Ellenzék, 1937. szeptember (58. évfolyam, 200-225. szám)
1937-09-05 / 204. szám
fi LLBNZfíK J 0 3 7 szeptember 3. ÍO _____ Ay v-<s ■iwjmK:'*Gir'y'"rnsämL jkáik trisaa« oítémv.:^ mmvmu Vasárnapi levét ír ia ZAGONI DEZSŐ Egysze r mindenki elmegy mm Bizony drágul ha rá lom — nincs ezen inul disputáiul cgys/or mindenki elmegy Ki ikorán, ki koson, olyi'k munkás ói'tM ntau. másik henvólóssol' ;i hálta mogult, gazdag .is, szegény s, ilyen nemzetiségű, meg olyan is — de eljön az. idő, amikor merni kelti. Akár tetszik, akár nem! Még mi is elmegyünk Mi újságírók, akik pedig — úgy hisszük — az örökkévalóságról irunk az ön'öklkeia.i'osagnalk, uni, az, öiok- kévail'ólk. Ahogy szegény öreg Vez.senvi Béla kollégánk is hifié és mégis elmerni. Ha most ö — csaik egy percre is, dk visz- s/atérne onnan, aihová került, bizonyára meg tudná válaszolni a (kérdését, a niilndannv'inuk örök kiérd őséit: „Erdeimcß-e élni? Érdemes volt-e a hairc, a birkózás, az igazság keresése? Érdemes volt-e mindaz! megcselekedni', leírni és kiállni mindaziént óeJj'es és csupasz melllel, amin megesel eked* 1! iiirk, amit le- irtunk s amiért odaáPtu nlk? 1 Ha ő mos! visszalérhétimé .. .? De Vezsenyii Béla öreg kartórsunk nem tér vissza. Többé nem. Bevonult- a nagy ,,redakcióba" és szerényen lejeHenlkezik az örök és hal la lm as Szer- ke sz'.ő asztala előtt. A na'gv Szerkesztőnek csak ennyi! mondhat — amit majd mi mondunk: — íit vagyok. Amid teltem, vállalom, rtél- kezz! * így, kedves fia1 tail barátom, aki'nelk levele 'előltteim fekszik, várakozással mintegy eli- bíém tdlakv-zik, hogy megválaszoljam. Persze ,'eveiében nem az', kérdi tőlem, hogy van-e a z éle in ek ér te lm e é s a k ii z d e 1 em n e k, aim'eíyb e be akar kapcsolódni, va.n-e, tesz-e eredménye? Ezeket ön neon kérdi, miért fiaink aki előtt nincsenek megdlda'.iHan problémák, nincsenek elérhetetlen céJ'ok, nincsenek áitihi- dalhata'llain akadályok. Drága barátom, ön még fiatal, duzzadó izmokkal és lángodé magabizásna': hisz abban, hogy maga nélkül kisebb, kevesebb lesz a világ. Hiszi, hogy minden úgy lesz, ahogy — alkarja, Hisz az erőjében, a fiaitaisálgábam és egyszerűen csupán csak ennyit kérdez: — Tudok írni, vannak szem ponti j aitm, van hitem — leihebék-e kisebbségi újságíró? A többi — amit még leint — nem fontos. Nem, a végzetsége, a nyelvkészsége, a nyelvtudása, a stúdiumok, amiket elvégzett. Mindezek jók, ha vannak, de aihhoz, hogy vallakt ma kisdbbségi újságíró legyen, nem tartoznak hozzá szorosan. ■Nézze csak drága barátom. Válaszként mingyánt elöljáróban a-zt kel] önnek megmondanom: — Tud-e, képes-e, bir-é — szenvedni elege1!? A’lllja-e az üléseket jobbról is, balról is. Idegentől épp úgy, miilntt fajíestvéreiiől? Mert hogy írni tud? Édes Isteniem, !ehet-e ciipész, aki nem tudja, mi a kaptafa? És paip-e az, akinek nincs hite? S ’történetíró-e az, akinek szempontjai nincsenek? De áTlitom, hogy nem újságíró ma és ittt az, aki nem tudja nézni a szegénységet, a szenvedést és nem tud együttérezni azökikai is, akiknek nines. Újságíró?! Szegény drága halottunk, szegény öreg Vezsenyii Béla tudná csak megmondani., hogy mit is tesz újságírónak lenni. Pedig ő mlég abban a világban csinálta az újságolt, amikor az állam hatalom ereje a magyar újságíró mellett nyilatkozott meg és amikor még nem kei'lekt az anyagi gondokkal egy magyar újságírónak törődnie. De ma? De mos!? * De itt? Drága barátom, ha u jsági ró -akiar lenni —- feltételezem — figyeli a lapokat és látja, hogy mennyi bánat, bú, szegénység, gond borítja be ezt az árva magyarságo'i. Hiszem, hogy látja a könnyeket is, amilk kihullnak és hiszem, hogy hiszi: ezeket a magyar újságíró le is akarja törölni. Hiszen -tudja: beesületes szándékunk szenved sokszor l-ad'án leg többször hajótörést) o'tt, ahol legkevésbé várnó'k. Könnyet akarunk törölni és arculcsapnak bemnünk-et. Támio- gaíni igyekszünlk embereket és — ru-t hálátlanság érte a- fiz-e’tslég. Akar-e hát kisebbségi ujiságiró lenni? Ha akar, tudja meg: nincs nappalunk, nincs éeoakánk. Ott állunk mindig an garde. Ha hivnia-k, m-együnlk-. A f ajtónkért, az igaz- s-ágérit, az áQlamhatallom érdekében. A fizetség? A fajtánk sokszor észre se-m vesz, ha igen — soksz-or — megüt. Az Igazságért sűrűn betörik a fejünk. Az ál!lamh-a-ta!o.m . . .? -Gondoljom drága- barátom Co-üf-es-cura és a col- fescucra, akik n-em hiszik a tiszta és- becsületes szándékot és a hídverőt Is hid.robbanltó- nak tartják és va;sfoMim eset javasolnak. Akarje hát magyar újságíró lenni? * Kár, hogy nem volt Vez-senyi Béla 70 éves kollégánk tc-ine-l ősién. L Aliit a volna a sáppadi arcolk-at, a kopobl, rossz rulhálkall, unniiik együttvéve adják a magyar újságírói és eil- g-ondoikoz-haltot! volna azon. hogy Gandhinak van igaza, amikor a.z-1 mondja, hogy „az az igazi iijsúgiró, aki szegény iud maradni, ími-nii a temiplóm egere". Tudja-.c v-i-s-dlni a szegénység terheit? Tud- c, ha kéül, száraz kenyéren leírni? Tiul-c korgó gyomorral álmodozni? Tud-e hinni abban, hogy vannak a t-erltett asz!-álon kiiviii más a szítai ok is, a-hol jól la k'h a>liilk az ember? Akar-e ezek lilán m-agya’r kisebbségi újságíró lenni? * •Nem fél-e attól a gondolattól, hogy meg- örüli szervezetiéit az állandó és kemény munka? Tud'ja-é, hogy már ölvén éves korában idegroncs, reszket a keze, álltig lát, feketekávé nélkül nem tud élni? De éccakáik utón ’écca-kálkia-t tölt kávéházakban, itt, ott, alio! megtud, meghall, meglát vaiamit s a-mi-l megír, amiről irháit? S mindez,] szegényen szomorún s sokszor be '.tegen Újságíró akar-e hát lenni? * S gondol1!-e aura ma, hogy megnősül, családot alapit, gyermeke is lesz és feleségének nem tudja megvenni a legszükségesebbet, családja sokszor éhezik és gyermeke — lyukas cipőben indul lé-lkiz idején az iskolába Gondolt-e arra. hogy sok szörnyű koplaló, veszekedő nap után egyszer a szierényen és szegényesen megtéritek asztal mellett, ahonnan éhesen kellek fel egyszer megszólal a gyermek ás azt mondja: — Apáim, nem volna-e jobb mindnyájunknak meghalni? Jutott-e már eszébe vatóha » ilyesmi? * Ha igen, akikor álljon köziünk Hely volt, most hogy Vezsenyi Béla el!Avozo-tt1, meg is ürült egy höly. De csak akkor álljon be a sorba, ha érzi: •tollal. Irs-tletl, lélekkel, h-i-csilletilöl, akarattal birja ,Iz!, aini-t a magyar kisebbségi újságíró- sors ránkmért Mert drága barátom, tudja meg, hogy a sok közt is kevesen vagyunk, a-kik hisszük: oak az ,esz papja, lan-i-lój-a, szolgája nemzetének, aki szenvedni tud. Aki birja a munkál, d-e a szegénységet i-s Aki nevetni Ilid akkor is, amikor mások sírni szerelnék lá-t- ii-i \ki némán tiiri a maga óriási szvnvedé- slél, de fajtája parányi Iájdailmáérl is böm- bö'l'a-i tud. Aki éhezik, hogy másoknak legyen és adjon a maga semmi jébüv is azoknak. akiknek semmijük sincs * Vezsenyi Béla? Már nincs. Csak volt. De megmaradt örök szimbólumnak Örök m-em-enlónak. Nem a neve De a foglalkozású és a szegénysége. Meg a sorsa: így élet n kérésziül dolgozik, •küzd, harcol, szenved, éhezik a magyar ki- sehhségi újságíró másokért. Mindig csak másokért. Azokér1!, akik miegrugdaüják, aztán i-lifelejtik As rá se gondolnak többé arra az emberre, akii egy életen ált harcolt az igazságért és azért, hogy ne tegyen többé könny, de vigság és nyíljon meg a