hubsor- sosuik. Erre ő hernyóit’ a zsebébe, kivette a Vasárnapi Újság atzotn szám át, laimeTy kine­vez tef esem alkalmából az 'arcképemet hozta. Hál. akikor ez mi? — kérdezte s ódáimutalofit ai kép jobb sarkában olvasható felírásra.: Metszette Pallók. Kérem — folytatta a kaf- tános meggyőződéssel — ez a iPoifflékvegy hí­res „majil“ (circ nmei siót végző egyházi szó- mély) voltos s ha ifit1 az áh, hogy ő végezte a metszést Exceililenciiádnál, akikor bizony a h fsonsosunk . . . Elmosolyodtam ezen az ok­fejtésen, és megmagyairázfain a íküldö'titség- meík, hogy ez a Pofiak nem hanem egy xy’ographiis, egy fametsző, aki képk'Visé- ket szokott készíteni a nyomdák részére, különben igazi művészember, aki méltán odaírhatja nevét a metszetei alá. E fel vilá­gosi húsomra a küldöttség némi csalódással távozott. így beszélte el nekem ezt a jóízű förté- nieltiet! br. R osizmer és cvlkkerén ál villanó •kedves nézésű kék szemének mosolya, a mimt atz esetre emllékezett . — így7 hiteles a itörtlénet: azéntj is, mert* Kohn nevű metsző, aki a Széli-fele variáció­ban szerepel, nem létezett, de működött! Magya rországon egy Potilák nevű fa metsző, aki Monélllí taimitvány velit, a mester és a ‘tlaoiillvány voltak aizzok, akik még a; cinko- gráifia élietbelépé'se után is még sokáig ké­szítetitek főleg arckép kliséket a Vaisámsapí Újság számárai. E képeik jobb sarkában félnyfeg olvasható volt, hogy: metszette Mo- reilÜ, vaigy Poétáik. Báró Rőszner Ervinről rövidéin még csak a.nnyiit, hogy 1915-ben báró Burián halála ufóira a kh'ály személye körüli miniszter ilétit. Különben pedig igein' meghitt bairáltii viszonyban élt gr. Tisza Istvánnal!, kiírnak .a világháborúban* Uainusiltöl'l, ’sokait kritizált és jórészit félreértéllt szereplését egy 1922- ben kiad ott' és francia nyelven kitünően megírt munkájában tisztázza. — A mühen gróf Tisza Istvánt a béke apostolának és a háború áldozatának tünteti feli. (Le comfe Etienne Ti szia aipotlre de la pairs, victim de la guerre.) * Végű1! még az(t kívánom megjegyezni, hogy >,oz aiz anitis'zemiifla, aki a költőiénél jobbani haragszik a zsidókra“ nem egy NYOLC PERC ALATT MELEG FÜRDŐ! ,Aragaz“-vizmeíegito csodá­Ás iatos teljesítménye. Fáradtság és munka nélkül, egyetlen csapot keli csak megnyitni és a készülék megkezdi a melegvíz szolgálta­tást, minden kívánt mennyiség­ben. Az „Aragaz^-vizmelegitő helyet­tesit egy központi vizmelegitő- íelszerelést, mert egyetlen készü­lék több csaphoz külön a für­dőszobában, konyhában, hálószo­bában felszerelt csapokhoz szol­gáltat melegvizet. Használatban szokatlanul taka­rékos, gyönyörű kivitel, kifogás­talan üzem. Az ,,Aragaz44 vízme­legítő Önnek is teljesíti régi kí­vánságát, a technika legújabb vívmánya biztosítja az Ön ké­nyelmét. LERAKAT: ■ss jrs . CLUj, CALEA REG. FERDINAND 6. TEL. 22-33. NEM HIÁNYOZHAT EGY HÁZTARTÁSBÓL SEM g debreceni oivÜlői ered, hanem magától M.iikszálih Iváiímáruló!. A debreceni cívis nem beszél ő-sen., inkább i-sen és u-san (szép, Hu). Az ő-s beszéd szőgedi. Mikszáth Kál­mán ha> palóc is, de sokáig élt' Szögeden. Pásztor Bertalan. Érdekes összeállítani