Ellenzék, 1937. október (58. évfolyam, 226-252. szám)
1937-10-26 / 247. szám
19 37 október 25. £ LLbNZÉK r Árviz Toscanában ^alr Olasz lapok jelentése: ,,Laiz.iotól észak' rai az őszi esőzerek m^att hataJmas ár* ;viz bontotta le egész Toscanát. A vas“ táti közlekedés megbénult. A kár óriási. Az árvizsujtottat vidékekre segélycrapa- tokát küldtek Rónádból. A kiáradt Arno feletti hidak megtanultak, életveszélyes rajtuk a közlekedés,“ FIRENZE, október lió. Éjfélkor indultunk el Rómáiból. A vonat zsúfolt, mindenki álmos, fáradt, Indulás utiáin' néhány perccel alszik vagy aludni próbál minden utas. Ahogy a kalauz végigjárta a fülkéket, Sióiét lesz s telhetetlen próbálkozással igyekeznek az utas-ok egy kicsi vel több helyet, több idényeimet biztosi tani maguknak. Vak-mi meghatóan szán a'! más ilyenkor az ember: éjjel gyűrötten, fáradtain, álmosán a rohanó vonaton. Gyerekesem nyűgös, sóhajt, fészkelő d'i-k, ki-nllódik, Boldog, ha kábult és- izavaros klómba menekülhet, csak néhány percre is. Boldog, ha egy percre kinyújthatja a lábát, vagy a karját, mert ez már pihenés, változás. Csoda, hogy egyáltalán helyet kriptám, a szüikr-eszahott olasz -vonaton, ölen., vagy hátam fenniak miéig kívülem a 'kupéban, a kis zöld éjjeli lámpa homályos vonalakat mutat csak, de mindegy, úgyis rossz éjszakám lesz. Igyekszem elfelejteni a pillanat kényelmetlenségét, utolsó római' estémre gondolok, öt perce még az Esed rád éren ültem barátaimmal a Gr can de //tt/j-üi-bü n, ha tagadtam a kövér, vöröshaju énekesnőt a jazz-zenekar éléül, niéztem azt a színes, bűvölt, zenelmádó tömeget, amely ellepte a legszebb római tér minden kövét. A najádok szökőkútjának átvilágított vizcseppjei csillogva hulltak a kút bronz-tündéreire s a közeli park pálmaifái alatt hangtalanul 'siklottak -a. Lanciák, Alfa Rómeók s [szeriény Ballilák, amelyeknek a város kapuin belül tülkölniük sohasem szabad ... Aztán rendszertelenné válnak a gondolatok az örök városban töltött három hét felvillanó képei, eseményei káosszá tválnak — hangok -— képek — színek — ugy-Hátszik alszom — gondolom — -nagyon kimerült lehetek, ha ülve el tudok aludni ... Ez az utolsó összefüggő gondolatom . .. Most Ostiában vagyok, újra látom ia- sétány törpepálmáit, a Róma-fürdő vidám, színes', kerek épületét s a tenger kékén és csillogva lármáztak a strandkabinok mögött. Milyen hangos ma a tenger — mondja valaki Os- tiá-ban — s egyszerre vakító fény Lesz és eltűnik Ostia és elém villannak úti társaim sá- padtarcu, fáradt vonásai. A vomat áll, most gyújtotta fel valaki a villanyt. Milyen- állomás ez?... Mélyen furcsa. A tenger most is itt zeng a közelben, itt, itt egészen, mellettünk. Igen, ez a tenger... De mégse, lehetetlen, mi most Rómából Firenzébe utazunk, itt nincs tenger, ez q toscanai síkság, amelyét (folyó szel iát csak .., — Hol vagyunk? — kérdezi egy kislány- nyaü utazó hölgy ijedten, álmosan. A csendőrtiszt, aki vele szemben- ül, vállat von.-— Sehol —- mondja. — A síkságon. Nézzen csak ki signora. Feláll, kinyitja az ablakot. Hűvös, friss éjjeli levegő éri az arcunkat s ki-nn-Ről fé- Oelmes, hömpölygő, áramló viz zúgása lesz az egyetlen hang, -ami mindent megmagyaráz. Csakugyan tenger ez, féle1 mes, piszkos, &odró tenger — árvíz a síkságon, ahol a uasuLi töltés mindössze pár méterrel emelkedik ki a talajból. Á-lfl a vonat s előttünk, mögöttünk, körülöttünk nő a viz, sehol egy ház, egy domb, még egy parányi fény sem, csak fáik, amelyek kísértetiesen állanak ki a mindent elborító áradatból. De csak azokat láthatjuk’, amelyek egészen a közelben állanak s amelyeket a tiszt zseblámpája megvilágít. Távol a végtelen sötétben vész el -a vidék, a- szelíd és festői Toscana, -amely .most egyetlen piszkos, iszapos- tengerré változott. Szavak nélkül ülünk és nézzük egymást. Áz ablakot -becsukjuk s kinyitjuk az ajtót. A folyosón izgatott lábak dobogása és hangok: — Miért állunk? — Nem tudom, kérem ... — Most esni kezd... Nahát ez remek! — Jó, de mi az ördögnek állunk? — Nem lehet kérem továbbmenni1... A hidakon életveszélyes lenne átvezetni a vonatot. — Hát menjünk lassan. — Úgy se lehet, signore. Nagy a felelősség. — Miár csinálják -a hidat? —■ Igen... De még más baj is van... — Per Bacco! Micsoda? — A mozdonyunknak -vége. Gsupa iszap és sár. Nem tud egy lépést se tenni. — Ember, ne idegesítsen. — Tessék csak nyugodl-mak lenni. Küldenek -másat 'Rómából vagy Firenzéből. Az izgatott hangú uta§ s « kalauz eltávolodnak. A kislánnyal utazó hölgy megszólal. — Lucia, nem akarsz csokoládét? — Nem... jaj., m-amina, mikor jön már az uj modony?. S„éfpi©!® e® «fisjrlcrel illatuk kieSé^ifi a I©f5ls@BaY®®©kI» iaclésl is... Cemmi Sem csorbíthatja a Lady gyártmányok tekintélyét és hírét Dacára a hasonló gyártmányok — belföldiek es külföldiek — nagy tömegének, a Lady kölnivizek megtartják vezető pozíciójukat«, Ä bizalom és a szimpátia, amelynek örvendenek, napról napra növekszik, mert a szakértő közönség becsülni tudja csodás tulajdonságaikat. Ha kölnivizet vásárol, amely a Lady címkéjét viseli, bizonyos y! lehei afelől, hogy kiváló minőségű gyártmányt vásárolt, olyant, amely a kiadott pénzért a legtöbbet nyújtja. Ä Lady gyár készítményei összehasonlíthatatlanok I kolozsvári főorvos 110 oldalas egészségügyi jelentése egy eve Sokan születtek, sok házasságot kötöttek, de sokan is váltak el és nyolcvanegygyei többen haltak meg az idén, mint tavaly CLUJ-KOLOZSVÁR, október 24. Dr. Vlad Péter, Kolozsvár ti-sztifőorvosia, aki a vláros egészségügyi megszervezése körül nagy érdemeket szerzett, most tette közzé 110 -oldalra terjedő vastag füzetben a. város múltévá egészségügyi állapotára szóló jelentését. Bevezető részében megállapítja a (főorvos, hogy Kolozsváron feltétlenül- szükség van egy városi kórházra, mert a szegény betegeknek a kórházban való elhelyezése leküzdhetetlen nehézségekbe ütközik. Nemcsak, hogy a szegény betegeknek nincs- helye ia kórházakban, hanem hely hiányában még a fizető betegeket sem lehet a kórházakban elhelyezni. E bevezetés után -rátér a népmozgalmi adatok ismertetésére. Szaporodnak a vefiyesfiázass^ok és a válások A s-züMésiek1 szánnal iaiz elmúlt éviién kissé