Ellenzék, 1937. október (58. évfolyam, 226-252. szám)

1937-10-31 / 252. szám

Alább a Vásárhelyi Tat átkozó vezető bejelentik, hogy az Ellenzék rovatot nyitott mozgalmuk részére. Elöljáróba meleg ^r/ésekkel mi színién bejelentjük ezt Uz újságot, mert meggyőződésünk szerint ezzel nemesük az erdélyi érett ifjúságnak szolga lünk hanem olvasóközönségünknek is, amelyen 'keresztül igyekszünk közreműködni az egész erdélyi magyarság és u Iranssylván »ének szellemi, érkötési és p«ditikai alakításában. Az. ifjúság minden é\járatában és állapotában szives szeretetünk és gondoskodó figyelmünk egyik főcélja, lia öreg Író édes eJtfoguMsaggal néz az uj tollvezetökre és irányzataikra, hogy valahogy meg ne sértse ^ érkező szépséget mi hasuiilúképen piflantnnk a politizáló ifjúságra, hogy valahogy meg ne sértsük az érkező jövendőt és rlőr(. kíkd lő igazságot A Vásárhelyi Találkozó léire jötte már magában véve örvendetes tény voí|t; kollektive esetek véskéipesHé tette az ifjúságot* és* "megépítette a közös érkötési és nemztil ala|Mit minden divatozó világnézetért lelkesülő csoportjának. Ami hullámzás a n von útban támadt, szintén örvendetes, mert föl r fosztja széles terii éten a lemondást és érdektelenséget, uj tüzet varázsol » kisebbségi élelküzdeíenibe, hozzájárul az eszmék tisztázásához, érleli az időket Még mindig magyarázni kell az előzményeket, de sokkal inkább figyelemmel kell kisérni a fejleményeket. Ezért tárul ki a rovat. Bizonyára minden fontos tényező örvendeni fog ' 1 Uenzék e kezdeményének, amely az ifjúság ál'andó emlékirata lesz és tábortűz, köré gyűjti állandóan az ifjúság remélhető

szakadatlan harci tevékeny’égét és napi munkáját. Örömmel nyit juk meg hasábjainkat és igaz szeretettel köszöntjiik a feléjük

tolcgó ifjúságot. AZ ELLENZÉK SZERKESZTŐSÉGE.

„Rendelkezésre áll mindest bm'á*.usthtmk..

A Vásárhelyi Találkozó résztvevői cl esz oltók s körülöttük minit állóvízbe dobolt maréknyi kavics (körüli, eszmék hullámzása in. diri. A felmerülő ,kérdésiek részletes és nyilvános megbeszélésére szolgáit a.z Lá.omzék róvatkK E rovat állandó voita o A ásárhciyi Találkozó szellemi meginy ii várni'ásaiiwak

folytonosságáit hüvaitott bizilos-iitani. Rendelkezésére áll minden barátunknak, kii bai- mely erdélyi közösségi kérdésit a A a sár helyi Találkozó három ekv-l szempontjáimak és a hiatároz'aitoknak szelleniében óhajt niegtar- gyailni.

Tájékozódásunkat véljük) szolgálni azzal, hogy e rovat koré bében' tbá rgy iihaigosan összeválogatva közöljük, eaigy ásmentekjiilk mozgatnunk nak a bel- és kü'l/földh, magyar és idegen nyelvű > aljlábain kelt élt vssz hangját. Ez lallkialommtaü a magyarországi napisajtó méhátmy, különböző viifltájgszemlétetií ailiaipon áir.ó képviselőjének) a Találkozóról szóló beszámolójából közlünik jellemző rész ékel.

PESTER LLOYD. Október 15.

Magyar ifjúsági gyűlés Marosvásárhelyen

.4r ural címváltozást követő második évtized vége egy kisebbségi nép életében a legkritikusabb korszak. Ebben az időben, amikor a ’régi uralom .vezető személyiségei töb- bé-kevésbé olyan korba jutottak, amelg politikai tevékenységüket mindegyre kisebb mértékűre csökkenti, másfelől felnőtt már egy uj fiatalság, amely a régi idők népi és állami egységét sase >érte meg, rövidesen a politikai nemzedék tökéletes fordulópontján vélik el, hogy a nyelvileg és művelődésében egységes kisebbség fenn tudja-e a maga egységét és sajátosságait tartani, vagy bealvad, megsemmisül.

