Ellenzék, 1937. október (58. évfolyam, 226-252. szám)
1937-10-08 / 232. szám
♦ ♦ 1937 október 8. ELLENZÉK 5 A MMc ! Ennek a történetnek már színhelye \ sincs meg. Sokcm, akik újonnan kerül- j tek fel a fővárosba,, már nem is ismer- < ték a Magyar V ilág-kávéházat. Ott volt ez a kávéház a Kossuth Lajos-utcában, ahol most mozi van. Nagy kávéház volt, oldalsó helyiségeivel kinyúlt a Semmel- weis-utcáig, ott is volt bejárata. Magam is gyakran megfordultam ott, mint süF dő színműíró, mert huszonöt évvel ezelőtt ott találkozott minden hétfőn este néha Berciik Árpád elnöklésével az az idősebb és ifjabb szinmüirókból álló társaság, amelyet ma Magyar Szinpadi Szerzők Egyesületének nevezünk. Ha magam elé képzelem a hosszú asztalt, csupa olyan arc vetődik elém, amely már nincs sehol: az irók közül Bakonyi Károly, a zeneszerzők közül Jacobi Viktor, gz igazgatók közül Beöthy László. De ezt csak úgy mellékesen mondom, mert most Major bácsiról akarok beszélni. Hogy a polgári életben mi volt Major bácsi foglalkozása, azt a Magyar Világ- kávéházban aligha tudta bárki is. Talán nem is volt polgári foglalkozása, mert vájjon mikor űzhette volna? Ott ült a kávéházban egész áldott nap, beült már jókorán és ott lebzselt, mig ki nem söpörték, a sakkozók mellett. Major bácsi volt a sakkozók állandó kibice. Játszott ott két ur hosszú éveken át minden délután, azoknak kibicelt. Nevezzük a két játékost Fehérnek és Feketének. Ha elérkezett az> ebéd utáni óra, Major bácsi már izgatottan fészkelődött, előre elfoglalta a helyét az asztalnál és az ajtó minden nyílására várakozóan kapta fel a fejét. Ha végre Fehér megérkezett és megrendelte a sötét langyos kapucinert, Major bácsi maga szólt a sakktábláért a pincérnek és segített várakozni, hogy jöjjön már az a Fekete. Kisvártatva jött Fekete is, forró feketét kért és sáivart. Major bácsi már huzo- gotta a széket és igyekezett kényelmesen elhelyezkedni. Más kibicek is jöttek az asztalhoz, akiket érdekelt a sakk, de azok tisztelték Major bácsi ősi jogait és a legjobb kibicelő helyet sohasem próbálták elvenni tőle. Akkor aztán kezdődött a játék. Felrakták a figurákat, Fehér elindult a középső két gyalogossal, Fekete rögtön rá a maga gyalogosaival. Az> első szokott lépéseket gyors iramban húzogatták ide- oda, aztán lassulni kezdett a játék menete. A két játékos mereven töprengve figyelte a táblát és ugyanilyen töprengéssel szemlélte a figurákat Major bácsi is. Kitűnő kibic volt, sohasem beszélt bele semmibe, nem zavarta egyiket sem, sőt ha valamelyik szomszéd asztalnál hangos volt a beszéd, ö szólott át feddő hangon: — Csendet kérek! Ha az asztal köré csoportosult kibicek maguk között suttogni kezdtek, szemrehányó pillantással hallgattatta el őket, gyújtóval szolgált Fekete kialudt szivarjához, egyszóval jobb kibictft nem is lehetett elképzelni nála. Fehér és Fekete már nem is tudták volna nélkülözni. Ha ott nincs, nem esett volna jól nekik a játék. Így ment ez a békevilág idillikus időmúlásában év év után, egyformán. Eltelt egy esztendő, aztán öt, aztán Hz, aztán húsz. Fehér és Fekete meglett emberekből öreg urakká váltak. Csak Major bácsi nem változott. Ugyanolyan öreg volt most is, mint amilyennek mindig ismerték. A huszonegyedik esztendőben az történt, hogy Feketét a telefonhoz hívták. Éppen egy izgalmas végjáték folyamán. Nagyon érdekes volt az állás, mindenki feszülten figyelte a húzásokat. Valósággal felsússzent az egész társaság, mikor a telefonos pincér odalépett. Fekete fel áll ott. — Sajnálom, de ez a telefon nagyon fontos. És azt hiszem, a beszélgetés hosz- szu lesz. Major bácsi, üljön be helyettem. — Igen, az jó lesz — szólt Fehér is —, üljön csak át arra a székre, Major bácsi és lépjen. Magán a sor. Major bácsi kissé szabódoft, de aztán leült az üres székre. Hosszasan