Ellenzék, 1937. szeptember (58. évfolyam, 200-225. szám)

1937-09-05 / 204. szám

1Í937 szeptember 5. ellenzék A galamb halála Irta: HARSÁNYI ZSOLT A reklk'enjŐ hőségben maljdinieim elolvadnak a iklis zöil'd babérfák. az esprebso-bár előtt. Az Anno-kaitllianbain lihegő Fii'ienzc egyik legforróbb vároisa Olaszországnak. Ben* a bár mélyéin ordif a rádió s ha olykor pár percre elhallgat, haiLUhiahóam zug a viiiliHainyos szetlozitielbő rézimoTolöíájai; 'tengeri utazások emlékieii/ti keltve llcbogltaltija, verdesi a beié je fűzött, hosszú kéiki szalagot. A bár ott hú­zódik mieg a Dóm tövében, az üldögélő ide­gen a hialtalimias épület oildalifailát látja. Már nimeimnyire a nap eiUkemi kiifesziTeTt lila-sárga csikós v ás zömén nyőlől láthaltó. — Amarra U’obbfelé vakító am lülmdökOiik a Piazza del Duomo, közepén a Keresztelő Szénit János nyolcszögletű BaTtiísiHeróiju. Előttié dobszerü emelvény a tér szabad maradékain, azon áll! ia tklözliek-edésii rendőr, talpig fehérben!, miég cipője is fehér, Fején 'fehér trópusi si- 'S'ak. De fekete válllivető huzza kereszttől' a mellét, ázom lóg csípője mellett a fekete aTsak, mielllybemi piiszltiolyáít hordja. Fekete- fehér <a rend őt. A dobogó, amelyen áll, sziintén fehár^fekete. A dóm fala iis fahcr- f eke te, egyéb színiéi már megkopadoztlalk:. A ‘látvány színes része' a tér másik oldalán áll: oft tübdöklük a Caimipaimilile, amely el piktor éipiitiett: GiötTo. AH'iglha lehet vita afe­lől, hogy a szírnek áh italt os gyengédsége és harmóniája dolgában ez a torony a legna­gyobb dolog, amit mai a földikerekség nyújt- teát ,a iszemiHélőnelk. De azon az oldalon ná/ncs bár. Én itt ülök a színieket nélkülöző feketie-ffehér vi­lágban. A maip is ezt hangsúlyozz'-,: vadul ontja ,a miagai fehér fényének láváját, az ár­nyékok annál söTéTebbek. A tár tkiihalW. Olykor eDosiliiingiel egy-egy zöld villamos, olldaillátni a vörös liliom címe­rével'. Abban i® altig ül vaíllaikll. A közüieke- dósií rendőrinek ünnepe v/ain, ha valami ke­rékpáros erre téved. Akkora tornászait! mu­la tványokat végez melkli, milnltiha floHTapará- déti vezényelne. Józianeüzü ember rém ilyenkor jön Fiirerszébe. Legfeljebb, ha mind énképpen* fllátmi akarja. és mos't kaplla hivatali szabadságát. Egy-egy német, vagy francia család átvonul a 'tüze® kriemiaitóri- umi hőségen' és miegálU nézegetni a nyolc- szögletes épültet hires bronzkiapuiiit. Nóme- iyiiikmek vezette is alkáiszkodött a nyakába. A vezető homlokát 'törölgeti, seiréinyeo magya­rázzál a Ghiberti bronzönitiő művészetét és. magában biztosan azt gondoltai: nehéz ke­rn yér ez magyoni. .. De azok is lalbaladlmaik a Gampaniiiiie felé, i: miegtieikiiin'fésíi Terv az Ofiflilzi, aztán a Sig- noria felé vezeti őket. A ítéren csend van, \ dóm gótikus rózsa-ablaklalnak párkáínyá- ról olykor kerengve leszáll egy-egy palia- s zűr ke galamb. Onnan fenéről megláliól't va­lami kenyérmorzsát a kövezeten, amelyet még fel kell dolgozni. Beléüfi pilros csőrét I' kövezetbe, aztán tipegve járkál egyet- e őt és kitárja szárnyailt. Már miegilat fent o a gótikus rovátkák között. Elég széles ye van a párkány on: ölömében, hogy morzsáit talált, miiindijártb udvarolni Ikezd romszédijáinak. Kurrog és topogva hajbó­A nagy dómiflaj