Ellenzék, 1937. november (58. évfolyam, 253-276. szám)

1937-11-14 / 263. szám

* & X

193 7 november 14.

Âng©I szinlaáz

Irte: CHARLES MOKSAS

(Charles Morgan, a francia becsületrend lovag fa, hires regényíró, akinek munkáit 11 nyelvre fordították le. A londoni Times és a New-Yorki Times színikritikusa. Nemrégen tartott előadást a Sorbonne-an. Alkotó képzelőerő cim- mel. 1894-ben született, fia Sir Charles Morgi nn-rtak, a kiváló mérnöknek. A fiutal Charles Morgan Osborne-ban, D'art- mouthban és Opfordban végezte tanulmányait. 1907—1913-ig a haditengeré- szetrééW szolgált, s 1914-től kezdve a háborúban i$ részt veit. T'-‘gja a Királyi Irodalmi Társaságnak, s szerzője az Én nevem légió, George Morre s egy csomó más regénynek. Kút cimü regényével a Hawthordeni-dijóit, s a Portré a tükörben cíművel a Femina-Vie Heureuse diját nyerte el.)

Az angol színházi élet jelenlegi állapotát ne-héz áttekinthetően ismert élni. Ehhez szükséges, hogy ne csak London centrumának sziniMizaúlí figyeljük, hanem ismerjünk minden londoni színházat, is azoknak tíz évre visszamenő esni én y eil. A felszín azt mutatja, hogy a londoni színház frivol, s könnyül darabok termőtalaja. A György lás Margit és a hasonló nagysikerű darabok azt a benyomást keltik, hogy London színházi publikuma mást sem alkar, mint nevetni és szórakozni s minden mai égető probi.ima hidegen hagyja. Nem akarom általánosi'tani a divatos színháziak műsorát, csak tiszta magyarázatot kívánok adni a Piccadilly hoz e-gy- mérföldnyi körzetben levő színházak maga- t a rtéisáról.

Itt van először a film. A filmeknek a szin- há/zra gyakorolt veszedelme nem az, mint általában hiszik, hogy elvonja a színház közönségét, hanem az, hogy magát, ai színházat kereskedelmi vállalattá sülyeszti, megrontja Ízlését, az előadandó darabok kiválasztásül- n-áil. Sok menedzser nem azért választ ki egy darabot, mert az művészileg értékes, hanem mert airra gondol, hogy annak film- jogait eladhatja, tehát amit a színházinál esetleg vészit, azt behozhatja a hollywoodi piacon. Egyre nehezebb és nehezebb lesz a szereposztás kérdése is. Színészek és színésznők, akik gyűlölik a megerőltető filmmunkát, kéhytelenek úgy leszerződni, hogy színpadi szereplésüket korlátod időben szabják meg, hogy egyúttal ifilmköbelezettségeiknek is eleget tehessenek. Fiatal tehetségek, akik karrierjük alapi ja it a színháznál fektették le, a film felé fordulnak s ha ott befutnak, nem is ’szerepelnek többé színpadon.

A második ok, amely az elsőből következik, hogy egy divatos filmsztár, aki állandóan érintkezésben van Írókkal, azt hiszi, hogy azok már minden komoly mondanivaló juhst regényekbe és versekbe fektették s ami még rosszabb, nem is kivannak tőlük problémái a színpadon. Úgy itébk meg a színpadi szerzők munkáit, hogy alkalmasok-e azok a nagyközönség szórakoztatására, vagy nem. Az< eredmény, hogy Londonban az 1937-es színházi szezon’ kezdetén csupa operett, vígjáték és bűnügyi darab került színre.

