Ellenzék, 1937. szeptember (58. évfolyam, 200-225. szám)
1937-09-05 / 204. szám
1937 szeptember 5. í ELLENZÉK Kivégzett a szovjet két asszonyt MOSZKVA, szeptember hó. A Lenin gradszkája Pravda jelentése szerint a. belügyi népbiztosság hivatalnokai' Krasznogvar- dejszki kerületben szovjetellenes szervezetet lepleztek ile, amelyet jobboldali e lenforrad-al- mároik hoztak létre. A szervezet a kapitalizmus visszaállítását tervezte, szabotálta a kollektív gazdálkodást és Igyekezett megakadályozni a főzelékféléik beszállítását Lenin- grádba. Tizenegy embert tartóztattak le eddig, közöttük Vasziljov kommunista pártái tikárt, Dimitrenkót, a szovjet végrehajtóbizottságának volt elnökét, Semenovot, a mező- gazdasági és állatorvosi állomás igazgatóját cs több kollektiv gazdaság vezetőjét. A vádlottak közön van az ostrovi kerületi kommunista párt vag-reh aj tóbizottságnak eb nöke a pánt-bizottság volt titkára és több egyéb vezető személyiség is. Kivégeztek két asszonyt A Leningnadszkája Pravda jelentése szerint a katonai bíróság halára Ítélte Ivanova es Georgievszka nevű nőket. Mindketten C%Y gyermeküdülőtelep felügye'őnői voltak es az a vád volt ellenük, hogy „terrorista és ellen- forrad-almii- indokokból“ rendszeresen mérget kevertek a reájuk bízott tizenkét gyermek ételébe „fi ej — de sok komíeszi kistaiiroziam én!“»*» Hág letűnt idők* ről..» régi amsekéiről... és a fsal- danl Kolozsvárról beszél a halálra- Ítélt takácsiba* utolsó kolozsvári mohikánsa. Naiuzsáíemi kortan is a szövőszék mellett dolgozik az^arany- lakndalmas öreg $lranszky-§%á%as&ár9 akik nem^a törvény, hanem Isten elöti esküdiek egw m ásn ak őrök hiss égéi CLUJ-KOLOZSVÁR szeptember hó. A minap azt mondta valaki: ,,Menjen ki kérem a Vasale Lupu utcába. Az 53. sz. házban lakik egy öreg házaspár, Stransz/ky József lak ácsmester ,a feleségével. Kicsit messze van, de megéri. Rendkívül érdekes dolgokat tud az az öreg takács a múlt évszázadról, a régi Kolozsvárról, a mesterségéről, a takács iparról, amely ma már teljesen .kihalóban van. Futólag még hozzá tette: Autóbusszá,!, a Pata-utcai végállomásig lehet menni s onnan jobbra íkelil térni a Szilágyi,-féle újtelepen. A ,„ítakács'c szó hirtelen egész korszakot nyit meg. A fül és az agy élénken rezonál reá. Az embernek önkéntelenül is nyomban Gerhardt Hauptmann. ,.Takácsok“ cimü világhírű drámája jut eszébe, a takácsok nyomorúságos, szenvedésteli élete, a mult év-szál- zad közepén még javában virágzó liakácsipar, amelyet néhány évtizeddel később halálra Ítélek .a gépek, a technika fejlődése, a szövőgyárak... Filmszerű leg felelevenedik a régi takácsok hatalmas sztrájkja, amikor dübörögni kezdtek az első gépek és őtk döbbenve ébredtek rá, hogy a kéz finom munkáját a gép kiszorítja, megöili... miit is tehettek volna a kenyérért aggódó szegény takácsok?... Valia mj ösztönösen fellázadt bennük... és tömegesen megrohamozták ,a gépeket és szétrombolták. Hiábavaló volt. A technika fejlődését nem lehetett megállítani-. A gép győzött és a takácsipar több más szakmával együtt