E kérdésnek teljes súlya az ifjúság vállalja nehezedik, arra az ifjúságra, amelynek öntudata és saját ‘sz'abadakarata által vezettetve kell kisebbségi sorsában anyanyelvi és művelődési hagyományait tisztán megőriznie és gyakorolnia, artnak ellenére is, hogy a renegáttá levés riagy anyagi és pozíciós előnyökkel kecsegteti.

Mindezeknél fogva magától értetődik, hogy közvéleményünk a legnagyobb feszültséggel

és érdeklődéssel kimérte az erdélyi magyar ifjúság marosvásárhelyi gyűlését, melynek legfőbb feladata az volt, hogy kifejezetten pártok és felekezelekfeleiti kendek között szabja meg a lűayyar kisebbségi tennivalóit.

Reményteljes', de item fenntart ás nélküli rnírakozással néztünk tehát az ifjúság maros- vásárhelyi találkozója elé. Reményünket pedig einna a tényre alapítottuk, hogy Erdély magyar ifjúsága, ha az elmúlt két évtized alatt olyan ragyogó szellemi elitet tudott kitermelni magából, amely nem vesztette el a magydn néppel való együtt működését, de a politika és a művészet minden ágában olyan nagyszerű kifejezést tudott adni sajátosságának, akkor e-.eket a kérdéseket is bizonyára meg tudj,a oldani. Fenntartásunk és aggodalmunk pedig onnan származott. hogy tudtuk miszerint a román iskolapolitika a kisebbségi nép erős felekezeti elválasztására törekedett s miután magyar iskola Erdélyben csak mint felekezeti jellegű állhat fenn, tartani lehetett attól, hogy az esetleges 1ul- hangsúlyozottan felekezeti beállítottságú ifjúsági csoportok találkozóján, a közösség megtartására irányuló magasabb szempontok elesnek. Az a tény, hogy a magyar főiskolai ifjúság is felekezeti megoszlás szerinti egyesületekbe és szervezetekbe tömörült, szintén aggodat mert keltett a tekintetben, hogy vájjon az ifjúságnak hasonló beállítottságát tekintve nem kerülnek-e túlságosan az előtérbe a csoportérdekek.

Nos, százharminchaton ültek össze Maros- vásárhelyen. Eljöttek az orvosok, földművesek, ügyvédek és munkások, kereskedők és lelkészek, hivatalnokok és írók. Eljöttek a városokból és a fabakból, a hegyek közüt és a völgyekből. Katolikusok, reformátusok, unitdMusok és zsidók. Mindnyájain megjelentek a konventben, akik meg voltak hiva és már csupán ebben a puszta tényben, hogy senki távol nem maradt, akit csak külső kényszer nem tartott fogva — jól látható 'az az egység, amely aztán a Találkozó határozataiban is megnyilvánult.

Történelmi gyűlés volt? Nem csak mi fogtuk fel, mint ilyent, de az összes résztvevők tudták ezt. mindenki aki tudatában volt a gyűlés és határozatainak felelősségteljes voltának. Tamási Aron, a Vásárhelyi Találkozó elnöke megnyitó beszédében teljesen nyíltan tárta fel a helyzetei . , .

A marosvásárhelyi százharminchat összesen kilenc Ivdározatof hozott. Határozatai a magyar kisebbség életénél: összességéi fogjál: ál és minden vonatkozásban vezérf irtaiul szolgál a: ifjúság jövendőbeli egyéni és kollektiv tevékenységében. Túl messzire vezetne I apíivra elemezni ezeket a határozatokat, a<me- lyek nem elméletiek és általánosak a régi mód sze\r,inl, hanem konkrétek és gyakorlatiak. De lényeges és a szellem, amely ezekből megszólal és nemcsak az erdélyi magyarság százharminchat képviselőjét emlékezteti kötelességére, hanem szól hozzánk is, akik szerencsésebb körülmények között eszméink megvalósításához szükséges nemzeti szabadságunk teljes birtokában élünk.