felleges ég és süssön ki a nap. ♦ Drága barátom, a fülembe zsong még az a -ok güröngyzugás, ami Vezsenyi Béla kollégánk koporsójára hullt. Monoton hangja beledöbben a telkembe. Egy kissé meg is szomorodom -tőle De aztán . . .? Aztán arra a nagy -és határtalan igazságra gondolok, hogy lelt légyen éleiében valaki bármilyen gazdag is, élt voll! selyemben, bársonyban — egyszer mindenki elmegy... El. ahogy mos! öreg kollégánk, Vezsenyii Béla is . . . Royal slágermozgóban hétfőtől egy filmesemény, am.Myről egész Kolozsvár beszélni fog a második Garbo. Amerika legnagyobb drámai művésznőjének legújabb filme: SYLVIA SCARLETf. Történet a való étet bal, mely mindenkit lenyűgöz. Rendezte G. Czukor, a Kaméliás hölgy rendezője, Fox j ournal Ma, szombaton és holnap, vasárnap utoljára: Shirley Temple szenzációs filme Aki nem látta, nézze meg, aki látta, az nézze meg mígegyszer Vásárhelyi „szobád“ kőművesek Látogatás az uj református gyülekezeti ház helyén, ahol 45 diplomás napszámos töri a rögöt Még az ősz folyamán tető alá kerül az épület, amelyet közadakozásból épít fet a marosvásárheíyi református társadalom TARGU-MURES-MAROSVÁSÁRHELY, szeptember 4. Tegnap még iskolapadokban ültek, vagy dobogó szívvel vártak a pillanatra, amikor annyi küzdelmes és kemény munkában töltött év után a Magas Tudományok Csarnokában átvehették a diplomát. Doctor juris, doctor medicináé, doctor philosophiae, doctor . . . Ma itt vannak a munkahelyen, arcukon verejték gyöngyözik s a kezükben kapa, lapát és csákány. A földet törik és tenyerüket kérgesre törte az ásó nyele s felsebezte a durván ácsolt saroglyarud. És dalolva, fütyölve, jókedvvel hordják a földet. Ha kell, napszámosok, kubikosok, kőművesek és — „országépítők“. A munka lázában pedig egyre puhább lesz a föld. Eltűnnek a gödrök, a halmok, aztán egy nap az elsimított talaj mélyreásott árkaiból lassanként kinő az alap és feljebb, egyre feljebb emelkednek a téglasorok. Megépül a hitélet otthona, melynek alapját öntudatos akarással az ifjak készítették elő. Hosszú hónapok aaaultak el és Maros- vásárhely reformátusságának áldozat- készsége és hitszeretete a megvalósulás felé érlelte a tervet: megépíteni a mindeddig nélkülözött gyülekezeti házat, mely a templom után h-ivatva van a marosvásárhelyi református hit, társadalmi és kultúráiét otthonává lenni. Önkéntes adományokból gyűlt össze az alap és az adakozásokból az ifjúság is ki akarta I venni a maga részét. Az az ifjúság, amely most készül az élet elé, vagy most lépett a kenyérharcok mezejére, amely még maga is anyagi támogatásra szorul, s j hogy lelkiismereti kötelességének eleget ] tegyen, egyebek hiányában két keze j munkáját ajánlotta fel. Azóta mimdenI nap lázasan folyik a munka a kistem- j plommal szemben levő régi lelkészlak ! udvarán. Ami a száz év előtti Vásárhelyről ránk maradt Ellátogattunk az uj gyülekezeti ház helyére. Amikor legutóbb itt vo-ltunk, néhány héttel ezelőtt, még állt a régi lelkészlak, lakatlanul és elhagyottan. A kiiencven- I három év, mely elsuhant felette, alapo- l san megviselte az öreg épületet. Úgy ma- j \ radt itt a száz év előtti Vásárhelyből, j ' kopottan és öregen a sok uj és modern villa között, mint nagyanyánk megfakult ruhadarabja, mit emlékként őrizünk gárderóbum-k egyik eldugott sarkában. Az utca képe lassanként megváltozott, a dombból lefaragtak és a vén épületnek már a fundamentuma is magasabban volt, mint a gyalogjáró. A régi kapun belül szomorúan bólogattak a belépőre a kapu melletti fenyő, meg szemben az álmmmmmmmmmxmmmmmmmmmmuammvm.'. mos vadgesztenye Azóta, hogy itt jártunk, mennyire meg változott minden! A régi házból már esak egyel len s/oha maradt, portól vak ahlakszeiiieivel, beul az udvar mélyén, szemben a roskadozó gazdasági épülettől és az udvaron fürdő és tornanadrágra vetkőzött fiatalemberek csákányolják, ássák lapátolják és hord ják a földel: egyengetik az udvar színijét. Két hete folyik a munka Minden reggel, már bél órakor benépesül az öreg udvar, megcsendülnek a a földáső szerszámok és a fiuk ajkáról a szorgos munka közben vidám nóta és tréfálkozás fakad Már két hete folyik a munka és egyre inkább fogynak a halmok és simább lesz a lér. Most a kert aljához hordják a földet. A szomorkodó, vén épületroncs mögött, melyet egyelőre még sértetlenül hagytak, nagy balom áll azokból a kövekből, melyeket az udvar szintjéről tépett fel a csákány. Később, ha majd a munka véget ér és az uj épület mellől az állványokat is elhordták, ismét visz- szakerülnek régi helyükre. Diplomás „napszámosok" A fiuknál kifogyhatatlan a jókedv. Fiatal ügyvédek, tanárjelöltek, segédpa- pok. • tanítók, egyetemi hallgatók és középiskolások, el nem apadó szorgalommal ássák a földet s nagy buzgalommal emelik a rögökkel megrakott saroglyát. Tiz-tizenöt nappal ezelőtt a munkákra még csak 22 jelentkező volt, ma már több mint mégegyszerannyi, 45 fiatalember hajol a föld fölé és meg nem fogyó igyekezettel versengenek egymással: ki ásott löbbet és ki vitte a legtöbb saroglya földet. Fent, a kert tövében, ahova a felcsákányozott rögöket hordják, Adorján Gábor vezető lelkész foglalatoskodik. Ó irányítja a munkákat. Lapáttal kezében, szórja szét a összehordott halmokat. Az ő gondolata volt az uj gyülekezeti ház megépítése és a marosvásárhelyi református ifjúság, Nagy Ernővel, a ref. kollégium lelkes és tevékeny fiatal tanárával az élen, nagy ügybuzgalommal állt mellé, hogy a terveket minél hamarabb megvalósíthassák. Mélyen megható és reménytkeltő az a törekvés és tettrekészség, amellyel az if* juság az egyházközség vezetőségének segítségére igyekszik lenni. Újabb fényes tanúbizonysága ez annak, hogy az iskoláinkból kikerült fiatalság a Ma romboló eszméinek áradatában is megállja helyét és tudatában van annak a kötelességnek, amellyel egyházának tartozik. A munka lankadatlanul folyik. A fiuk átlag 20 munkaórát vállaltak el, minden ellenszolgáltatás nélkül, de a megígért munkaórákat már mindannyian tuldol- gozták. Csak a planirozásnál segédkeznek, hogy igy, egyéb javak hiányában, munkájukkal járuljanak hozzá az uj gyülekezeti ház tervének megvalósításához és munkájuk által ne fosszák meg a kereseti lehetőségtől azokat a szakképzett iparosokat és munkásokat, akik a ttílajdonképeni építkezésnél nyerhetnek alkalmazást. Napszámosmunkát végeznek és a „diplomás napszámosok“ között a legserényebbek egyike a kis negyedik gimnázista: Ferenozy Tibor, aki eddig közel 25 munkaórát dolgozott. Az uj gyülekezeti ház megépítése mintegy 700.000 lejbe kerül. E hó 15-én tartják meg az árlejtést az építésekre. Az épület még ez évben tető alá kerül és a tél folyamán félbeszakadt munkákat a jövő évben folytatják, úgy, hogy a nyári hónapokban sor kerül a felavatásra is. * Nyolc óra. Munkába igyekvő emberek haladnak el a dalolva dolgozó csoport előtt. Néhány pillanatra megállnak a gyalogjárón és nagy érdeklődéssel figyelik a „napszámosokat“, aztán elsietnek. A felhők mögül előbukkan a szeptemberi nap s bágyadt fényben megfüröszti a szemben levő templom homlokzatát. A fiuk ajkáról egyre száll a dal és a munka lankadatlan hévvel folyik tovább. Zsibói Béla. FÉNYKÉPALBUMOK nagyon szép kiállt- fásban, hatalmas választékban már ISO tejtől kezdve kaphaták az ELLENZÉK kitoyr« osztályában, Cluj, Plata Uulrli,
