Ellenzék, 1937. október (58. évfolyam, 226-252. szám)

1937-10-10 / 234. szám

s

I: I. L 11 N 7 i. K

I <) 3 7 október 10.

V „hallgatás négy tor nyu kertje“, ahol a parsik holttesteit saskeselyük marcangolják szét. Keleti gyapottőzsde. Az ezervallás országa nem ismeri az engesztelési. Fehérek és színesek

BOMBAY, október hó.

A nedves, fojtó bombayi levegőben ke le- mellen az éle;. Nem is csodálom, hogy a fehéreik itt cli-üllőnek. a feketék pedig nem tőrödnek semmivel.

— Decembertől februárig kellemes, enyhe az időjárás — vigasztalnak.

Most azonban levegőhöz akarok jutni — a szabadban Rövid idő akit; sikerük megutálnom a Taj Mahal mesterségesen hü'lötc éttermét, ahova csak szmókingban, vagy a ben szülöttek különös nemzeti viseletében juthat unlk.

— Levegőt szeretnék — mondom barátaimnak. — Ne hívjatok a Táj Mahalba. Talán mégis akad ebben a városban hely, ahol a vendégnek nem 'kcl/1 Okvetlenül megfulladnia'.

A „Hallgatás tornya“ és a kettős időszámítás

— Ä Malabar Hil rc menjünk, — javasolja Peggy Brown, egy ezredes lánya. Valamikor, azt mondják, szép volt, a különböző trópikus lázak, a mon-un azonban petyhüdtté tel:e vonások és sokszor, ha elnézem, úgy tűnik fel, mint a fehér ember rosszul sike- rülc mása.

Az egyik postaépület élőül megállítom a

gépkocsit:

— Japánba szeretnék feladni közönséges levelet, — mondom a hindu lánynak, aki európai ruhában, kifogástalan angolsággal kérdezi, hogy mit akarok.

— Nem lehet, — hangzik a válasz. — Oi't háború van és nem vállalunk feclősséget a küldeményért.

Elküldeném anélkül, hogy feleljenek érte, de igy sem fogadja cl.

A ..Times of India“ első o dalon hozza a japán-kinai háború hireiit. Bombay nyugodt arca mögött lázas izgalommal lesik a küzdelem kimenetelét. Japán, ahogy többektől hallottam, a „.színes szabadító“ s ha legyőzi Kiinát, a hinduknak is meghozni at ja a szabadulást.

Bombayban a marathj, gujaratj és hindu lakosság uralkodik s ezek kivétel nélkül rokonszenveznek. a japánokkal.

Most azonban a politikánál sokkal fontosabb, hogy tisztább levegőhöz jussunk.

Árnyas fasorokon, nyüzsgő benszülött utcákon, majd ha-k hangulatú, előkelő negyedeken. európaiak és parsik lakhelye, vezet az utunk a Malabar Hlllre, amely a félsziget egyik hegyére épült s alatta terül el a sokszínű város zsúfolt életével.

Ä Sir Phirozshah Mehta Gardenbe kerülünk, amelynek az a különleges nevezetessége, hogy itt kér óra jelzi az időt s a meggyötört idegen, aíkit már amugyis tönkre- .létt óramutatóinak mindunalan igazgatása, most végleg feladhatja a meddő küzdelmet.

Az egyik óramutató az ötösön nyugszik, a másik 39 percet késik. Madarak százhangu csicsergése hallatszik, de a máikor o y megnyugtató ikonéért most idegesít.

— Mennyi az idő? — kérdezem.

;— Ahogy vesszük. — Peggy Brown rekedten nevet. — Eleinte engem is tönkretett, hogy ebben & városban hivatalos és polgári időszámítás van. A bombayi a hivatalos időszámítás, míg az üzleti élet az indiai napkeltéhez igazodik.

— Miért van ez igy?

— Nem tudom a biztos okát, de azt hiszem, az angolok igy akarják jelképezni, hogy India Nagy-Britanniához tartozik.

T. N. Munsha, a házigazdám másra tereli a társalgást.

— Hallott a ,.Hallgatás tornyáról“? — kérdez.

— Hallötitam és látni szeretném, — mondom elfogultan, hiszen gyermekkorom óta egyetlen misztikus vágyam, hogy lássam a ..Hallgatás tornyait“, ahova a parsik holttestei kerülnek, saskeselyük martalékául.

Vasrácsos kerítés mögött különös park terül el. Ápolt virágágyak, vadul burjánzó gaz, buja keleti virágok, pálmák között visz utunk a hallgatás négy tornyához.

Alacsony, széles négyszögletű tornyok, tetejükön saskeselyük ülnek, kárognak, időnként eltűnnek a kőfalak mögött.