De ebben a szomorú helyzetben van egy vigasztaló lcé|p is. Minden hibájával együtt az angliai színház többé-kevtéshé szabod. Van ugyan cenzura, amely tuzottan tárgyalt sexu- áilás és vallási kérdéseket nem enged színpadra kerülni, de semjmiesetre sem politikai cenzúra. London kisebb színházai, me- Iyekben lelkes és komoly közönség foglal helyet, bátran kísérleteznek uj darabokkal1, uj szerzőikkel és uj problémákkal. Siker esetén ez a darpb bekerül a West-End-re, eztért azt tam-á csokrai mindazoknak az angliai utánzóidnak, akik komoly színházat akarnak látni, kérdezzék meg azt, melyik o,z a darab, amely külvárosi színházból került be a West- Endl-ire. Nyugodtan ajánlhatom, hogy menjen el azokba a bizonyos külvárosi színházakba, nem fog csalódni. Maga Noel Coward hamp- steadi színházi próbálkozások után került be Londonba.

A kis színházakat az különbözteti meg a divatos nagy színháziaktól, hogy produkcióik kedésbe kerülnek, rendes törzsközönségük van, íóhát megkockáztathatnak egy-egy kísérletet. Az Embassy, a legjobb darabokat szállítja London központjába és a Mercury, amelyben! bajlettet is iá ihatunk, költők darabjait adja leginkább elő. Az utóbbi kis- színház mutatta be T. S. Elliot költői drámáját, ,,Gyilkosság a khtedrálisbarn“-t, amely óriási sikert aratott, de amelyet egyet- 'en nagy színigazgató sem meTt volna elsőnek előadni. Ugyancsak a Mercury mutht'a be Auden és Isherwood a van! gárdista költők darabját, amely egy hegykutatóról szól. A (laté színház munkája enrél iis fontosabb,

» színház egész kicsi, színészei a legfinomabb 1 nmara-ját ék-stílusban játszanék. Itt játszot-> r'oírssalvéta 0I133Ó dz*ban

minden színben és minőségűén az Ellenzi'® tünyvo^zíályában. Cluj, Plata Unirii kapha, ió. Egy próbavásárlás meggyőzt áraiul*

voLároj.

TRZlVNZÉK

ták elöisizör Housmaai ,,Viktória királynő jét, nmeiyet a központi cenzura betiltott, de amelyet a kis szánháiz óriási sikerrel a<JO ţ elő. Ma már Newyork legnagyobb »zimbázi sikerei közé tartozik.

A kis színháziak heroikus munkája az oka talán, hogy az angliai s-z in játszás sokkal magasabb fokon áll, mint a drámaiiráJS. A közelmúlt gogászaiinak min-tlh-a nem akadna

utódja, a régiek pedig elhomályosultak.

Shaw unalmas lett és kötekedő, Barker és Maugham hall gátnak. Galsworthy halott, a habár vanuuk ügyes színpadi írók, akik biztosítani tudnak egy esti szórakozást, meg sem próbálják fölrázni a közönséget. Kivétel ezek közül O'Casey, akinek munkáját viszont rossz szemmel nézik politikai körökben. Egy batal ember, Ronald Mackenzie, akiinek első darabja, a ,,Zenélő szék“ óriási művészi erőről tanúskodott, baleset áldozata lett. Aldous Huley, akii szintén megpróbált a színpad számára Írni, de sikere nem lévén, visszatért ő ptamfletekhez és novellákhoz. Hiányzik An glíáhan az a "bizonyos drámaíró, aki elbeszélni tud, Ismeri .-a színpadi technikát, de amellett érzései és gondoláiaj is vannak.