fészkelődött, mig elhelyezkedett. Aztán elkezdte szemlélni a hadállást. Hosszasan gondolkozott. Mindenki felcsigázott kíváncsisággal várakozott az asztal körül. Major bácsi huszonegy éves sakk-tapasztalataitól mesterlépést vártak. De ő csak nem húzott. Odakönyökölt mind a két könyökével, fejét tenyerébe nyugtatta és bölcs arccal nézte a figurák helyzetét. A percek múltak, öt perc, tiz perc, Major bácsi nem húzott. Már Fekete is visszatért a telefontól, megállt Major bácsi háta mögött és várakozott. — Na mi lesz Major bácsi — szólt végre Fehér —, húzzon már. Ekkor Major bácsi elhatározta magát. Magasra emelte jobbkezét, lecsapott vele az egyik huszárra, megfogta és egy kockát lépett vele előre. Mindenki elcsodálkozott. — Ne tréfáljon — mondta Fehér —, a huszárral nem lehet igy lépni. Major bácsi szelíd és csodálkozó arccal kérdezte: — Nem lehet? — Persze, hogy nem lehet. — Bocsánatot kérek, ezt nem tudtam. Én nem tudok sakkozni. Harsányi Zsolt. vájjon ÁfdÍudúilait-e 9 ivieg itt-ott megtaláljuk a „családi fogkefét“, amelyet apa, anya> gyerek hasznai. Csakis a háziasszony irthatja ki ezt a rossz szokást. A család minden egyes tagja számára a kiváló Ch loroaont-fogpaszta mellé a saját Chlorodont-fog- kefet, reggel és este rendszeres Chlorodont-fogápolás es ennek a családnak szepek, egészségesek lesznek a fogai. Négyszázkilométeres sebességgel száguld m fu ü©, m 40 uiasi szállító óriás Üégíexpressz 3ERLIN. október hó. A közeli mezőről molorberregést hoz felém a szél. Németország s talán Európa legnagyobb repülőgépgyárának, a dessaui Jun- kers-müveknek kapujában állok. A gyár mellett terül el az óriási próbarepülőtér, itt 'Szállnak fel először azoik a fényestestü gépmadarak, amelyeket a világ minden részén Ju 52 néven .ismernek, Végte'en síkságok, háborgó .tengerek és hófödte hegyóriások felett szádnak el ezek a 3 motoros fémtestek. Csillognak a szikrázó napfényben, ahogy most itt állnak egymás mellet a hangárok szájában. A mellettük elhaladó mérnökök és munkások olyan ■szeretettel nézik őket, mint anya a gyermekét. Éppen előttünk alszik egyik óriás gép. KáJ terjesztett szárnyainak átmérője huszonöt I méter. Teste sötét árnyékol vet a zöld fűre. ! Négy nyo'c'százlóerős motorja most hangiţa ■lanul pihen. Recézett fémtestére nagy fekete betűkkel festették a nevét: ,,Der Grosse Dessauer“ — a nagy dessaui. Ezt a nevet viselte egylkor Nagy Frigyes. Róla nevezték el most ezt a gépet is, .talán mert ez is olyan nagy és hatalmas, mint a király volt. Ez a gép a repülés technikájában újabb kort jelent. A repülés mai népszerűsége szükségessé tette az óriás utasszállitógép építését és «igy született meg a Junkers-müvek legújabb alkotása, a negyven személyt szállító expresszrepülőgép, a Ja 90, a ,,Grosser Dessauer“. Meleg konyha, asztalok, ruhatár... A kabinokra beosztott repülőgép sokkal kényelmesebb, mint a gyorsvonatok kocsászakaszai. Kényelmes kis asztalok mellett, párnázott fotelekben ül az utas és a fehérfrak- kos ,,Steward“ szolgálatkészen áll az utas rendelkezésére, hogy a gép konyhájából hozott hideg vagy meleg ételt és a kivánr :talo- kal felszolgálja. Uj.itás ezen a gigászi gépen az is, hogy a motorok zúgását annyira letompitották. hogy még a leghalkabb beszédet is tisztán meglehet érteni. Aki aikar, dohányozhat ik, ruhatár is van, ahol elhelyezheti kisebb holmiia.it. Ha elmosódik, székét egy fogással ággyá alakíthatja és úgy alhatik, mint otthon. Itt talán még I az álmai is szebbek lesznek. I Minden ülés fölé o vasólámpát szereltek, zavartalanul lehet olvasni. Aki az alatta elvonuló tájak szépségében akar gyönyörködni, kinézhet a széles és törhetetlen üvegből készük ablakon. Ilyen kényelemben visz negy- • ven utast óránkénti négyszáz kilométeres se ■ bességgel a felhők alatt és felett a Ju 90. óriási gépmadár. A repülő szörnyeteg Egyszerre csak lerepül a kalap a fejemről. Egymásután kezdenek reszketni és búgni a motorok. A napfényben csillogó égcsavarok ez.