— Tegnap lemettek, — magyarázza a hinduk egyike. — Ugylátszik, még nem tépték szét Aydahh, a bankár holttestét.

Enyhe bűz terjeng a levegőben. Alacsony, púpos, felálltait hindu áll az egyik torony bejáratában. Magamhoz intem. A fejét rázza, nem jön.

— Ki ez az ember?

— A sirások kasztjához tartozik, ő az egyetlen, aki a Hallgatás tornyaiba léphet.

— Én nem hiszek a maguk vallásában, —

érvelek, talán igy fölmehetek a toronyba — s szeretném megnézni az épület belsejét.

A fehérek szemében megütközés, hosszan - kodás, az indusok rémülten igyekeznek e- beszelni szándékomról. A sirátókon kívül minden élő, aki átlépi az örök nyugalom lakának küszöbét, a halál fia. Hiába próbálkozom, nem sikerül fe.jutnom.

— A saskeselyük — intenek — sokszor az élőt is szétmaroangolják. A holttesttel néhány óra alatt végeznek, a csontváz pedig a párás hőségben hamar szétporlad.

Könnyelmű elhatározásom miatt érezhetően .vokat veszitek tekintélyemből. Később megtudom, hogy kü önösen azért okoztam megbotránkozást, mert az öngyilko;ok tornyába akartam felmenni. Tudják ugyan, hogy idegen létemre nem ismerhetem a szokásaikat, de isteni jelnek vették vonzódásomat a (bűnösök temetkezőhelyéhez. A parsikná] a legnagyobb vétek az öngyilkosság. Hitsor- sosaiktól mégsem dagadják meg a tisztes temetést, csak éppen elkülönítik őket, mert azt hiszik, hogy a saskeselyük között is van egy a acsonyabbrcndü kaszt, amik csak az öngyilkosok hulláiból táplálkozhatnak.

Az európai csak nehezen érti meg úgy ezt a gondolkodásmódot, mint azt, hogy a ben- szülötl-negyedben valóságos városrészek vannak elaggott, „munkaképtelen“ álatok, szent nujmok s a hitvány mohamedán mészáros taglója alól megmentett tehenek számára. Itt az embert nem becsülik valami .sokra de az állatot mindcnc.kfölölt tisztelik, hiszen a halálba muLt embcrlclkck reinkarnációi.

Amint e.hagyjuk a különös parkot, indulunk a benszülöttnegyedek felé. Útközben, a tengeröbölben kis szigetet látok, rajta mohamedán mecset, uj zarándokhely, mert az imám haldoklik s a szent ember földi szenvedés-e ezerszer szentté íeszi a .szent helyet.

Igaz viszont, hogy n hinduk, ha c mennek a szigettel párhuzamos sétányon, elfordulnak és — kiköpnek. De nagyon tévednek azok, akik azt hiszik, hogy a mohamedán-hindu ellentét az egyetlen ebben a szerencsétlen országban. Hiszen ezen a két felekezeten kívül 17 millió buddhi ta, 10 mii ió démon és fé- tisimádó, 5 millió keresztény, 1 millió Jaira- imádó, 3 millió Sikk és másik 3 millió ember. aki volcakcpen azt se tudja, hová tartozik, azonkívül parsik, zsidók és töredékszek- ták vannak Indiában, ahol csak akkor tartanak nyilván egy „szektát, vagy vallást, ha legalább i millió hívőt vallhat a magáénak.

Ez a világ legfontosabb gyapjutőzsdéje ?

Hogy a bombayi gyapottőzsdéhez jussunk, amey a világon a legnagyobb forgalmat bonyolítja le. át kell haladnunk a Lamington Roadon, ami egyáltalán nem valami könnyű feladat. Az egyik pillanatban gummikerekü tehénfogat ál' az utunkba, aztán összeverőd- ren, az egészen ki‘s téren.

Az egyik utcasarkon vesztegelünk. Moziplakát hirdeti a hindu Tarzan újabb kalandjait. Azt mondják, hogy azelőtt az indusok idegenkedtek az őserdőtől, megannyi gonosz isten lakhelyének tartolták, noha Buddha is az erdőbő’, indult féri tő útjára, de amióta a Tarzan-film „fehér változatát“ látták, felébredt bennük a kalandvágy, amelyet ugyanúgy, mint a fehér tömegek, a vászonra vetített beszédes jelenetekben élnek ki.

Kis hindu templom, kecses és csendes, szinte eltűnik a nyüzsgő utca zavart forgalmában.