emelkedett, de emelkedett a házasságok száma is. Ezzel együtt lépést tartanak a Válások is-. A válások szaporodásának oka ismeretlen. A jelentés annak a véleményének ad kifejezést, hogy a törvényszék által kimondott válásuk feljegyzései összetorlódnak az anyakönyvi hivatalnál és azért olyan nagy a számuk. A legtöbb házasságot a város területén a zsidók kötik. Szaporodnak a vegyes házasságok is: román férfiak magyar nőket (vesznek feleségül. A házasságnak 30 százaléka ilyen vegyes házasság. A természetes szaporodás valamivel kisebb, mint a -mult évben volt. A születések szánna kielégítő. Halálozások és születések A születések száma kissé emelkedett az előző évekhez viszonyítva. A románok születési arányszámia- a legnagyobb. 1000 lakosra 18,-utána németek, magyarok és zsidók következnek. A születéseik sztáim-a általában Kolozsváron nem valami nagy, úgyhogy sqL vidéki -gyermek születik a kolozsvári kórházakban. A halálozások száma kissé emelkedett halálozása arányszáma 12.3 százalék 100-0 főre számítva. Nyolcvanegy halottal több volt az elmúlt évben, mint az azelőtti évben. A legtöbb halálesetet a vérkeringése zavar idézi élő, minden harmadik halálesetnek ez az oka. A tűd óhajban- elhaltak száma kissé esett. A rák által előidézett halálesetek szaporodnak. Úgyszintén a cukorbaj által előidézett halálesetk is. Aggkori végelgyengülésben csak 20 ember halt meg. Azi erőszakkal előidézett -halálesetek száma változatlan. Az öngyilkosságok száma csökkent, szaporodott ellenben a -baleset által előidézett halálesetek száma. iKiilön szakaszban emlékszik meg a jelentés a csecsemők halálokairól. E tekintetben a- helyzet aggasztó. 22-vel nagyobb a halálesetek száma, mint a tavaly volt. Csak 1920 és 1929 ben halt el több gyermek Kolozsváron, mint 1936-ban-. Nemzetiség szerint sorrendben a magva rpk, utána a románok és zsidók -következnek. A járványos betegségek A járványos betegségek közül a sík árlátnak ivóit a legtöbb áldozata. A d-iftér-ia megbetegedések száma csökkent, emelkedett azonban- a tífusz és vérhas megbetegedések szláma. — Mindjárt taranyiam, rögtön... Sig-nor-i- na, ha megengedi, lefektetem a kislányt... — Tessék -signora ... Csönd. Az árviz s az idegesség percről- p-ercr-e nő. Egy ur, aki kockás mellényt és -sportsap- klát visel, megszólal: *— Hallatlan. Már -félórája- állunk. Nálunk Amerikában -már öitveniszer kijavították volna azt a nyomorult hidat, s már- százszor megérkezett volna a segéd-mozdony ... 'Egy kis kövér, szieüdarcu öregur felel. — Signore amerikai? — Húsz éve vándoroltam ki, nápolyi vagyok, de mondhatom-, már a-lig várom, hogy hazamenjek Brookiynba. A kis kövér: — Hát nem szép itthon? — Azt nem mondtam, ha nem szeretném1, nem költöttem volna annyit, hogy hazajöjjek. De most ideges- vagyok. Nekem holnap Milánóba- kell lenni, fontos üzleti ügyben. Én ezért a késésért be fogom perelni a vasúttársaságot! — Hogy érti ezt is-igniöre? Bepereli az árvízért iaz államvasutakat?-— Be -én! Legyen az a-z áll am vasul úgy megszervezve, hogy árviz ide, árviz oda, rendesen közlekedjenek a vonatok! A csendőrtiszt jól nevelten mosolyog, majd engedélyt kér, hogy Cigarettára gyújthasson. Aztán a kislány mamáját kezdi szórakoztatni. Elmondja, hogy Szicíliából jön, ahol egy érdekes- ügyben- folytatott nyomozást. Egy szegény munkás kisgyermekét rabolták el s vitték fel- egy hegyre, -ahol otthagyták szegénykét, akii természetesen éhenhalt. Véni- detter. Vérbosszú. Mais magyarázat nincs, miit akarhatlak a kétéves- kisgyermektől? Az ideges édesanya lá-thaliólag -még -idegesebb fesz -a -szb'd-e-ríi'tő töniténiet ball lai ti Hâda1. TalkiairgaLjja a kislányát, miinitha- ezzel védené rablóik!, árviz-elk s ismer élűiéin, veszélyek! clleini. És köz-bem muil-ntak a percek. Már kék és fél órája áűlunlk a- mezőm, a vonat, mint egy lehel leli) ein, berd^sdlásodolt v.ais-szörny e- ieg, itel-e ideges, hangos-, vagy hallgatag-cin- szenvedő uiia-ssal, -akiket mind egy gondolat foglalkoztat: mii- lesz, ha a viz, amely a vomat falait os-tromolja, az ablakig nő, ha beomlik -a fülkébe, ha eláraszt, úgy -miegful- haftuinlk i'-tit, minit egér -a fogóban. A gondoláit, amelym-ek a mi fülkéinikbem- -az ideges mama ado-M ik-if-ejeziéis-t — -tulkain1 és lehettetllemi -De ebben az ideges -haingu-labain., koromsötétben-, perce-nkén növő vlizállással — másít ir.iem Is olyan képtelenség. Négy és félórái várakozás után a segélymozdonynak bir-e-hamva sincs. -Az utasok idegessége már pánikszerű. Percenként; ihér- d-eziilk szegény klaiiauzt, aikll semmit sem tud, cs-alk aimliít már -mondott. Leheti, -hogy -a- másik mozdony Is elakadt. ö -mem tud semmit. Hagyjanak neki bélkét. Már senki ;s-e ollvas, sen ki sem eszik bánatában, csak cigarettázik vadul éa elkeseredAz ELLENZÉK a baladást szolgáig áj kisebbségi és emberi jogok elüharcosa. ve. Az lamerlilklaí, olasz belefáradt a perbe valló fenyegetésbe, a csendőrt!szíü nem mesél többé, csak -kiimered az ablakom, ame’y mögött fo-szi] adózó vihar felhőik közöillt lassan virrad. A Ik-is kövér öregur boldogan ismételgeti — Milyen jó, hogy nem itáviraltozíbm a feleségemnek Firenzébe. Szegényke, hogy meg -lemn1? rémülve . . . Na dehát, hogy nekem -is pont mai kebelt utaznom. Pedig a menyem, hogy kért: babbot, maradj még egy napig Rómábain-. 'Dehát mindig maikacs voltam éleimben, , . . A mama a második kis odegets síráson is tu! pudur-esdoboztával vau elfogja! vai. Haynaii öl óra van, árviz mindeirn vonalon, de fényes orral csak nem ül a vonatban. 'Most a homályos haţjnialban látszik egész féle lm élességében, milyen az árviz. Ameddig a szem éXIá'h, sárga-, hömpölygő -tenger, állati hullák, fatörzsek, bútordarabok úsznak benne. A pusztulás legmegdöbbentőbb képe s milyen iszomoiu és félelmetes. A viz a,pad s a hajnali órák gyorsabban telnek, mint az etlőzőek. Hatórai megtorpant ut u-táh megérkezik az uj mozdony Firenzéből, kiiíl's-ztliítják a- vona-t kereket, a hidakat is meg jav Kották és lassan, óvatosan indul a vontait Finenz-e fellé. Az- vitások sok, boldog, megkönnyebbült sóhaját, ha egyetlen energiaforrássá süvítik — azt hiszem — a maga elindította volna -a vonatunkat. Marton Lili■