Vagy nem vonatkozik-e többek közt például az első lnrtározat nemcsak a magyar kisebbségi életre, hanem általában a magyar életre is? Az első pont. amely az irányítást csakis a keresztyén erkölcsi és demokratikus nemzeti követelmények szerint képzeli el. Avagy csupán a magyar kisebbségi ifjúság és nem egyúttal az egyetemes magyar Ifjúság követeli-e azt is, hogy osztály, felekezeti és nemzedéki ellentétek tűnjenek el életünkből — amint azt a második határozat első pontja kimondja? Vagy a szociális igazság követelése. a parasztságnak észszerűbb termelési módszerek és temetési keretekbe való megszervezése, mint azt a hetedik és nyolcadik javaslat kívánja, nem mutálnák e olyan irányba, hogy könnyűszerrel felismerhetjük, miszerint ezek a határon innen és tu! az egyetemes magyarság létfenntartása Céljából a legsürgősebben megoldandó feladatok közé tartozik.

Mindezek a javaslatok és még sok más e kérdéseket a magyar perifériáról a magyar élet központjába vetítik be. Ha ott, ahol a nép szükséget lát s ezen kívül még nemzetiségi problémája is van, s a magyar ifjúság mind a két s:ükség, a nemzeti és szociális ellenére is helyt tud állam, hogy ne szolgálhatna ez a magatartás irányelvül azok számára is, ahol a népi probléma, mint idegen

10 3 7 október 31.

Inadon, elírni védekezés nem pillét 'á:in tást>u,

Erdély magyar ságit erre n mindent hört és ágat felölelő nyilatkozatra méltán lehel hír ke, mert éhben, nmiut őzt a maró vásárit V nyilatkozat mondja „egy tiszta magyar es embeUri élet vágya lobogott; egy szenvedi/ nép tisztult meg általa és érezte meg tijra a él I teremtő tarifáinál és ebben kisebbségi nepe nek útját az egyetemes, erkölcsi és mm fii alapon álló népi demokráciában találta meg ‘

Mi rendit bet ellenáll hiszünk abban, hogy a maroHOásárlielyi szó bármim hat hangja 1 ' 7 erős abba:, hagy minden magyar szivében visszbaíKfn / dúljon!

MAGYARORSZÁG. (Budapest, október 140 Irta I '•ja (láza.

.......a Marosvásárhelyen három népig t irtó kongresszusra a legei bontó te--eb b világ v /éli irányok és társadalmi rétegek köpve - lói gyű llek egybe; papok és baloldali szociológusok. grófok é.s munkások, polgáruk és kisiparosok Azt h lilék, hogy bábeli eszme /ivar fog uralkodni a gyülekezetben s ki- dierü I. hogy megszületett a magyar nemzeti egység Erdélyben. Kiiderüllt, hogy Tani. Áron, az Írói, 1jölesebb és fele ősségié!j< * d ó elnök volt, mint bármelyik politikus. S azt tiis laipa&Z'lailhaiMálk, hogy .a baloldali szociológusok és az Ipari munkások éppen olyan keményen és lántoritliatatlaniil ragaszkodnak ;1 magyar egység gondolatához, mint a székely hegyek fiai. Nem hangzott el egyetlen gyávái, vagy megalkuvó mondáit sem. A kongresszus felsorolta a magyar kisebbség összes sérelmeit s orvoslást ikö vételit vad11- mennyi jogba,lan magyar szenvedés számára. De nem fulladt bele ai hagyományos magyar „gravá meines“ búbáimai'.ba, hanem keze; is nyújtott a román nemzet felé, a kibékülés számára- és bátran, öntudatosan megjelö lte a kibékülés útjait Ennek a gyönyörű erdélyi magyar egységnek meglesz-e a méltó hatása a honi fiat-aJság éjeiében? Vagy váliafllják a felelősséget a további szét- töredezésért'? Az anyaország magyar fiatalságának kellene a legtisztább és legembe- nibb eszméket szétsugároznia. Nem merik, vagy pediig nem bírják vállalni ezt a nagyszerű hi'va>tás<t ?