tövében testvéri egyel ér­téssel államaik a zöld talklszik és >aiz egy lova­sok, amelyek az ülllés fölé feszllteft nagy fe­hér vászon ernyőt hordanak, olyat,, mint a piáéi kofáké. Nincs forgalom, softörök és kocsiiSok a templom oldaliká'pujárnak lépcső­in üldögélnek. Egyik nagy keserű lapuval ■Legyezi magáit. Nyilván vadaim!' idegent vitt Arcatribee, vagy a Monte OÜ'vetora, a laput ott tépte magának. Csend., mozdulatlanság, hőség. ViilllamoisleiWenör várakozik a sin melleit. Ekkor Történik «» baillálleisiét. Fent a. Rá r* káinyOn verekedés tört ki. a galambok kö­zött. A félltékenységi jeieinet egyik szerep­lője jónmik. látta mienelkülni és a levegőnek kerekedlek. A másliík utána. Egyszer csak hangos csattanássál elterül a kövezeten az áldoztál. Meg sem moccan, ott hever moz­dulatlanul a napon, szürke tolllcsomó. 'Meg­halt. A villáim ősi-ellenőr máris odaifut. Kerék­páros jön arra, fehér nadrágban, keik. tra- kóiinglbem. Megáit, leugrik. Tengerész jön, az is m'egáll',, nyakán rikiltó piiiroü-llitla' ken­dő, biztosain hajó jelzés. Az ellenőr felveszi a galambot. Tárgyalnak, tanácskoznak. Nagy esemény a.z eseménytelenségben. Via- íllameimnyiiein odavan uliniaik a közlekedési rendőrhöz. Az eáf.ieinőr fogja félszárnyánál a halott galambot és magasba; emeli. A rendőr meghallgatja a dolgot keltő méltó­sággal, habozik kissé, aztán vállÜaf von. Ei is fordul, merít gépkocsi közeledik. A ko­csin GB jelzés, zisuifölt angol család ül benne. Az ellenőr tovább tanácskozik a többiek­kel. Akkor eszébe jut valami. Elindul a sofifőrök és kocsisok társaságához. Kiált ne­kik. Némelyik felállt a lépcsőről, másik luisita; felkelni iát hőségben. Az ellenőr mu­tatja nekik a madarait'. Nézegetik, mérics­kélve emelgetik. Szép darab hízott ma­SCUERK »AAI3 - NEW YO» JERUN E9B Itlustikuni ' putíep; ésMYSTIKUM COMPACT (FARD); érdekes, elragadó jelenséggé teszi önt, mert ez a púder atomfinomságu, nagysze­rűen tapad és teljesen láthatatlan. Keres­se ki a Scherk-táblázatból az ön egyéni­ségének megfelelő Mystikum pudert és Mystikum compactot, ezek megcdják az ön szépségének tökéletes összhangját. A Scherk-táblázat minden szaküzletbeíi díjtalanul rendelkezésére áll dár. Jog szerint az élllemőré volna, de az most szolgálatban van, bajos a kocsikon halott galambba,!' cep eked nie. És éppen, jön is nagy csörömpöléssel a tizen kilences, lalmeily az állomás felé igyekszik. Az ellen­őr felugrik rá, a galambot sorsára bízza. A soffőrök és kocsisok Tovább tárgyal­nak. Hogy mit, a.z nlem hallat®zik ide. De nyilván megegyeztek a rögtönzött népgvü- lésetn. — Gepe! Gepe! így kié Illának mindnyájlam egyik eirnyős ko'n'flii® felé. Annak kocsisa, aki ezek sze­rint a ikfereiszittS'égbem a Giuseppe nevet nyehtte, ott szundikál a kocsiban, lába a felhágón, arca és klatrja édiesdeden a bőr- üllésre borulva. Felserken, szemét dörzsöli. Kollégái, mint valla mii nópak arait! kü Időit t- ség, mind odasereglemek hozzá. LáTnivalóain ez a legszegényebb köztük. Lábáln dlnyüTt gyékénypjatpucs, nadrágja fn t hátán foltot vi®iel, kék inge csupa faszlány. A madarat neki adják. Roppantul örvend az égből hullait áldás maik. Emelgeti a madarat, súlyát élvezi Aztán mellébe fuj a pelyhek közé, hogy hu- ,sablan