De a színjátszás foka, dacára a film hendikepjének, nagyon -magas nálunk. Mint a Times kritikusa, sokszor meglátogattam Európa 'sziínhlálzil központjait és mindig ,a’z volt az 'érzésem, hogy az angol színészeknek nincsen pláéja. A Viktória színházban és a szabadtéri színházakban páratlan nagyszerű- béggel. jáószák Shake spearet s a jelenlevő szinézzek között óriási tehetségeket találunk. John Gielgud, fiatal, érzékeny, tele nagy képzelő erővel és- Abraham Sofnerrel1 együtt ■remek szavaló. Allan Aynesworth, a fehér- hajú karakterszínész, Wilde-darahokban utól- érbeíe len. Sít Cendric Hardvicke erős egyéniség. sokoldalú és tipikusan brit. Mlsis Diana Wym.yard ugyancsak angol tipus, tele észszel és ’szépséggel. Miss 'Robertson zsenije ai színpadnak és Miss Rowlings, aki sa játos módon frivol szerepeket játszik, arra teremtetett, hogy Dumeis, Wilde és Shelley hősnője legyen, de mint Gleopátra is megálllfná- ia helyét. A ko-miku'sok között Anglia Sega Guitr ry-je. Si'r Seymour Hicke egyike a legkiválóbb színészeknek, -míg Laurence Olivier romantikus színész tökéletes képviselője. Szóval csak arra volna- szükségünk, hogy uj drámaíró merüljön fel aiz ismeretlenségből, oki a géniusz jelét viseli a homlokán.

Korszellem és kutyakuftusz

BUDAPEST, november hó.

A statisztikái hivatalok munkásságát általában unalmasnak is papirosiizünek, egyes szőrszálhasogató kisiklásaiban humorosnak tartjuk. Szárazak az egymást túllicitáló -szám- oszlopok, amelyek születéseket és halálozásokat, betegségeket, vagyoni és szociális állapotokat, egyszóval mindig érdekes emberi sorsokat sdlányitanak lélektelen numerusokká. Humorossá akkor lesz a statisztikusok tevékenysége, amikor kiosztásra kerülő iveiken küönös, váratlan, sőt szertelen k-érdé-ek szerepelnek. Láttunk például órák Hosszat tartó családi tanácsokat, amelyeknek programján egyetlen megvitatásra kerülő pont szerepelt, az, hogy mit Írjanak a hivatalos nyomtatványnak -abba a rubrikájába, amely agyafúrt kérdések formájában, háztartási alkalmazottaink testi és szellemi kuilturigényc-i- re volt hívatva fényt dérként.

Eltekintve a dolgoknak eme humoros oldalától, olykor megdöbbentő számokat és tényeket vagdosnak fejünkhöz a tst-a-tisztika tudós búvárai.

Az utóbbi hetekben például az derült ki-,

í nagyanyánk drágia öreg kúriáján az unokák csöppet sem csekély létszámával rendszerint lépést tartott csaholó, négylábú barátaink változatos és pazar állománya.) Ebből a cél- zatos szembeállításból ugyanis egészen köny- nyen furcsa meggondolásokat lehetne levezetni. Ezt a gondolatmenetet következőképpen fogalmaznánk meg: ha igaz, hogy a gyermekek és kutyák létszámának igazságos és helyes arányai utóbbiak javára eltolódtuk, ha helytálló az a vád, hogy a foxik, puliik és scotchterrierak számos mai családban meg nem -született gyermekek helyét foglalják el, akikorhelyén való lenne -a ikutyatársudaiom előretörését afféle zárt szám bevezetésével letörni, amely hivatva .lenne az illetékre!ének túlságos érvényesülésének gátat vetni. Percig sem szabadna ennek a kutyákra alkalmazott zárt számnak bevezetésével késlekedni, ha helyt állna gondolatmenetünk végső konklúziója: az, hogy a kellő korlátok iközé szorított kutyakultusszal párhuzamosan örvende- ? tes emelkedést mutatnának a születési arány- számok. -dü«

I VafÓjáb-an úgy áll a dolog, hogy embereÜÜ^SS»»_

Csakis a BAYER kereszt jeSéveS ellátott tabletta - a szervezetre teljesen ártalmatlan - a valódi

ASPl RI N

—**am£t§

—"ESKS31

hogy Budapesten több a kutya, mint az egy éven aló i gyermek. Ez a rideg tény hirtelen kerekedett és alighanem ugyanolyan gyorsan elülő g-ondolattörvényaket kevert fel az emberek -lelkében