A REGGEL. (Budapest*, október 11.)

Irta: Lázár Miklós.

.., . A Vásárhelyi Nemzetgyűlés elnöki székét iró foglalta <‘1, a székelységnek és az erdélyi szelemnek egyik lángeszű megszemélyesítője. A padsorokban az ifjúság hirfa- tott képviselői: papok, orvosok, irók, tanárok, ügyvédek, tanítók, mágnások, szövetkezeti vezetők, birtokosok, szerkesztők, vállalkozók, munkások foglaltak helyet. A más. félirilliós kisebbségi sorban éjő erdélyi magyarság sorkatonasága vonult itt fel, hogy „a tiszta szándékú ember ősi hitével, a szellem bátorságával és egy szabadságot szerető nép nyíltságával!“ keresse és mutassa meg a kivezető igaz utat, E háromnapos vásárhelyi seregszemlének tanácskozásai és egyhangú határozatai példát adóak úgy határokon innen, mint óceánon túl, az egész magyar emberiség számára-,. \em lehet megrendülés. áhitat, együttérzés, szívdobogás nélkül hallgatni a marosvásárhelyi kétvállas harangzúgását! Kalap évévé köszöntjük Erdély elmondhatatlan szenvedésekben, gyöt- rebnes vívódásokban megtisztult ifjúságát, ők a hidépiiők. a történelmi hivatás záziő- tarlói. az örök Erdély tűzharcosai. Úgy nézünk fe] rájuk, mint a Hinterland gunnyasz- tói a harcmezük hőseire és mártír jajra. Mi tátongó szakadékok szélén birkózunk, kettéhasadt 'étkü itthoni magyarok; ők hidat vernek a szakadékra, hc-gy elérjék egymás kezét és telkét. Kik a jövő pionírjai?

UTAZÁS A KOPONYÁM KÖRÜL

FANTASZTIKUS R EGE NY

__I IRfA: KARINTHY FRIGYES

(TÖBBRENDBELI MENTEGETŐZÉS, I melyben elsősorban azt igvekszem megmagyarázni, hogy ezt az egés-z kmns ügyet miért teregetem az olvasó etó. De máskép és leg | főképen azt is mentegetnem kell, hogy miért kell mentege tőd z nőm olyasmiért, ami a világ legtermészetesebb, legruugáíól értelődöbb dolga: hogy ugyanis az iró elmesél 'alsmit, ami mindenkivel meg történhetik, abból 'a

rendkívül figyelemreméltó alkalomból, mikor éppen vele történt meg. Előbb az utóbbi halmozott mentegetőzést intézzük el. Erre, néhány hét tanulsága alapján, azért térek ki, mert pályatársakkal és szerkesztőkkel való beszélgetésben többször szóba került, vájjon helyes és okos dolog-e, ha egy •''léggé, ismert iró tulajdon élményeit választja tárgyául, még hozzá olyanokat, amikről az olvasó úgy is tud, tehát mint .,érdekesség“ már nem is időszerűek. Ami az okosságot illeti... hát kérem, nem Íbiszeim, hogy a mi pályánkon mindig az o.' helyes,, ami okos. Az efféle óvatos latolgatásban túlságosan sok nekem az irodalompolitika.

Normális időkben, mikor az érvényesülésért s az elért eredmények épségbontarfásáért nem kellett olyan keservesen harcolni, az olvasó az Írótól tudta meg, hogy őt mi érdekli és- nem megfordítva. Talán nagyobb I volt a kereslet? A mi mesterségünkben nem érvényesül olyan egyszerűen a legfőbb gazdasági törvény, éppen ezért nincs értelme az „Irodalompolitika“ tetszetős terminusával! elkeresztelt kereskedelmi szempontnak. így tehát a könnyed legyintés álláspontjára helyezkedem, azzal az óvatoskodó megfontolással szemben,, hogy vájjon liliké, vagy nem illik (hasznos-, vagy nem hasznos) olyan írónak, akiknek nemcsak lírai verseit, de közérdekű gondolatait: Is meghallgatják, önmagát választani regényhősül, ama legfantasztikusabb regényben, amit a valóság produkál. Ami illemen és hasznosságon túl ■— ez már ez alapmentege tődzősre vonatkozik — igenis, sok belső ellenállást kellett legyőznöm, mielőtt ■stockholmi kalandom megirására rászántam magam. Mert ha nem i.s szimatolhatom túlságosain, hogy mit várra]; tőlem, azon bizony eleget töprengek, amit magamtól várok.

Bizonyos, hogy egyebet, mint amennyit életünk őszinte feltárásához elég. Annyi min dobtól ét kellene megírni kül világi megfigyeléseimből, pláne mo'sf, hogy újabb haladékot kaptam restanciák elintézésére. Én ha- már emberekről van szó, annyi nálam érdekesebb ember van a világon. Mindez, belátásom itélőszéke előtt, sokkal sürgősebbnek látszott, mint egy személyes vallomás. De különös dolog történt, amire nem számítottam. Kiderült, — amit i'yz.i mértékben sohase gondoltam lehetségesnek — hogy Írónak lenni nem is olyan kömyii dolog: hogy ez a minőség nemcsak jogcím, de keserves kényszer is, döntő esetben kedvünk elleniére jelentkező belső paracs. Nem akartam foglal kozni hírhedt betegségemmel már csak azért se, mert hiszen, tudvalévőén, az °mbcr szívesen és gyorsan felejti el a kínos és veszedelmes élményt, amiből k'mászott. Az ember igen, de nem az iró. A kényszer, hogy az emléket lerögzítsem, úgy jelentkezett, mint egy második betegség, minek kezelése nélkül az elsőből se tudok teljesen kigyógyulni.

Recipe verbum — ráolvasás helyett leírás a kenőcs és a felejtés itala, ebben a furcsa patikában, amit a szegény művész a leikében hord. Ugylátszik, mégis igazam volt, mikor egy tetszetős rapszódiámban szigorlati tananyagnak neveztem az iró életét, születéssel, szerelemmel, kínnal és kéjjel egyiiit tan- anyagnak, amiből majd, vialami ismeretlen bizottság előtt vizsgáznia kell halála után. öntudatlanul — most egész élesen érzem — mindig a vizsgától való drukk adta kezembe a tollat, mikor élményről számoltam

be — sok örömömet rontotta el, de sok szenvedésemet enyhítette a lappangó figyelem, mely ott feszült bennem, arm erőszakolt, hogy necsak átéljem, ami történik velem, de képet is készítsek róla, mások számára. Most, hogy a „Mennyei Riport1 legelső kapuját (nem furcsa, hogy ezt a regényt ;s akkor Írtam, mikor betegségem már ott bujkált bennem?) valóságban átléptem, visszafordulásom után egy sereg pillanatfelvételt fedezek fel riporteri táskámban: elő kell hívnom őket, különben egy életen át kinozna a ie! kiisme re tfurdal ás, hogy veszni hagytam közöttük akárcsak egyetlen olyant, aminek eredeti mintájáról eddig nem tudtam, se én. se mások.

Ami pedig a kötelező szerénységemet illeti, ami vissza akar tartani tőle, hogy önmagámmal foglalkozzam...

Fütyülök a szerénységemre. Egyszer már kifejtettem, hogy szerény csak én lehetek — a véleményem époly kevéssé lehet szerény, mint a szelíd 'és szemérmes Newton binominális tétele, mely a világ legszerény telenebb véleményét fejezi ki, mikor általános érvényt követel, vagy egv felfedezett gyógyszer reklámja, amivel segíteni akarunk.

Ugyláils'zik, nemcsak a véleményünkre vonatkozik ez, de élményeinkre is, ha az élmény emberi és nemcsak egyéni.

(iFol.yttíaltj uik)