Ellenzék, 1937. szeptember (58. évfolyam, 200-225. szám)

1937-09-05 / 204. szám

ELLEN ZÚK 1937 szeptember 3. A HÉT VILÁGPOLITIKÁJA Az Aiianti-óceántól a „KiimÜbau nincs hláboru, csuk viszály“: viszály Kiina ás Japán között ezt határ rozta tegnap a tokiái minisztertanács, hoz­zátéve, hogy Japán azonnal kn’s/ a legtelje­sebb barátság visszaállítására, ha Ki na ele­get tesz követeléseinek. Ívina tokiói nagykö­vete piaiig sziiivlén mosolygó udvariassággal tudatta ugyanakkor a japán kiiliigyiniivisz- terrel, hogy kormánya teljesen ártatlan szer­ződést kötőit Szovjetoroszországgal s a leg­nagyobb örömmel volna hajlandó ugyan­ilyen szerződést kötni Japánnal is. Európá­ban szintén nincs háború, csak viszály. De viszály — az van, tetszés szerinti bőségben. Ártatlan és „mindem állammal szemben jó­indulatú“ szerződések is vannak, csak talán u -szélső-keleti i Kiírtaiéit udvariasság hiány­zik az utóbbi időben feltűnően idegessé vált vezető diplomatáinkból. Az európai külpoli­tika haingja kezd udvariatlanul és veszedel­mesen kemény lenni még a nyugodt ango­loknál is. Az angol diplomáciának, melyről valaha azt állították, hogy világrészekben gondolkozik, most mindenesetre bőven van alkalma rá, hogy ilyen arányokban gyako­rolja magát. Válogathat, hogy az Atlanti­óceáni válságot, vagy a Földközi-tengeri vál­ságot helyezze gondoskodása előterébe. Mind a kettő veszedelemesem időszerű és mind­kettő szövevényes szálakkal kapcsolódik pil­lanatnyilag báltérbe a/ontlt, de nem kevés­bé ves/cdelemesen nagyszabású más válsá­gokba. Egybefogva megoldani a két nagy válságot Anglia számára különösem nehéz. A Pöldközii-tengeri és a szélsőkeleti válság között antinomiás kapcsolat van: kellő erély- lyel egyik ponton csak akkor lehet fellépni, lm ezt az cpélyt a másik pontom mulatott engedékenység teszi lehetővé. És London a jelek szerint még nem választott, hogy a, rá- nézivo egyformán fontos két terület közül hol alkalmazza az erélyt és hol az engedő kenys' get. Bármilyen rohamosan is fegyver­kezik, nem érkezett még el az idő, mikor a szükséges eréllyel több ponton egyszerre tudna fellépni. Szinte az a látszat, hogy Ja­pán ebből a szempontból preventiv háborút folytat nemcsak a konszolidálódó Rima tel- jeserejü ellenálló készségének mcgclözés'é- re, hanem az angol fegyverkezés teljességé­nek megelőzésére is. Sőt néha felmerül o kétség, hogy éppen az angol fegyverkezés arányainak fenyegető volta miatt nem ké­szül-e a Földközi-tengeren és máshol is va­lami hasonlóan preventiv összecsapás. Há­borúk megelőzésére nem a legjobb módszer annak hangoztatása, hogy „pillanatnyilag ugyan még nem vagyok minden lehetőségre készen, de várjatok csak egy-két évig, meg­látjátok akikor.. Válság a szélsőkelelen Szr lsökeleten változatlan hevességgel fo lyik a harc, melynek kimenetele teljesen bi zony tálamnak látszik. A japán hadsereg ki tűnő 1 echini kai felkészültsége és harci éré nyei közismertek. A kínai hadsereg értéke még ismeretlen mennyiség, A Sanghajnál ta nusitoti hősies ellenállás azonban arra mii tat. hogy lebecsülni szintén nem szabad Ezen a ponton pedig komoly előnyben van nnk a japánok akiket támadásukban a vá lág harmadik sorban álló nagy flottája is támogat. Az óriási Kinn belső területein ez tíz előny nem érvényesülhet. Ha tehát kime­rülés! harcokra kerül a sor és valamilyen kompromisszum, arai szélsőkeleten mindig lehetséges, nem vet váratlanul véget a „vi­szálynak“. akkor Csang-iKai Csek alighanem az orosz stratégiai módszerekhez fordul, me­het Kutusov valaha Napoleon ellen alkal­mazott teljes sikerrel a szintén óriási ki­terjedésű Oroszországban. Sanghaj feladása mindeneseire súlyos veszteségei jelentene a kínaiakra nemcsak érzelmi szempontból, ha­nem azért is, mert ennek a városnak vám- jövede'me szolgáltatja a nankingi állampénz­tár bevételének majdnem 70 százalékát. Ha S nghaj tényleg nemzetközi védelem alatt marad ne* ahogy az angolok indítványozták, akkor ez. a veszedelem sem fenyegetné a kínaiakat. Sanghaj ilyen megvédésére azon­ban csak a szoros angol1—amerikai együtt­működés volna képes. Amerika pedig nem mutat nagy hajlandóságot erre az együttmű­ködésre. öt év előtt, mikor Mandzsúria ja­pán elfogyásáról volt szó, Washington1 szólította föl Londont hasonló együttműkö­désre, de kosarat kapott. Londonban ezt ma •nemesek azért sajnálhatják, mert Amerika tevékeny együttműködését kockáztatták ve­le, hanem azért is, mert akkor kapta a há.- boru kizárására szervezett Népszövetség az első nagy és Háláin döntő sebet, melyből az­óta sem tudott felgyógyulni. Az angol—amerikai tevékeny együttmű­ködés az eseményeknek mindkét hatalom érdekeit súlyosan érintő, beláthatatlan fejlő­dése emiatt mégsem tekinthető kizártnak. De egyelőre az a látszat, hogy Kino egyedül van. Azaz, hogy nincs egyedül, mellette áll a rövid idő előtt létrejött és „senki ellen sem irányuló“ szerződés kötöttségei szerint Szovjetoroszország. Ez a támogatás még be­látható dánabbá. teszi a szélsőkelteti válság fejlődési lehetőségeit, mert az Atlanti-óceáni feszültség egy részét az orosz terület folya-' matois elhúzódásán keresztül átteszi az euró­pai feszültség! területre is. Ezen a ponton beleszólnak a harcba a világnézeti frontok is, melyek a válságterületek szerint hol kap­csolódnak, hol szembekerülnek a hatalmi érdek csop or t osul áis o k frontjaival. Végleges döntést a Kínában. most folyó harcok, alig­ha fognak hozni. A teljesen legyőzött Kinn föltétlenül bolsevista propaganda áldozata lenne, Japán pedig súlyos gazdasági és szo­ciális helyzeténél fogva szintén nehezen tud­na szembe szállóm! ezzel a propagandával! méig otthoni területein is. amelyek újabb kö­telékekkel volnának egy győzelem esetén az anarchikus Kínához kapcsolva. Válság a Földközi-Hessgetreu A Földközi-tengeri válság, amelyet a szél1- sőkteleti háború pillanatnyilag visszaszoríta­ni látszott, váratlanul megint olyan veszedel­mes arányokat ölt, mint az olasz—<3bessz!n háború legsúlyosabb napjaiban. További fej­lődése attól függ, hogy London teljes erejű föillépését szélsőkeletre, vagy a Földközi­tengerre tartogatja. Hogy együk vagy másik ponton ilyen fellépésre készül, azt az angol közvélemény kivételes izgatottsága után ítél­ve, szintén biztosra lehet venni. Francia részről szeretnék az erélyes angol közbelé­pést a Földközi-tengerre irányítani, ahol egy angol—francia együttműködés a túlnyomó hatalom jellegével léphetne föl. A Föld köz i- tengeri kérdés felvetését azonban nem lehet elszigetelni más nagy európai kérdések fel­vetődésétől s ez a különben is óvatos Lon­don és Paris lépéseinek bizonyára megadja ezúttal is a kellő óvatosságot. Francia indít­ványra. melyet Anglia is tüntetőén elfoga­dott. mindenesetre össze fog ülni most már Genfben a Föld közi-tengeri államok értekez­lete. Csak az a kérdés, hogy melyik álla­mok fognak o,z értekezleten riszt venni. Föl­tehető, hogy a terv nyilvánosságra hozatala előtt a francia és angol diplomácia tájéko­zódott a szóba jövő államok nagyrészénél. Olaszország részvétele azonban távolról sem látszik biztosnak. Sőt, mintha az a tény, hogy az értekezletet Genfben tartják, tudato­san. nehézzé akarná tenni az olaszok rész­vételiét. Ha pedig Olaszország nem vesz részt az értekezleten akkor a tanácskozás elkerülhetetlenül óla.szellemes jelleget ölt. Fgy másik nagy kérdés hogy csak tisztán a Földközi-tengeri államok képviselőit hív- ják-e meg a tanácskozásra, vagy a Földközi­tenger mell óktengereinek partjain fekvő ál­lamok képviselőit is Fhíren az esetben Szov- jetoroszország szintén a tanácskozók között szerepelne, ami az olasz részvétel és más veszedelmesen időszerű európai kérdések szempontjából természetesen újabb kompli­kációkat jelentene. A Földközi-tengeri értekezlet különben ér­dekes válasz Mussolini palermói Ireszédére, aauclfyben a Dnce a Földközi-tenger parti