Ellenzék, 1937. október (58. évfolyam, 226-252. szám)

1937-10-10 / 234. szám

r» PL LfíTtZfíK I 9 37 október 10. K017 SS ISTVÁN „Paraszt-állameszme“ \ nem/ei« paraszt párt „könyökével súrol ja" a kormány hatalmat, jó tehát, ha kellő időben tisztázzuk „paraszt állam'* teremtésére vonatkozó programját. Nem titkolják, hogy a cim. keret uj állameszmét jelent a valóság­ban. Nem szocialista formát, de nacionalista illamot, melyet épp ezért „nemzeti paraszt ország" szóvá jelölnek újabban. Olyan állam­ról álmodnak, melyben végső célként a ma­gántulajdon is alá van rendelve a nacionaliz­musnak. Melyben tőke és munka cgyüttmü ködösét az úgynevezett közérdek, helyesebben ennek fel ken; program irányítja oly cé hol, 1. v kiküszöböljék a „kizsákmányolási célo­kat", igy erősítsék a nemzeti öntudatot. „Pa­raziták" igájában nyög munka és termelés, szerény véleményünk szerint tehát ki kell űzni a „parazitákat", mert ők azok. kik min­den jó eredményre való szövetkezést meg­akasztanak. A cél érdekében sűrű időközök ben rendkívül óvatos fe hívásokat intéznek a szellemi és ipari munkásokhoz, kenyérter­melőkhöz, költőkhöz, Írókhoz, kiket a tőke és tőkések fölött való uralom átvételére — e pillanatban a liberálisok kibuktatására — buzdítanak. A szolgálatért gazdasági függet­lenséget ígérnek a falusinak, ki egyenjogú fél lesz a diplomásokhoz, fogyasztókhoz, szó­val; városiakhoz hasonlóan... A ..paraszt áilamcszmc“ hadat üzen a .,szo ciálís összhangra“ törekvő polgári pártoknak, melyek liberálisoknak, konzervatívoknak, vagy másként nevezik magukat, midőn vala­mely osztály „jótékony és jóindulatú vezeté­se alá helyezik a többi társadalmi osztáso­kat.“ Nem csoda tehát, hogy a nemzeti pa­rasztpárt előtörése súlyos aggodalommal tölti el a liberálisokat. Jól tudják, hogy a „kapi­talizmus képviselőinek“ tekintik őket azzal a váddal, hogy ..mindenható pénzügyi szel­lemük uralja gazdasági viszonyainkat", — hogy: az általános egyenlő titkos választó­jogot csak azért szavazták meg, mert a tö­megekre sajtó és propaganda utján nyomást gyakorolhatnak. A legnagyobb ellenzéki párt ezzel szemben — mondják — tiszta demokráciát akar, mely a jelzett pártok kezében egyszerű játékszer maradt, midőn kihasználót és kizsákmányol tat állított szembe egymással s „társadalmi háború“ közeledtére adott alkalmat. A „pa- raszt-áliameszme" hivei élesen támadnak. Tisztában vannak azzal, hogy a jobboldalia­kon kívül az alkotmányvédő pártok is elle­nük vannak, mert a parasztság egyetlen poli­tikai szervbe való tömörítésétől tartanak. Statisztikai kimutatás szerint földműves az ország lakosságának 82 százaléka. A „pa- raszt-állameszme“ erre a tényre van alapítva. A nemzetf-parasztpárt szivét ez dobogtatja. Innen az egyszerű következtetés, mellyel dol­goznak. Oly igaz — magyarázzák —, mint kétszerkettő: — négy — földmüvesbarát kormány kell következzék, ha — a tömeg öntudatosan reájuk szavaz... Lehet-e remény erre?.,. Bizakodnak. Â román földműves helyzete — panaszol­ják — igen súlyos. Földreform után segítés­ről nem gondoskodtak, szövetkezeteik támo­gatás nélkül maradtak, hitelt sem kaptak. Iparj támogatásra, pénzintézetek veszteségei nek fedezetére ment a mezőgazda termése, adója. Ez annál szomorúbb — fájlalják — mert a falu jóléte az ország egészségügyébe, nemzetvédelem kérdésébe vág. A „parasztállam — eszméje“ lényegében a felbillent egyensúly helyreállítására lenne hi­vatva. Legnehezebbre vállalkozik: — 82 szá­zalék — 18 százalék között szeretné felállí­tani az ,,egyensúlyt“. Nehéz vállalkozás, mely védekezést, szerzett jogok feladását, jogelvo­nást hozhat. Súlyos érdekek gerince ropog, mikor a sokatmondó program keblére öleli a városi lakosságot s uj földreform