Ez a Bhindi Bazar, a kereskedők utcája. A tolongás fantasztikus méreteket ölt. Csak színeseket látni. Messze környéken mi vagyunk az egyedül fehérek. Ide, fehérnek még fényes nappal sem ajánlatos egyedül jönni. A zavargások, forradalmak, a hindu-mohamedán harcok melegágya. Itt kezdődnek az öldöklések. Az utca képe nyugodt, a mindennapos é'et zajlik rajta, hirtelen valaki a hátához kap, felhördül és kezdődik a tömeg- mészárlás. Mindenki egyedül harcol, nem tudnak csapatokba verődni, a 'tömeg az egyén útjába áll, mégis minden, még a gyilkosság is a közösségért, valamely szekta küönös sérelméért történik.

Most azonban csöndes a környék, ha leszámítjuk azt a pokolt. artikulátlan hangzavart, amely tolakodóan üti a dobhártyánkat.

— Ez az épülő uj gyapjutőzsde-palota, — mutat T. N. Munsha egy épü'ő. jelentéktelen házra, amelyet a legjobb akarattal sem lehet palotának nevezni.

— Szép, dicsérem udvariasan, hiszen a hallgatás legaljasabb tornyába akartam behatolni s ezzel igazán sok van rovásomon.

— Bemehetünlk, — invitál most már barátságosabban. — Csak ősszel készül el teljesen, de már itt bonyolítjuk le az üzleteket.

Földhordó munkások, asszonyok és férfiak végzik munkájukat, miiközben éppen véget ér a 'tőzsde.

Kör-alakú, földpadlőju előcsarnokba jutunk’. A faoszlopokon Gandhi és a modern hindu élet vezető egyéniségeinek naiv felfogással festett képmásai.

Lüktető eleven élet, idegen élei, más formák és más embereik, két világ, színesek és

fehérek, nyüzsgés! Láttak már embereket

nyugodtan tolakodni? Nem? Menjenek a bombay-i utcákra, vagy kelet bármelyik

nagyvárosába és tapasztalhatják a nyugodt tolakodást. És okkor megértik, hogy a fehér fajok ta án egyesülhetnek, létezhet egy szellemi kapcsolat (de milyen laza, Istenem) kelet és nyugat között, de éppen az életformák örökre elválasztják tőlünk a színeseket.

Ahogy it: ülök a „Táj Mahal“ egyik mesterségesen hütött termében s riportomat

A/ Uj

Dr. LENGYEL

VZANAlOltIUM,

Cltij-Ku o/iv./r, Si r. C.ojrIii J/«.

Románia legmodernebb gyógyintézete, nagy parktól 'körülvéve, a vároc centrumában. Minden zobája teraszra nyibk, 300 m' tetőterasza van, ahoj egész nap és az év bármelyik szakában nap. és légfürdőket 'ehet venni. Modernü' berendezett műtőterem és szülőszoba. Minden szoljában hideg és meleg folyó viz. Vizgyógyinlézet. Bélfürdő, amely krónikus bélbántalmak, szekrekedé ek, epe- és veseköveknél kitűnő eredményeket ad. Elec; rorh era pia: ultra rövid-hullám és minden más villanykezelérck Modern Röntgen-berendezés. Laboratóriumok. A tető-terá-sz mirigyes gyerekek kezelésére igen alkalmas és Romániában páratlan. Fogyó és hizókurák. Diétás konyha. Fertőző betegeken kivü! minden beteget felvesz. Üdülő, és láb- badozó betegeknek is igen alkalmas. Mérsékelt díjazás.

Srabtidl orvos-választás.

Az intézetnek rituális konyhája ts van.

Írom, önkéntelenül felvetődik a kérdés: hogyan tudlak volna gyarmatosítani Indiát például a németek? Vagy hogyan gyarmatosítanák a japánok? Megszüntethető-e a rendetlenség, amely itt az emberek vérében van, vagy minden erre irányuló kísérlet véres ellenszegülésre talá na? Talán a japániak színes lelke inkább megértené a hindukkal a fehér civilizáció előnyeit, mint ahogyan az angolok tudják, mert egyelőre minden ilyen célkitűzés iránt még mindig értelének. Vagy a japán túlzások és a vér értelmetlen on:á- sába kergetlek volna Indiát, ahol az emberéletnek talán csak annyi a jelentősége, ameny- nyi a betegségeknek, járványnak?

A kérdésre egyelőre csak egyetlen fele etet találhatunk: India a britek birtoka s az angolok csodálatos ruganyossággal biztosan uralkodnak a helyzeten-. Náluk minden nép kifuthatja a maga formáját, hódolhat szokásainak. az emberi és az egyéni szabadságol f öltél len tiszteletben tartják s közben utakat és palotákat építenek, ahol lehet s elveszik a meghódított néptől azt, amit azok amúgy sem tudnak — kihasználni.