Feltesszük, hogy ennek a -két számadatnak, kisgyermekek -és kutyák létszámának ellenséges célzatú szembeállítását — ha hozzászólhatná naik — elsősorban m-aguk az érdekelt felek nem 'tartanák sem szerencsés, sem -igazságos eljárásnak. (Jómagunk boldog zsengekorunkra visszaemlékezve áLlitjuk ezt, mikor

két és állatokat ilyen vonatkozásban nem lehet és nem szabad egymással kapcsolatba hozní. Tisztázva a fogadalmakat: az egytte és egyse problémájának semmj köze ahhoz, hogy ,a ikutyalétszám emelkedő tendenciát mutat. Egyetlen ponton hozhatók csak kapcsolatba: mind a- ikét számadat ugyanannak a korszellemnek tünete. Példával illusztrálva: bizonyos betegség okozhat fejfájást és kiütést egyidőben, ám ezelk a tünetek nem egymással, hanem külön-külön a beleg testté) hozhatók csak logikai összefüggésbe,

Az elnéptelenedés pusztító veszedelmének

s legtöbb esetben eléggé el nem Ítélhető bűnének erkölcsi és gazdasági okai állandóan napirenden vannak. Jómagunk ezúttal nem szólunk hozzá.

Ehelyett felvetjük azt a kérdést, mák ennek a másik kortü-netneb, a minden más ténytől független, egyre -növekvő kutyái ul- tusznak mély és rejtett indokai. Erre a kérdésre egy érdekes megfigyelésünk ad feleletet*. Ügyes-bajos dolgaink közepette, szabályos időközökben úgynevezett -kutya-kozmetikait intézet mellett vezet el utunk. A kirakat üvegtáblája mögött rendszerint öt-hat négylábú szépség -nyüzsög, z-sengekoru foxik. kuvaszok, spánielek és tacskók hancuroznak egymás hegyén-hálán. Kacagni és simogatni valók bohókás buik-sífejükkel, izgatott farkin- cájukk-al, csintalan bogárszemüklkel, egész játékos kedvtől vibráló valójukkal. Ez előtt a kirakat előtt majdnem olyan nehéz helyet kapni, mint egy vigszinházbeli Molnár- prömierre. A kutyák sorozatos táblás házakat vonzanak... Megnézi őket a viháncoló süldőleány és a béli-stás tisztviselő, a facér sofőr és tucatáruvá kozmetikázott démon- Ez elolt a -kirakat előtt valósággá lesz az, ami általában utópiákban és vágyálmokban él csupán: minden rendű és rangú ember testvéri együttérzése. A felcsillámió szemek összetalálkozásban, a maguikfeledte gyermeki kacajokban, az idegek és indulatok pillanatnyi elernyedésben szinte tapinthatóan észleljük az emberi jóságnak és közösségérzésnek azt * hirtelen- és spontán hullámverését, amely az utca találomra összesodort járókelőiből, ki agyait és rnu'Ó ellentéteken tűi- — embereket, csak embereket formál.

Van valami határtalanul kedves, üdítő és jótékonyan elernyesztő abban, hogy a dió barna kutpaszemekből áradó határtalan odaadás, hűség és kirobbanó életöröm nem hozható vonatkozásba olyan dolgokkal.-', amik a mai éleket komplikáljáik, hogy társaságukban számlások és meggondolások nélkül jók, ör. feledlek, vidámak: öröikgyermekek lehetünk Megváltjuk, hogy a -kutyáskirakat előtt szerzett tapasztalatainkat hívjuk segítségül, valahányszor -az emberi jóságba a valamikor h bekövetkezhető örökbékébe vetett hitünket érezzük ingadozni.

S nem kell-e vájjon inkább sajnálni, min: nagyképűen elítélni azt a kort, az;- az emberiséget, amelynek Oáztábláján a jóság és kiegyenlítődés utáni mély és öntudatlan vára-- bármilyen formájában % emelkedő irányza tot mutat.,. C. Sz. K,