délibáb­ját vetíti a láthatáron. Utóbbi időben többször hallottuk a vádat, hogy a „paraszt-állameszme" sok tekintetben hasonlít a kommunizmushoz. Ily irányú cél­zások hangzottak el, midőn Lupu dr, haza­érkezett külföldi útjáról, melynek folyamán a béke-világszövetség gyűlésén kommunista delegátusok között szólalt fel a francia fővá­rosban. A gyanúsítással szemben energikusan védekezett a nemzeti-parasztpárt vezérkara. Mihalache és Lupu dr. egymásután épiteltek templomokat, hitbuzgaílmi beszédeket mond­tak, igy akarták bizonyítani: távol álln ak minden szélsőséges munkától. Közben annak a meggyőződésnek adtak kifejezést, hogy a kommunizmus elszán«- ellenfélre talál a ro­Halljad Havas, halljad... A Jézasiaragó cmbeír az éleiéiről és awó., hogy tett íróvá BUDAPESTI október hó. Aki ismeni Erdélyt, imádja., aki .sohasem látta, szereti, szereti, mert a székelyek — imádják. A szeretet Golf-árama mogolvaszjta a közömbösség jéghegyeit is. Azoknak, akiiknek a sons nem adta meg, hogy láthassák Erdély bérceit, égbenyuló fenyőszáilfáit, hogy megismerhessék a .széke­lyek csodálatos lelkiségét, azoknak ikörében most megjelent az erdélyi irodalom legmaga­sabb szálfája, Nyirő József, aki kéziratában, mint valami mágikus erejű iratban magával hozta az erdclyá havasok levegőjét, magukat a havasokat és a székelyeket. És a mágikus iratot, hogy kibontották a Nemzeti Színház színpadán máról-holnapra égbes/ökkentek a hegyek, a Iák, megcsillanlak a feszik, íelfe- her ettok a harisnyák és ik'ipiroslotuk az er­délyi szivek. Mióta a Jézusfaragó ember darabjának pró­báit megkezdték, a sz.inházbó.1 a tiszta hegyi levegő beáramlott a főváros utcáiba, az ér dcklődés felvillantotta 3 szemeket, pár nap előtt, amidőn a pénztár megkezdte a jegyek árusítását, rövidesen ki kellett akasztani a táblát: Minden jegy ékelt. Azóta pedig viszik, hordják a jegyeket az ötödik hatodik előadásra. Fogadásból tettem író v® Meginterjúvoltuk az Írót. Egyszerűbb szo­bában nagy emberre; még nem beszéltünk. A székelyek otthonában két fehér vaságy, szekrény és asztal minden bútorzat. Annáik, aki maga is vágta a fákat, s a vállán gabonás zsákokat hordott, nem kel fényűzés, sőt ez is kényelem. Amilyen egyszerű a szoba, olyan egyszerű maga az iró. Ami a legmegkapóbb, hogy szerénységé: nem kendőzi. — szercnykedcs­sel. Tudatában van értekenetk, csak éppen, hogy ezt az értéket kisebbnek látja, mint a valóság, nem büszke rá, mert rendeltetésnek tartja. Nem állítja ezt szóval, csak kiütközik a beszélgetés során. Mikor megkérdezzük, hogy miképpen lelt iróvá. elmosolyodik és azt mondja: — Fogadásból. Hihetetlennek és könnyednek hangzik, mégis igaz. Véletlenül let: iróvá? Igen, ha lennének véletlenek s ha minden vé e'.ient nem titokzatos szálak bogoznának sorszerüve. — Volt egy ismerősöm — beszéli — aki írogatott itt-o.t cikkeket az újságokba, egy- egy novellát is, lassankint húzogatni kezdte az orrát, megjátszotta az írót s hosszas elő­adásokat tartott arról, hogy milyen nagy do­log az írás milyen rendkívüli képességeket követel meg egy egyszerű novella is. Bosszan­tor: a hivalkodás s véletlenül azt találtam mondani-, hogy nem lehel ez túl nagy do- og, fogadnii mernék; ha nokiülök, én is tu­dok novellái írni, talán mé‘g jobbat is. Erre fogadtunk, talán kct liter borba. Nek.