gyönyörködjék. Remek vacsora fog abból kisülni. De hova tegye? Odám.egy a templom kapujához, amely­nek két oldalán mesebeli szörny áll alt ok háta tartja a dekorativ oszlopokat. Feljebb szentiek bronz-'szobrait. A kocsis lerúgja a papucsát, felmászik a szörnyekhez. A ga­lambot bedugja az egyik érc-szent alakja mögé. Aztán lemászdk és vi&szaltelepszik a kocsijába. Azaz, hogy csak Telepednék, mert én elfogta Ibi om a. kocsik. Robogunk a Piazza d'Indipendenza írálnyában. A kocsis boldogan du dód a bakon. MONGOLIA ÖNKÉNT CSATLAKOZIK JAPÁNHOZ?-™wnril«T~-—I—rrm—IT —————r»M«' Ilin " i . n wamu—m MMIW—m—. Merénylet áldoznia leii a Moszkvába tartő mongol haasigymisaiszter és láai@nai parancsa MOSZKVA, szeptember 5. A mongol népköztársaság Damid nevű hadügyminiszterének és Chorlo hadosztálypa­rancsnoknak holtesiteit — alkik .augusztus 22-én a vonaton váratlanul meghaltak — Moszkvába szállliitották. A pályaudvaron a külügyi nép'bizto'sság és. a hadügyi népbiiz- tos®ág képvisalői, valamint a moszkvai kato­nai kerületi főparancsnok és egyéb szovjet- ható.ságolki várták a holttesteket, amelyeket ágyú talpakon katonai Tisztelet adás közben szái'iliitotlak be .a moszkvai krematóriumba. A vizsgálóbizottság megálHapitotfa, hogy Damid és Chorlo húskonzervek elfogyasz­tása után mérgezési tünetek között haltak meg. Mérkezési 'tünetek között megbetegedett Doszbiev őrnagy, felesége és Gomboszurun, a mongol népköztársaság moszkvai követe ás, ez utóbbiakat azonban sikerült megmen- teni az életnek. Valószinü. hogy merénylet történt. A mongol hadügyminiszter halá- 'ának titka Mongólia hadügyminiszterének és katonait parancsnokának haláa élénken foglalkoztatja az európai sajtót. A „Journal de Geneve“ ér­tesülése szerint Mongolország vezető pOliti­kusai, közöttük egy mongol herceg is, régebb idő óta tárgyalásokat folytatnak Japánnal, amelynek célja az, hogy Mongolia önként csatlakozzák Japánhoz. A Moszkva közelé­ben váratlanul meghall katonai vezetők ál­lítólag szintén a Japánhoz való csatlakozás hívei voltak és ezért kelleti meghalmiok. A szovjetkormány a diszes temetéssé’ éppen leplezni akarja haláluk rejtélyes okait és kö­rülményeit. Az ELLENZÉK a haladást szolgálja, i' kisebbségi és emberi jogok el6harco®a. s(szolt úghegyei jóval a füle fölött vil­ágfák és szemtelen pillantással mérte ’égig Legerősebbet, de aztán mégis csak ■ óbbnak látta, mikor ez feléindult, hogy elvágtasson. — Szerencséd! — dörmögte Legerő­sebb. — Megtanítottalak volna hason- csusznil... Büszkén lépkedett tovább és két sutá­val találkozott, akik szokás szerint össze­súgtak mögötte. Legerősebb meghallotta, amit az egyik mondott: — Azért még igy is szép legény!... És ez a kisebb agancs jobban is illik a fi­nom, ősz fejére... Legerősebb elképedt: — Kisebb agancs? Már hogy lenne ki­sebb, mikor érzem, hogy nehezebb?... Mérgében nek[ akart ugrani egy fiatal tölgyfának, hogy megöklelgesse, de hír­eién meggondolta magát: — Nem, nem! Ostoba könnyelműség one! Józaneszü őzbak nem kockáztat­ja meg ok nélkül, hogy az agancsága le­pattanjon! Értnél már több eszem van! Nagyon meg volt magával elégedve, hogy ilyen bölcs és pillanatra sem jutott eszébe, hogy ez az öregség gyávasága. De hogyan is juthatott volna? Hiszen