Ellenzék, 1937. szeptember (58. évfolyam, 200-225. szám)
1937-09-05 / 204. szám
1937 szeptember S. EttBNZÉR ■rat iüz ói net SEűL óla l fi s-ta tren dsi !ob he? ;vi£j_ n E ven rroq vgü il gßrn i&sz eób i fi TEÍT1 nőm yißl női lÉm 3 Éti som )7§i'i m'3'Q biöi ) ilSiJi )H ßlÜfil 9van saját dd-a?. TE it E s3 (Első oldali cikkünk folytatása) zá, akik egyben rátértek arra i®, hogy miets- fenséges«® akadályozzák meg a magyar egyesületek működésiéi!. Gyalliay Domokos a sajtó szerepéről beszélt, Fábián László dir. a tiemplomépiitéselkj körűi! elkövetelit anomáliákat lelte szóvá. Gaál Alajos a műkedvelő előadások és a sport fontosságára hiiivita fel a figyelmeit,- Balogh Artúr szenátor a nlóv- eletmzésröl larltotl előadást, még pedig a nemzetközi jog és a román jog szempon'L- já'bó): megvilágiitva a. kérdést. Igen értékes előadási larlotl Schmidt Béla dr. marosvá- sárbélyii orvos, aki eílŐitierj'e-szite'tlt halározati javaslatában kívánja, hogy magyar vidékre a magyar orvosokat és magyar szülésznőkéi! nevezzék ki, egyben a magyar párt központijában egéiszség'védeImi és népegészségügyi bizottságokat látesilsenek. A kisebbségi szakosztály ülése Jakabffy lElieimér dr. szakosztályi elnök magasszárnyalás-u beszéddel nyitót! la meg a szakosztály ülését. Bár febmerui az a kérdés mond ott a Jakabffy — hogy vájjon a kisebbségi léltet és az abban való fen- maradáislt sokan -erkölcsi lltebeletleniségnek mondják, mégis fel kelti hívnom a szakosztály tagjainak figyelmét arra, hogy 'nyugaton a kisebbségi népek vagy néptöredékek már nemzeti öntudatra ébredtek. Már pedig ha a nyugati apró nemz-eiltöredíéikek a népi mozgalomba® fel Hudt'álki hivnii a nagy népek figyelmét', akkor nem képzelhető el, hogy a meimizeliiségek és nemzeiltöredékeik kiláss zik us földjén, a Duna-medencében a kis nemzeteik- és nem zelitö red ékek megsemmiisülbeiinek. Hegedűs Nándoir szólalt fel! elsőnek. Méltán ta Jakabffy Elemér munkás/sá gát és Ja- kabffyl a magyar kisebbség nagyköveknek nevezte. Beszédét ezzel a Seneca-idézéssel fejezte be, amely jiellénUeg a többségi és kisebbségi -nép viszonyára jellemző: „Ha. azift akarod, hogy szeresselek, szeress te is“. Jósika János báró és a londoni kisebbségi értekezlet Ezután Jósika János báró ismertette az erdélyi magyar kisebbség kiküldötteinek i londoni tevékenységét. Elmondta, hogy ta' tárgysorozat legfontosabb ponttyá- a népsze- vetségi alapokmány módosítása és a kisebbségi jog összefüggése volt. Rámulatot arra Jósika báró, hogy >a tárgyaláson szóba ke- rülit az, hogy akárhány kisebbségi panasz érkezett be a Népszövetséghez', vagy vissza- utasították, vögy igen kevés került csak a tanács elé. lEbből az következik, hogy a nép- szövetségi kisebbségi jogvédelem egyáltalán nem mondható kielégítőnek. A tanácskozáson az angol képviselők több kérdést tettek fel és igen nagy érdeklődést tanúsítottak a kisebbségi kérdés iránt. A nemzeti munkavédelemről Dr. Fekete János maros vásárhelyi ügyvéd igen alaposom ismertette a nemzeti munka védelmére vonatkozó kísérleteket is. Rátért arra, hogy Vaida Sándor vetette be előszói ennek a gondolatnak a szükségszerűségét a «román köztudatba és Pop Valér dr. igyekezett a gondolatból törvényt faragni. Félő. hogy a sok aikarásból végre törvény lesz és éppen ezért tiltakozni kell a javaslat ellen- Éppen ezért határozott javaslat formájában tiltakozzék a nagygyűlés az ellen, hogy Románia egyenjogú állampolgárai közt bármilyen alapon különbséget tegyenek és bármilyen címen és módon beavatkozzék a kormányzat óbba, hogy a magángazdasági munkaadó azt alkalmazza, akit akar. A nagygyűlés felkéri a pártvezetőséget, tegyen meg minden intézkedést a román közvélemény ifelviilágositására és szorgalmazza a kormányzatnál a magyarság számarányának’ megfelelő elhelyezést. Szilágyi Olivér az ügyvédi numerus klati- zus ellen terjesztett be határozati javaslatot. Ehhez többen hozzászóltak, így Benedek Jánosi. Paretz Béla, Soós Tstván és Varga Ja- jos ügyvédek. Végül Bokor Béla dr. az elbocsátott magyar tisztviselők kérdését tette szóvá és határozati javaslatában felkérte a nagygyűlést, hogy a tisztviselők nyugdíjazásának kies zköz lés ében lépéseket tegyen. Liceul R. Maria Liceul P.Ileana Liceul Com. C. Liceul Ind.Cluj Scoală Norm. Scoală Menaj Liceul Gh. Baritiu LiceulC. Anghelescu Liceul Sem. Ped. Liceul Voev. Mihail ScoalăNormdeBăeti MARIAN UM Ref. lánygimn. Ref. fiugimn. Kath. fiugimn. Unit, fiugimn. lenti i nltiztzh és elesni iskolák részére az összes előírásos Egyenruhák,, Egyenkötények; Egyensapkák, Tornafelszerelések, Háztartási egyenruhák, valamint Străjer egyenruhák Legolcsóbb beszerzési forrása, Mérték után is csak a közismert I Harisnyák, Kötöttáruk, Paplanok, Vásznak, Stb., stb. HERCULES iL Mill SÍM Cin!, Calea Regele Ferdinand No. ft. Bethlen György gróí beszéde A szakosztályi gyűlések után este intéző- bizottsági gyűlés volt, amelyen több fontos kérdésről hoztak határozatot. Szombat reggel tiz. óraikor kezdődött meg a nagygyűlés, amelyet gróf Bethlen György megnyitója vezetett 'be. Órái lleőaien György elnöki megnyitója A bala) Jugol intőm . (asm nütas i oS '4 mád - öJéyl ypßv MA aüiyg ylom tßdtß ,ÍD9S [mád nmet' !üiö>f >nsaíí' r goi I» BT ylóm jilJam ibi'fel {§ß,m TOIfoj ágasa ,ißrißb , fi iii ßv^ m öl Mélyen Tisztelt NagygyűlésI A mád -ritka és ünnepélyes- alkalommal feladatom, hogy összefoglaló képet adjak legutolsó nagygyűlésünk óta történt, a ro- . mániái magyarságot érdeklő fontosabb eseményekről, valamint az állaimban való hely- . ze tünkről'. Sokkal i-nkább át vagyok hatva .a reám- háruló szerep kivételes jelentőségétől és súlyától, semhogy könnyelmű hangulatkeltés vagy izgatás lemne szándékom. Meg vagyok győződve arról is, hogy e gyűlés minden résztvevője ugyanilyen komoly hangulattól és ugyanilyen szándéktól áthatva lépte át e terem küszöbét. Úgy érzem, hogy majdnem teljesíthetetlen feladat hárul reám- akkor, amidőn a rendelkezésemre álló rövid idő alatt minden lényeges körülményről megfelelően -kellene megemlékeznem. Ez alóli ja nagygyűlés talán fel is fog menteni, mivel súlyúknál fogva annyi- ' ra emlékezetünkbe és lelkűnkbe hatoltak és mélyültek az események, hogy e miatt ismétlés számba menne azoknak újból való felidézése. Nem könnyű feladat a romániai " ma gyámság mai helyzetének, állapotának jellemzése és a mindnyájunkra, gazdagra, szegényre, főiskolai oklevéllel -bíróra, gazdára!, kereskedőre, iparosra, munkásra, 'férfira, more, öregre, fiatalra és gyermekre- egyaránt nehezedő nyomasztó érzésnek kel- lő módon való kifejezése. Nem volt kormány, amely a ki= sebbségi kérdéssel foglalkozott volna A román- i-mpér-ium alatt a kisebbségekről 1 hallottunk néhány megszokott frázist, de el2 szomoritó tény, hogy 19 év eltelt anélkül, hogy akár egy kormány is akadt volna, nméig komoly Igyekezettel és rendkívüli nagy fontossághoz méltó módon és kellő alapossággal foglalkozott volna a kisebbségi kérdéssel. Helyzetünk igy állandóan rosszabbodott és sok -keserű tanulság után kételkednünk kell az oly Ígéretek komolyságában, minden olyan politika őszinteségében és eredményes- : ségében, amely választási támogatástól leszi függővé ezen úgy az államra, mint a kisebbségekre egyformán fontos kérdésnek mikénti kezelési módját. Ma rajtunk kívül senki sem bes-zél már kisebbségi