-j is ül­tem később és megírtam első novellámat. A vén Külü. Ez volt a elme. A fogadásban azonban az is benne vo.t, hogy el kellett he­lyeznem írásomat. Beküldtem az Életnek, amelyet akkor Andor József szerkesztett s hamarosan választ is kaptam. A levélben Andor nemcsak arról tudósított, hogy a no­vellát közli, hanem fe szólitort, hogy küldjék többet is. A hála szánezi a hangját, amikor ezt mondja: — Andor Józsefnek köszönhetem a legtöb­bet. ő szoktatott önkritikára s ő irányított a székely néplclck területére. A nyomta ott betű mérge természetesen engem is inficial'. .s be ső örömmel fogtam hozzá az itáshoz. bár nem rendszeresen. Jelentek meg írásaim •többfclé, így a Katholikus Szemlében, de leg­többet mégis inkább a magam örömére ír­tam. Azután jött a háború, amey után fa­lura költözlem. A csendben és szellemi ma- gamrahagyo'.itságomban kimélyitettem és fel­építettem a magam természet- és világszem­léletét. Szemléhez s veit részt a/okon az irói ös /- jöveteleken, amelyeket Paál Árpádnál tartot­tak I.e olvasgatták Í<-1 cgymámaik Írásaik i, biztatták egymást munkára. — Lelki és szellemi édesapánk volt, — rezdül meg benne ismét a hála húrja, — az ő biztatása nélkül talán abba is hagytam volna az írást. Az ő nagy erkölcsi és etikai átölelésének köszönhetem, hogy megmarad­tam az irodalom ulján Maga is .szerelmese a székely népndk, maga is küzdelme, sorsot é t. Az élet egymáshoz verte a fejüket. Ez lett lelki összetarlozóságunk alapja. A molnárkodásnak azután végeszakadt. A pályázatok hatása alatt Weisz Sándor, a Keleti Újság igazgatója levelet irt, hogy lá­togatná meg. — Oizmában, bricseszbcn, báránybőrös sapkában és mázsás zsákok nyomává a ka­balámon köszöntöttem be a szerkesztőségbe, ahol az igazgató meglehetős hűvösen foga­dott. Nem nézte ki belőlem azt a Nyirő Jó­zsefet, akit elgondolt, -aki a béc>i egyetemet végezte .s aki mégis parasztnak is paraszt, molnárnak Is molnár. A beszélgetés torán aztán eltűnhetett ruhámról a zsákok nyoma, a báránykor apka é, leszerződtetett. Ezerki- encszázhusz január elsején vonultam be a laphoz: egyházi, iskolai és irodalmi ügyek referense voltam. Örömmel tölt el, hogy a sajtó ulján az erdélyi egyházak jelentőségét a közvélemény előtt is emeltem. — Ebben az időben Kolozsvárott nem le­hetett lakást kapni: hárman húzódtunk meg egy legén-ylaká-ban. a malmot a feleségem vezette még egy évig. Ezerkilencszázharminc- egyig voltam újságíró, szerkesztő, aztán haza­mentem Alsórákosra, ahol néhány hold föl­dünk volt. A félreértések elkerülése végett meg kell jegyeznünk, hogy ez a gazdálkodás paraszti munkát jelentett. Néhány hold föld nem tűr meg gazdájának urat. — Ekkor jelent meg Kolozsvárott a Jé zusfarag ember című kötetem, a Zsibi bölény, Isten igájában és a többi. Aki az ekével a lelkét is szántotta Miközben néhány holdját müve-te, az ásó­val, kapával, ekével a lelkét is szántotta, mé­lyítette, porhanyitotta s vetette be, kalászba szökkenő emberi értékekkel. Mikor három gyermekér: Csabát, Rékát és Ildikót iskoláztatni kellett, Székelyudvarhely­re költözött. Ezidőben jelentek meg: Uz Bencze, Székelyek, Havasok könyve. Most a Hargita aljában lakik Attila szék­helyének közelében, aho; kővértek, Attila kőre vésett törvényei őrzik a székely anya­város emlékét. Végül a magyar és román irodalom kap­csolatára terelődik a szó. Kiderül, hogy a románok legelőke őbb folyóirata, a Boabe de Grau (Buzaszemek) megjelentette Ilié Daianu fordításában parádés müvét. Romá­nul, In jugul Domnului címe az Isten igájá­ban cimü regényének, sőt mi több, Bucuta, a folyóirat szerkesztője pályázatot hirdetett a regény illusztrálására. A pá yázatot Gy. Sza­bó Béla- nyerte. És most jelenik meg az Is­ten igájában hollandul, német nyelven Becs­ben; olaszul az Én népem kiadása kétzül. Máriáss Imre. A pályázatok lavorHia Ezenki encszáztizenkilencbcn indul: meg Erdélyben az irodalom virágzása. Az én fel­tűnésem a Vásárhelyen megindult Zord idők folyóiratához kapcsolódik. A Zord idők vers- és novellapályázatot hirdetett .s én György Dénes tanár biztatására beadtam a pályázatot. Novellám, amelynek ez volt a cime: Haldoklik a