Kelen István.

Az egész világot bejárta a napokban a követik ező hir:

„A francia Riviérán csavargás és ismételt zsebtolvajlás miatt letartóztattak egy 15 esztendős fiút. Mikor kihallgat ák, .kiderült,

hogy egy Tolsztoj grófról, Tolsztoj Leó unokájáról van szó.“

Ez idő szerint folyik a gyűjtés a kis Tolsztoj Iván gróf javára, hogy kaucióval lehetővé tegyék szabadlábra való helyezését. Azonfelül mozgalmat inditot-tak, hogy egy kegyelmi aktussal megmentsék a bűnvádi eljárástól s hogy zárt intézetben helyezzék el. Ha a mozgalom eredménytelen maradna,

To sztoj unokáját — harmadszori visszaesés esetéről van szó — a francia törvények értelmében 5 esztendeig terjedhető keret-büntetés és utána az azonnal kiutasítás fenyegeti.

A mozgalmat d-nditó csoport egyik képviselője felkereste a fiatal Tolsztoj grófot a grassei fogházban.

— Mint valami' kis vadállat — mesélte el a látogató — nézett maga körül a fiú, mikor felvezették a fogházigazgató szobájába. Mivel nagyon féktelen, kézi bilincset raktak rá, melyet a beszélgetés ádejére se vettek le csuklójáról.

Tolsztoj Iván úgy néz ki, mint valami oi- gányfiu, sötétbarnára sülve, nagyon csinos, száját dacosan összeszorítja, óriás fekete szeme vad félénkséggel ragyog. Ha azonban alaposabban szemügyre vesszük, felfedezzük rajta a Tolsztojok tipikus vonásaid, a széles .arccsontokat, a nagyfelületű, de nem magas homlokot, a rendkívül szép kézfejet.

Tolsztoj Iván mögött nehéz gyermekkor van. Gyermekségének első éveire nem emlékezik. Nizza, később Grenoble utcáin nőtt fel, vadan, felügyelet nélkül, mint igazi kis apache. Mikor alig 10 esztendős korában a nizzai strandon először lopoot és megkérdezték, miiért tette, egyszerűen ezt válaszolta:

— Mert éhes voltam...

Akkor hosszabb időre Menreuübe került, a doogházba-, ahol nagyon jól viselkedett. A

j kis gróf a hajóépítő müveknél dolgozott és mo9t az az egyetlen vágya, hogy mester legyen ebben a szakmában. Metlremlbol azonban akarata ellenére egy paraszthoz került, gazdaságba, szolgalegénynek. A paraszttól megszökött, becsavarogta egész Déifranci-a- országot, több lopást követett el s végül Grasseban a csendőrök elfogták.

— És rokonaid, édesanyád? — kérdezte a látogató.

A fiú zavartan hallgatott.

Végül azonban megtört a jég s 'könnyek közt e beszélte, hogy anyja már régen kitaszította és hogy utoljára arra használta fel. hogy nevének hatásával adományokat kérjen gazdag amerikaiaktól és európaiaktól és hogy nagyanyja, Solskaja grófné volt az egyetlen, j aki gondját viselte.

I — Most már azonban ő is régóta halott! j — csuklott zokogásba elbeszélése.

Később azonban kiderült, hogy Solskaja \ grófné még él. A nizzai- szegényházban az- tán beszélgettek i-s a csaknem 90 esztendős i grófnéval. És sok, idáig rejtve maradt drá- ! mai mellékkörülményre derült világosság,

. A Solskijok a régi Oroszország egyik teg- ; előkelőbb családja. Az egyik Solskij a há- : ború előtti utolsó időkben többször volt mi- ' mlszter, az államtanács elnöke, stb. és nevét I kortársai- nap ói sűrűn említik. Maga az öreg ! grófné azonban egy éppen annyira nem e!ő- I kelő miliőből származik. Cigánytlány volt,

I énekesnő az egyik pétervári zenés kávóház- ; ban. ahol szépségével és hangjával annyira 1 meghódított egy Solskijt, hogy az feleségű I velte. Leánya, a kiis Tolsztoj Iván anyja, löb- j be- örökölt anyja, mint a Solbki-jök termé- i szetéből. Ö is énekesnő lett s ő is viharos, j nyughatatlan életet élt... Házassága az e^yik I Tolsztoj gróffá! csak rövid epizód volt. De j -a kis, vad csavargó, a grassei fogház lakója, í mégis csak egy dicsőséges név örököse. S i ezért a- név tisztelői- mindent elkövetnek.

\ hogy a fiút még idejében megmentsék s jobb ' útra térítsék.