jogokról, sérelmeink orvoslásáról, legfeljebb abban kelnek egymással versenyre a pártok, hogy miképen lehet!, ha egyáltalában még nehezebbé tenni helyzetünket. A kuHurautonómiára törvényes igénnyel hiró székelységről vérvizsgálattal, név vizsgálattal, erőszakos utón- be akarják' bizonyítani, hogy nem is létezett, hogy voltak''pen román eredettel bir, tehát térjen vissza oda még hitében is. Ilyen gondolat- menet mellett -ne csodálkozzunk azon, hogy a Székelyföíldön nem a székelyek autonójesztik és támogatják a székelyek pénzén. A román fajnak, mint uralkodó fajnak felsőbbségét a magyar kisebbség felett a kormány égjük tagja nyíltan hirdette. így nem lepődhetünk már azon sem meg, hogy kormányintézkedéseknek nem is burkolt, de bevallott célja a kisebbségeknek a, közalkalmazottak közül való kiküszöbölése. De ezen felül -már -a magánalkalmazottak, sőt a kenyerüket kezük munkájával kereső magyarok életlehetőségét is- el akarják venni és ily módon a kitűzött cél érdekébein mesterségesen, erőszakkal beavatkozni az erdélyi népfajok egymás mellett folyó mindennapi életébe, gazdasági és társadalmi tagozódásába-. Valóban elmond ha tjük, hogy az> állítólagos ezeréves magyar elnyomásról még csak nem is hallottunk olyan ivádakat említeni, min-t amilyen tények az utolsó néhány év alatt szemünk előtt történnek. Akiknek nem fáj az. ami nekünk, azoknak is tudniok kellene azt, hogy nem válhat az állam javára, hogy a jelenlegi iskoláztatási rendszer csődje a tudatlanságot és m-ü- veletlens-éget terjeszti körünkben, továbbá- azt is, hogy az álla-m polgárai tekintélyes részének mesterséges gazdasági leromlása a legjobb tenyésztalaja mindannak, ami csak ártalmára lehet az egyházaknak, a fennálló társadalmi rendnek és ennélfogva magának az államnak is. A -nemzeti kisebbségek ellen szabadjára eresztett féktelen izgatás hatása nem áll meg ama határnál, ahol -azt annak fel idézői kívánják, az igy mozgósított rendbontó elemek — ahogy napról-mapra láthatjuk — mind merészebbek lesznek és a fellépő és elhatalmasodó anarchia veszélyezteti a törvény uralmát általában. $£LÍC¥-®90ZG0 Nagy sikerrel vetíti! I E RZSÉBET KiRÍ LYN# 1 s világhírű KORDA SÁNDOR flmet, fősz. Lawrence Olivier, Flora Robson, Vivian Leigh Mélyen Tisztelt Nagygyűlés! őszintén be kell isimerjem, hogy a Magyar Párt küzdelmének kevés látható eredménye van. Ez azért vau igy, mivel munkánkat zaj és 'feltűnés nélkül kell végeznünk nehogy a tulhangos dobszó ártalmára legyen az ügynek. De ha nem tévesztjük szem elől azt a tűrhetetlen elnyomó légkört, amely mind inkább és inkább nehezíti, vagy teszi lehetetlenné a nemzeti kisebbségek életét, akikor talán nem is várható' tőlünk több eredmény. Hiába hangoztatjuk őszinte szívvel ismételten, hogy békét akiiarunk az itt lakó románsággal, a válás- olyan, hogy senki, kiből a faji önérzet utolsó szikrája ki nem aludt, azt megnyugvással el nem fogadhatja. Igenis, bókét akarunk. De valódi őszinte Iés tartós béke csak egyenrangú felek önkéntes, kölcsönös megegyezéséből származhat. Ne csodálkozon senki sem ozon, ha az erőszakkal elnyomott, a hallagtásra kényszeri- tett n in csen megelégedve sorsával. Az anyagi életben mint őslakói e földnek, miáját látjuk, hanem a román kultúrát ter- 1 követeljük, hogy valódi, tényleges jogegyenHiába hangozia^fub, hogy békéi akarunk a románsággal lős-éget élvezzünk az államban, tehát legelsősorban a megélhetés lehetőségének biztosítása terén. Avagy talán a magyar gazda és iparos hátrábbvaló, tudatlanabb műveletlenebb, rosszabb munká-s, mint más? De a mai világban, amidőn annyit halljuk a demokráciát emlegetni1, azt is megköveteljük, hogy nemzeti műveltségünk, anyanyelvűnk ne semm-i-sittessék meg, ne kényszerüljön a katakombák sötét mélységébe vonulni. A nemes versenyből csak haszon származik Igényi tartunk a'ria, hogy — más nemzetek mint például a románok mintájára is — a földön bárhol lakó magyarok által alkotott kuliuregys^gnek számunkat megillető részesei legyünk.'• Ne féllse senki az állami biztonságát ettől: .A román nemzet a szomszédos magyar nemzet kultúrájával való békás nemes versenyből legfeljebb csak hasznot meríthet. Őrségi szolgalatot tartozunk teljesíteni mindannyian Mélyen Tisztelt Nagygyűlés! És most röviden számbavéve mai helyzetünket, még nagyobb fontossággal bir, mint' bármikor az a kérdés, hogy e jövőben milyen módon igyekezzünk védekezni a fizikai és nemzeti létünk elleni mind erősebb és kíméletlenebb támadó hadjárattal szemben? Nem szorul bizonyításra, hogy ilyen körülmények között a védekezés is fokozottabb erővel kell bírjon. Ki kell tehát még jobban építenünk, még jobban meg kell erősítenünk nemzeti szervezetünk bástyáit és mindnyájan tartozunk őrségi szolgálatot teljesíteni. Nemzeti szövetségünk, melyet Magyar Pártnak nevezünk, képezi egyetlen védelmi szervezetünket,Namely mint ilyen, igényt tart arra hogy minden magyar ember és minden magyar intézmény fegyelmezetten álljon a küzdők sorába. Összefogni! És ma, amidőn azt tapasztalhatjuk, hogy nemcsak nemzeti műveltségűnket, nemzeti nyelvünket, ősi hitünket és egész nemzeti mivoltunkat fenyegeti végveszély, hanem emellett vagyonúnkat is, legyen az nagy, vagy bármilyen kicsiny. 3' gazdagtól a szegény munkásig mindnyájam-, kik magyarok vagyunk érezzük és tudjuk hogy azért nehezebb az életünk, ' * Feleslegesnek tartom bíz on yi tani, hogy ilyen körülmények között nincs már többé annak helye, hogy azon gondolkozzunk, vájjon hány és melyik politikai párthoz csatlakozzunk? Ha még most sem tudná mindenki magától kötelességét, akkor kétségbe kellene esnünk a jövőnk felett! Tűzhet ki zászlójára valamelyik párt bár leghangzafosaibb jelszavakat, nekünk nem marad a létünkért való küzdelmünkben egy j mákszemnyi erőfeleslegünk sem, amit román pártok, számunkra végeredményében idegen hatalmi célokért való harcára fordíthatnánk. Pusztulásunkat önmagunknak kö- szömhetnők, ha ahelyett hogy veszélyeztetett fennmaradásunkért vaJó küzdelemre használjuk minden erőnket, azt együgyü- ségbő] másra pazarolnék. Annak sincsen ma ideje és helye, hogy ellenségeink elfojtott guinykacaja között, a; román közitletben amúgy is hitelét vesztett de makra tik usság fokozata felett folytassunk elméleti vitákat ugyanakar, amikor csak minden erőnk ösz- szefogása biztosíthatja életünk fenntartását. Szükséges, hogy kivétel nélkül minden magyar, köztük táborunkból eddig nagyobb számban távolmaradt ipari munkásság is, belássa azt a természetes iga-zságot, hogy ma, mikor a legbiutálisabban, nyíltan bevallott programmal és céllal tombol a nem zeti türelmetlenség, oktalanság lenne, ha az az elleni védekezést valamely román párt segítségével és nem az egyetemes magyar politikai szervezel utján akarnók kifejteni. Az egyetlen, amely a nemzeti türelmetlenség tobzódásai és annak égbekiáltó antiszociális igazságtalanságai ellen állandóan és elszántan küzdött, o Magyar Párt volt. Visszatekintés a vezetőség munkájára De úgy gondolom, hogy a pártvezetőség mégsem lehet oly gonosz és hitvány, mint ahogy egyesek mondják, ha még ma. jß év midőn is birja a magyarság túlnyomó többségének bizalmát. A magyarság pedig a korlátoltság és gyámoltalanság elképzelhetetlenül nagy fokával volna megverve, ha olyan méltatlan vezelö séget követne annyi ideig hibás utján. (Folytatása az utolsó oldalon)