csöndes haldoklással kihalt. Takácsok sincsenek' már. .. . De egy közülöik itt él még Kolozsvá- j ron. Egyetlenegy. A külvárosban. Csöndesen meghúzódva. Hangtalanul!, öregen. Mint utolsó mohikánja a takácsoknak. Mit érezhei ez az ember? A múlt évszázad küzdelmes évei után mi .szűrődhetett le a lelkében... Hogyan látja a maga egyszerű gondolatvilágával ezt a változott mai nehéz helyzetet?... A zakatoló gépek lázas korszakában ott üli-e még a szövőszéke -m-eterr, mint visszajáró í-alke a régi időnek?... És mit mond... mit mondhat ez az ember?... Az utolsó takács... Nézzük meg... menjünk ki hozzá a külvárosba és idézzük fel egy órára a múltat... — Látni jól látok, kicsit ugyan kezd már reszketni a kezem. Az asszony 'is jól lát, de nehezen hall. Itt ülünk mi kérem mindig a szövőszék mellett és dolgozunk. így szoktuk meg. Nagyon -szeretjük ezt a mesterséget. Amíg b-irjuk. mindig dolgozni fogunk. Tetszik tudni, ahogy itt ülünk szemben egymással, sokszor óráikig egy hangot sem szólunk, csak egyszer egyszer kérdezzük meg egymástól, hol az aszony, hol én: Nem fáradtál-e még el? Akkor aztán kimegyünk egy kicsit a kertbe és ot-L beszélgetünk. Persze én pipázom. Harminc év óta nem tudom elhagyni a pipát. — Kolozsvár előtt hol voltaik még? — Aranyosgyéresen, azelőtt meg Fiarasz- toson. Olt esküdtünk meg a feleségemmel. — Mikor? — Bizony az már rég volt. ötvenhat esztendővel ezelőtt. — Szóval már túl vannak az aranylakodailmon is? — Túl bizony — mondja, azután- kicsit huncutul elmosolyodik -s még a fejét is megcsavarja. — Érdekes ez, kérem. Amikor mi megesKét eesifcey, két szövőszék... Szép kertes kis ház áll .a Vasiile Lupu utca 53. -szám alatt. Bent fehérre meszelt tiszta szobák... a küszöbön kis fehér pincsi kutya alszik. Sehol egy lélek. Hol -lehetnek a ház lakói? A belső szobából valami* tompa kis zaj halászik. Belépünk. Két, régi szövőszék mellett két öreg ül szemben egymással. Hangtalanul csöndben dolgoznak: a Stranszky házaspár. Nehány pillanatig némán nézzük a jelenetet, amint halkan szövik, szövik a fonalakat. így szőhetik a pánkálk -az élet fonalát a világikezdetétől... azt a hosszú fonalat, amely itb-ott mindig megszakad. Ennek a két embernek, aki itt ül szemben egymással, ennek -az öreg emberpárnak -ez a két szövőszék az élete. Itt van benne minden állmuk, vágyuk, mu’-tjuk é-s ők csak 'szövik, csöndesen szövik-a hosszú fonalat... Talán észre sem vették, hogy idegen lépett be a szobába. — Stranszky urat keressük. A hangra a férfi felnéz: — Én vagyok, kérem — s lassan, kicsit körülményesen kitipeg a szövőszék karfái közül. — A mesterségéről szeretnénk egyet-mást tudni. Úgy hallottuk, hogy régóta foglalkozik itakács'sággal. Az öregur kicsit elmosolyodik: — Én kérem?... Ahogy a világra jöttem, már ,a takács mesterséget láttam. A nagyapám és dédapám is az volt. Ök még Lengyelországban éltek s apám onnan telepedett ide Erdélybe. — Hány éves ? — Nyolcvanhárom. A feleségem nyolcvan- kettő. Haton vagyunk testvérek. A legidősebb fivérem kilencven éves. Kutató, fürkésző tekintetéből kiolvassuk: nem tudja, hogy miért is kérdezzük -tőle ezeket. Megmagyarázzuk: az újság számára kel- ene nehány érdekesebb epizód az életéből. Erre csöndesen bólint. Búzavirág kék szeme valahova a távolba réved s ebben Q pillanatban ezdk-ből a kissé megtört fényű kék szemekből mintha messzi lengyel tájak tükrö'- ződn-ének vissza. Valami jellegzetes szláv szomorúság húzódik meg ebben ,a szempárban, -ahogy nyílban szembe néz -az emberrel. Párja, a tipegő öregasszony, amint férje abbahagyta -a munkát, szinte észrevétlenül kimegy a konyhába. Nem akar zavarni. .Wekerle hozta törvénybe...“ — Ugyebár ön az utolsó takács Kolozsváron? — Igen. De -nemcsak itt, kérem, másutt sincsenek már takácsok. Amikor még inas- kodtam, Kolozsváron 13 -iakácsmestier volt. Most egy -sincs. Csakugyan 'ehet, hogy én vagyok az utolsó. — Lát-e még dolgozni? küdtenk, akkor még nem kellett a -törvény előtt házasságot kölni. Csak a pap esketett össze. Néhány hónappal azután hozta Ve- •kente az uj törvényt, hogy az any-akönyv- vezeiő elé is keúl menni az uj pároknak. Egy érdekes nóta is járta -akikor, -amely valahogy igy kezdődőt!: ,,Wekerfe hozta törvénybe, ne essél rózsám kétségbe“... De a pap nemcsak egyszer adott össze minket,, hanem háromszor. Először, amikor Haraszto-son megesküd tűnik, azután 25 év múlva, -az ezüstlakodalmon és mos'C hat évvel ezelőtt, az ara-ny-'akodalmon. Az i.s érdekes kérem, hogy amikor az inaskodásból felszabadultam, akkor még a céheik működtek, úgy, hogy engem a céh szabadított fel, nem az ipartesteiét. Akik megbecsáiliéic __ — Kik voltak a kuncsaftjai & régi világiban? A kérdésre hosszan m-aga elé néz... eltűnődik... kutat -az emlékezetében a- régi arcok, a régi nevek között s fájdalmas rezignációval mondja: — Sok szép munka került ki a kezemből. Hajdan rengeteg fonalat szőttem az 'erdélyi mágnásvilágnak. A Bánffy-család, Te'ekiek. a Béldy-ház, Szilvássyék, a Toroczkay, az Óváry.csailád és a lobbi erdélyi -arisztokrata- házak mind nálam dolgoztattak. És mindnyájan szerettek és megbecsülték a munkámat. Sokszor csak úgy szekér-számra hozták a nagyobb uradalmakról a fonala! és ér. szőttem a drága abroszokat, szervétákat, törü lközőket és egyéb szép szőtteseket... Azután meg a kelengyéket, a stafirungo-i :i fiatal gróf- kiisasszonyoiknak. Sok kom-teszt s-iafirozlam én ki, kérem. Volt úgy ie, hogy alig győztem -a munkát, pedig nyolcadmagammal és három inassal dolgoztam még a világháború alatt is, a Monostoron, a Kujbusz-házban. Firmát soha az életemben nem tettem ki, de nem is volt szükség rá. Ma sincs firmám és mégis — Szatmárról és még Bu-curestiből i-s küldenek munkát. Persze most már gyengébben megy, lassabban halad minden. Most csak ketten dolgozunk, öreg párommal és a kitartás is hiányzik, pedig ehhez a mi munkánkhoz igen nagy kitartás kell. Pontos fizető Vaida Sándor ' I.’! — És az utóbbi időben kinek dolgozik? — Sok román paptól kaptam megrendelést. Jó román uriházak is ismernek. Az j nto-lsó évtizedben a legjobb kuncsaftom Vai ; da Sándor miniszterelnök volt. Két leányának, amikor férjhez mentek, én csináltam stafirungot. Igen jó és pontos fizető a Vaida minlszterlnök ur. És kedves ember a fivére is, Vaida J ános, aki szintén sokat dogoz'a- tott. — A szövőgyárak is megtudják csinálni az, amit a takácsok? Ez uj kérdésre felélénkült arccal, tiltakoz va feleli: — Soha! — azután lelkesedéssel magyarázza: — A gyár, a gép sohasem tudja megcsi- náni azt, amit mi kézzel szövünk. Nem tud d-amaszt munkákat csinálni, sem pedig jó síima vásznat. Még a falusi is azonnal megismeri, ha ezt, vagy azt nem takács szőtte, hanem a gyár csinálta, a mi kezünk munkáját a gép sohasem tudja pótolni. Nincs meg mobil az a 'tudománya... Régi emlékek — a régi Kolozsvárról... — Volna valami emléke a régi ádőbői a régi Kolozsvárról? A válasz egyszerű és közvetlen: — A régi Kolozsvár?... Úgy 'ismertem kérem, mint a tenyeremet. Úgy emlékszem mindenre, mintha csak tegnap lett volna. Pedig rég vo't biza! Akkor még vasút se volt. Csak a hire jött, hogy — most érkezik az első vonat. Aztán valami kis őrház-félét építettek. Az állott ott a mostani állomás helyén. És a nép mindennap kicsődült oda, hogy lássa a csodát: az első vonatot. Amikor aztán végre megjött... hej, volt nagy ribilió! Szájtátva bámulta mindenki és nem akarták elhinni, hogy az az ördöngős masina m-agá-. tói megyen. Az utcákon petróleumos lámpák világi-tottaík1. Villanynak és gáznak hire- hamva se volt. A város vaskapukkal volt bekerítve és esite 9 órán túl nem -tehetett bemenni. A háztetőkön cserép helyett zsindely... -a Szamoson csak két hid: a nagy fahíd a mostani vashid helyén és a németek pallója... a lamitókháza helyén fapiac, a ka- tedrális helyén mocsaras baronfipiac és a mostani igazság ügy palota helyén rongyos fogadó ál ott... a nagykaszárnya előtt pedig olyan sár volt, hogy ha valaki idegen civil be -akart menni, katonák villék be a hátukon. Kis szünetet tart, elgondolkozik, aztán ezt mondja: — Csak az a csudám tetszik tudni, hogy abban az időben nem volt se autó, se vonat, se repülőgép... s az emberek közelebb voltak egymáshoz. Ma minden van... és az ember mégis olyan messzire van egymástó ... * Ezt mondja az öreg takács és — talán nem is sejti1, mennyire igazai mond. A tipegő anyóka Is lassan bekerül a szobába és elbúcsúzunk. Az asztalon két imakönyv s a másik szobában ott a két szövőszék. Oda ti- Peg vissza -a ké; aranyl-akodalmas ember, hogy a fehérre meszelt kis külvárosi ház meghitt- csöndjében szőjjék -tovább életük fonalát . . . Gredin ár Aurél. Angolok Vasúti kocsiszakasz, a szakaszban egy pár nem éppen fiatat pár utazik ... A férfi beletemetkezik a Times hasábjaiba, az asszony skót harisnyát köt. Egyszerre a férj felüti a fejét s egykedvűen kérdi: — He'lló, Margaret! Nem fázol9 — óh, egyáltalán nem! — Csakugyan jól érzed magad? Csakugyan kényelmes az a sarok? — Te igazi good fellow vagy, John, nagyszerűen érzem magamat itt. — Well! — jelenti ki John. — Akkor engedd át a helyedett! A7 ELLENZÉK a haladást szolgálja. .4’ kisebbségi és emberi Jogok elökareosa. 1