székeiy, első dijat nyert. A verspilyázatot Tompa László nyerte. Sen- kiisem sejtette, hogy kik vagyunk. így indu - tunk együtt. Pályadijat tűzött ki a Napkelet is s ezt is megnyertem. A pályázatcvk célja a tehetségek felkutatása volt. Pályázatot hir- dete: történelmi műre az Ellenzék is. Szé gyen, gyalázat, de azt is én nyertem meg. Az irói pályafutás egyes áJomásai közé szemléltető -kép kerül. — Mint molnár, kocsim előtt rossz fehér lóval vámgabonút-, meg benzint szállítottam a városokból a malomba. Városbamenet vit­tem magamma' a kéziratokat. Nyirő József ugyanis, aki tanári pályára indult, sorsfordulótok után valóságos mol­nár lett. Mint molnár-iró járt be az Erdélyi !uj,Str.N.!oroB/3.Turi Szőrmeujdonságok nagy választékban. A legdivatosabb modelleket készítem a legjutányosabb áron. — Tegyen próbát! — Diákoknak nagy kedvezmény. mán parasztban. — A bo sevizmus — magyarázta Madgearu legutóbbi beszédében — tipikus orosz tü­net, az autokrata cárizmus ösztönszerü re­akciója. Nem képes gyökeret verni más álla­mokban. A hagyományos demokráciát ápoló országok nyugodik lehetnek: — érintetle­nek maradnak, vagy csak ízelítőt kapnak. Lehetetlen kommunizmusra gondolni oly államban, melyben a paraszt szívósan ragasz­kodik birtokához, tulajdonjogához. Nem ta­laj ez bolsevizmus számára, ellenkezőleg: — leghatásosabb fegyver, mely terjedését feltar­tóztatja. S a „paraszt-állameszme“?... Nem rontja le az állami tekintélyt, csupán önkényeskedést birál, mikor az egyén; jogok és egyént sza­badság védelmét szolgálja. Mindenki jogát, mindnyájunk szabadságát szolgálja?... A nemzetí-parasztpárt szabad választáso­kat iger demagógia kizárásával. Oly paria- í mentet kivárt, mely a haladást szolgálja és ál- í landó ellenőrzés alatt tartja kormányának munkáját. Ez lenne boldogulásunk főbiztosi­téka. A „paraszt-állameszmének“ azonban homályos részei is vannak. Ilyen a „békés forradalom" hangoztatása. Oly organikus át­formálás megvalósítása, mely gyökerében érintheti kisebbségi egyezményeinkben lefek­tetett jogainkat. Megnyugtatnak, hogy a mélyrenyuló“ átalakulás a civilizációt szol­gálja. Felhozzák, hogy a helyi közigazgatás kimélyitése céljából tartományi szerveket, széleskörű autonómiát adnak a hely szerint változó népesség igényeihez alkalmazkodva. Mfihalache szükebb hazájába: Topoíoveni nevű szülőfalujába invitál, li3dd lássuk: mit jelent a „paraszt-állameszme“ dióhéjban, szű­zi valóságában: — gazdasági téren fokozott együttműködést megfelelő összhangban, civi­lizáció terjesztését a faluban, tiszta román életet, ami azt jelenti, hogy kereskedelem s konyhakertészet — mely előbb kisebbségi kézben volt — mos: többségi kézben van­nak. Tegyük hozzá hogy Topoíoveni-ben úgy­szólván száz százalékban többségiek laknak, kiknek fogalmuk sincs erdélyi kisebbségi vi­szonyokról. Egyedül a falu bölcse tudja, hogy a sors és történelem ide rendelt bennünket s „nem változtathatja meg ember azt, amit Isten akar." Mihalache két feltételt ir elő a kisebbségek számára: x. Ne éljenek román munka kihasz­nálásából. 2. Ismerjék el a jelenlegi határo­kat. A főfeltételt aztán számtalan mellékfel­tétel követi, míg jön a végső pont: Elsőbb­ség a román elemnek az állami élet egész v&- nalán a jelenlegi nemzeti-egyensúly megvál­toztatásával. Hogyan kel] ezt érteni? Úgy. amint Madgearu magyarázza, vagy fegyver­társa. Potarca v. miniszter mondta multheti kirohanásában. — Minden „strein“í ki távol áll lelkűnk­től és igényeinktől, ellenségünk. Nem isme­rek kegyelmet. A nemzeti-parasztpártnak semmi köze azokhoz, kik a román lélektől távol állnak. Csiszolásra szorul a „paraszt-állameszme“. mig sor kerülhet megvalósitására.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents