Ellenzék, 1937. október (58. évfolyam, 226-252. szám)
1937-10-31 / 252. szám
19:31 október 31. ellenzék TTiyawami VASÁRNAPI KRÓNIKA BUDAPEST, október hó y Nemcsak most, miikor az észt és finn közoktatásügyi miniszterek látogatják Budapestet s nemcsak a néprokonságii ünnep késztet arra, hogy rokonszenvvei figyeljünk Északra. Ez a két nemzet közel áll a magyarhoz vérségi, eredet szerint. A rokonságot most kezdjük bensőségesen ápolni. A vállalkozás nemcsak nemes, hanem tanulságos is. Gyakran gondolok arra, hogy a magyar értelmiség sajnálatosan keveset tud Északról; mindenfelé figyelünk, hallunk német és francia orientációról, nagy nemzetek sorsához mérjük a magunk dolgát s feltűnően keveset, majdnem semmit nem tudunk az északi népekről. Ezekről a kis, csendes népekről. Rokonainkról, a finnekről és észtekről, a balti államokról általában s a skandináv államokról, melyekhez vérség szerint semmi közünk, de sorsuk oly hasonlatos a miénkhez. Miiért nem figyeljük Északot, mikor többet, gyakorlatibbat tanulhatunk onnan? A nagy nemzetek harcmodorát mi úgy sem tudjuk utánozni. Angolul csaknem egvmilliárd ember beszél e világon, németül és franciául félmilliárd. Óriási közösségek ezek. Magyarul csak mi, beszélünk s valamennyire a finnek, kiknek 'nyelvével közös a miénk. Ez a rokonság, ez a ragaszkodás, mellyel a két kis nemzet egymás felé fordul, megható és vonzó példa. De a nyelvi, származási rokonságon túl megtaláljuk Északon a kis nemzetek egész sorát, melyeknek sorsa különös azonosságot mutat a miénkkel. Talán jó lenine, ha fiataljaink többet járnának Északra. Először is rokonainkhoz. Aztán a skandináv államokba. A mi ifjúságunk mindig Nyugatra nézett. Német egyetemekre jártunk, vagy francia iskolákra, a jómódúak elmászkáltak Londonba is. Skandináviába, vagy a finn és észt rokonokhoz csak társasutazások alkalmával jutottak el, néhány hétre. Nem tudok arról, hogy sok diákunk tanult volna Helsingfors, Oslo, vagy Stockholm egyetemein. Ez országok kultúrájáról nálunk csak a filológusok s egyes különc magyar utazók tudnak valami biztosat. Általában beérjük a köz tudattal, hogy az északi államok kultúrája „magas“. Milyen „magas?“ Aki ismert e népeket, állítja, hogy nem ús magas, hanem inkább mély: áthatja a mélyebb társadalmi rétegeket. Néha megjelenik egy-egy Útikönyv, a jószemü szerző lelkesen ad elő a finn parasztságról, vagy a dán p-arasztról, aki érettségi bizonyítvánnyal zsebében visszatér ősei földjére, megfogja az eke szarvát és megmarad parasztnak. A finn irodalmat, az újabbat, alig ismerjük. A Kalevcilâ-ra emlékezünk csak, mint kötelező olvasmányra. Kimondjuk e szót: Norvégia s gépiesen kapcsoljuk Ibsen és Hamsun nevét. Dániáról beszélünk és Thorwaklsen jut eszünkbe, Stockholm fogalma automatikusan felidézi Strindberg, Nobel emlékét. Rengeteget tudunk az angol korszerű irodalomról s alig tudunk valamit arról, hogy van egy uj finn és svéd irodalom, mely minden szempontból figyelemreméltó, van uj északi festészet s ami e kultúrák természetes kerete: az északi népeket, faji különbségeken tül, jellemzi az az egészséges nacionalizmus és elfogulatlan szociális öntudat, mely elkerüli a túlzásokat s az európai gondolatkörből szerényen és bölcsen alakítja a gyakorlati lehetőségekhez az uj áramlatokat, b népek sorsa tanulságosabb számunkra, mint mindaz, amit nagy nemzetek társadalmi és imperiális küzdelmeiből tanulhatunk. Mi nem lehetünk soha olyan hatalmasok, mint az olasz, vagy a nőmet, nekünk nem