államainak szükséges együttműködéséről be­szélt. A parti államok közölt természetesen nem szerepel Anglia, melynek csak átvezető útja a Földközi-tenger, nem „éltető eleme“, mint Olaszországnak. A Duce erre vonatko­zólag megismételte egyizben már hangozta­tott megkülönböztetését a „u-ia“ és „vita“ között, az elsőt mely latinul utat jelent An- gliár I vonatkoztatva, az életet jelentő má­sodik kifejezést Olaszország számára tartva fönn. A Földközi-tenger pa-rli államai és a Földközi-tengeri hatalmak közötti megkii- lönböiztetés mögött az uj olasz külpolitika uj körvonalai érződtek ki, mely gyökeresen megváltoztatni igyekszik önnek a tengernek az angolok ál-tol több mint egy évszázad óta fenntartott hatalmi viszonyait. A Földközi- tenger parti államainak együttműködéséhez azonban mindenek előtt a hadilengerészeti- leg legerősebb parti állam, Franciaország hozzájárulására volna szükség, a franciák pedig leghatározottabb ellenzői ennek o po­litikának. Sőt a Földközi-tengeri államok genfi értekezletének általuk indítványozott összehívásában is minden bizonnyal szere­pet játszott az, hogy más együttműködési hozzanak létre ezen n tengeren, mint amely­ről Mussolinii a szicíliai ünnepségeken be­szélt. Egyik vezető angol publicista nemrég azt irta. hogy „Anglia majdnem két évszá­zad óta legnagyobb hatalom a Földközi-ten­geren, amely tenger, nem o parti államok 'vizteriilete. S ezt a helyzetét meg alkarja tartani bármilyen áldozataiba is kerüljön . A fiatal és erejét éreztetni akaró uj Olasz­ország nyilvánvalóan nincs ezen a vélemé­nyen. A genfi értekezlet tehát éppen olyan kevéssé fog pontot tenni a Földközi-tengeri viták után, mint a kínai—japán harcok az At lanti-óceán erőegyensúlyának vitája után. W —s. :<é§huiia KÖLNIVI Z hajlandó visszatérni ü fehérek földjére. Meg akarta tartani esküjét) hogy addig nem tér ha/.a JCurópába, inig föl nem fedezi a Nílus forrásait. Fis 1872-ben augusztus 15-én el is indult a Tanganyika partja mentén. 1873 januárjá­ban elérte a Banguelótól keletre terjedő mo­csaras dzsungeleket. Szándéka az volt, hogy köröskörül járva elérjen a tó északi partjai­ra, abban a reményben, hogy ott megtalálja a titokzatos forrásokat. De újra betegség tarlóztaiMa fö3, vérhas mely Bamgut'lo déli részében , Csitan hóban veszteglésre kénysze- rilette. 1873-ban, május 1-én szolgái holtan, ágya szélénél térdéivé találták meg. Sikerült holttestét Zanzibánba vinniük. A Westmins­terben temették el 1874 április 18-án. nagy pompáival. Halála lniyéit emlékoszlop jelzi. Senki Livingslonenál többet nem tett Af­rika fölfedezéséért. M g a rabszolgakereske- dők is, akiknek .kegyelt! n segelt annyiszor feltár! a, liszttel elet éreztek iránta. Ami magát Stanleyt illeti, szenvedélyévé váll Afrika s még négy nagy utazást tett „a legsötétebb világrészben“, kettőt II. Lipót belga király felkérésére a Kongó vidékén. Később Londonban telepedett le, ahol nagy tisztelettől környezve élt 1904 április 9-én bekövetkezett haláláig. Cromwell egyik egyenes leszármazottját vette el.. Tennant Dorothyt. Lady Stanley 1926 október végén hunyt el'. A VAK3ÉLGYULLADÁS VESZÉLYE ELLEM VÉDEKEZÉS egyik h:táso:-. módszere abban áll, az ember a bele t hetenként legalább egyszer a természetes FERENC JÓZSEF keserüvizzel — reggel éhgyomorra egy pohárral — alaposan ki­tisztítja Az orvosok ajánlják. „God morning, Sir!