azokat, az auten­tikus számadatokat, amelyek rávilágí­tanak a húszéves ,,jubileumát ünneplő“ bolsevizmus igazi arcára. A Szovjetunió­ban 19Í7—1923. között a GPU autenti­kus becslések szerint körülbelül 1,760 000 embert gyilkolt meg. Az azóta kivégzett emberek számát még hozzávetőlegesen sem lehet megállapítani, csak annyi bi­zonyos, hogy nem maradt az előbbi szám alatt. A halálnak és megsemmisítésnek ehhez a szörnyű listá jához még a követ­kező jön hozzá: 5.2 millió éhhalált halt, 1917. és 1922. között, 6 milliliió éhenhalt 1932—33. között. Többszázezer ember, akit a bolsevisták megöltek Finnország­ban,, Keletkaroliában, a Baltikumon, Lengyelországban, Fehéroroszországban, Ukrajnában, Kaukázusban,, az Uraiban, Középázsiában, Georgiában (7000), Szó­fiában (210). Krímben (70.000), Német­országban (416), Spanyolországban (200 ezer) és a magyar proletárdiktatúra tú­lontúl ismert áldozatai. Hozzájön még ehhez a Távolkelet, amelynek halottad­ról nem tudunk (képet nyújtani. De nézzünk tovább. Az itt következő statisztika a kényszermunkáról ad felvi­lágosítást. 1922-ben két kényszermunka­tábor volt 6000 kényszermunkással, kik mind a tisztekből regrutálódtak. 1927- ben ötvenre emelkedett a táborok szá­ma, 140.000 elfogottal. 1930-ban már 90 i tábort találunk, 1,500.000 nyomorulttal ! s a tisztekhez, polgári elemekhez „csat- \ lakozik“ a kulak rs. 1932-ben 140-re emelkedik a táborok száma, 2,500.000 J szerencsétlen ember sínylődik itt, legna- j gyobb részük paraszt, mert a polgári j elemeket közben megölték, 1936-ban 250 1 munkatábort találunk 6,500.000 kény­szermunkással. 1932. év végétől 1936-ig, tehát a második ötéves terv első négy évében a kényszermunkatáborok száma 80 százalékkal, az eifogoüak száma 160 százalékkal emelkedett. A szovjet, amely a nőknek szabadsá­got hirdetett, tökéletesen legázolta őket. A szovjet az egyetlen állam a világon, ahol a nők a nehéziparban is foglalkoz­nak. A hivatalos szovjetstatisztika sze­rint 1929-ben 3 millió nő dolgozott a i gyárakban, 1936 végéig ez a szám 5 mil- j lióval 8 és fél millióra emelkedett A ne­hézipar munkásainak 39 százaléka nő. Tönkretette a szovjet a még .meglevő vasútvonalakat Is. Egyedül 1934-ben nem kevesebb, mini 60.000 uasuti sze­rencsétlenség :>olt. Ekkor Kagauovics vette át a közl-ekedésügy vezetését. Mű­ködésének eredménye a következő let!: A balesetek száma megkétszereződött, az egész közkkedésiigyet militarizálták. 1935-ben a civil személyforgalom 30 szá­zalékkal csökkeni. A szovjetkormány hivatalos terrorja az utolsó három évben .egyre véresebb formában növekedett meg. Az agyonlő- vések grafikonja Kirovunk 1934 .‘-decem­berében történt -meggyilkolása utón 'ftily- tonosan emelkedik. Akkoriban néhány nap alatt 184 embert végeztek ki. 1936 augusztus.a óta, tehát az úgynevezett trockistaperek megkezdése öla 1937 ok­tóber közepéig cgv egyáltalán nem löké Hetes összjeáíHtás szerint, amely kizárólag csak a hivatalos szovjetorosz jelentések re túmauzkocBk- -808 kivégaés történt E a szárú azonban csak egg töredéke a va­ló bőin meggyilkoltuk számának .

Next

/
Thumbnails
Contents