J a szive most is éppen olyan vágyódva I dobogott a közelgő farsang elé, mint akárcsak annak idején, mikor még a szép Karcsúval járta. — Nagy farsangot csapok az idén! — gondolta. — A kis Kecsest is én fogom megtanítani a körbefutósra!... Csak már itt lenne az ideje!.,. Hát aztán elkövetkezett ez is. Mikor az utolsó fülemüle fiók is szárny ráka­pott az erdőn, megkezdődött az özek far­sangja. Farsangon éjjel-nappal táncol­nak őzéknél és az a szokás, hogy a tán- cosné hívja fel a párját. Kiáll egyedül és vékony, panaszos, sípoló hangján elkez­di kiáltozni: — Táncolhatnám! Ezt lesi, várja a szerelmes bak, hogy aztán odarohanjon és megkezdje a tán­cot. aminek rendesen lakodalom szokott a vége lenni. Legerősebb éppen déli álmát aludta, mikor a Templomvölgy oldalában fel­hangzott a Kecses hivószava. Pillanat alatt csüiökrekapott és vágtatott arrafelé, de egyszerre megtorpant, mintha hirte­len a földhöz szegezték volna: — Mi ez?... Hiszen ez már táncol va­lakivel!... Ki az a vakmerő, aki elém mer vágni itt, a tulajdon birodalmam­ban? Gyorsan megkapta a feleletet, mert a táncosok odaértek a közelébe. Éppen a csalogatást járták: eíől futott Kecses, folyton hallatva hivó szavát, utána pedig az a zömök, idegen kamasz, akit Legerő­sebb a forráskutnál látott egyszer. Most éktelen dühre lobbant és eléje ugorva r árivaUt: — Mit keresel itt, hé?... Takarodj in­nen, mert pórul jársz!... Ki vagy? Az idegen bak nem felelt. Némán hát­rált kéf lépést, hirtelen felágaskodott és egyetlen gyors fordulással oldalára ke­rülve Legerősebbnek, beledöfte hatalmas agancsát a lapockája mögé. Legerősebb megingott, de nem esett el. A fájdalom, a meglepetés, a felhábo­rodás az idegen vakmerőségén őrjöngé­sig fokozta haragját. — Meghalsz! — hörögte és most ő tá­madott teljes erejéből, de mire döfni akart, c# üres levegő volt előtte. — Elfutott! — villant meg Legerő­sebb fejében, de abban a pillanatbar újabb irtózatos döfés érte az oldalát, majd egy harmadik és egy negyedik Legerősebb megtántorodott, elesett és le­gurult a hegyoldalon. Percekig tartott, amíg annyira magá­hoz tért, hogy fel birt tápászkodni. Min­den porcikája sajgott, sebeiből patak­zott a vér, de mindez semmiség volt ah­hoz a szégyenhez képest, amit a meg­aláztatásán érzett. — Hát tehetséges ez?... Hát hogy ju­tottam én idáig? Énl.. A legerősebb!... Tántorogva lépett vagy kettőt, aztán újra megállt: — De hiszen ez lehetetlen!... Ez nem lehet legyőzetés! Csak véletlen baleset... Amint kiheverem ezeket a sebeket, sza­bályszerű párbajt vivők vele és... Ez volt az utolsó gondolata. Mert ab­ban a pillanatban golyó érte és elvágta élete fonalát. Nem vette ugyanis észre a vadászt, aki meglátta a fák közt szaba­don álló alakját és lelőtte. * — Elég szép, de nem valami nagy csuda! — szólott a vadász az agancsot vizsgálva. — Ez lenne az a hires nagy bak? Az erdő legerősebb bakja? A vadőr csendesen csóválta a fejét: — Dehogyis kérem! Az sokkal rava­szabb, semhogy igy mutassa magát!... Aztán meg tessék nézni: össze van szur­kába. Megverték. Ez azt mutatja, hogy van nála a környéken erősebb is. Bizo­nyosan a nagy bak!... Azt kérem nem le­het ilyen könnyen kézrekeritenij \

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents