Ellenzék, 1937. szeptember (58. évfolyam, 200-225. szám)
1937-09-05 / 204. szám
KLLENZfiK 1 () 31 hz c pí c nt b v r 5. _«i risHBKBaii A történelem nagy emlékeinek nyomában MM. Rákóczi Ferenc " 1 : A bujdosó fejedelem háza és a „Magyarok ttccája“, ~ Harminc gramcsúr dnszörsége a főkapudon. Ebédlő- házból száritópadlás A ház utcai oldalkapuja KASSA, szeptember hó. Thaly Kálmán a kuruc szabadságharc és a Rákóczi kor neves rör:éneti és irodalmi kutatója, a híres kuruc-kö remények szerzője, aki magár a „nagyságos fejedelem leghűségesebb Íródeákjának nevezte“, II. Rákóczi Ferenc fejedelem történeti alakjának még pontosabb megvilágítása végett több ízben ment Törökországba tanulmányútra. Helyszini tanulmányútja során többször bejárta mindazokat a városokat, helységeket, melyekben a bujdosó fejedelem egykor megfordul:. így többek között 1889 októberében kiásatra a galaţii St. Benoit tempómban Rákóczi fejedelemnek és édesanyjának, Zrinyi Ilonának, valamint több bujdosó társának .sarját. A Thaly által feltárt tetemeket 1906 októberében szállíttatta haza. Rodostó a magyar történelemben és irodalomban Thaly Kálmán törökországi utjának eredményéit „Rákóczi emlékek Törökországban“ cimü müvében foglalta össze, de Rodostó már előtte se volt ismeretlen a magyar nagy közönség előtt. Rodostót először Thököly Imre tálkára. Komáromy János irta le. Ko- maromy hűséges lélekkel és lelkesen örökítette meg Thököly Imre rodostói száműzetésének idejét. Rodostónak másik ismertebb és el- terjetlebb leirója, Mikes Kelemen, a magyar széppróza első nagy mestere, aki hallhatatlan „Törökországi Leveleiben“ Ízes, zamatos magyar nyelven és művészi to lal irta meg Rodostót. Mikes leveleiben mindenre kitér és a fejedelmi házon s az udvari emberek életén kivül az ottlakó többféle nemzetiségű népek életmódjáról is oly pontos néprajzi adatokban emlékezik meg. hogy könyve, mint esőrendü forrásmunka is beválik. Egy névtelen magyar orvos szintén igen érdekes módon irta meg rodostói utazását a bécsi Magyar Merik úri úsznak. A lelkei magyar orvos-utazó nevét ma már nem állapíthatjuk meg, de tény az, hogy az 1794 ben , ott tartózkodó magyar orvos többek között | egy Horváth István nevű 116 éves magyar emberrel is beszélt, aki emlékezetében még igen sok érdekes adatot' őrzött meg a bujdosó fejedelemről ó, társairól. Neves és nagy nevű álogatója volt még Rodostónak Herts- solmann Imre régiségkutató személyében is, aki mikor 1862 ben ananysujtásos és ékkövektől c illógó ruhájában Rodostóban megjelent, a városban szélfutott a hir: „Rákóczi király unokája jött meg“ s az élelmes görög suhancok és örmény lányok úgy körülvették Hensselmann Imrét, hogy pénzosztogatás nélkü nem menekülhetett. A pártfogó szaitúw Tudományos szempontból Hensselmann rodostói látogatása kevés eredménnyel járt. Rodostó lelkiismeretesebb tudományom kutatója Thaly Kálmán maradt, aki tanulmányaiban különösen a már Mikes Kc.emen leveleiben is említett „Magyarok utcájával“, a fejedelmi házzal és udvartartással foglalkozott. A Magyarok utcáját, mely a városnak egy egészsége; és kellemes elkülönített része volt, III. Achmed szultán 1720-ban vette meg a magyaroknak, akiknek örök joggal adományozta mind e házakat. A fejedelem, Thaly I adatai szerint, eleinte egyik lakóházzal sem volt megelégedve, azér; lakását 1720-tó 1725-ig többször változtatta. Ekkor állapodott meg végleg az egyik lakásban, ahol nyomban hozzá fogott a ház átalakításához, művészi ízléssel va ó átépítéséhez és díszítéséhez. A Magyar-utca palotasorának minden házát kert és szöllőlugasok díszítették, valamint ke.éti ízlés szerint kiugró, zárt kőerké. lyek. A fejedelmi udvar A Magyarok utcának egyik széles és három-négy ölnyi magaslatán emelkedett II. Rákóczi fejedelem háza, melynek főkapujában egy aga veeztése alatt 30 főből álló gra- nicsár-diszőrség állt őrt. A főbejárat a tenger feé nyílott é; a magaslat lejtője; lépcsőzetes gránit kövekből kirakott terrasz ékesítette. Thaly Kálmán ráakadt a fejedelem ebédlőtermére is. Ekkor még látható volt a portaié közepén a cimerttanió pajzs, melyen jó; ki lehetett venni a Rákóczi-ház címer- sasának helyét. A terem magas és iágas volt, 40—50 személyre kénye me-en lehetett teriA magyarok utcája Magyarerticíqí gjp Taninfézclck, Infentáfusok Tájékoztató Címtára! Szerkeszti és kiadja; ERDŐS JÓZSEF Pályaválasztási útmutató. 1938. évben a hetedik bőv. kiadás jel nik meg 1938— 1939. évre. Megjelenik évente egysztr, márc usban. Ingyen küldetik meg évente Magyarországon, minden orvosnak a várószobában való elhelyezésére, szálloda, penzió, gazdakör, olvasókör és egyesületeknek, községi jegyzőknzk, iskolaiga - gatóknak, plébániáknak, ref, lelkészeknek, azonkívül minden szülőnek ingyen, aki azt levelezőlapon kéri. 1937/38. évi hatodik kiadású Címtárunkat 90.000 szülő kérte és kap a ingyen. Hirdető ;i díjszabás; Negyedoldal P. 50. Félő dal — P. 90 Egészód d P. 150. Két oldal — P. 285 Ha szülők tízezreit óhajtja ruival, gyártmányaival megismertetni, ez a Címtár a legaikalmasabo propaganda. 1938 iebru- árig lehet csak hirdetést feladni kizárólag csak az Erdős h roeíöirodábm Budapest, VI,, Teréz-körut 35. sz. alatt. ten-i. A fejedelem ebédlőtermének mennyezetét művésziesen összeillesztett négyszögletű cédrusfakockák alkották, a padló pedig egyszerű fehér deszkából készült, amelyre a fejedelem idejében perzsa szőnyegeket borítottak. Külön elkerített helye volt a felszolgáló személyzetnek és a zenészeknek. Az ebédlőháznak 14 magas ablaka volt és az ajtóval szemben tengerre néző nagy zárt erkélye. Az ablakok fölött mór stílusban készült diszab- lakok ékesítettek á'.tetsző velencei (köszörűk üvegből, melyeknek közepében színes üveg virágcsokor volt. A terem belső falait gazdag keleti motivumu párkányza-t festés futót, ta körül, mely valószínűleg olasz, vagy francia művészek munkája volt. A pipatórium Thaly Kálmán látogatásakor már az egész terme; üresen ta álca. Egyedül a pipa-tórium foglak benne helye.:. A pipatórium nagy, maga-; -bárok stilusban készült alkotás vök, melyet vörös fenyőből, vagy cédrusból faragtak. Az egész pipatartó szekrényt finom gipsszel vonták be, hátsó lapját alsó és felső mezőre osztották és sokszínű ágén szép virágfüzérekkel hintették be. A ikét külső oldalon levő zöld ciprusfa pirámiscsucsán ült kelet jósmadara: egy-egy kakuk. Az elárvult palota Thaly Kálmán látogatásakor már szomorú képet mulatott a Magyarok utcája, a palotasor és a fejedelem háza. Abban az időben a házat egy szegény örmény csa.ád lakta, mely az ebédlőt padlásnak használta, amiről a látogatókat az árván lógó ruhaszárító kötelek győzték meg. Rákóczi ebéd őtermét egy zárt folyosó kötötte össze magánlakosztályával. Később ezt a folyosót is lebontották mikor az urallanná vált házsort maguk között szétosztották a -bujdosók. Rodostó magyar történeti em ékeinek felkutatásában még igen sok feladat volna hátra, melyeknek lelkiismeretes tanulmányozása volna hivatva teljesebbé tenni azt a képet, -amelyet az úttörő kutatók és a elke.s Thaly Kálmán festett a bujdosó fejedelem városáról, Rodostóról. Az utolsó farsang Irta: CSAT HÓ K ALMÁN Ott lakott az Ürmös-rét alatt, a sűrű fiatalosban, de hajnalkor meg estefelé lejárogatott a forráskutig, sőt tovább is a Templomvölgy oldalába. Néha átsétált a Rövid-bércen, ki a szántóföldekre, ahol koratavasszal a párnapos, zsenge vetésből csemegézett, később az édes lucernából. Évek óta ő volt az ura ennek a darab földnek, ahonnan irgalmatlanul kivert minden más őzbakot, ha bemerészkedett. Joga vált hozzá, mert a hatalmaskodás az özeknél törvényes jog: az erőszak joga. ő pedig erősebb volt minden más őznél, ezért úgy is hívták: Legerősebb. Akkor kapta ezt a nevet, mikor sok évvel ezelőtt, őzek farsangján, halálos tusában legyőzte a terület régi urát, az öreg Hatalmast. Ő akkor negyedik agancspárját viselte és amint ez farsangkor gyakori, asszony miatt különbözött össze Hatalmassal. Hatalmas ugyanis el akarta tőle venni a táncosnőjét, a szép karcsut, első szerelmét. Legerősebb más körülmények közt alighanem kitért volna. az öreg ur tekintélye és hatalma elől, de a gondolat, hogy Karcsú mással járja a körbefutást, fejébe kergette minden vérét. — Egy életem, egy halálom! — gondolta és szembefordult az öreggel. Rettenetes harc volt, hosszú és véres, de ő került ki belőle győztesen. Az öreg Hatalmas átszűrt lapockával gurult le a Rövid-bérc oldalán, aztán felállt, elván- szorgott és azóta nyomaveszett. Mert öreg őzbakok értenek hozzá, hogy úgy múljanak ki a világból, hogy holttestükre soha rá ne akadhasson senki sem. Legerősebb ekkor elfoglalta vérenszer- zett uj birodalmát és azóta korlátlan ur volt benne. Mint tekintélyes őzbakhoz illik, egyedül élt és nem állt szóba senkivel, Karcsút és még egy-két sutát kivéve. özbakkal soha. Ezek egyébként óvatosan ki is tértek előle messziről, ellentétben a sutákkal, akik közül az ismeretlenek is sóvárgó és 'rajongó pillantásokat vetettek rá és 'izgatottan súgtak össze a hátamögött: • — A hires Legerősebb!... Micsoda pompás agancsot rakott fel az idén is!... Ó, ha egyszer egy farsangon velem táncolná a körbe fut őst! Legerősebb méltóságán alul valónak lartotta, hogy ilyesmire feleljen, de lopva megnézte a beszélőt és azt, gondolta: — Négy táncra ugyan már foglalkozva vagyok, de azért nem lehetetlen! Mert csinos a kicsike! Határozottan csinos!... Kár volna átengedni holmi éretlen tacskónak! Azzal dühösen nekiugrott egy kökény- bokornak és összedöfködte, mintha csak az az éretlen tacskó állt volna előtte. A bokorban azonban nem volt semmi ellenállás és az ilyen harcigyakorlat nem elégítette ki Legerősebbet. Szétnézett és egy őztérdvcistagságu, fiatal bükkfán akadt meg a szeme, annak ment neki. Az agancsa koppant, hogy az álkapcsa is megremegett bele, de ez csak fokozta támadó kedvét. Jódarabig birkózott a fával, amelyről lejött a kéreg és letört egy ág, úgyhogy Legerősebb maga is elbámult a munkája eredményén: — Hát ilyen erős vagyok én? .. Ha nem tudnám, hogy én csináltam, el sem hinném, hogy őzbaktól telik efféle!... Most már értem, miért nem mer velem kikötni senki sem!..-ágy élt Legerősebb hosszú éveken át egészen a: idei tavaszig. Gőgösen, büszkén és elégedetten, bár az őzek nyári farsangját leszámítva, mogorva egyedül valóságban. Farsangon táncolt, — özeknél nyáron van a farsang. — Farsang után pihent, tél kezdetén lehullatta az agancsát és tavaszra uj nőtt neki minden évben, amit aztán gondosan óvott, míg meg nem szilárdult, aztán pedig tisztogatta és egyre keményebb fákon gyakorlatozott vele. Az idei tavaszon azonban valami furcsa fáradtság lepte meg és, ami még kellemetlenebb volt, az aj agancsa jóval későbben nőtt ki, mint más években. A többi bak már régen letisztította a magáét és töngreöklelt a tanyahelyén egy csomó bokrot és csemetét, az övé még ér zékeny volt, mint az eleven seb és nemhogy szabdalta volna vele a bokrokat, de kínosan vigyázott rá, hogy valamihez hozzá, ne érjen vele. Elvonulva élt a sűrűség egy kis tisztásán és nem mutatkozott legbizalmasabb sutái előtt sem, amíg végre aztán egy napon úgy érezte, hogy már szilárd a fején az ékesség, hozzákezdhet a tisztításhoz, életsitéshez. Ekkoi aztán újra elkezdte járni a rendes útjait, de bizony akkor már javában szóltak a sárgarigók is, pedig azok későn kezdik, csak május közepén. Az "hő. amit Legerősebb meglátott, egy zömök, idegen bak volt a forráskút mellett. Gyöngyös agancsának a fehérre