üst körben forognak, a közeli fák lombjai úgy hajladoznak, mintha szélvész tépdes- né őket. A gép széles szájában a motorok felett megjelenik a kapitány feje. Olyan aprónak látszik, mint légy az ablakon. Nem lelik bele két perc és az acélszörny nagy lomhán megmozdul. Egy perc múlva már négyszáz kilométeres sebességgel száguld el a fejem felett. Mint egy könnyű falevél, Í melyet a szél sodor magával, repül fenn a magasságban a földön nehezen cammogó, de a levegőben könnyű madárként repülő j „Grosser Dessauer“. Gáspár László. CEHOSLOVACA FIÓKJA: CLUJ, I. G. Duca-utca 3 szám. @ az őszi és szezonra elsőrangú kivitelben férfi, női és gyermek ruházati cikkeket ® óriási választékban hoz forgalomba, ugyanolyan árak mellett, mint a bucureşti központ. <§> ELEGÁNS ÉS TARTÓS Öreg gavallérok HUNYADY SÁNDOR Körülbelül huszonöt év óta járok lóversenyre. Szeretem a lovat, megbecsülöm a szabad levegőt. De elsősorban mégis a kíváncsiság izgat, hogy meddig tud eltartani egy „pechszéria“? Miután huszonöt év alatt eddig még egyetlenegyszer sem nyertem. Néha már arra is gondoltam, hogy talán — csalok! Mert tiszitességes utón, egyszer legalább, mégis csak kellett volna nyernem. Úgy lesz, hogy titokban van valami zseniális trük- köm, amivel biztosan el lehet kerülni a szerencsét. Sebaj! Nem sajnálom a pénzt. Ha nem ment volna el a gyepen, elpárolgott volna másfelé. És a turfon néha mégis kaptam valami kárpótlást. Szép napsütést, friss szelet, pezsgő izgalmat. Ellágyult pillanatokat. A szivem megdobban még mindig, amikor a programban megakad a szemem valamelyik pedigrém Óh, ezt az anyakancát még személyesen ismertem. Futni is láttam ezerki- lencszáztizenkettőben. Ügyes csikó volt. Pirospej. Olyasféle dolog ez, mint mikor az ember régi bálkirálynökre emlékszik vissza. Tegnafj itt kint voltam az ügetön. A nap főszáma a báró Sennyey István emlékverseny volt. Négyezer méter. Kettes- fogatok és urkocsisok számára. Sennyey István báró. akinek emlékére ezt a futamot szentelték, ugyanolyan hires és zseniális urkocsis volt, mint amilyen bravúrokat Sándor Móric gróf vitt véghez a nyeregbe. Sennyey István- • nak (aki látta, soha nem fogja elfelejti teni. milyen betyárosan, a szemére húzva hordta a kalapját) egyik legnevezetesebb száma volt, hogy befogatta a legtüzesebb négyesét, a gyeplőket összecsomózta és odadobta a lovak közé. Aztán végigvágott a lovakon. Csattant az ostor. Szinte hörgött az izgalomtól a négy telivér. A bőrük reszketett, de a lábuk nem mozdult. Ott érezték maguk fölött az idomító gazdájuk vasakaratát. Hát ennek a „Pista bárónak“ az emlékét ünnepelték meg tegnap délután a „kettesben“ startoló fogatok. Sennyey István bizonyosan meghatva nézte valami felhő-kulissza mellől, hogy hajt a versenyben két gavallér, akiket még ő is ismert annakidején. Az egyik Orosz György ezredes, a másik Sippit ur, a Thurnischi ménes gazdája. Künnyü igy kimondani, hogy: ,,hajtottak a versenyben“. De ha meggondoljuk, hogy az egyik gentleman nyolcvan- éves, a másik meg hetvenhárom, akkor már csodálkozhatunk egy kicsikét. Másféle tésztából lehettek gyúrva ezek a régi urak, mint a mostaniak. Mert igazán nem gyerekjáték egy verseny-kettest végighajtani négyezer méteren. Nem is hiszem, hogy ebből a későbbi emberöltőből akadjon olyan urkocsis, aki a nyolcadik X küszöbén végig tudná vezetni a négy kilométeren, akár a legszelídebb szájú kettőst. Bsyep Mode fii? All© Megjelenik minden hónap 1-én. Minden számban 100 remek színes modell-rajz. Minden modell szabásmintája mellékelve. Ára 40 lej. Rendesen kapható az Ellenzék könyv.osztálgában, Kolozsvár. — I Előfizetési ára negyedévre 120, félvrs \ 240 lej.