“ Cosmetica ..Boti". Olsten professzor hatalmas müvének', a Payo! (Paris) kiadásában megjeleni Hstoire die le d écou verte de la Terre-nek A föld fel­fedezésének tönténeite) utolsó kötete felele­veníti a megindító Livingstone—^Sfanley- jelen eteket. . * Az Afrika szivében eltűnt nagy fölfedező, ről, Livingstone Dávidból évek óla nem ér­keze'.!! hir. Stanley sanyarú gyermekkora ufón — akárhányszor nem vollf ennie — a New- york Hier áld szerkesztőségének tagja lelt s úgy eredeti! szeniemével, mint fizikái eTlent- áil’ló erejével: .kiütünk. Egy reggel a lap igaz­gatója , Gondton-©en.net James hivatja: — E] fog menni Afrikába... — Rendben van, uram. — És ott meg fogja találni Livingstone doktort. — Keresni fogom, — jelenitteótle ki Stan­ley szerényen. — Nem, öm- meg fogjla találni,. — Ezt akartam mondani — mosolygott a fialta! riporter. — Addig fogom keresni, mig meg nem találom. Livings tanéról már három éve nem tudlak semmit 'és abban az időben (1871) Afrika még egyáltalán nem v-olt teljesen fölfedez­ve. Hallatlan merészség volt, amire Stanley válUaillkozott, de megoldott Ha feladatát'. Gor­don-Ben net ismerte a maga emberét! — Korlátlan hiitell. Mikor indul? — A legközielebbi gőzössel — felelte Stan­ley. — Holnapután, ha kapok még helyet­— Az öné fenn van tartva — mondta Górd on-Benne; flegmatikusán. Hagyjuk el Stanley utjának rész lelteit. Né­hány hónapot uglrunk. 1871. október vége, Zanzibárból Indulva Stanley, egyenesen a Tangamyilka-tó felé tart, ahonnan Levingstone utoljára adott magáról életjelt. Ment előre törhetetlenül, semmitől, nem engedv-e magát Feltartóztatni: sem láztól — a vidék természetes akadálya —, sem a ben szülöttek ellenségeskledlésétől, sem a rendkívüli hőségtől, mely embereinek felét mumlka'képttekmné tette. Nem kiméit'e az expedíciót az éhslég és a szomjúság stem. Stanley fehér kísérői közül négyen a, fárad­ságtól estek áldozatául, kettőt a benszü- löttek mérgeztek meg. A néger podgyászhor- dók lázadoztak. Az arab vezetők megszök­tek. De csontvázra fogyva, halottakhoz ha­sonlóan, az amerikaiak törtek előre retten- hetetlenül. Vitte őket előre Stanley hajtha­tatlan akarata s vitte volna őket, ha kell), akár a világ végéig. És egy este, meglepetve a hirtelen leszálló tropikus éjszakától, egy mérhetetlen tó vize előtt állottak. Egy falu. Stanley puskalövésekkel riasztotta föl az alvó benszülötteket. Az egyik viskóból, ® falu szélén, egy árnyék közeledik a fehérek ifelé: — God morning, sir! Livingstone egyik fehér szolgája volt. A felfedezőt a láz kényszeritette megállás­ra, Udjijibaim, a Tanganyika-tó partján. Livingstone doktort felköltötték s futva ér. kezett. É's Stanley és Livingstone megölelték egymást. Stanley aztán újra elindult, vissza a ten­gerpart felé, magával vivén Livingstone ut­jának föllj egy zéséit és térképeit, heUyettük le­hető nagymennyiségű fegyvert, muníciói, éllel] miszert és gyógyszereket hagyva hátra Li- vingstonenek. A doktor ugyanis nem volt hj REGELE |j| Hamburg REGELE FERDINAND No. 34. Vezetők: Hamburg Margit és Vass Piri lilább (annlntânunfai rendez a marosmegyei roidmttvesszovefstâ TG.-MURES - MAROSVÁSÁRHELY, szeptember 4. A marosmegyei Földmü- vesszövetség ez év tavaszán a Barcasá- gon megrendezett tanulmányút sikerei után elhatározta, hogy szeptember 25— 27. napjain újabb tanulmányutat rendez Medgyes, Csombord, Sárd, Nagyenyed, Torda és Radnót útiránnyal. A tanul­mányúton a marosmegyei gazdák, pa­pok, tanítók mintegy harmincketten vesznek részt. A tanulmányait tárgyát különösen a gyümölcs és szőlőtermelés képezi. Itt Írjuk meg, hogy szeptember 19-én Ákosfalván a Földmüvesszövetség és az ottani gazdakör gazdanapot rendez, mely után a közeli Szentgerlice községben Is újraalakítják a gazdakört. Újabb alaku­lások vannak folyamatban Fülpösön és Tancson, ahol az ujraalakulást gr. Teleki Arthur kezdeményezte. Dr, Baál svábhegyi gyermekszanatóriuma, Budapest, I., Mátyás király-ut, Laura-ut 1. $?. A legtökéletesebb gyógyulást és üdülést biztosítja fiuk és lányok számára. — Egész éves üzem. — Tökéletes modern konfort. — Központi fűtés. — Valamennyi diéta. — Elemi iskoláztatás. — Nyelv- oktatás. Rekonvaleszcens, höemelkedéses, mirigyes, neryozus gyermekek számára; rossz evőknek és tultápláltaKnak. — Sportok, sportoktatás és saját sporttelepek. — Télen : si, ródli és jégpálya. — A mérsékelt ellátási díjban mindennemű költség benn- fogialtatik. — Kérjen prospektust az igazgatóságtól.

Next

/
Thumbnails
Contents