adta meg a történelmi végzet a gazdagodás olyan lehetőségeit, mint az angolok, vagy franciák számára. Kisebbségi népek, miért nem figyeljük bensőségesebb áhítattal egymást? Ami Finnországban történt az elmúlt húsz esztendőben, gyakorlatibb példa számunkra, mint ami a világ uralkodó nagy nemzeteinek sorsában történt változás. Nagyon üdvös lenne, ha a magyar ifíRjAMARAI SÁNDOR Eszaiii fény juság rendszeresen eljutna Északra, tanulni, összhasonlitani, hazája társadalmi lehetőségeit odamérni e kiegyensúlyozott, kis országok fejlődésvonalához. 1 udunk a finnek szabadságharcairól, tudunk a skandináv államok történelmi szakadásáról és kapcsolatairól, tudunk arról, hogy Finnország, Lettország, Észtország és Litvánia az elmúlt két évtized ben a miaguk módján nagy társadalmi megrázikódtatáson és átalakuláson estek át; hallunk a svéd prosperitásról, de a nagyközönség nem tud semmi közelebbit e társadalmi és gazdasági folyamatok, e politikai kísérletek belső tartalmiról, nem tudja, hogyan oldották meg a finnek, vagy a svédek a háborút követő időben a szociális egyensúly nagy problémáit, keveset tudunk arról, miért élnek hát e kis >népek olyan irigylésreméL tó társadalmi és politikai békességben? Mi a titok? S hogyan irányítják sorsukat a nagy nemzetek vonzásának sugár- körében, a német és a szláv hatalom kisugárzásának számunkra is problematikus tengelyei között? Minderről jó lenne sűrűbben hallani idehaza. Ezek a népek nem csinálnak „nagy“ politikát. Általában azt látjuk, hogy a nyugati és északi kisebbségi népek mind öntudátosab- bam kezdenek kisebbségi politikát csinálni: nagyhatalmi áramkörök között iparkodnak megőrizni e hatalmak jóindulatát s mint a belga és hollandi példa mutatja, békés megegyezésekkel biztosítják a nagyhatalmi érdekkörök között függetlenségüket. A kis népek mind ön tudatosabban eszmélnek reá, hogy ab ban a nagy mérkőzésben, mely szembeállítja a világ éhes és jóllakott nagyha talmait, csak védekező és kisebbségi po litikát követhetnek. Nagyhatalmi expanziók sugárzásában gondosan ügyelnek arra, hogy makacsul és következetesen f|lilrn svéd, vagy lett politikát csináljanak. Az elmúlt fél évszázad történelmi eseményei eddig igazolták e kis népek politikai vonalvezetését. Ezek a népek a jó szomszédság elvét vallják, ezek a népek tudatosan nem zárkóztak el a szociális átalakulás időszerű törvényei elől, ezek a paraszt- és kereskedőnépek megőriztek és bölcs önuralommal építenek tovább egy kultúrát, mely népi jellegében egészségesen olvasztja fel az idegen hatásokat. Észak ról fény dereng a világ felé; gyenge és nyájas fény, északi fény. Nézzünk néha Északra. Valami sikerült ott. Rokonok vagyunk, ha máskép nem, világbeli1 sorsúink szerint. Kis népek vagyunk; tiszteljük a hatalmas népeket, de sorsunkat 'igazítsuk egyedül, óvatosan és lojálisán, amíg lehet. Az északi példák erre intenek s nem kívánhatunk jobb példát magunknak. Napoleon ideiének egyik leghíresebb divat- i dámája, cipőit természe- tesen Cop-nál, a nagy művésznél, Párizs hires cipészénél rendelte. Megalkotta részére élete mesierművét, — egy pár topánkét; íekete atlaszból, pergament vékonyságú talppal. Amikor a szép asszony ezekben a gyönyörűen kiállított cipőkben a Jardin des Tuilleries-ben sétált, ezek a szó szoros érteimében széjjelmentek. Dühösen küldötte el egyik küldöncét a másik után a o szerencsétlen Ccp-hoz. Cop megérkezett, megvizsgálta a széjjelrombolt mesterművei és fölényesen mosolygott : ,,Herc.egnő — monda — csodálkozva kell megállapi tanom, hogy ezen topánkákat sétálásra használta. Ilyen profán.célra ezek mindenesetre nem készültek". Aki eltörölte „francia kultúra szégyenfoltját.. “ Ite pülőízeírejrscüétffemség áídozaáa leii Woregcr -i sízony, a ?iaia! párisi ügyvédnő, a'ki sajHőnáboruá indilo é az 0?dögjszüge4 eslen c Ami az ELIDA nevet viseli, az még a\ legigényesebb embernek sem okoz soha csalódást. PÁR IS, október hó. Paris közönségét fájdalmasain- éinim'Heittie a'z a bir, hogy az ismert nievü párisi üyvédnő, Mircille Moreger Marokkóban egy repiilőszeren- esétlemség alkalmával szörnyethal, A gép alig emelik ed elit föq a repülőtérről!, máris lezuhan] és az ügyvédnő, valamint a pilóta nyomban meghalt, miiig az ügyvédnő testvére, alkii; ugyancsak1 a gépbeini üli, súlyosain megsérülik Miiinefi’lle Moreger kétteéiglklilvü.1: a francia főváros egyillc legnépszerűbb -all-aklja volt. — Sz-clkai-lan kedvességén és megnyerő modorán tuil népszerűségéit azonban elsősorban egy nagyarányú pörneík köszönheti. Moreger kisasszony i*öviddel az ügyvédi diploma megszerzése után férjhez ment éls az a különös ötlete támadt, hogy mé- zesheteit Guayanában tölti. Amikor visszatért nászutjáró-l, sorozatos cikkeikben f-elitlárlfca 'fapa-szitlallaitaiilt, élményeit és megfigyeléseit a cayemmei pokoliról. Perdöntő fényképek Ez ai cikksorozat! bihe-l-ellíliem fellháboro- dáisif viáW'O'tit ki a' francia közvéleményben. A oilklkieikimek ezenkívül nem várt1 köveit'kez- miényei: lettek, mert a cayieminei fegyenctelep száznyolcvan fegyőré rágalmazási port indított az ügyvédnő ellen aiz®af\ hogy cikkeiben becsületükben sértette őket. Annyi tény, hogy Moreger asszony éppenséggel nem takarékoskodóit a megbélyegző klilf-ejezésékkel!, amelyek bízom y iith atőság esetén valóban reníkd&vül sérifőelk, Mijndent elmondott, amit a® Ördög-Rzil- ■ geten tapasztalt, de abbain a meggyőződésben-, hogy cs-alkliis az igazat irta1 meg. A fegyőrök a-z-oimban* úgy itiafállták, hogy az ügyvédnő cikkei! rágalmazás-1 tarliallimazmaik és ezért meginditollák a port, amely heteiken keresztül izgalomban taintotila a francia fővárosit. A 'tárgyaláson -Moreger asszony kiilváTó ügyvéddel jelenít meg. Jean Charles Le- giraind képviselte ko-irégamiőjét!, ugyanaz az ügyvéd, akii már a Sfa-vilsky-pörben is n-aigy- s-z erü-en műk öd ölt. A port esküdthiróság előtt tárgyalták, ami éppenséggel nem voit kedvező a fegyőrökre. mert a kitűnő Legrand ügyvéd nagyszerűen tudta hangulatilag is befolyásolni az esküdteket. A fegyőrök ügyvédje kezd-eihtől fogva -e-l- ve-szeilt ügyeit tképviiise-llt; Már a tárgyalás első mapján iláitható volt, hogy a pámilsiak hangú tata a rokonszenves ügyvédnő mellett van és a páirísiaik hainguHaltai egyálltafán nem közömbös az esküdteikre. A frUncia kulfurközvélemény szemében különben is már évtizedek óta szálka volt a cuyennei fegyenctelep és -a törvényhozásban mem egy alkatlommal' hangzott -éli olyan sürgető félszólliltás, bo-gy ia. francia kultúrálna nézve szégyenletes fe- gyein-ctielepet m-eg kiéld szünitetnií. De a k öz-v éllem én y nyomásán 'tu/i Moreger asszony alaposan felkészülve jeleníti meg a tárgy áfáson. Elsősorban is rendelkezésére állít egy pompás és mindent bizonyi- ifó fén yíké p-gyüj'tem ény. Moreger asszony nászutján ugyanis minden kis inzultusról, afférról és bánfa lomról részben jegyzőkönyvet vett fel, részben pedig fényképet készített. Már ez a fénykép-gyüijitemény egymagában is bizitoisitoitta a per sikeres- kim-en-eHielél. Feltárul a cayennei pok-ok A 'tárgyalás során, azután egyre-má-sina; j'elllen'tikez'Belk- 'azok a kiszabadult fegyenc-ek, akiik hosszú keserves- eszitendőikiet 't'ö-Iitöitibeüv aiz Ördög -szigetiem’. Eze-knék váltomás-a' azután megerősi'teitt az ügyvédinő á'Mliitás-aiiv A bíróság és esküdteik előtt feltárult a cayen^e? pokol minden borzalma, a pokoli kiima, rossz táplálkozás, a nehéz munka, az emberhez nem méltó lakásviszonyok és az az állati kegyetlenség, amellyel a fegyőrök a rabokat terrorizálják. A bíróság bizonyitoMnak ftekiiniteitte Moreger asszony álltit-ásialilfc és az esküdtszék felmentő Ítéletet hozott. Ez iaz liltélet a fia/tlal; ügyvédnő diada-lünmepe volt. A felmentő ítélet után ugyanis a napisajtó is magáévá tette az ügyet' és sorozatos cikkekben sürgette a kormányt „a francia kultúra szégyenfoltjának“ eltüntetésére. A kormány engedeti is a nyomásnak és cJh a tár ózta, h°gy a fcgyencte-lepet megszünteti. KiilderüliH ugyanis az, hogy az a 30 mii-l/liió fbainik, -am-ellyeit évente élik öltenek az Ördög- sziiget fe-nnitaT Iá-sátra., a le g te r mékelllleneb b beruházás. Miai?aitt a körülötte fekvő holland gyarmatokon már niüutaik és iparvágányok keletkeznek, az Ördög-szigeten még mindig szabadon lmrjánzik az őserdő. A sziget déllí része k-iieitllem kősivaitag, lobbi -része ped-ig az őserdőtől védett' mocsaras vidéki, amely mérges miiazméka-t liehe®, I SALONS, SHAMPOOS. CREMES IMos't, hogy Moreger -asszony halálai híre Párisba érkezett, az egész frámolt közvélemény mélyen gyászod ja ennek ai báfor fia- fafia-sszonyn-alk h-aiM-tóitl. Éles támadás Maptene Dietrich ellen amerikai állampolgársága minit PÁRTS, október hók Mlarlem-e Dietrich, az Amerikában élő vti'- lághirü mérn-et- filmsztár, poHgári nevén Mari-e M-agda-l-en-e von Losch. felvette az amerikai állampolgárságot. Ebbő? az adkalombó-I Julius Sfreicher lapjának, -a Der Stürmer-n-ök hasábjain éles támadást intéz a filmsz-'in-észinő ellen. Közli azt a fény- klépal, -am-edy ,a- filmsztárt az a-meriilkaii álltam• pofgári esikü liet-ât.elek'o'r ábrázó!ja és <ai kő- veílkieiző m-egjegyzést fűzi hozzá: — A -német születésű Marlene Di-etrich oly sok évet tö’lföft a hollywoodi fiimzsidók közöt-t, bogy mos-ti a-m-eri-kia'i állampolgár léin. A zsidókkal valló gyakori ér.in'tlkezés -t-elljc^-n mie-gfosz-tofta német j-ellegélő?. A fényképhez, mély az esküit kivevő amerikai tis Zivils él őt i-nigujjbacn ábrázolja, a következő megjegyzésill fűzi: — Hogy a zsidó bíró m-t gondol az áMaTa k-úvett állampo-ilgári eskü komolyságáról1, az látható magafartásáböl. Ingujjban veszi k- Marlene Diet riebt ől -azit az esküt, amely {lehetővé teszi, hogy elárulja hazaiját. Mari-en-e D'i'etlrichet ebből- az alkalomból Rácsban nnegiiiniferj uvollák. A filmszitár a kőv-etkezőlkiet mondoiita: — Ezek a támadások nem újak, Hasonuló cikkeik -nem érintheiiik elhatározásomat Hőillywo-odban sok z-s-idó ók Kétségtelen, ho-gy gyakran érim-tkezem viöl'ülk. A hollywoodi zs-idók kiitünő filmék-et készitie-n-ek. Én művész v-a'gyoik, csak ez számiif, semmi más. Az aimerlilka'i álMampo'l-gárságol a tlörvényben előirt u-ton, a bev-álndorlási arányszám kepei ein bellii szereztem meg, nem tudom tehát, hogy a támadásnak mi az ért ebne. — Egyébként — >tebtie hozzá — ki 'a Ju lins S-treicher? M-arlene Dipt rich férje Rudoi-f Sieberl továbbra i-s német állampolgár ma-radt, bár Franciaországban él. Éppen ezért! nem i- óhajtot-t ebben a kérdésben nyilaikoz-ni.
